Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-13 / 46. szám
LOSONCIm A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÄRAK HELYBEN: ■ Községek, egyesületek, tovfibb* . " ■ SZÉWKESZTÖSéO: fflévreVr* ; ! ; ; : 1 ; 1 4 K - f! 5 Nőgrádmefíyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részén részét Mlelo minden közk^iény'intStndö. Negyedévi-»........................................2K-I. ■ évi előfizetési díj 5 korona ■ KIADÓHIVATAL i VIDÉKRE I ■ Ftfve« s-fim ára 20 fillér B Losonc, Kublnyl-tér 11., hová az elöflzeté-Egész évre.......................................10 K - f. ® ** ■ «*, hirdetések, mindennemű pénzkülde. Félévre............................................5 K - f. * Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f . sl ■ felszólalások intézendok. VIII. évfolyam 46. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. november 13. Reformok. Lázban ég az egész ország. Nem is hallunk másról beszélni, mint azokról az uj társadalmi reformokról, melyeket az uralmon lévő párt a munkarendjére kitűzött. Mindkét reform: a sajtóreform s az esküdtszék reformálása a szabadság törvényeivel a legszorosabb nexusban állanak s ha azokat elhibázva készítik el, vagy szavazza meg a törvényhozás, úgy az egész jövendő Magyarország képe teljesen átalakulhat s ebből a pezsgő, minden élettel teli, munkabíró országból egyszeribe sötét, rabigába vert s a világosságtól megfosztott Oroszország válhatik, ahol a véleményszabadság és annak nyilvánosságra hozatala ezer s egy oknál fogva lehetetlenné van téve. Bizonyos, hogy a sajtóban reformokra van szükség. Az utolsó tiz esztendőben oly hatalmas lépésekkel száguldott előre a magyar sajtó, hogy azok a törvények s rendszabályok, melyek az 1848-as törvények alapján készültek, már nem elegendők arra, hogy a sajtóbeli kinövéseknek útját állja. Szükség van reformokra, mert a sajtó fattyúhajtásai s annak parazitái már tulerősen kipróbálták a magyar társadalom és közélet türelmét s jóakaratát s megrendszabályoztatása valóban szükségesnek bizonyult. Hiszen legújabban egyes sajtóorgánumok már mást se hoztak, mint olyan eseményeket, melyek a magánemberek beléletét tárgyalták, amelyeknek semmi, de absolute semmi köze sincsen a nagy nyilvánossághoz s mely már majdnem a társas életben pletykának nevezett dologgal volt közeli rokonságban. Családi ügyek, magántermészetű történetek telitették meg azon lapok hasábjait, melyek a közönség rokonszenvét igyekeztek maguknak megnyerni s ezen törekvésükben mit sem törődtek azzal, hogy ily lokális érdekű dolgokkal egész cxistenciákat tettek mindörökre tönkre s dúltak fel családi tűzhelyeket. Nekik szenzációra volt szükségük és nem átalották még a családi tűzhely szent és sérthetetlen voltát is megtámadni. Az ilyen sajtókinövéseket valóban meg kell rendszabályozni. Meg kell szigorúan • állapítani a határvonalat a magán- és közérdek között s a sajtónak, ■— melynek érdemes része e határvonalat amúgy is betartotta, — e körülhatárolt részen belül kell mozognia, ha azt akarja, hogy hivatását pontosan s lelkiismeretesen betöltse. Ám ha valakit megrendszabályozunk, az nem egyértelmű annak megöletésével. Ha a gyermek rossz, akkor megfenyítjük, megbüntetjük, de úgy, hogy a javulásra képes legyen. Ha letörjük kezét-lábát, hogy kívánjuk tőle, hogy ezentúl épkézláb ember módjára mozoghasson s használhasson családjának s a hazának ?! Az uj sajtóreform pedig igy akarja megrendszabályozni a sajtót. S az esküdtszéki intézményt is igy óhajtja megreformálni. Bizonyos, hogy a magyar társadalom ma már megérett arra, hogy esküdtbirósági intézménye legyen. Nevetséges az az állítás, hogy a magyar még nem- intelligens arra, hogy azokban az ügyekben, melyek az esküdtbirósági intézmény alá tartoznak, ne tudna helyesen bíráskodni. Lehetnek ezen a téren is hibák s gyengeségek, melyek javításra szorulnak, de ezek a hibák olyan természetűek, hogy azok, akárcsak a kis gyermek pajkossága, önmaguktól is elmúlnak s e bevált intézmény kiforgatását nem kívánják. Az egész magyar társadalom mint egy ember száll síkra ezen uj reformok ellen, de azok, kik oly erősen akarják ezeket a reformokat, nem hátrálnak meg a magyar társadalom ez egyetemleges felzúdulása előtt. És ez bizonyítja gonosz szándékukat: a szabadságjogok letiprását. Kossuth látogatója. Kossuth Ferenc pártvezérünk állapota iránt, aki még mindig nagy betegen fekszik a Herzel-szanatóriumban, az ország minden részéből meleg érdeklődés mutatkozik. Kossuthot betegágyánál meglátogatta egy régi kedves ismerőse, pártunk elvhü tagja, Kiss Sándor losonci vasúti főellenőr, akinek atyja Kossuth Lajos titkárja volt és vele együtt ette Londonban is az emigráció keserű kenyerét. Kiss éppen abban az időpontban érdeklődött Pallay titkárnál, mikor Kossuth állapota jobbra fordult. Pallay azonnal jelentette Kossuthnak, hogy egy régi losonci ismerőse adta le névjegyét, érdeklődését tanúsítva. Kossuth azonban nem elégedett meg az udvariassági formával, hanem bekérette magához nyomban Kiss Sándort, akit meleg üdvözlés után ezekkel a szavakkal fogadott, betegségére célozva : — Kedves barátom, most már megmenekültem. Majd néhány percig elbeszélgetett és szívélyes búcsút vett losonci látogatójától, akit közben Kossuth Lajos Tódornak is bemutatott. 8 vagy 9? Furcsaságok a bíróságnál. Levél a szerkesztőséghez. Kedves Szerkesztő úr! Hát mi leszünk már? Minek nézik sok helyen az embert ? Ma reggel már fél 9 óta ott ácsorogtam a járásbíróság földszinti folyosóján egy idézéssel kezemben és miután úgy tiz éra felé eluntam a várakozást, bekopogtattam az idézésemen olvasható itélőbiró úrhoz. Megtudtam, hogy már el vagyok makacsolva, mert 8-ra voltam idézve. Nagy sokára hitték el nekem, hogy az én idézésem 9-re szól és igy 8-kor még nem voltam lemarasztalható. Kérem szépen Szerkesztő úr, — hát megy az ilyen? Ki az oka ennek kérem szépen ? Tisztelettel (Aláírás.) A dolog oly nehéz, hogy tekintettel a kilátásba helyezett sajtótörvényre, melyhez már előre trenírozzuk magunkat, — kérdéseire választ adni nem merünk. Huszár fest, mos és tisztit. LOSONC, Kossuth Lajos-utca 10.
