Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-06 / 45. szám
LOSONCI UJ1 A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELgnZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ~ ■ Községek, egyesük, tovíbbí . ! . SZERKESZTŐSÉ0: EEím 8 K - t ■ — . » . , _ «.««.i .£.,1.. ■ Losonc, Jökat-utca 4 , hová a lap szellemi félévre ......................4 K - f. m Mófrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai rászól« részét Illető minden közlemény intézendő. Negyedévé*.........................................2 K — f. * évi előfizetési díj 5 korona. ■ KIADÓHIVATALi VIDÉKRE« ■ Egyes szám ára 20 fillér. B Losonc, Kublnyl-tér II., hová az előflzeté-Egész évre.......................................10 K - ». m " m sek, hirdetések, mindennemű pénzkülde....................................5 K - f. Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f. ■ ■ felszólalások Intézendők. Vili. évfolyam 45. szám. Megjelenik minden, csütörtökön Losonc, 1913. november 6. A felelősség elve. Ha a villamosra ülök és egy polgártársam, aki se tudományos előadásokat nem tart, se nem népgyülési szónok, kilopja az aranyórámat a zsebemből, mehetek panaszra, de az aranyórámat vissza nem kapom és soha azért a kárért elégtételt nem kapok. Mert a rendőrségnek elég dolga lévén a népgyülésekkel, cucilistákkal, meg hasonlókkal, végre is nem foglalkozhatik se éjjel, se nappal ama gentlemannek dolgával, akik igazi úri fölénnyel lenézik a politikát és ezért nagyon megbízható alattvalók, életüket arra az iparágra fundalják, amit zsebtolvajlásnak neveznek. És igy ha ezek valamelyikének sikerült az aranyórád elvenni, a rendőrség soha annak nyomára nem jön és te aranyórádért és sérelmedért elégtételt nem kaphatsz. Pedig hát egész joggal igy szólhatnál : Te állam, én fizetek neked ennyi meg annyi adót, körülbelül — a fogyasztási adók beszámításával verejtékem gyümölcsének a negyed, esetleg a harmadrészét. Ezért elvárhatnám, hogy életemet, egészségemet és vagyonomat őrizd meg és védelmezd és ha mégsem elegendő az őrködésed, hát jogom van tőled kérni kárpótlást. Aki igy szólna az államhoz, egész jogosan szólhatna igy, egész jogosan követelhetné: ha az én testi épségemben, életemben, vagyonomban valaki jogtalanul kárt tesz, okvetlen felelősséggel tartozik valaki, — ha a tettest el nem lehet csípni, viselje a felelősséget az, aki elmulasztotta elcsípni. Mert én attól a társadalomtól, amelyre verejtékem egy harmadát pazarolom, amelyiknek a fiamat mészárszékre nevelem, megkövetelhetem, hogy megvédjen mindabban, aminek a megvédésére voltakép vállalkozott. Csakhogy a szocializálódás eme tokától még messzire vagyunk. Ma még nem felelős az életedért és vagyonodért, csak a tettes és ha az elmenekült, elégtétel híján maradsz. Csak a sajtóvétségek terén van ínásféle elv. Itt mindig felelős valaki, itt a sértett — akár az állam, akár a magános — okvetlenül kap elégtételt. Felelős a szerző, de ha azt nem lehet megcsípni, úgy felelős a szerkesztő, ha ez se csíphető el, felelős a kiadó, ennek fiiján a nyomdatulajdonos. Ez a fokozatos felelősség elve. Nemcsak észszerű, szociális kiterjesztése egy nagy szociális elvnek, hanem azonfelül egy nemzet szellemi életének, a sajtó szabadságának egyik legnagyobb garanciája is. Mert biztosítja az anonimitás. Ez pedig óriási jelentőségű egy nemzet szellemi fejlődésére nézve. Bátor, tudással, szellemmel bíró ember nem sok van. Egy gonosz kormányzat, ha akarja és módja volna ezeket el is csípni, rövid idő alatt elnémíthatná ezeket. Fényes Lászlónak lehetne például mindennap egy-egy bünpert akasztani a nyakába, néhány hónap múlva nem bujhatik ki a tárgyalásokozta munkából és a fogházból. Csak tiz pert kell a nyakába akasztani és tehetetlen. És ha a legbátrabb és legértékesebbek közül csak négyet, ötöt tesznek ilyenkép lehetetlenné, meg van bénítva az egész sajtó, mert a többi, a félénkebbje megijed és a per lehetősége elől is aggodalmasan szökik. A szocialista párt agitátorait, az összes szabadtanitókat három hónap alatt tehetetlenné tennék. De a fokozatos felelősség elve lehetségessé teszi az anonimitást, azt, hogy a szerző a névtelenség páncélja alatt ir. Nem kell a szerzőt kiadni, a szerző helyett helyt állhat bárki. Ezeknek a bárkiknek az üldözése azonban nem használ a kormánynak, a hatalomnak, igy meg se birkózik vele. így lesz hatalmas és befolyásos a sajtó és igy lehet áldásos és eszközölheti minden visszaélés, korrupció, butítás megakadályozását. A sajtódeklitum tehát súlyosabb bizonyos tekintetben a közbüntettek és vétségeknél, mert itt nem maradhat a sértett elégtétel híján, itt okvetlenül helyt kell állni valakinek, viszont azonban biztosítja az anonimitást, ami a gondolatok közlésénél s terjesztésénél ép olyan jelentőségű szabadság, mint a választásnál a szavazás titkossága. A petrencejavaslat felrúgja a fokozatos felelősség elvét. A szerzőt ki kell nyomozni ép úgy, mint más büncselekedetek elkövetőjét, nem elég a felelősséget vállalni, folyik az inkvizíció és a szerzővel egykép tettestársnak tekinti a törvény a felbujtót, a cikkirásra biztatót, a beugratót, a tájékoztatót, az adatok kiszolgáltatóját. És bünteti tettesként valamennyit. Még az sem szükséges, hogy az adatok valótlanok legyenek, még az sem szükséges, hogy abból a célból szolgáltasd, hogy az az újságba kerüljön, még arról se kell tudnod, hogy egyáltalán az újságba kerülhet, ha valamit megtudsz, elmondod valakinek, a szomszédoknak, a párodnak, a komádnak és az az újságba kerül, te mint tettestárs, biró elé és a dutyiba kerülsz, mert adatokat szolgáltattál. Ez már nem is petrencejavaslat. Ez haramiajavaslat, mert ilyesmit csak a haramiák védelmére lehet kieszelni. De azért ne gondolja senki, hogy a javaslat a fokozatos felelősség elvével szakított. Hisz igy is perverzül gonosz lenne, de legalább következetes és őszinte maradna. De e perverz drakonizmus mellett még a fokozatos felelősség elvét is érvényben hagyja, nyilván semmi más célzattal, mint, hogy meg lehessen nyomorítani másokat is, a kiadót, a nyomdászt, stb. És már most tessék hozzágondolni, hogy a javaslat a valódiság bizonyítását szintén lehetetlenné teszi. Mekkora veszedelemben lesz mindenki, aki csak panaszra is meri az ajkát kinyitni, hisz a panaszkodás már — adatszolgáltatás. A petrencejogászok és a haramiajog igy kiterjeszti a sajtóvétségek természetével meg nem egyeztethető rendeldelkezéseit a büntetőtörvénynek, a sajtóvétséget ekkép közbüntettekké degradálja, de ugyanakkor meghagyja ama kivételes rendszabályokat, melyeket terhére csak azért kellett alkalmazni, mert privilégiumokat is élvezett. A privi-Huszár fest, mos és tisztit. LOSONC, Kossuth Lajos-utca 10.
