Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-27 / 9. szám
mm m A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : ■ „ ■ SZERKESZTŐSÉG : Egész évre........................................8K — L ■ u, ® . . ■ Losonc, Jőkai-utca 4, hová a lap szellemi Felévre.....................................4 K — f. _ Nőgrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részéra részét Illető minden közlemény intézendő. Negyedévre.............................. . 2 K - I. ■ évi előfizetési dij 5 korona. ■ KIADÓHIVATALi VIDÉKREi ■ Fírves szám ára 20 fillér ® Losonc, Kubinyl-tér II., hová az előfizeté-Egész évre.......................................10 K - I. ■ m sek, hirdetések, mindennemű pénzkűlde-Félévre.............................................5 K - f. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f. ■ ■ felszólalások Intézendők. Vili. évfolyam 9. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. február 27. Ugyan kérem mit mondhatna már olyat az ember Lukácsról, amelyért ő megaprehendálna vagy megaprehendálAűtf/zűí? Désy a világ «legnagyobb panamistájának > nevezte el ezt az urat, mire ő csak a fejét rázta. Azt mondta egyszerűen, hogy az nem igaz. Mikor azután arra került volna a sor, hogy igazolja Désy ezt a merész állítását, — ez a hígagyvelejü öreg úr megint csak a fejét rázta: ó, ó, azt már nem; ezt az egyet nem; még elvégre megeshetnék, hogy akadna bíróság, melyik «őfelsége a király nevében» állapítaná meg őkegyelmessége őpanamistaságát. És a bíróság, — a pártatlanságáról világszerte ismert magyar bíróság ez egyszer — és reméljük —utoljára bedült Lukács urnák. Nem engedte meg, hogy Désy igazolja állításait. Nem engedte, hogy Désy feketével fehéren bizonyítsa, miszerint ennél utolsóbb ember nincs ezen a kerek világon. Ezért Désyt aztán elitélték. Úgy ítélték el azonban, hogy Désyről megállapították, miszerint ő nem rágalmazott, de Lukácsot megsértette a becsületében. Mert elvégre jogi értelemben vett becsülete még egy perditának is van. No hiszen lett azután öröm erre az Ítéletre a munkapártban. A nemzeti madzag — mely már igen szorult sokak nyakán — engedett egy kissé és lélekzethez juttatta a fuldoklókat. De nem sokáig tartott az öröm. Még a magnum áldomást se ihatták meg a mungócsordában, amidőn villámcsapásként ütött le rájuk a három grófok megbélyegző nyilatkozata. A lélegzetüket megint elveszítő mungók szeme Lukácsra tapadt. Mit fog szólni most? Ez már néni szakbiróság elé utalható pohárköszöntő, de újságcikk, mely felett a polgárokból álló független esküdtszék fog mondani verdiktet. De Lukács erre a nyilatkozatra is a fejét rázta: nem, nem; ó, ó; ő nem fog mindenféle cikknek felülni többé, örül, hogy a Désy-pert megúszta; mert ha nem is mondták ki Désyt rágalmazónak, a becsület mégis megvan. És nem is fog indítani sajtópert. Most már igazán csak az a kérdés, mivel lehetne ezt az öreg urat flegmájából kihozni ? Mit lehetne olyat mondani, mitől ez megindul és a sajtóbiróság elé merészkedik. Fővárosi lapok elnevezték öt már kreténnek, hülyének, miegymásnak, de még mindezideig meg se mozdult. Valószínűleg akkor se fog megmoccanj most már, ha rablónak, gyujtogatónak fogják elnevezni. Mert Lukács csak egy fórumot ismer, hol siró hangjával panaszkodni mer. A munkapárti konventikulomot, mit mungóék szeretnek parlamentnek elnevezni. A munkapárti értekezleten Lukács merész. Megrendelt pekárok interpellációjára felelni siet. Olyan ez a vén, kiasszott agyú kretén, mint a perdita. A perditának is van becsülete, melyet megvéd a bíróság nála is, ha leperditázzák. De van-e olyan perdita, ki a becsületét a bíróságnál keresni merné? Nincs, mert a marasztaló Ítéletet kihirdető biró nevetne legjobban tán a perdita szeme közé. Azért a perdita, ha a «becsületét» megsértő ellen panaszkodik, ezt csak perditatársai között teszi. Ezek előtt sir ja el bánatát s ismétli a «becsületét» mélyen sértő kifejezéseket. És a perditák — a többiek — vele sírnak, vele éreznek, neki adnak igazat. Mert oly jó az, ha van valaki, aki megérti, hogy még egy perditának is fáj becsületének megtámadása. Erre pedig csak egy másik perdita képes. Illetve csak perditák képesek. Sic. VÁROSI ÜGYEK Közgyűlés. A városi képviselőtestület 1913. évi február hó 26-án délelőtt 9 órakor közházunk tanácstermében közgyűlést tartott a következő tárgysorozattal: 1. Megnyitás és hitelesítők kiküldése. 2. A tanács jegyzőkönyvének bemutatása. 3. A belügyminiszter leiratának, a közigazgatási bíróság Ítéletének és a közigazgatási bizottság határozatának bemutatása. 4. Az 19J2. évi államsegély felosztása ügyében a tanács javaslata. 5. A telekkönyvi térkép elkészítése folytán szükségessé vált és a tényleges birtokállapotoknak megfelelő tulajdonviszonyok rendezésére szükséges okiratok jóváhagyására vonatkozó tanácsi javaslat. 6. A városi mérnök előterjesztése a csatornahálózat kibővítése ügyében. 7. Rakottyay György és társai, Sternlicht S. és társai, Herzog és Kohn gyári cégekkel kötendő vámegyezség ügyéban a tanács javaslata. 8. Losoncapátfalva község kérelme a borital- és husfogyasztási adó beszedési jutalék részesedési összegének felemelése iránt. 9. A vágóhídi jéggyár hiitőcsöveinek kicserélésére vonatkozó tanácsi javaslat. 10. Himler és Braun cég kérelme pótadómentesség engedélyezése és az általuk megvett ötvös-, fémáru-gyárat terhelő 4905 korona tartozás befizetésének kötelezettsége alól leendő felmentése ügyében. 11. A vásári rendtartási szabályrendeletre vonatkozó tanácsi javaslat. 12. Bezzegh Sámuelné és özv. Burján Sománé pótadó törlése iránti kérelme. 13. A vámegyezség kötése iránti kérelmek. 14. Illetőségi ügyek. 15. Települési engedély iránti kérelmek. 16. Egyéb folyó ügyek. 17. Esetleges indítványok. A közgyűlésen a képviselők igen szép számban jelentek meg s a tanácskozás csak a déli órákban ért véget. A képviselőtestület valamennyi ügyben a tanács javaslatát fogadta el, kivételével a 7. ügynek, hol a tanács javaslatát elvetette Huszár fest, mos és tisztit. LOSONC, Kossuth Lajos-utca 10.
