Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-27 / 48. szám
LOSONCI UJ1 A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ — .-L. X ■ SZERKESZTŐSÉG: Egész évre........................................8 K-l ■ ' .... . . . . . ■ Losonc, Jőkal-utca 4, hová a lap szellemi Felévre................................................4 K — f. _ Nógrádmegyel Tanítók es Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét illető minden közlemény Intézendő. Negyedévre.......................................2 K-l ® évi előrizetési díj 5 korona ■ KIADÓHIVATALi VIDÉKRE! ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ Losonc, Kubinyl-tér II , hová az előflzeté-Egész évre.......................................10 K — f. m g| »ek, Hirdetések, «nmdennemQ pénzktilde-Félévre . ... ....................5 K - J. Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f. HI SB fel sző la! Ások intézendok. Vili. évfolyam 48. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. november 27. Szent, szent szent! Alleluja! Dicsőség annak, ki egy szavával hiva létre mindent és pillantásától függ ismét a vég! O az erő, tudás, gyönyör egésze. — Részünk csak az árny, melyet reánk vetett. Imádjuk őt a végtelen kegyért, hogy fényében ily osztályrészt engedett. Megtestesült az örökös nagy eszme, im a teremtés befejezve már s az Úr mindentől, mit lehelni enged, méltó adót szent zsámolyára vár. Alleluja! A magam szárnyalása nem képes ilyen zsoltári ihletű magaslatokig emelni, kölcsönvettem tehát Madách szavait, melyeket az angyalok szájába ád, mikor a teremtés estéjén dicsőítik a nagy alkotót. Hát hogyne illetné meg a mi nagy Alkotónkat a feltétlen hódolat, Tisza István gróf ő excellenciáját, kinek Alkotása, a sajtótörvény, annyi, mintha készen volna már egészen. Szokjunk jó korán hozzá, mintha életbe is lépett volna már. Én megkezdem idejekorán a sajtótörvény szerinti Írást. Minthogy a sajtótörvény jó, jónak kell elfogadnom az aszerint való írást is. Hát mindenekelőtt mégegyszer alleluja a dicső, a lángelméjü Tisza István gróf úr ő excellenciájának és hála, hogy kegyeskedett minket országostul boldoggá tenni az uj sajtótörvénnyel. Ő végtelen nagylelkűségében meg fog bocsátani nekem, hogy magas nevét — hódolat neki! — toliam hegyére merészkedtem venni. De ha mégsem bocsátaná meg, én mégis megkockáztatom legméltóbb haragját, mert nekem muszáj elmondani, hogy Ő milyen nagy ember, milyen dángelméjü férfiú. Dicsőséges ő és dicsőséges minden cselekedete. Az ő keze érintése szentté teszi a panamát és ha kire védőkezét kiterjeszti, annak keze vájkálhat az államkincstárban és szent lesz általa még az is. Szent a panama, szent a só és szent a sópanama. Dicsőséges a pinka, szent a sáp és hódolattal borulok le a pinkasáp előtt. Szent a mandátum, ha kótyavetyén kerül, szent a vásárolt szavazatok által tolmácsolt nemzeti többség, de legszentebb a Gerőék darabontjai által kifejezésre juttatott nemzeti akarata a törvényhozásnak. És ha már az igazmondás eme isteni ihletével telit a Tisza — hódolat neki! — sajtótörvénye, miért nem ismernők be, hogy bizony bűnös, züllött nép voltunk eddig, kik mindé szent dolgokat a mainál sokkal csekélyebb áhítattal kezeltük. Legyünk őszinték és bűnbánók. Nemcsak Tisza István gróf úr ő excellenciája szent és dicsőséges férfiú, hanem mindenki azzá válik, ki a közelébe lép. Mándy Samu is szent, Mayer Károly is szent, Farkas Pál is szent, Mikosevics Kanut is szent és szentek ők mind a harmadfélszázan. És szentek az utolsó porcikájukig, Mándy Samu kijárásai, Mayer János gázüzletei és Farkas Pál darabjai. Legyünk még őszintébbek: Farkas Pál lángelméjü iró és Shakespearet elhomályosító poéta és Balogh Jenő a nagy, a dicső, a szent — a világ első igazságügyminisztere. Ennek a körmefeketéje is szent és lángelme nyilatkozik meg még abban is, mikor vakarózik. És legyünk még őszintébbek. A magyar sajtó sokat vétkezett a derék szolgabirák ellen is. Pedig a szolgabiró Huszár f$st, mos és tisztit. is szent, úgy együttesben, mint különkülön. Ki rúgná agyon a parasztkákat, ki köpné le a zsidócskákat és ki kenné be a mészárszékeiket szalonnával! Ki tiltaná be a népgyüléseket, ki toloncoltatná el a tudományos előadókat, ki köttetné saraglyához a vizsgálati foglyokat, ha szolgabirák nem lennének! Öntsünk hamut a fejünkre és mondjuk háromszor szent, szent, szent. Szent minden szolgabiró, minden csendőr, minden zsebrák, minden lélekvásárló, minden kerítő, minden korcsmaengedély, minden választási költség, minden papszakácsné és szédelgő bankigazgató, ki a munkapárt árnyékában űzi zsebrák mesterségét. Megállapítások. A «pártatlan» elnök. A naiv munkapárti. Mezőssy Bélát kedden minden percben rendreutasitotta a munkapárti parlamentnek Szász Károly cimü elnöke. Belekötött minden szavába és valósággal gyönyörködött a saját maga «tehetségében»: miképen tud kákán is csomót találni egy elnök, ha akar, Pedig Mezőssyt a többségi polcon lévő pártnak Tiszábbnái Tiszábbja se nevezheti obstrukciósnak. Hja, ma már ide jutottunk, Megérjük nemsokára, hogy a parlament elnöke nemcsak szóval fogja csipkedni minduntalan a nem épen hízelgőén nyilatkozó ellenzéki szónokokat, de kenyérgalacsinokkal is megdobálja. Sőt, nincs messze az se, amidőn egyszerűen a csengetyüjét vágja valamelyik ellenzéki fejéhez «egész pártatlanul». Valamelyik társaságban szóba került, hogy ki minő párti. Az egyik az ő munkapárti voltát azzal indokolta, hogy ő nem hive az Ausztriától való elválásnak, sőt el se tudja LOSONC, Kossuth Lajos-utca 10.
