Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-08 / 27. szám

X. évfolyam 27. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. julius 8. [ISII tlJSAG A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : ■ Községek egyesületek továbbá a * SZERKESZTŐSÉG : HtiZr?n 4 K — f 2 Nőgrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére 5 ^zét ület^min^en^’özfe^ény^ntézendő! Negyedévre...........................................2 K-f. " évi előfizetési dij 5 korona. KIADÓHIVATAL* Egész évre V'DÉKRE‘ I0 K — t S Egye. szán, ára 20 fillér. ■ Negyedévre I j ‘ j' | £ 5Ö £ " Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kUdóhlvatalban. „ "«"r*_/», Olaszék. Az olaszokat okvetlenül meg kell verni. Lehetetlen, hogy ez minden hé­ten eszébe ne jusson az embernek és hangosan mondani is kell, nemcsak, mert az erkölcsi világrend igy kívánja, hanem mert ők maguk egyre-másra produkálják az olyan megnyilatkozáso­kat, amelyekből szinte a megfordított verhetetlenség, a mindenesetre megver­­hetőség kvalitása ragyog ki. A nagy indulatban kegyetlenül jellemző szavak esnek és ezek oly markáns jelek, hogy lehetetlen észre nem venni őket. Kicsi dolgok: ime, most is egy olasz lap leírta ezt a szót, hogy »-.megtorlás». Az oroszok kivonulnak Galíciából, mondja az olasz, de majd jön a «megtorlás», csak türelem, dicsőséges nemzet, türe­lem. A németek azt mondanák, hogy megvertek bennünket, de mi újra kezd­jük, a franciák azt mondanák, ha meg­vernék őket, hogy «revanche», ami nem megtorlás, hanem snejdig visszavágás, az olasz ellenben, ha őt, vagy szövet­ségesét szabályszerűen megverik, meg­torlásra, tehát büntetésre gondol, ami­ből következik, hogy megveretését az ellenség bűnös és büntetendő cselek­ménynek érzi. Nem elszántan nekigyür­­kőzik és nem hiúságában sértve meg­bolondul, hanem felháborodik, mint aki teljes jogtalanságnak látja, hogy el­lene mernek szegülni. S ebből folyta­tólagosan az következik, hogy képzetei közül hiányzik a küzdelem képzete. Amely nép harcra kész, az számol az ellenség hasonló készségével és termé­szetesnek találja a harcot és annak esetleg nem szerencsés kimenetelét, aki pedig, mint az olasz, megrökönyödve látja, hogy a harc rossz véget is érhet és úgy érzi, hogy jogaiban háborgat­ják, mikor nem engedik szabadon tény­kedni, amely nép, mint az olasz, a há­borút úgy képzeli, hogy az az ő egy­oldalú joga, hogy a másikat leölje, az a nép nem harckész, csak morzsaszedő lehet mások harcilakomáján. Aki a győ­zelmet nem küzdelem eredményének képzeli el, azt okvetlen megverik, s aki egy vereség után, mint akit megcsaltak, megtorlásért kiabál, az okvetlenül in­gyen baksisnak képzelte a győzelmet, tehát az olaszság okvetlenül megve­rendő: ebben a szillogizmusban feje­ződik ki az olasz hatalom egész múltja, jelene és jövője. Az a fajta ez, amely­ből Persano admirális támadt, aki a Lissai tengeri csata után olyan győzel­met jelentett haza, hogy Nápoly és Róma két napig cigánykereket hányt örömében, az a fajta ez, amelyből Ca­­dorna, a mostani vezér támadt, Persano lelkének örököse meg sem történt tá­madásokról győzelmi jelentések kiadója, amint ezt éppen most konstatálják róla hivatalosan. Ha az isten nem ad győ­zelmet, ezek hazudnak maguknak. Ami­kor tehát az oroszok katasztrófája he­lyébe győzelmet hazudni nem képesek, akkor az ő megtorlásért kiabáló rémült felháborodásukból latjuk leghatalma­sabbnak a mi galíciai sikereinket. A városok közélelmezése. A napokban már megpendült a kasza s a jószág betakarításra kerül. A városi lakos­ság ezen munka befejezését megváltóként fogja ünnepelni, remélve eddigi nyomorú­ságának vége szakadtát . . . Hogy azonban a valóságban ez is be következzék, most kell idejében sorompóba lépni a városoknak, mint fogyasztó központoknak, hogy a vá­rosi lakosság számára elegendő mennyiség­ben és elfogadható áron kerülhessen friss kenyér az asztalára. A csépiés befejeztével az összes termelt gabonát fajonként a legprecízebben össze kell íratni azzal a világos figyelmeztetéssel, hogy aki gabonát eltitkol, attól az eltitkolt mennyiség elkoboztatik, azonfelül elzáratik. A kenyér- és főzőlisztet keverés nélkül kell közönségünk rendelkezésére bocsájtani, az árpát és zabot, nemkülönben a tengerit fent hagyni állati etetésre és hizlalásra az árak­nak lehető mérséklése mellett, mert külön­ben a lakosság kellő zsiradék hijján el fog pusztulni, hiába áll rendelkezésre a liszt, ha a fontos zsírt és húst nélkülözni kénytelen. Ha a szükséglet igy megállapittatik, a had­sereg számára kell nyomban a kellő meny­­nyiséget rezerválni, azután a városok szük­ségletét kiosztani. A fent maradó mennyi­séget azután az állam bocsássa Ausztria és Németország rendelkezésére. Minthogy a lakosság, különösen a sze­gényebb osztály előtt ma már csak foga­lommá vált a hús és zsír, azonnal intézke­dést kell tenni a vágómarháknak és serté­seknek külföldre való szállításának megtiltá­sára, a marha- és sertéshús, valamint a zsir árának megáliapitására. Meg kell továbbá til­tani a tojás, vaj és tejnek külföldre való ki­szállítását. Igyekezni kell a külföldi behoza­talt emelni a vámok eltörlésével s minden­ből annyit konzerválni, amennyit lehetséges. Ha az állam eleve már most megteszi a szükséges intézkedéseket, úgy nem fognak előfordulni a múlt évihez hasonló állapotok, lakosságunk pedig nemzeti létünkért folyó gigászi harcunkban nem fog elcsüggedni, hanem ujult erővel és hévvel veti magát el­leneinkre, hogy a végső diadalt biztosíthassa. Elleneinket lebecsülnünk nem szabad, mert azok hatalmasok és nagyok, tehát úgy kell berendezkednünk, hogy a háború még egy évig is eltarthat s igy rendelkeznünk keil mindazokkal az anyagi eszközökkel, mely ennek megvívásához szükséges. A győzelem annál dicsteljesebb lesz, tekintve, hogy mel­lettünk van az igazság, melynek erkölcsi ereje túlszárnyalja ellenségeink anyagaikra, kapzsiságra, rablásra épített minden erejét. Okos, praktikus berendezkedéssel, — ki­zárván minden illetéktelen közvetítést, amely csak az árak eiviselhetlen emelkedését idézi elő, — lehetővé fogja tenni népünk­nek a tisztességes megélhetést, ami kitar­tásunknak egyedüli biztos záloga. A háború­ból élősködők, a csalók, hamisítók ellen, ha ily esetek felmerülnek, a legkérlelhetetlenebbül kell elbánni, nem szabad tápot engedni annak a hitnek, hogy a népek milliói azért vérezze­­nek és küzdjenek, hogy egyesek belőle mint milliomosok kerüljenek ki. Rajtaütésekkel erkölcsi érzésünket emelni az állam hivatása, hogy azonban a tisztogatási munkát eréllyel foganatosíthassa, mindnyájunk segélyére van szüksége. Hatóság kezére kell szolgáltatni mindenkit, aki a legkisebb visszaélést követi el, mert ezek a legbestiálisabb ellenségnél is nagyobb ellenségeink, akik a saját test­véreiket, fiaikat lopják meg, mert nemcsak vagyonuktól, hanem erkölcsi hitüktől is megfosztják polgártársaikat. Vezesse népünket minden téren az erkölcsi erő, a humanizmus, a mindenkin való segí­tés nemes eszménye. Ha ezen ideálokban összeforrtunk, úgy dicső szövetségeseink kapuit döngetheti ezer ellenség, azt ugyan be nem veszi. Ki hajlandó egy köztisztviselő­nek havi 100 koronáért teljes ellátást adni? Ajánlatokat a kiadóhivatalba kérek küldeni. Kiadó lakás Négy szoba, konyha, előszoba és mellékhelyiségek. Értekezni lehet dr. Vályi Béla ügyvédnél. Ugyanitt két utcai szobából álló lakás előszobával, kerttel és hozzá­tartozó mellékhelyiségekkel kiadó.

Next

/
Thumbnails
Contents