Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-11 / 50. szám
im mi A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ÁRAK HETM: . ■ Községek, egyesületek, továbbá a ? , SZERKESZTŐSÉ0 : Egész évre....................................8K-t ■ .. . , , líllllx ■ Losonc, Jókai-utca 4 , hová a lap szellemi Félévre.........................................4 K — t. H Nógrád megyei Tanítók es Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét illető minden közlemény intézendő. Negyedévre.........................................2 K — f. m évi előfizetési dij 5 korona m KIADÓHIVATAL* VIDÉKRE) B Egye, slám 6ra 2fi fillér. ■ L®sonu<p Kubinyl-tér 11, hová az elSflzeté-Egész evre......................................10 K — f. n H *«k, hirdetések, mindennemű pénzktílde-Félévre. ... • ■ • 5 K - f. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre.................................2 K 50 f. ■ ■ felszólalások intézendők. Vili. évfolyam 50. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. december 11. A népakarat. Az állam kialakulása voltakép egy főhatalom kialakulását jelenti. A létért folytatott küzdelem, a gazdasági harc a fejlődésnek ugyanarra az útjára kényszeríti az emberi társadalmat, mint minden egyebet. A fejlődés pedig nem más, mint azelőtt szétszórt, össze nem függő részek egészszé épülése, miközben az egyes részek szabad mozgásukból veszítenek, egyre jobban differenciálódnak, vagyis egyre a többféleség állapotába mennek át és egyre határozottabbakká válnak. Ez az egyes élőlény fejlődési törvénye, ez a társadalomé is. A részek mozgásvesztesége jelenti a főhaíalom kialakulását. A főhatalommal szemben természetesen a társadalom tagjai alatvalókkép állanak. De a történelem és a mindennapi élet tapasztalatai arra tanítanak, hogy az állami szuvrenitást képviselő főhatalom csak akkor lesz életerős, ha az állami szervezet lehetségessé teszi az alattvalók létfeltételeinek és életörömének a megszerzését, más szóval, ha az alattvalók érdekének megfelel. Arra is tanította a tapasztalás az embereket, hogy az alattvalók különböző rétegeinek a szükségleteit és kívánatos érdekeit felismerni igen nehéz és pedig annál nehezebb, minél bonyodalmasabb, differenciálódottabb lett a társadalom. Ennek a felismerésnek a lehetetlensége aztán arra is megtanította az embereket, hogy a főhatalmat egy differenciálódó társadalmi illámban nem kezelheti egy abszolút hatalmú ember, egy autokrata, mert az akármilyen bölcs és lángelme legyen is, nem ismerheti meg az egyre bonyolódottabbá fejlődő társadalom különféle rétegeinek a szükségeit és óhajait. Ennek az igazságnak a felismerése kényszeritette még a kizárólag katonai erőszakon felépült orosz cárizmust is arra, hogy alkotmányt adjon, vagyis, hogy kitalálja és szervezze annak a módját, hogy mikép lehetne kifejezésre juttatni a különféle társadalmi rétegek érdekét, szükségleteit és óhajait és mikép lehet ezeknek a kifejezett óhajoknak érvényesülést szerezni. A mai kapitalizmus olyan rengetegül bonyolódott, tagozódott és sokfelé rétegeződő társadalmat épített ki, hogy nincs többé az a bürokrata hadsereg, amely ezt el tudná kormányozni, hacsak maguknak az egyes néprétegeknek nem adatik mód, hogy érdekeik, szükségeik, követeléseik megfelelő képviselethez kerüljenek. Ez az első feladata az alkotmánynak: hogy kifejező szerve legyen a társadalmi akaratnak, szükségnek, érdekeknek. A másik nem kevésbbé fontos hivatása, hogy minden táiWöalrni réteget, minden termelő osztályt ahhoz az erőhöz is juttasson, mely valamennyit képessé teszi, hogy akaratát érvényesítse is addig a határig, ameddig a közösség fenmaradását meg nem akadályozza. Ez a hatalomért való harc, mely két irányban folyik. Az egyik a nép és a militarizmus közt vivatódik. Mert végelemzésben minden monarcha nem más, mint a militarizmus képviselője. Másrészt meg katonai hatalomra alapított uralomnál mindegy, ha császárnak, királynak vagy elnöknek, isteninek, felségesnek vagy tekintetes urnák titulálják-e a katonai hatalom legfőbb képviselőjét. A hatalomért folytatott harc másik iránya az egyes társadalmi osztályok közt halad. Az alkotmány tehát az intézményes szervezete a népnek a militarizmus ellen és az egyes társadalmi osztályoknak egymás ellen a hatalomért vívott küzdelmében. A népakarat kifejezésre juttatásának és érvényesítésének a szervezete tehát minden alkotmány. Amelyik legalább az egyik feladatra képtelen, igazán nem ér semmit. Kevesebbet a semminél, mert csak képmutatásnak, palástolt kizsákmányolásnak, korrupciónak, fosztogátásnak a leplezője. A mi magyar alkotmányunk a felbomlás, a belső korhadás eme teljesen züllött állapotába jutott. Nemcsak a népakarat érvényesítésére, a közhatalom aránylagos megosztásának a létesítésére képtelen, — erre mindig az volt, — de képtelen immár egyszerűen a népóhaj kifejezésére is. Nyíltan, hivatalosan beismeri a kormány és jóváhagyja a törvényhozás, hogy a terror eszközein és a korrupció egyéb módjain kiviil főleg pénzzel vásárolják, sőt politikai elv és törvény gyanánt hangoztatják, hogy pénzen kell vásárolni a szavazatokat és e megvásárolt akarat tekintendő az egész nemzet hivatalos közakaratának. Alig leplezett nyíltsággal egyenesen az államvagyonból szedik a megvesztegetésre szükséges összegeket, úgy, hogy ez az alig palástoló lepel többe kerül, mint maga az alatta összeharácsolandó tőke. Hogy az ilyen terrorral és pénzzel szerzett mandátumok nem fejezhetik ki a népakaratot, tehát az ilyen alkotmány az alkotmányhoz fűzött még legprimitívebb körülményeknek sem fefel meg, azt nem kell bizonyítgatni, valamint azt sem, hogy ez a népóhajnak még kifejezésére is teljesen alkalmatlan alkotmány annál kevésbbé lehet a néphatalom megszerzésének, a népakarat érvényesítésének alkalmatos szerve. Teljesen felesleges a hipokritáskodás. Ez az alkotmány a népakarat kifejezésére és érvényesítésére mindig alkalmatlan volt, — de mégis csak lehetővé tette, hogy legalább egy kisebbség ajkán szólaljon meg ama elnyomott rétegek törekvése, panasza és követelése, akik törvényszerű és megfelelőbb tolmácsoláshoz nem jutottak. De mióta a törvényhozást egyszerűen a fegyveres erő kommandója alá helyezték és az ellenzéki szónokokat a legártatlanabb szóért egy időre egyszerűen megfosztják törvényhozó jellegüktől, azóta a magyar parlament egészséges életnyilvánulásainak ez az utolsó paránya is megszűnt és teljesen megszűnt alkotmányjogi szempontból diszkutálható lenni ennek a komoly vblta. A pátosz hangján lehetne erimennek, a gúny hangján bohózatnak nevezni, K arácsonyfa díszek és cukorkák alódi prágai sonkák élő dunai és balatoni halak déligyümölcs, tea, rum, likőr, pezsgő, palackbor óriási választékban kapható JÉGGEL, mum a fűszer- és csemegekereskedésében LOSONCON.
