Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-30 / 5. szám
4. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1913. január 30. A békéltető bizottság közgyűlése. A helybeli ipartestület kebelében működő békéltető bizottság segédtagjainak megválasztása február 2-án délelőtt 11 órakor lesz megejtve Aranyosi Sándor iparhatósági biztos elnökletével a város tanácstermében. Az iparossegédek ezúttal is figyelmeztetnek, hogy saját érdekük azon minél számosabban megjelenni. Tanoncviszony megszűnésének előzetes bejelentése. Az ipartörvény végrehajtási utasítása elrendeli, hogy a tanoncviszony megszűnése annak lejárata előtt 2 hónappal az iparhatóságnál bejelentessék. Az iparos, ki a szabályt nem teljesiti, nem büntethető, mert a rendelet büntetőjogi következményeket nem állapit meg. A Losonci Munkásbiztositó Pénztár igazgatósági ülése. A Losonci Kerületi Munkásbiztositó Pénztár igazgatósága hétfőn tartotta ez évben első ülését. Ezen az ülésen a múlt évi zárószámadásokat nem terjesztették be, csupán a rendes folyó ügyek, elnöki jelentések, kérvények elintézése és betegforgalmi kimutatások töltötték ki a napirend tárgysorozatát. Zománcedények áremelése. A napokban a Zománc-Unió R. T. Budapesten igazgatósági ülést tartott, mely alkalommal, tekintettel a nyersanyag drágulására, valamint a munkabérek folytonos emelkedésére, elhatározták a zománcedényárak emelését. Az apátfalvai tűzoltóság felszerelése. A Losonc-Apátfalva községben szervezett tűzoltóság e napokban kapta meg teljesen uj felszerelését. A 21 tagból álló önkéntes tüzoltószakasz ruházata és szereléke a múlt nyáron tartott ünnepély jövedelméből s a jótékony közadományokból került ki. A Nemzeti textilművek losonc-apátfalvai posztógyára áldozatkészségét dicséri, hogy a ruházatokhoz szükséges posztót teljesen ingyen bocsátotta a tűzoltóság rendelkezésére. A fajtalankodó portás. Repaszki János portás volt a Pannónia szállodában. Miután ez uj szálló bizonyára a nyár folyamán még nem volt zsúfoltan megtelve mindig vendégekkel, — Repaszkinak sok üres órája lehetett. Ez üres órákat Repaszki pásztorórákká varázsolta, de kéjvágya kielégítésére sohase szemelt ki magának 6—10 éves lánykáknál idősebbet. A vén kéjencet végre feljelentették, de mire előkeritésére került volna a sor, — ellépett Losoncról. Most körözik. A betörő lelenc. Balta Gusztáv lelencfiu inas volt Waldmann helybeli kárpitos üzletében. Az elmúlt napok egyikén az alig 14 éves gyerek felhasználta gazdája távollétét és feszegetni kezdte bicskájával az íróasztalnak pénzt tartalmazó fiókját. A kis tolvajt rajta kapták s egyelőre a rimaszombati lelencházba internálták. Baliának ez már a harmadik hasonló formájú próbálkozása. Még sokra viheti. Az utazó kéjnő. Kis Benedek Borbála már régi ismerőse a fogházaknak. Sikkasztásért egyszer, csavargásért pedig tizenhatszőr volt becsukva. Nemrégiben egy itteni korcsmában találtak rá a rendőrök mulatozás közben. Igazolásra szólították fel s mert erre képtelen volt, bekísérték. Csavargásért 15 napi elzárást kapott. Adományok. A losonci főgimnázium Ifjúsági Segélyző-Egyesülete által, február 1-én rendezendő táncmulatsággal kapcsolatos tárgysorsjáték céljaira a következő újabb szives adományok érkeztek: Müller Károly (Ábelfalva) 5 kor., Kalmár Ferenc 2 üveg bor, Kiss József 3 könyv, Beniczky Kálmánná kalaptoll, gyufa-, keztyü-, dohánytartó, dr. Reinfeld Bertalanná cigaretta-, névjegy-, szappantartó, dr. Schneller Ignác 5 kor., özv. Zadubán Gyuláné 2 fényképkeret, Martinyi Hermin 2 kor., özv. Lagler Jenőné 2 falidisz, kártya-, ecet-, olajtartó, Cservenák Pál domino, özv. Váradi Adolfné parfüm, szájvíz, Baskay Ferenc 5 kor., Farkas Zoltán 10 kor., Lengyel Dezső 3 üveg likőr, Schein Fülöpné 2 nipp, sótartó, kenyérkosár, tálca, Engel Miksa cognac, Porubszky Lajos cigarettatárca, 2 váza, Vadász Rezső 2 váza, Eisler Ignác korcsolya, Willner Zsigáné 2 váza, Radványi Gyuláné likőr, 2 virágtartó, Herzog Gyuláné 4 váza, emléktárgy, Virág Kálmánná cukortartó, Krausz Mór persely, 2 váza, Dortsák Lajos 2 virágtartó, Klein Pálné dísztárgy, tálcakendő, virág-, névjegytartó, Sternlicht Károly 5 kor., dr. Matzner János ecet-, olajtartó, Bartholomaeidesz Gyuláné diványpárna, vizesüveg, György Lajosné négy dísztárgy, papirnyomtató, 5 drb regény, Horváth László tintatartó, Friedrich Vilmosné kézimunka, váza, Kármán Zsigmond 2 könyv, Essősy Gyuláné (Fülek) 3 váza, 2 nipp, cukortartó, disztányér, névjegytálca, Bory Károly (Kékkő) 2 kor., Losonczi Sándor névjegy, levélpapiros, Fleischmann Lajosné hat tányérka, id. Kuhinka István (Málnapatak) 2 szilvóriumos szerviz, 6 hamutartó, 18 üvegtárgy, Herz Manó pezsgő, Thüringer Sándor (Fülek) 4 kor., Pósa István (Salgótarján) 2 üveg tokaji bor, Kuliffay Ferenc 4 tintatartó, 1 üveg prizma, Heutschy József 3 dísztárgy. Hálás köszönetét mond s a közönség további támogatását kéri a Segélyző-Egyesület. Legújabb angol, francia és német costüm-, divat- és kalaplapok nagy választékban előfizetésre és egyes számonként is kaphatók Kármán könyvkereskedésében. Irodalom, művészet Wilde Oszkár: Az ember lelke. Fordította Winkler Anna. Kármán Zsigmond bizománya Losonc, 1913. Wilde Oszkár az angolok Heine-je némi tekintetben költészetben is, de még inkább sorsában. Hazája életében üldözte, halála után emlékét gyűlöli, az erkölcsösködő közvélemény drámáit Anglia színpadjairól kitiltotta és mégis alig van az újabb angol irók között egy is, ki a külföldön több dicsőséget szerzett volna az angol irodalomnak, mint ő. Egészen ráillik Heine szava: «Wo man die besten Namen nennt, wird auch der meine genannt.» Ahol a legkiválóbb angol írókról beszélnek, az ő nevét emlegetik. De hát támadóinak is sokban igazuk van. Wilde nemcsak előszeretettel viseltetett a különc thémák iránt, de a legnagyobb gyönyörűsége volt olyat irni, mi közönségének Ízlésével ellentétben állott. Meggyőződése, szinte rögeszméje volt, «hogy amit a közönség egészségtelen műalkotásnak nevez, az teljesen egészséges és szép, viszont egészségtelen az, amit a közönség egészségesnek nevez.» Minden mondását úgy szereti megfogalmazni, hogy azok éppen az ellenkezőjét fejezzék ki a köztudat igazságainak. Ennek illusztrálására úgyszólván az egész kis művet ide írhatnám. Csak úgy találomra irok ki belőle néhányat: «Engedetlenség az ember őserénye.» «Egyetlen társadalmi osztály sincs tudatában a saját szenvedésének.» «A háládatlan, tékozló, elégedetlen szegény sokat érő személyiség.» «Sok kárt okoz a klasszikusok nagyrabecsülése.» Jelen művében azt igyekszik kimutatni, hogy csak a szociálizmus vezethet el az individializmushoz, vagyis minden egyes ember egyéniségének teljes kifejlődéséhez. Ez a cél lebegett — szerinte — Krisztus előtt is, midőn a gazdag ifjút felszólítja, hogy dobja el magától minden anyagi birtokát, mert a magánvagyon az egyén szabad kifejlődésének kerékkötője. Csakhogy a jövőben nem a szenvedés lesz már az individializmus alapja, mint azt az őskereszténység akarta, hanem az öröm és élvezet. Az uj individíalizmus lesz az uj Hellenizmus. Ne kelijünk itt vitára Wilde-vel, inkább ismerjük el, hogy nagy hálára kötelezte Winkler Anna a magyar olvasóközönséget, midőn számára ezen mindenesetre érdekes művet hozzáférhetővé tette, még pedig oly sikerült fordításban, minőben eddig Wilde-ot magyarul nem igen olvastuk. Nehéz dolog Wilde-ot fordítani, hiszen ismeretes, hogy főereje épen stílusában rejlik. A legegyszerűbb, a legkeresetlenebb szavakban szereti kifejezni nagy igazságait, vagy mondjuk nagy állításait, hogy igy annál jobban meglepje, megdöbbentse vele az olvasót. Ezt fordítónknak kitünően sikerült utánozni. Nyelvezete tiszta, szép, fordulatos, de amellett mégis egyszerű és keresetlen. Magyartalanságot pedig, mi a fordítóknál oly gyakori, még keresve sem tudnánk egyet sem találni. A mű fordítását köszönettel fogadjuk tőle mi is, kik a modern szellem vakmerő előtörését helyeselni ugyan nem tudjuk, de azért érdeklődéssel követjük. Egy öreg. A Munkaviszony a Kereskedelemben. ETeutzer Lipót könyve. Egy könyv a magántisztviselőkről, melyre az egész osztály büszke lehet. Nem azért, mert a Tudományos Akadémia jutalommal kitüntette, hanem azért, mert ama gyönyörű könyvek közé tartozik, melyeket az ember, ha elkezdte olvasni, le nem tesz mindaddig, mig az utolsó laphoz nem ért. Pedig sem nem regény, sem nem költemény. De olvasása közben úgy éreztem magamat, mintha fényesen kéklő ég alatt egy sajkában hátradőlve, lágyan hömpölygő habokon siklanék tova, eszmék, gondolatok, érzelmek, vágyak és remények kéjes ringatózása közepeit. Amint, Lessing mondása szerint, Raffael kezek nélkül is nagy festő lett volna, ez a könyv vers nélkül is megragadó költemény. Hisz nem a vers, nem a nyelvezet, a rithmus külsősége teszi igazán a költeményt, hanem egy embernek a szívverése. S ez lüktet ebben a könyvben: Kreutzer Lipót szívverése. Hogy Kreutzer Lipót mint publicista, közgazdász, szónok kicsoda: azt Losoncon jól tudják. De hogy a magántisztviselő-osztályban milyen szinte providenciális férfiú, azt csak azok tudhatják, akik a magyar magántisztviselők múltját s mozgalmait, az osztály
