Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-15 / 28. szám
X. évfolyam 28. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. julius 15. LOSONCI ÚJSÁG A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek, egyesületek, tovfibbí . 5 , SZERKESZTŐSÉQ : Ffítvrf* ::::::::: 4 K = t ■ Mögrídmegy.I Tan.tök és Körjegyzők Egyesa.etet.gja. részére " Negyedévre..............................................2 K — f. “ évi előfizetés, díj 5 korona ■ KIADÓHIVATAL: VIDÉKREi ■ Fcrvi»« «rím ára 20 fillér. ® Losonc, Kubinyl -tér 1?.. hová az előfizeté-Egész évre............................. 10 K - f. m t2yC# m lek, hirdetések, mindennemű pénzkülde-Félévre.....................................................5 K - f. " Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a las> szétküldésére vonatkozó Negyedévre 2 K 50 f ÍÜ J J B felszólalások mtézendok. A drágaság. (Helyzettanúi mány.) Az immár egy év óta dúló s a történelemben páratlanul álló világháború a figyelőnek rengeteg tanúlságot nyújtott. A rendkívüli helyzet rendkívüli erővel hatott az emberekre s az egyesből kitört annak alapjelleme. Akit a harctérre szólított a legfőbb hadúr szava, virágosán, dalos ajkkal ment, hogy a hazáért, mindannyiunk javáért esetleg életét is áldozza. Miért ? Mert a kötelesség ezt így parancsolta. Aki itthon maradt, a távozó napi teendőit is elvállalta ingyen, mert a kötelesség ezt így kívánta. A családanya házi gondjai mellett a jótékonyság szolgálatába állott s a serdülő' leány felvette a.yörosk.er..e,sztes ruhát, hogy őrangyala, betegápölőja legyen annak, aki békében mulattatta, megtáncoltatta őt vagy ismeretlen, messzelakó leánytársát. És mindezek a jelenségek a kötelesség jelképébe'n jelentkeztek. A kötelesség önként vállalt, sokszor súlyos terhét enyhítette a hit melege, a bizalom egy jobb jövőben s az emberek mintha egyszerre vallásosabbak lettek volna. Az öldöklés véres és borzalmas fúriája mellé állt a szeretet istenasszonya s ennek á.dásos keze gyógyítja a tátongó sebeket, törli a keserves-sós' könnyeket, ruházza a mezíteleneket, csillapítja az éhezők kínjait. Az emberiség egy nagy csoportja, a nagyobbik csoportja, tai:tozik ezek táborába. Minden terhet, nélkülözést, áldozatot, szenvedést, munkát, törődést vállalnak — kötelességből. A kisebbik csoport az érem másik oldalát mutatja, jelszavuk az lett: kibújni, ahol lehet, a kötelesség teljesítése a 1 ú 1. A legravaszabb, a legkitanúltabb furfanggal igyekeztek szabadulni a katonai kötelesség alúl; a jótékonyságot koldusfillérekkel eresztették tovább s a közzel csak annyiban törődtek, amennyiben az egyéni, önző érdekeik kielégítésére szolgált. Ezeknél a legkönyörtelenebb szivtelenség lett tetteik rugója s mintegy azt a szerepet vállalták, amelyet a harctéren a hullák fölött osztozó hollókT'öltenek be. Ezeknek kell köszönnünk mindazt a sok rosszat, amelyet az itthon-maradtak eltűrni s elszenvedni' kénytelenek. Uzsorások ők, mert a legszentebb, a köz, a haza javaival kereskednek egyéni jóvűlruk,_erősbjíésére. Őket nem a szív, a szeretet, a hit irányító szava vezérli, hanem a mindent-kivánó, a rideg és szívtelen Mammon, a kincs,, a préda, a pénz ördöge. S ha még önző, rideg köntösükben jelennének meg! De nem! Oly kedvesek, oly nyájasak, oly hízelgők és csúszó-mászók, hogy a legjobb embereknek véled őket. A legügyesebb színészt is lepipálják, oly agyafúrtak. A mimikri, a környezethez való hasonulás atyamesterei. Mindenütt vannak, mindenhová befurakodnak s a mutatkozó hasznot egy ölyv szemének biztosságával észreveszik s a karvaly körmének élességével és erejével azt meg is kaparintják. Ezek az ipari és termelési védelem szent jelszavával takarják önző tetteiket. Egymást hamar felismerik s mint árfelhajtó, piacot uraló kartelek úgy garázdálkodnak, hogy az ököl-kor rabló várura csak olyap kismiska mellettük. íme a világháború tükre! Mindenki megláthatja magát ebben a sok színt mutató tükörben s mindenki tudhatja, hogy a bemutatott két embercsoport melyikéhez tartozik. E kis bevezető rész után bátran hozzáJ szólhatunk a mai, immár elviselhetetlen drágasághoz. Mert hogy nagy a drágaság, azt bizonyítani nem kell. Ezt mindenki érzi; vagy aki nem érzi, tudja. Mi okozta a mai nagy drágaságot ? — Mindenki kész a felelettel s azt mondja: a háború. A háborúnak szüksége van mindenre, emberre, lőszerkészletre, élelemre, ruhára, pénzre. A háború felemészti az idegeket, a munkaerőt, megőrli az anyagot s mindezért csak nyomorúságot s romhalmazt nyújt. így beszél az átlag-ember s az ő szempontjából igaza is van. Pedig nem ez okozza a drágaságot! A drágaság okozója a termelési költségek és eladási árak közötti természetes egyensúlynak a felbomlása. Békében nagy kényelem közt élünk. A különböző termelési ágakban sok a munkaerő, sőt bizonyos tekintetben felesleg is van. A termelt árú keresettsége kisebb, ennélfogva az ára is mérsékelt. A háborúban megszűnik a finomúlt polgáriasodás kényelme. Többet kell dől-Az Úr jézus kínszenvedése. Végtelenül kedves gondolat volt a Vöröskereszt Egylet helybeli fiókjától, hogy lehetővé tette a világhírű oberammergaui passziójáték utánzatának bemutatását és a jótékonyság gyakorlására alkalmat adva a művészet szolgálatába állott s Kömley úr útmutatása ,mellett műkedvelők által előadatta az Úr jézus kínszenvedéseit, egy magyar nyelvű misztériumot. A sok «kabarét», ízléstelen és kocsmai ízű előadások után végre egy komoly, tartalmas, művészi darab került a műélvező közönség elé s előre jelezzük, hogy a hidegen fogadott misztérium az első előadás után diadalt aratott s meghódította a közönséget. Az estéről estére megismételt színjáték több és több nézőt vonzott s felekezeti különbség nélkül mindenki élvezetet talált műkedvelőink fáradozásában. S ez ott, ahol művészit adnak, máskép nem is lehet. A darab cime kezdetben bizonyos felekezeti célzatosságot sejtetett azokban, akik a misztérium fogalmával nem voltak tisztában; sőt még a hithű katholikusok is bizonyos idegenkedéssel nézték a darabot, mert furcsálták azt, hogy vallásuk alapitóját színpadon jelenítik meg. Pedig a misztérium évezredes múltra tekinthet vissza. Már a régi ■ görögöknél volt divatos. Tulajdonképen az ókori pogány istenitiszteletnék egyik alkotórésze volt, amennyiben valamely pogány istenségnek életét mutatták be cselekvő drámai formában, hogy ezáltal a vallás elvont hitelveit szemléltető módon megértessék a nép egyszerűbb fiával. A legismertebb és legelterjedtebb volt Dionysos-nak, a bor istenének a misztériuma. Ez idők folyamával kétféle alakot nyert. Volt komoly és víg változata s belőlük nőtt ki a színmű kétféle faja: a szomorú és a vígjáték. A katholikus egyház húsvéti szertartásai a pogány eredetű misztériumoknak kedveztek. Ugyanis a virágvasárnapi és nagypénteki evangélium leirja Krisztus kínszenvedéseit. A benne előforduló főbb személyek szólamait külön-külön előadók olvasták vagy énekelték az előadó pappal felváltva. Ebből a tisztán vallásos szertartásból fejlődött ki lassanként a középkori vallási dráma. Ezeket mar nem a templomban adták elő, hanem a városok piacain s a nép kezén több és több világi szint nyertek, miért is az egyház állást foglalt ellene. De a nép a megkedvelt drámát tovább művelte. Változatos cselekményt adott a történetnek s egyre színszerűbb kiállítású előadásokat rendezett, így fejlődött ki a keresztyén misztérium, jézus és a szentek életét tárgyazó szinmű. Ennek is volt víg és komoly fajtája s tartalmuk szerint elnevezték a misztériumot mirákulumnak (csodatörténet), moralitásnak (erkölcsi tanulságokat feltüntető darab), és farce-nak (mulattató, tréfás bohózat). Ez utóbbinak legismeretesebb válfaja a «szamárünnep» volt. (A virágvasárnapi menetben résztvevő szamárral nyers tréfákat űztek.) A középkori misztériumot virágjában megölte a reformáció. Ám azért hanyatlásában is tovább élt, mint iskolai dráma. Ezt különösen a jezsuiták kedvelték! A nép maga a misztériumot a betlehemes és a passziójátékban tartotta fenn. Nálunk különösen a betlehemes játék örvendett közkedveltségnek s benne igen sok kedves pásztorjelenet talált megvilágítást. A passziójáték felelevenítését Oberammergau, kicsi bajor, falu népe, fogadta meg az 1634-iki pestis alkalmából. Azóta minden tizedik év nyarán előadják 7—8 órai előadásban Krisztus kínszenvedéseit 6000 néző számára berendezett színházban vagy 500 személy közreműködése mellett. A kicsi falu népe állandóan gyakorolja
