Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-04 / 49. szám
LOSONCI m A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÄRAK HELYBEN: ■ Községek, egyedietek, tovíbbí . 5 SZERKESZTŐSÉQ, 5 ü = 5 r.n.t6k és Körjegyzők Egyesülete tegje. részér, ■ Negyedévm...................................2K — f. " évi előfizetés! díj 5 korona. KIADÓHIVATAL* VIDÉKRE. ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ L**°'"«•» Kubinyl-tér IIHová«* előfizet«Egész évre.................................. 10 K — f. « ■ tek, hirdetések, «nindennemű pénzkulde-Félévre.............................................5 K - f. " Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre............................. . 2 K 50 f. 9 J J M felszólalások intézendők. VIII. évfolyam 49. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. december 4. Jenőke, — a balog. Balogh Jenő miniszter ő excellenciájáról sok érdekes dolgot tudtunk meg e héten. Egy kicsit belenéztünk abba a kohóba, annak a nagy elmének a kerekei közé, amelyik most formálja a jövendő Magyarországot. Minthogy a minap fogadást tettem, hogy én ezentúl csak hálazsolozsmákat fogok zengeni a Gondviselésnek, amiért ekkora lángröptü tudóssal megajándékozott minket, szegény magyarokat, hát én csak nagyságát fogom zengeni ezentúl is e lángelméjü kegyelmes férfiúnak. Azt kegyeskedett ő excellenciája mondani, hogy ez még, amit ő ad, mind semmi, — de vigyázzon a magyar sajtó, hogy finomuljon meg, mert különben még rosszabbul járhat, mert igazán megnyomoríthatják. Vagyis, ha szabad az ő kegyelmes szájára olyat mondani, amit más emberfiáról szoktak mondani, azt mondhatnám, hogy ő excellenciája kegyes volt megfenyegetni a sajtót azzal, hogyha meg nem javul, hát egészen megfojtja, nem úgy, ahogy most megpróbálja. Ez a kijelentés olyan, mint sötét éjjelen a villám — egyszerre belátjuk az egész fekete éjszakát. Ebből az egy mondásból kitűnik, hogy Balogh Jenő úr ő excellenciája hogyan is gondolja el egy állam alkotmányát és az embermilliók dolgát. Balogh Jenő úr ő excellenciája a kormányhatalmat olybá képzeli, hogy kizárólag annak a kegyes jóakaratától függ minden, még az is, hogy az emberek léteznek, születnek, lélegzenek. Ugyannyira, hogyha például a kormánynak eszébe jutna egyszer azt kimondani, hogy az embereknek nem szabad születni, születlenek maradnának, nem szabad jóllakni, mindenki koplalna, nem szabad meghalni, senki se halna meg, hanem a munkanélküliek légióinak az a.eonok végezetéig koplalva kellene lézengeniük. A kormány azonban szerencsére bölcs és nagylelkű, nem használja ki teljesen, fenékig a hatalmát. Nem tiltja meg sem a koplalást, sem a meghalást és nem kényszeríti a koplalókat, hogy örökké éljenek, sőt az öngyilkosokat sem állítja közvád alá, ha sikerült a cselekedetük. Sőt néha igazán megbocsáthatatlan nagylelkűségében azt is megengedi, hogy uj emberek szülessenek. Erre van ugyanis két nagy bölcseségből fakadó oka. Az egyik, hogy ekkép lehet gondoskodni arról, hogy ne csak most1 legyenek emberek, akik ihletődve hódoljanak ekkora bölcseség előtt, hanem később is. A másik pedig az, hogyha eltiltanák a születéseket, nem lehetne a létszámot emelni, de sőt a Szladits Károly magánjogi és Erényi Nándor a Diana sósborszesz főraktárosa orvosi véleménye szerint még a nem emelt létszámot se lehetne besorozni. A bölcseség parancsolja tehát, hogy engedje meg Balogh Jenő űr ő excellenciája a születéseket, ámbár ebből viszont az a baj is háramlik, hogy ellenkezőleg gorombák és újságírók is születnek. Ez okból nem elég az az egy bölcseség, mert azt folyton újabb bölcseségekkel kell kireparálni. Mi sem természetesebb ezek után mint az, hogy kizárólag a kormány nagylelkűségének a mérvétől függ, hogy mennyi sajtószabadságot enged. Ha a kormány például kevésbbé nagylelkű lenne, ha úgy akarná, egyszerűen eltilthatná az újságírást, sőt az Írást egyáltalán, a nyomtatással és az olvasással egyetemben. Ezt a nagylelkűségét is azonban csak végtelen bölcsesége sugallja, mert meg kell gondolni, hogyha egyáltalába nem szabadna írni és betűt nyomtatni ebben az országban mikép lehetne tudtára adni az országnak, hogy mekkora lángelmék Balogh Jenő űr és a többi excellenciás urak. De még egyebet is megtudtunk Balogh Jenő úr ő excellenciájáról. Megtudtuk azt, hogy nemcsak beszélt a munkásküldöttséggel, 30 úrral és egy nővel, hanem diskurált is. Megtudtuk azt, hogy Preusz Mór olyan szép beszédet tartott hozzá, hogy ő excellenciája elamult. Iszonyú dolog az, mikor egy igazságügyminiszter elbámul, főleg hogyha ez az igazságügyminiszter Balogh Jenő. Mert ő nem csodálkozott azon a csodán se, hogy lett ő egyetemi professzor és ha már az lett, hogy lett ő^belőle igazságügyminiszter. És ime ő, Ő most elámult. Mint akármelyik közönséges ember elámult. De hát ezért ne dobjunk követ a kegyelmes úrra, álmélkodásának volt valamelyes oka. Ő például ismeri az egyetemi hallgatókat és a szigorlókat, akiknek ő osztogatta a jogtudorsághoz a passzust. Sőt ismer egy egyetemi tanárt is, — saját magát, — sőt olvasott is már egy-két könyvet, — amelyekből ő eredeti előadásait tartja és eredeti munkáit Írja, de ilyen okosan még nem hallott beszélni, mint ezt a Preusz Mór. Hát nem igaza van ő kegyelmességének ? Hát nem veszedelmes egy jószág az a betű, hogy még azt is, aki a betűt csak napszámért szedi évek hosszat, úgy kiformálja, hogy olyanokat tud kérdezni, hogy e kérdésekre még ő, O, ő excellenciája a miniszter se tud megfelelni. Mert azt is megtudtuk ő kegyelmességétől, hogy Preusz Mór olyat talált tőle kérdezni, amire ő, O, őxcellenciája személyesen nem tudott válaszolni, úgy hogy kénytelen volt a magánjogi szakértőt behívni és a kérdést eléje tálalni. Mert végre a miniszter sem lehet mindentudó. Balogh Jenő úr ő excellenciája, — mondjuk ki áperte, — büntetőjogász. O végre az egész világ minden tudományát be nem kebelezheti. O elolvasott egy-két könyvet, amennyi ép elég arra, hogy egy harmadikacskát összekegyelmezzen belőle és egynéhány obszkurus rigorozálót kegyetlenül elbuktasson, de a magánjoghoz igazán nem érthet annyit, mint ez a nyomdászember, aki tán, — az ilyen embertől minden kitelik — szedés közben meg is tanulta némelyikét annak a sok könyvnek, amit ő vagy más elvtársa kiszedett. Ezek az emberek sokkal összetartóbbak, mint például az egye-1\ arácsonyfa díszek és cukorkák alódi prágai sonkák élő dunai és balatoni halak déligyümölcs, tea, rum, likőr, pezsgő, palackbor óriási választékban kapható TIIHiA fűszer- és csemegekereskedésében LOSONCON.
