Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-06 / 6. szám

10» ÚJSÁG A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE _ ELÖnZETÉ5' ÁRAK HELYBEN: ■ ^Községek, egyesületek, tovfibbfi a 5 , , «ERKÖZTŐSÉO ; Félévre....................................4 K — f. _ Nőgrádmegyei Tanítók es Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét illető minden közlemény intézendő. Negyedévre.......................................2 K-f. ® évi előfizetési dij 5 korona. m KIADÓHIVATAL: VIDÉKRE: 89 Firves «-rám ára 20 fillér B Losonc, Kubinyi-tér II.. hová az elöfizeté-Egész évre 10 K - l m gy“ g *ek, hirdetések, mindennemű pénzkülde-Felévre 5 K - J. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. „ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f. H zz B felszólalások intézendők. Vili. évfolyam 6. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. február 6. Sándor Pál nyílt levele. Naivabb ember ez a polgárvezér, semmint azt általában gondolnák. Nyilt levelet intéz a bihari vilajet kajmakám­­jához, Tisza Pistához, ráfogja, hogy ő az emelkedettség és önzetlenség meg­testesült szobra és ennek az állítólagos önzetlenségnek a nevében arra kéri, hogy ő, Estván, Tisza Estván, Mokány Estván álljon a fórumról félre. Azt mondja Sándor Pál, — akit aránytalanul erősebb kritikaszellemü embernek gondoltunk, mint amilyen va­lóban, — hogy Tisza bár alkotmány­­ellenes eszközökkel a nemzetnek és alkotmánynak nagy szolgálatokat tett, szerepét betöltötte, személye immár gyűlöletes, tehát álljon félre és ne zavarja a választóreformnak közmegnyugvásra való elintézését. Csak azt mondhatjuk erre, hogy Sándor Pál okos ember. De egyúttal megjegyezzük, hogy mi őt sokkal oko­sabb embernek képzeltük. Sándor Pál ugyanis szentül hiszi, hogy a junius 4-iki aljasság, a mandátumfosztó javas­lat, a munkászendülés fegyveres szét­verése, az ellenzék fegyveres megfenyi­­tése, sajtókobzás és ki tudná végét az alávalóságoknak, amit ezek a himpellé­­rek elkövettek, hogy ezek mind a nem­zet boldogsága, a parlamentárizmus megmentése érdekében történtek. Sándor Pál nem látja, hogy ezek a gaz roha­mok mind elmaradtak volna, hogyha a függetlenségi párt nem csinál junktimot a véderő és választójog között. Nem az obstrukciót akarta a bihari kasznár lehetetlenné tenni. És Tisza István mindeme gazságokat nem azért követte el, hogy éppen most, mikor a választó­­jogi kérdést el kell intézni, a Sándor Pál szép szeméért a pozícióját ott hagyja. Ezt az embert sötét tüzek, mély gyűlöletek hevítik az újkor eszme­­áramlatai és azok emberei iránt. És igazán naivitás keli annak a feltétele­zéséhez, hogy aki minden gazságot meg­próbált, hogy' a választóreform elkerül­hessék, vagy ha már meg kell oldani, az ő junker nézetei szerint oldassák meg, hogy az most a Sándor Pál felette kelletlenül hízelgő levelére ott fogja hagyni a munkapárt főparancsnok­ságát. Tisza Istvánt le lehet verni hatalmi pozíciójából, de elméletekkel és Sándor Pál-féle levelezéssel azt meg nem ingat­ják. Sándor Pál szolgálatot tehet a haladás ügyének, ha továbbra is fel­verni igyekszik a polgárság ellenérzé­sét a mai rezsim iránt, de csak ront­hat a dolgokon, ha ilyen plebejusi hangon tartott leveleket intéz a vonat­megállító főjunkerhez. Csak rá kell nézni Tisza Istvánra és rögtön szembe­tűnik, hogy ez az ember, ha taglóval fejbevágják, talán belátja, hogy másnak is igaza van, de szavakkal, érvekkel harcolni a sötét biharival szemben, felette haszontalan dolog. Désy és Lukács, utsy Lukacsot pana­mistának titulálta és most e hó folyamán ezt az állítását be kell majd bizonyítania. Azt hisszük, mi se lesz könnyebb ennél. Hiszen a mungópárt szennyben fogant és pálinka volt az orvossága,- mellyel magát életre kelteni sikerült. Emlékezzünk régiekről. Valamikor e kerületben is volt választás. És e választás is szennyes, piszkos volt. Előkelő urak, délcegen lépkedő honfiuk kezéhez tapadt a vesztegetésre szánt pénz­nek bűzös piszka. Azután megindult egy hosszú bűnvádi per. Tanuk, meg tanuk igazolták a legázolt ellenzéknek vádjait: a pressziót, a piszkot, a vesztegetést. Azon­ban — ennek dacára lecsitult minden. El csendesedett minden. Felsőbb kezek nyúltak a szennyes teknőbe és kihúzták a piszkos vizet kieresztő csapot. A szennyvíz kifolyt; a teknőben lerakodott sár pedig odaszáradt annak oldalához. VÁROSI ÜGYEK A köztisztaságról szóló uj szabály­­rendelet akként lett publikálva, hogy a háziurak fele se tudja. így eshetik csak meg aztán, hogy a városi számvevőség most egyebet se csinál, mint az uj rendelkezése­ket magyarázza napok hosszat a még mit sem sejtő házigazdáknak. Persze a jó pol­gárok, kik jórészt már csak akkor kapnak észbe és keresnének orvoslást a bajra akár a római szentszéknél is, mikor már hasz­talan, hosszúra nyúlt képpel hallgatják a koronákba menő magyarázatokat és csak hosszas lamentáció, valamint a szenteknek nem éppen szalónos megnevezése után hajlandók ama belsőbb zsebbe nyúlni, hol a jó 5°/0-os kamatra elhelyezni szándékolt bankócskák találtak ideiglenes tanyát. Ha már ez a világra szóló rossz rendelet megvan, legalább arról kellene a város vezetőségének gondoskodni, hogy minden háziúr tudjon róla. Ecélból feltétlenül kívá­natos lenne annak kinyomatása és szét­küldése. A kültisztviselők ügye tárgyában múlt héten hozott közgyűlési határozat ellen valószinüleg felebbezéssel fog élni néhány városi képviselő. Nagyon is helyén lenne ezt a határozatot megváltoztattatni. Mert elvégre, ha már meg is maradnak állásukban, az egyezség értelmében 1914. április 11-ig az eddigi ülnökök és közgyám és húzzák még egy évig ama 500 és 200 koronás pótlékkal kiegészített eddigi javadalmazá­sukat, annak abszolúte értelme nincsen, miért maradjon minden a régiben és miért nem lehet eme ülnökök és közgyám mellett már is rendszeresíteni a törvényben meg­alkotott és költségvetésünk keretébe be­állított városi tanácsnoki állásokat? Hiszen érdeke e városnak, hogy ezen állások minél előbb arra hivatott egyénekkel betöltessenek s ha már módunk van ahhoz, hogy ezt megcselekedjük, minden napért kár. Nincs ma már város, hol a mienkhez hasonló helyzet fennállana s ahol ne arra hivatott tisztviselő-tanácsnokok referálnák el az ügye­ket és vigyáznának a közvagyonra. A mai áldatlan rendetlen helyzet, mi e tanácsnoki állások eddigi nemlétének tud­ható be jórészt, sürgeti, hogy ne legyen jogerős a képviselőtestületnek múltkori ha­lasztást kimondó határozata. Inkább adjuk meg azon uraknak — ha már úgy kötik magukat hozzá — azt a kis fizetést még egy évig, de jöjjenek a tanács­nokok. Az a kicsi kár — mely igy éri a várost — haszonnal fog járni. A Kubicza-ház kisajátítási ügyében feb­ruár 13-ára hivta össze újból a polgármester azokat a Könyök-utcai háztulajdonosokat, kik január 23-án meg nem jelentek. Erről az ügyről már sokat beszéltünk. Most csak azt jegyezzük itt meg, hogy a polgármes­teri meghívó «törvényes következmények ter­­héveh hiv össze. Törvényes következmény? Hát ez mi a csoda? Csak nem akarja a város a meg nem jelenő háztulajdonosokat in contumaciam elitélni és a rásózni akart hozzájárulási összegben elmarasztalni ? Vagy már nálunk ez is lehetséges?

Next

/
Thumbnails
Contents