Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-13 / 46. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1913. november 13. A VÁROS. Zárszámadások. A pénzügyi, gazdasági és háztartási bizottságok kedden délután letárgyalták már az 1912. évi házipénztár és alapok zárszámadásait és azokat a számvevőség előterjesztéseihez képest jóváhagyták. A bizottságok ülése után tanács volt, mely az előbb említett zárszámadásokat elfogadva, pártolólag terjeszti jóváhagyás végett a képviselőtestület közgyűlése elé. A házipénztár mérlege a következő: Maradvány az 1911. évről készpénzben......................... 14.487 K 40 f. 1912. évi összes bevétel . 803.083 K 21 f. Összesen 817.570 K 61 f. 1912. évi kiadás .... 810.578 K 31 f. Maradvány 1912. dec. 31-én 6.992 K 31 f. Értékben maradvány az 1911. évről 29.156 K 10 f. 1912. évi összbevétel . . 138.772 K 03 f. Összesen 167.922 K 13 f. 1912. évi kiadás .... 73.651 K 99 f. Maradvány 1912. dec. 31-én 94.270 K 14 f. Pénztári maradvány tehát 1912. december 31-én készpénzben és értékben összesen 101.262 korona 45 fillér. Költségvetés. Az 1914. évi házipénztár és alapok költségvetését már úgy a szakbizottságok, mint a tanács letárgyalván, elfogadták és pártolólag terjesztik a közgyűlés elé. A pótadó — mint már múlt számunkban is jeleztük — 85° 0 marad. Városunk főjegyzője már gondoskodott a költségvetés kinyomtatásáról és arról, hogy azt minden képviselő jóval a közgyűlés előtt kézhez vegye. A közgyűlést konventikulum fogja megelőzni. AZ UJ mBERSON Gummi©arKg£* mindenki triseli,ak> eleganciára te (femes járAsia. ,6udápesí VII Megállapítások. A feltartott ujj. Tolvaj a világoson. Szegény kis Balogh. Akárhogy is volt, akármi is lehetett a benső indok, mely a miniszterelnököt kedden oly hirtelen a sajtó-javaslat levételére birta, egy bizonyos, hogy meghátrált az ellenzéknek. Meghátrált még akkor is, ha ő az ellenkezőjét akarja a történtekkel ez állításunknak kimagyarázni. A sajtójogi javaslatot Tisza kreatúrája készítette; átment e torzszüiött megnyomorítva, még egynéhány beteges kinövéssel felcifrázva az igazságügyi bizottságon is, — és ha mindama nagy igyekvés dacára, melyben Tiszának volt legtöbb része, kedden arra a meggyőződésre kellett éppen neki jutnia, hogy még se való e javaslatból törvényt csinálni, úgy az másnak, mint Vázsonyi és Apponyi hatalmas, érvekben gazdag beszédének nem köszönhető. A kedd délelőttje az ellenzék győzelme. Mert ne feledjük el, hogy ez ország parlamentje ma nem éli azt az életet, melyet más államok mintájára vagy múltjához hiven élnie kellene. E házban ma nem a megértés, a haza sorsának javítása s más efféle nagy szempontok dominálnak, hanem egy hamis utón magát becsempésző többségben iévő csoport terrorja, önkénye, mely vezére pillantására gondolkozás néikül mindenre kész. Többség, melynek célja nem más, mint örökéietünek vélt hatalmának bármely eszközökkel való megőrzése. Azelőtt, normális parlamenti viszonyok mellett nem lehetett volna a keddi sikerről beszélni másként, mint úgy, hogy a többség gondolkozni akar az ellenzék által elmondottak felett. — Ma azonban . . . ma, midőn keresztülvittek már mindenféle őrültségeket, amikor keresztülhajszoiták volna újabb ez torzszülöttüket is, ha szemben nem találják a baloldalt magukkal, nem lehet az elhangzott beszédek hatását magyarázni másként, mint úgy, hogy észbekaptak és miként a gyilkolásra készülők ... megálltak a félúton az ország lelkiismeretének súlyos vádakat tartalmazó dörgő szózatára, feltartott ujjára. Azonban, ha már folytatni akarjuk az előbb megkezdett hasonlatot, azt is el lehet mondani, hogy ritka az az ember, ki ha egyszer gyilkosságra szánta magát, végre ne hajtsa. így van ez Tiszával és az utána sereglőkkel is. Kedden délben még érezték az ellenzéki padsorokból elhangzott szavak kapcsán magukon a nemzet szúró tekintetét és annak varázserejétől elkábitva egy-kát pillanatra úgy néztek ki mindannyian vezérükkel az élén, mint akik jobb útra tértek. De már délután . . . este, amikor a nagyváros zajos forgataga lecsititotta lelkűk háborgását, mit a kötelességeknek hütelen cserbehagyása támasztott fel bennük, ismét nagyfiúk lettek és cáfolgatni kezdték, hogy ők megtértek volna. Mi el se hinnénk, ha az ellenkezőjét állítanák. A tolvaj is jobban érzi magát a viiágoson, pedig a sötétség a munkája tere. Szegény kis Balogh. Pitiáner volta ugyancsak napfényre került kedd délelőttjén. Úgy bántak el vele, mint egy öklömnyi cseléddel, kinek nagy igyekvéssel összetákolt munkáját egyetlen rántással felforditja a háziasszonnyá. Kötötte magát igen a lelkem ehhez a sajtójavaslathoz. Annyira hozzá madzagolta magát őrült művéhez, hogy a kötelek véres hurkaszerü vonalakat vájtak már karján és törékeny testén. Most azután a főnöke az ő megkérdezése nélkül sutba csapta az egészet — legalább egyelőre. És e hatalmas rúgással egyelőre Balogh is a sutba kerül, mert igen-igen hozzá kötözte magát. Annyira, hogy még ha most hirtelen el is oldatná magát valamiképen tőle, a hurkákat hosszúidéig viselnie kellene örökszégyenire — tudatlanságának. Mint az a kis öklömnyi cseléd, ki bár még tudatlan, de nagyon igyekszik. Aztán a gazdasszonya rúg egyet a munkáján. Rúg, mert a cseléd buta még hozzá. Réz ágyak, félréz- és vaságy, gyermekágy, kocsi, szék, éjjeli szekrény, szobaklozett, acélsodrony ágybetét fa- és vasrámára, sodrony nyugágy, kocsiülés, mozsdó- és ruhafogas, szén- és fatartó, széntöltő, szénlapát, lábtörlő, patkány- és egérfogó, rézkarnisz, afrik matracdivány, matracos vaságy, kórházi, szállodai és kerti berendezéseket, stb. legjutányosabban szállít Garai Károly vas- és rézbutor gyára Aradon. Kérjen árlapot. A Deutsch szálló éttermeiben minden szombat este Danyi Rudi hangversenyez! Monstre hangverseny. Lapunk múlt számaiban már jeleztük, hogy a helybeli állami tanítóképző-intézet ifjúságának segélyző egylete javára jótékonycélú hangversenyt rendez az intézet tanári kara a Városi Vigadó nagytermében. A falragaszok hirdetik a felette értékes műsort, melynek zenei szépségében holnapután, azaz november 15-én este lesz alkalmunk gyönyörködni. Az utolsó próbák serényen folynak. Alkalmunk volt a tegnapi nap délutánján meghallgatni a zenei alkotás héroszainak egynéhány remekét s valóban elbájoló szép előadásban juttatják érvényre a szereplők. Méltányosnak találnék, hogy műpártoló közönségünk nagy számban látogassa a sokat, sok szépet ígérő estélyt, mert úgy a gazdag és válogatott műsor, a jótékonycél, de az a körülmény is megérdemli a kellő pártolást és figyelmet, hogy Izák János, immár nyugdíjba vonuló tanitóképző-intézeti zenetanár, a városi dalárdánknak sok éven át volt buzgó karmestere, mert családjával együtt Budapestre költözködik, ezen a hang-
