Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-06 / 6. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1913. február 6. Többeknek hozzánk intézett kérdésére újból és ismételten csak annyit válaszolhatunk, hogy a város magát most már a kisajátítás alól ki nem vonhatja, attól, hogy a Kubicza-házát le ne bontássá, az utcát meg ne nyissa — vissza nem táncolhat. Legalább a kisajátítási törvény ezt meg nem engedi. Persze nálunk, ez országban még tán ez is lehetséges. Mert mit nálunk a törvény, ha szegény ember kéri annak alkalmazását. Egyről-másról. Hát kutyák vagyunk mi, hogy néhány gőgjében elbizakodott úr a tomporunkba rúgjon, mikor neki tetszik és cokit kiáltson, mikor embervoltunk jogát követeljük?Jogot akarunk. Jogot azoknak, kik dolgoznak, vért és verejtéket csurgatnak ezért az országért. Jogot azoknak, kik kezük munkájával, agyvelejükkel és tudásukkal mindent éltetnek, ami ebben az országban eleven. Jogot azoknak, kik véradót és pénzadót viselnek és ezenfelül a nyomor rettenetes adóját, mert ennek az országnak minden átka az ő hátukon suhogtatja legvéreztetőbb ostorát. És kik azok, akik merészük útját állani ennek a becsületes, méltányos követelésnek? Egy rakás üresfejü here és egy csoport panamás kótyavetyés jellemű szédelgő, nagyúri asztalok hulladékán a csaholásért hizlalt cselédhad. Kik azok, akik bürköt sajtolnak tátongó sebeinkbe, akik ennek az országnak sok nyavalyáját még ezzel az egy üszkösödő sebbel akarják szaporítani s útját állják a sebek gyógyulásának és dezinfekciójának, hogy a tehetetlenül vergődő betegnek tovább is az élősdijei legyenek? Egy rakás értéktelen nagy úr és egy csoport desperádó kalandorok, kik a közromlás közepette szorongatják s élik ki zsákmányukat — az egész dolgozó népet. U. T. Egyre-másra kerülnek lakat alá a «bankdirektorok,» meg a gründolók. Hiába a rossz pénzügyi viszony, melynek nyomasztó hatása alatt a pózolás, ha imponálna is, — nem tud a naiv zsebekből kisajtolni garast, belekergeti a büntetőparagrafusok hálójába a szédelgő «pénzkapacitásokat.» Hol egy Pallósnak esik nyakára Damokles kardja, hol egy Sebestyén csúszik el Radóval együtt. Minket, losonciakat, — tán leginkább most ez a Sebestyén érdekel. Mert ez a Sebestyén az ő imponáló megjelenésével, nagyokat Ígérő frázisaival egyszer sokaknak fejét itt is megzavarta. Hogyne: egy a pusztulásnak szélén álló vállalatot talpra állítani és szenet találni még ott is, hol tán nincsen, — hivatottnak érzé magát. És gyűlt pénz. A kicsi kerek koronácskák ezrekre nőttek és lett egy egészen uj, nagy reményekre jogosító részvénytársaság, mely szenet keres. Úgy tudjuk, hogy ez a társaság taiált is szenet. Milyet, — ennek elbírálása azok dolga, kik vele fűteni hajlandók. Jó ez a szén, vagy rosszabb a rossznál, — még el nem dönthető, de hogy a papírjai nem sokat érnek, ágtelen. Sebestyén tunk históriája után pedig, — rossz próféták legyünk! — még annyit se fognak érni. De erről a részvényesek nem tehetnek. Amikor a Oy. O. Sz. egyhangúlag állást foglalt a Tisza-féle választójogi szörnyreform ellen és oly alapfeltételeket szab meg, melyek lehetetlenné tették még a szót is, mely e javaslattal foglalkozni próbál, — amidőn komoly férfiak ajkairól hangzik a szó: a munkás a munkát szeresse, de ne a munkaadót és a választói jog ne magánjogi viszony szüleménye legyen, de közjoga mindenkinek — akkor piti mungólapok arról csevegnek, hogy Nógrádban nem értek célt «bujtogatásaikka!» az «izgatok» s a tömegsztrájk eszméje, mely még a Oy. O. Sz.-nek is szimpatikus, itt siket fülekre talált. Sancta simplicitas. Micsoda bibliai gondolkozás kell ilyennek kimondásához. Fel se tételezhető, hogy ne csupán felső intelemre mondjon valaki ilyet. Ilyeneket csak ilyen és még olyan mondhat, aki képtelennek tartja megyebeli szociáüstáinkat nagyobb erőfeszítésre, a tömegsztrájkhoz való csatlakozásra azért, mert a megyebeli munkaadók és munkások közti viszony barátságos. Kinek törekvése irányul most a munkaadók ellen? Ki keres hibát most a munkaadóban ? Az efféle sanda szemmel irányított vágások elég ügyesek ugyan, de célzásuk nem talál, mert a mi szociáüstáinkat se fogja tudni lefegyverezni mungó dicséret. Hazai — a báró — nem jött el a gimnáziumi bálra. Érdeklődtünk utána, hogy miért. Belfentes ajkakról vettük a hirt: nem ért rá, miután újabb milliós «nemzeti vívmányokért» Bécsbe kellett sietni gazdáihoz. Alig hinnénk, hogy Hazai elmaradásának ez lett volna oka. Elvégre azok a «vívmányok» egy-két napig várhattak volna. A «vívmányokból» egyelőre úgy is elég, — fülünk sincs ki az adósságból, melybe kerülnek. Hazai tartózkodásának komolyabb oka lehet. Nem állítjuk ez okot, csak véleményünknek adunk kifejezést. Egy kis hiba csúszott a meghívókba: Hazai jobb szerette volna, ha azok ékes német nyelven szóltak volna b. címünkhöz és k. családunkhoz. Mi azonban nem akarunk pápaiabbak lenni a pápaiaknál, azért csak vélekedünk, midőn ekként szólunk. A helybeli munkapárti újságok ugyancsak egymás hajába markoltak Csipkedik egymást, — Iovagiaskodnak, jegyzőkönyveznek egymással. Olyik még egy iráshibából is lovagias eljárásra, provokálásra alkalmas cikket csinál. Ha e kis cikksorozatot elolvassuk, — be kell vallanunk és el kell ismernünk, hogy kedélyesek is ezek a lapok. Ahelyett, hogy ellenségeikkel vívnának szócsatákat, egymást csiklandozzák. Úgy van ez körülbelül, mint a törököknél, Csataldzsánál. Összerugják a patkót, mikor baj van a határszélen. Ezalatt pedig jót nevet rajtuk a szövetséges sereg és vagy ki tudja, nem lesz-e ennek a nevetésnek a törökökre szomorú vége. Mi azonban mindezt nem megszólásképen mondjuk, — sőt örvendetes tényként konstatáljuk. Mert hiszen «inter duos litigantes . . .» Spec. Legújabb angol, francia és német costüm-, divat- és kalaplapok nagy választékban előfizetésre és egyes számonként is kaphatók Kármán könyvkereskedésében. Koholmány. CS. A. K. A. B. E. L. I. T. Az az üdvrivalgás, mellyel Losonc közönsége a köztisztaságról szóló uj szabályrendeletet fogadta, arra készteté legjobbjainkat, hogy 3 °/0-os alapon e város szellemi, gazdasági, politikai és egyéb életének továbbfejlesztéséről gondoskodjanak úgy azonban, hogy meg ne érezze- nyomasztólag ezt a losonci polgár. E nemes célok elérése végett a napokban tartotta meg alakuló közgyűlését a «Csávából alaposan kihúzni akaró, biztos eredménnyel Losoncot intéző társaság’-, melynek már eddig is számos tagja van s a jelentkezőket készséggel várja. A Csakabelit jeligéje: «Seperjen kikinek a város a háza előtt». Alapelve: «Három a tánc». Azaz: minden koronádból 3 fillért csupán a társaság által meghatározott és a város vezetőségének keresztülvitelre, megvalósításra ajánlott célokra. A Csakabelit máris vaskos, indokolt javaslattal fordult polgármesterünkhöz különböző címeken uj 3—6—9 °/0-os adónemeket hozva elő. Nincs helyünk, hogy e javaslatot leközöljük, csupán a benne lefektetett elvekkel szolgálhatunk. A javaslat szerint 1914-től kezdve minden koronád után 3 fillérért nem neked, de a város e célra szerződtetett külön emberének kell venni lélekzetet; minden koronád újabb 3 fillérjéért, ha beteg vagy, nem te, ha meghalsz, nem te, de a városnak e célra külön szerződtetett embere fekszik ágyba és temetted el magát; minden egyes koronád háromszor három újabb fillérje — melyet kötelezően a városnak kell adnod — megvált attól, hogy foglalkozásod, hivatalod, iparod kötelességeit, munkáját elvégezzed, mert azt a városnak e célra szerződtetett emberei látják el helyetted. A város végnélküli kényelmet fog a te részedre biztosítani. Mert 1914-től kezdve minden koronád ismételt 6 fillérjéért nem kell reggelenkint mosakodnod, újabb kétszer három fillérért nem kell magadat megfürösztened, csekélyke további 3 fillér megvált a borotválás óriási kiadásától, 6 fillér ruháid tisztogatásától és végül 9 fillér attól, hogy egyél-igyál, a kávéházba járj, kártyán szerencsédet kergessed — miután a városnak e célokra szerződtetett emberei fognak lesurolni, megborotválni, lekefélni, ételed, italodat, a pikkolódat külön ez ügyre szerződött városi emberek fogják elfogyasztani s a megmaradó 55 filléredet minden koronádból — ha tetszik — ezek veszítik el a makaópartikon. E javaslat minden bizonnyal keresztül fog nálunk menni. Nem is lehet máskép. Badarság volna meg nem érteni: micsoda nagy jótétemény az, ha valaki koronájának 45 fillérjéért dologtalanul, étlen-szomjan, jólrosszul, de örökké élhet, másik 55 fillérjét pedig — ha megmarad és nem megy el állami adóba — akár a Birtokértékesitő bankba, vagy nem bánom Rapp-romhányi papírokba fektetheti. A koronák persze nyersen értendők. A Csakabelit legközelebb uj javaslattal áll elő. Benevolens.
