Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-06 / 10. szám
4. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1913. március 6. Romlott takarmányrépamag. A múlt nyári és őszi szakadatlan esők okozták, hogy a répamagot legtöbb termelőhelyen nem bírták szárazon betakarítani, hanem ott csírázott ki a földjén. Az ilyen mag sohasem fog répát teremni; mert nagyobb részben ki sem kel s ami kevés még kicsirázik, az sem bir elég termőeréllyel, hogy rendes répát fejlesszen, hanem ujjnyi vékonyságú gyökeret fejleszthet csak. Emberemlékezet óta még sohasem került annyi megbízhatatlan, gyengén csírázó és kevert répamag forgalomba, mint az idén. Gazdáink helyesen fognak cselekedni,, ha répamag-beszerzése alkalmával a legszigorúbb Írásbeli jótállást követelik az eladó részéről csiraképesség és fajazonosság tekintetében. Ahol nem tartja majd a gazda szem előtt ezen óvatosságot, ott azt kockáztatja, hogy az állattartását katasztrófával határos bajok érhetik. Amint egyébiránt halljuk, a földmivelésügyi minisztérium szintén készül állást foglalni ez ügyben. Helyreigazítás. Múlt számunk hírrovatában téves információk alapján azon közlemény látott napvilágot, hogy a helybeli Lawntennis-Egylet társasvacsorát tartott. Ez a valóságnak meg nem felel. Mert összejött ugyan néhány család és fiatal ember a múlt hét szerdáján a Vigadó emeleti egyik külön helyiségében,— együttlétük azonban nélkülözött minden hivatalos formát és legkevésbé volt az a nevezett egylet mulatsága. Ásta Nielsen Losoncon. Zsúfolt nézőtér nézte végig szerdán este az Apollóban Ásta Nielsen hírneves dán színésznő három felvonásos drámajátékát. A mindvégig érdekfeszitő és kitünően megjátszott mozidarabnak kellemes és élvezetes kísérője volt a katonazene, mely valósággal azt a látszatot szülte, mintha rendes színpadon élő alakok némajátékot játszanának végig sok-sok színhelyen és felvonásban. Az Ásta Nielsen esték mindenkor élvezetes estéi a mozinak. Lopás. Losonczi Sándor helybeli nyomdatulajdonos lakásán hétfőn délután tolvajok jártak és az őrizetlenül álló szobából mintegy 400 korona értékű ékszert vittek el. A rendőrség nyomoz. Legújabb angol, francia és német kostüm-, divat- és kalaplapok nagy választékban előfizetésre és egyes számonként is kaphatók Kármán könyvkereskedésében. A váltóhamisitó tót asszony. Markó Pálné szül. Misove Ilona szinobányai lakos már régóta praktizálta a váltóhamisítást. Hol ennek, hol annak a gazdának nevét irta egy-egy váltójára, melyet azután elhelyezett ebben vagy abban a losonci pénzintézetben. Összesen mintegy 23 drb ilyen hamis váltót hozott forgalomba összesen 3000 kor. értékben. A rendkívül rossz pénzviszonyok azonban végül is a büntető bíróság kezei közé kergették a manipuláló asszonyt. A nagy kamat és a törlesztési kötelesség, meg az, hogy uj váltókat hiába akart elhelyezni, el nem fogadták, lehetetlenné tették Markónéra nézve azt, hogy minden egyes lejáratkor pontos legyen, miértis kijött a szög a zsákból és feljelentést adtak be ellene. A rendőrség lázasan vezeti a nyomozást a 23 rendbeli váltóhamisítás bűntettében. A féltékeny kőműves. Jakuba János vámosfalvai kőműves csinos menyecskét mondhat magáénak. Úgy látszik azonban, hogy a menyecske — kit férje őrülten szeretett — valamiképen okot adott arra, hogy a szerelmes férj gyanakvóvá váljék. A múltkoriban Jakuba azzal ment el hazulról, hogy dolga van a városban és el kell utaznia. Jakuba azonban nem utazott el, de váratlanul visszatért. Visszatérése úgy látszik meglepte a menyecskét, mert Jakuba annyira felindult a látottakon, hogy feleségét kezénél fogva a mestergerendára kötötte és aztán meztelen testét tüzes vassal sütögetni kezdte. Jajgatására az összefutó szomszédok húzták ki őt a férje körmei közül. Az összeégetett asszonykát a kórházban ápolják, mig férje ellen eljárást indított meg a csendőrség. Harcias tüzér. Tóth János köztüzér vasárnap este a korzón sétált. S mert egy civil nem tetszett neki, egy kis biztatásra fegyveréhez nyúlt és karjánszurta a civilt. A civil sebesülése nem súlyos. A tüzér ellen megindult az eljárás. Gyilkos csendőrszurony. Beraczka János gácsi lakos ellenszegülvén a csendőrök felhívásának, midőn ezek fegyverükhöz nyúltak, Beraczka rátámadt a csendőrökre. A megtámadott csendőrök erre kénytelenek lévén használni fegyverüket, Beraczkát halálra sebezték. A katonai felsőbb hatóság megindította az eljárást a csendőrök ellen, melynek során úgy találtatott, hogy azok jogosan használtak fegyvert. A vándorsüveg. Egyik közkedvelt és jólismert alakja a balassagyarmati társadalomnak minden reggel hosszú utat kénytelen megtenni lakásától a hivataláig. Útközben — mert mindenki ismeri az öreg urat — sokszor kell köszönnie. Ő azonban gyorsan és jól végez a köszönésekkel, mert a mindenkori <jó reggelt» után két ujjával megfogva asztragán sapkája szélét egyszerűen ránt egyet rajta. Ez a többszöri mozgatás azonban azt eredményezi, hogy amig háza ajtajánál hátra nyomva a feje búbjára viseli fövegét az öreg úr, addig hivatala tájékán már egészen a szemében van az. Tréfás emberek ezért ez öreg úr fövegét vándorsüvegnek nevezték el elég találósán. Hány éves volt bácsi Samarjai akkor. Hatvan. Mégis megharapta? Ki? Hát Samarjai! Hisz’ nem Samarjai harapta meg te szamár, hanem a veszett. Na. — Ahá, már értem. Hát Samarjai fog egy fene nagy szivattyút, oszt’ azt a bőre alá nyomja. — Samarjai? Az, az. Kinek, Mártinyinének? Hiszen akkor már 60 éves volt. Bátyánk csodálkozva néz a kérdezőre. No igen. Az az, hogy ... ej te marha, hisz nem Mártinyinének, de a Fifinek nyomta a bőre alá . . . Aztán mi lett? Hát mégis megdögölt. Ki ? Samarjai ? Áh ... a Fifi. El is ástuk a kertben az almafa alatt. — Kit? Mártinyinét? Bátyánk egy szót se szól többet, de dühösen szopogatja borát tovább. A kérdezősködő csendesen a bal fenéken el. Kobold. A kollegák. Mikor Szalai űr egyszer Temesváron járt, a szállodában utazónak irta be magát. A szállodás meg is kérdezte, hogy miben utazik: — Mozgóképekben utazom felelte Szalai. — Akkor ön kollegája kérem Vilmos császárnak, mert a mozgóképekben az is rendszerint utazik — jegyezte meg szellemesen a szállodás. Nagysikerű zenemű-újdonságok. Kálmán: Cigány prímás, operette 2 füzetben. Ára 6 korona. — Zerkovitz: Aranyeső, operette 2 füzetben. Ára 6 korona. — Sokszor úgy szeretnék sírni. — Búcsú egy szép asszonytól. — Egyszer vagy kétszer, stb., nemkülönben a legújabb kupiék és dalok kaphatók Kármán Zsigmond könyv-, zenemű- és papirkereskedésében, Losoncon. A Fifi kutya. — Mondj valami újat, bátyám, fordul valaki egy öreg úrhoz a Polgári Körben. — Hát volt nekem egyszer egy Fifi kutyám, oszt’ az kiült az ablakomba, — kezdi álmosan az öreg. — Hol? — Hát a lakásomon. Amint ott ül, arra szaladt egy veszett kutya. Fifi leugrott az ablakból s odaszaladt a veszetthez. Bejött Mártinyiné. Kihez ? a Fifi kutyához ? — Fenét a Fifi kutyához. Hozzám. Hej Sándor bácsi megharapták a kutyáját, — mondja. — Ki ? A veszett kutya? — Fenét. Ej, hát Mártinyiné. — Mártinyiné harapta meg a Fifit? — Bolond. A veszett kutya . . . No én se vagyok rest, fogom, a hónom alá veszem s azzal megyek. — Kit? Mártinyinét? — Ugyan-ugyan. Hát a Fifi kutyát. Viszem Samarjaihoz. Az volt akkor az orvos . . . Samarjai úr mondok, — baj van. Tessék csak ezt megvizsgálni. Samarjai nézi-nézi,.. nini, csakugyan megvan harapva... Irodalom, művészet A leipzigi nemzetközi grafikai kiállításra a magyar szak- és amatőrfényképészek egyaránt készülnek. E célból a budapesti kereskedelmi és iparkamara kérdést intézett az összes fényképészeti egyletekhez, mi módon kellene a leipzigi kiállításon való részvétel ügyét a legsikeresebben megoldani. Az összes egyesületek megegyeztek abban, hogy a részvételt a Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetsége szervezze, — miután a múlt évi milánói kiállítás összes érmeit az ezen egyesülés védőszárnyai alatt lévők vitték el és az egyesület már ezért is legméltóbbnak látszik a szervezésre. A szervezés jogát azonban, szembe helyezkedve az összes egyesületek állásfoglalásával, a Photo-Club is — melynek tagjai csupa gróf és báró — magának vindikálta és igy, — mert egyhangú megegyezés nem jött létre, az együttes munkából, a kiállítás magyar osztályának együttes rendezéséből nem lesz semmi. Jeleznünk kell, hogy a Photo- Clubot a milánói kiállításon észre se vették. A magyar amatőrök emiatt megkeresést intéztek a vidéki szervezetekhez, mely szerint az egyes egyesületek most már nem együttesen, de külön-külön fognak részt venni a leipzigi kiállításon.
