Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-11 / 50. szám
2. oldal. LOSONCI UJSAO 1913. december 11. de e megnevezések se nem jellemzik egészen a helyzetet, se nem változtatnak a tények valóján. A VÁROS. A kültisztviselők felebbezése. A f. évi január hó 29-én tartott képviselőtestületi közgyűlésen 100/913. szám alatt határozatba ment, hogy a város polgármestere a belügyminiszteri utasításhoz képest hívja fel a város két árvaszéki ülnökét és a közgyámot, hogy azok az uj szervezési szabályrendelet szerint alkotott és illetve kibővített munkakörrel megterhelve 1913. február 1-től kezdve foglalják el rendesen állásukat, ellenkező esetben pedig rendelje el ellenük a fegyelmi eljárást. E határozat meghozatala után felállott a város tiszti ügyésze és egy előző napról kelt, a kültisztviselők által aláirt egyezségi ajánlatot terjesztett a képviselőtestület elé. Ez ajánlat szerint hajlandók a két árvaszéki ülnök és közgyám eddigi munkakörük meghagyása mellett teendőik végzésére olykép, ha a város a két ülnöknek régi 700—700 korona fizetése mellé 1914. április hó 11-ig, — vagyis a tisztujitásig nyugdijuk számításánál alapul nem vehető 500—500 korona drágasági pótlékot, a közgyámnak pedig régi 400 korona fizetése mellé hasonlóan a nyugdíjigény megállapításának alapjául nem szolgálható 200 korona drágasági pótlékot nyújt. A képviselőtestület ez egyezségi ajánlalot, — kerülni akarván minden további kellemetlenkedést a kültisztviselőkkel és végére akarván már járni egyszer a velők való, már hónapok óta tartó örökös huzavonának, — elfogadta, mire igy a város és kültisztviselők közt az egyezség perfektté vált és miután a képviselőtesület határozatát senki se felebbezte meg, — az jogerőssé lett. Amikora képviselőtestület múlt havi 22-iki közgyűlése az 1914. évi költségvetést megalkotta, — az árvaszéki ülnökök és közgyám jövő évi illetményét a 100/913. kgy. határozat szerint állította be abba, vagyis csak egy-egy negyedévi illetményüket vette be 300—300, ill. 150 koronával, úgy okoskodván, hogy 1914. ápr. 11-én a kültisztviselők megbizása megszűnik és helyüket a rendes tisztviselő-tanácsnokok, ill. árvaszéki ülnökök, valamint az uj rend szerint megállapított közgyám és községi biró fogják elfoglalni. A város vezetőségének nem kis ámulatára a napokban felebbezés érkezett a város iktató hivatalába Draskóczy Zsigmond, dr. Honti Rezső és Aranyosi Sándor kültisztviselők aláírásával, kik a költségvetés e tételeit sérelmezik és követelik fizetésüknek az 1912. évi LV1II. törvényeik C) táblázata szerinti beillesztését, azt mondván, hogy nekik e táblázat szerinti fizetéshez joguk van és ahhoz ragaszkodnak. A felebbezés — tekintve az egyezséget, — érthetetlen, valamint homály fedi a célt is, melyet ez alaptalan kívánsággal elérni akarnak. Huszár Keczéry István jubileuma. Megható ünnepség folyt le múlt pénteken délelőtt a városházán. A város tisztviselőkara ünneplésben részesítette Keczéry István árvaszéki jegyzőt, aki azon a napon töltötte be harmincadik szolgálati évét a városnál. Id. Keczéry Istvánt 1883-ik év december hó 5-én választotta meg Losonc r. t. város képviselőtestülete szótöbbséggel az árvaszéki jegyzői állásra. Azóta szakadatlanul a város szolgálatában állott s általános tiszteletet és megbecsülést biztosított magának a polgárság körében. December 7-én volt harmincadik évfordulója annak, hogy a város képviselőlestületének a bizalma Keczéry István felé fordult. Erre az alkalomra Wagner Sándor kir. tan., polgármester összehivatta a város tisztviselőkarát, akik teljes számban megjelentek a város tanácstermében. Mikor mindannyian együtt voltak, a a polgármester a tanácsterembe kérette a jubilánst. Pár perc múlva belépett a terembe Keczéry István dolgozó ruhájában. Éljenzés fogadta őt s meglepetéséből csak akkor tért magához, amidőn Wagner Sándor polgármester eléje lépett s üdvözlő beszédébe belekezdett. A polgármester meleghangú üdvözlő beszédének elhangzása után az ünnepelt a meghatottságtól megindult hangon mondott köszönetét a polgármesternek és tisztviselőtársainak a nem várt ovációért. Az árvaszéki ügyosztály üdvözletét Draskóczy Zsigmond árvaszéki ülnök tolmácsolta s ezzel a megható kedves ünnepély véget ért. Viliaiiyvilágitus Apátfalva n. A «Nemzeti» textilművek részvénytársaság losoncapátfalvai posztógyára gavallériájának és áldozatkészségének legújabb bizonyítéka, hogy a község villamos közvilágításának céljaira ingyen áramszolgáltatást ajánlott fel villanytelepéről. A község képviselőtestülete a posztógyár ajánlatát hálával fogadta s egyhangú határozattal hozzájárult ahhoz, hogy a szerelési költségek fedezését viseli s egyelőre tiz utcai lámpát állíttat fel. Csendőriskola a kdlyhagyarban. A Nagyváradon lévő csendőrségi iskolába ez évben oly sokan jelentkeztek, hogy az iskola parancsnoksága, amely csupán 700 csendőrt tud elhelyezni, mintegy 300 csendőr számára kénytelen volt más városokban külön fiókiskolákat nyitni. A nagyváradi csendőriskola parancsnoksága az egyik városul, ahol csendőröket óhajt elhelyezni, Losoncot jelölte ki. A nagyváradi csendőriskola körülbelül 70—80 csendőrt szándékozik elhelyezni Losoncon, akik itt nyernék kiképzésüket is. Az iskola helyiségéül a gácsi-uti üresen álló Polyák-féle téglagyárat találták legmegfelelőbbnek. A tárgyalások a téglagyár tulajdonosaival már folyamatban vannak s előreláthatólag meg lesz a megegyezés. fest, mos és tisztit. 91 AZ UJ „ PERSON" Gummi-Sarcot/ «nindenkl ulselJ,aki eleganciára üeííemes járásra valamit eöl 'Qtfsónmüvzk,Budapest VII A Szanatórium mulatsága. Valami a konferánszból. Tudják tán, — oh, hogy ne tudnák, — hogy e lomha sáríeke milliónyi szerencsétlen tüdőbetege közt van nem egy, ki mások támogatására szorul. A «mások»-on van a hangsúly. És mert e másokban nálunk bizonyára lázadás, de mindenesetre valamely deliktum lenne az államot a maga teljes mivoltjában még sejteni is, — lévén az államnak tengernyi ennél sokkal fontosabb, nagyobb jelentőségű gondja és dolga, lévén az állam egy szegény, kiuzsorázott, megszorult filiszter a mai nyomasztó, különösen őt sújtó gazdasági krízis közepette, e «mások» (itt a hangsúly) nem lehetünk mások, mint mi: a társadalom ; ki fillérjeivel próbál segíteni a szükőlködőn, a nyomorult betegeken. Szóval : «próbál». Ezen a hangsúly. És ez talán jobban is van igy: mert elvégre ki tudja a mai világban, hogy mi minden nem történhetne ezekkel a szerencsétlenekkel, ha az állam törődne velük. Higyjék el, hogy jobban van ez igy. Hiszen az ember, a társadalom annyira leleményes, hogy ezernyi címet képes kitalálni azoknak a kicsi fillérkéknek összehozására, melyekből tellik aztán egy pohár meleg fejecske, darabka kenyér, tiszta fekhely a szegényeknek. Az állam? Az állam nem ismeri a pumpolásnak más formáját az adószedésnél és képzeljük el: micsoda érzés lenne az, ha a szegény tüdőbetegek szanatóriumára az állam dobszóval szedné össze a salláriumot. Mennyi önkéntelen szitkot, átkot kellene e szegényeknek zsebre tenniök csak úgy látatlanba. Mig a társadalom ? Istenem. Bizonyára Önök is találkoztak már éppen akkor, midőn valamely legsürgősebb dolgukban el kellett volna szaladniok hazulról, két bájos hölggyel (egyikök bizonyosan grófnő) a szalonjukba, vagy egy határozott fellépésű úri emberrel, ki nyug. huszárszázadosnak mondja magát, a dohányzójukban. Én kissé sajnos, elégszer találkoztam. Annyira emlékszem eme többrendbeli röpke találkozómra, hogy az erédményüket még ma is őrzöm bírói végzések, Ítéletek formájában a fiókom alján. Nos ugy-e? Tehetné azt az állam, hogy gyönyörű, diszkötésü könyvek utján, melyek előállításáról többnyire igen jószivü, igen humánus, önzetlen LOSONC, Kossuth Lajos-utca 70.
