Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-16 / 42. szám
A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE El^TIZETÉSI ÄRAK ELVBEN: ^ ■ Községek, egyesületek, tovíbbí « ? , SZERK^TŐSÉC: pfufvrfTM ::::::::: 4 K — i 2 "««--“megyei Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részér. J ffi??,|£tő^?nd“n^köíf’emény'lStSnd“ Negyedévre.......................................2 K — t. “ évi előfizetési díj 5 korona. ■ KIADÓHIVATALi VIDÉKREi ■ Esve* szám ára 20 fillér. ® Losonc, Kublnyl-tér II., hová az előflzeté-Egész évre...........................................10 K — t. aj ■ sek, hirdetések, mindennemű pénzkülde-E»«"*..................................................5 K - f. Hirdetések jutányos áron vétetnék fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f. El J H felszólalások intézendök Vili. évfolyam 42. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. október ló. A gyülekezési jog Egy családi összejövetelnél eszébe jut Tiszának, hogy ő gyűlöli a népgyűléseket. Nosza rajta, sógor szabályrendeletezd meg csak a gyülekezési jogot, hiszen törvény úgy sincs róla. És most jön sora az érdekes logikának. Ha nincs törvény a gyülekezési jogról, ebből azt következtetik, hogy nincs is gyülekezési jog. De minthogy vannak emberek, kiknek a logikája tán más ösvényeken mozog, hát rendeletet kell csinálni, amely áperte megszabja, hogy nincs és ne legyen gyülekezési jog-Törvény! Mi a törvény? A tiszalogika szerint a kormányzati szabadság nyűge. Ha mindenről lenne törvény, nem lenne érdemes miniszternek lenni, ha szerencsére ki nem találták volna a módját, hogy mikép lehet a törvényt nem létezőnek tekinteni. De azért valamennyire mégis csak nyűg, ha van. Ezért jó, hogy még nincs mindenre törvény. De minthogy az összes miniszterelődeinek nem volt ilyen világos a logikája és ezek működése azt a benyomást is kelthette némelyekben, hogy azért jog létezhetik törvény nélkül is, — hát rendeletet kellett róla csinálni, hogy mindenki láthassa, hogy nincs gyülekezési jog. Jóllakott burzsoák, akik délutánonként a kaláberpartiek problémáin élesítik elméiket, ajkbiggyesztve mennek át ezen a kérdésen. Gyülekezési jog? Kinek és mire való az? Beszélni sem érdemes felőle. Persze a gondtalan és a jóllakott ember, kinek megvan a maga kaszinója, nem sokat gondol a gyülekezési joggal. Hogy részrehajló a közigazgatás, hogy tanulatlanok a szolgabirák, népgyüléseken mondanivalójuk, miért bántaná őket ilyen rendelet? nem ezeknek a baja. Nekik nincs a De ott, ahol a zsandár az űr és a szolgabiró hetman, ahol minden duodec hivatalnokocska valóságos fészke a gyötrelmeknek azok számára, akiket a végzet átka kisebb hatalmaknak teremtett, mint amilyenek ezek az apró zsarnokok, ott az elnyomott sóhajtások, az elfojtott keserűség távoli mesgyéin, mégis csak valami enyhítő, megszabadító az a gondolat, hogy gonoszságok, komiszságok, üldözések, korrupciók eme szövevényes hálózatát mégis csak lehet néha világítani a nyilvánosság sugarával, mégis csak fel lehet korbácsolni az alvó lelkiismereteket, mégis csak rá lehet ijeszteni a zsebrákhad gyávábbjaira. Miért fél a tolvaj, a gonosztevő a világosságtól ? Nemcsak azért, mert igy nehezebben leleplezhető, hanem azért is, hogy a tolvajlás éjszakája ,után emelt fővel járhasson a bélyeg szégyene nélkül a napvilágon. Ne legyen meg hát sehol se ennek a világosságnak lehetősége. Borítson be a sötétség mindent fekete fátyolával. biztos, hogy nem nyomorítják meg az országot egy újabb gyalázatosán rossz, vagy legalább is ostoba törvényjavaslattal. Az ország is, ők is jobban járnának, ha beszüntetnék a tevékenységet. És ha még tovább menve kimondatnák, hogy a sópénzen megejtett választások örök érvényűek, a mandátumokat pedig a munkapárt örökli és tovább is szabadkézből árusítja, vágy adományozza. Ami intézkedés pedig időközben szükség volna mégis — például a létszámemelés, vagy más hasonló —, azt végezze el valamelyik e munkakörrel felruházott bihari kasznár vagy tiszttartó. Ha pedig akadna az országban lázadó ember, akinek ez nem tetszik, vagy aki szóval, tollal, újságban vagy gyűlésen ezen állapot ellen tiltakozni akarna, azt — a még meghozandó utolsó és egyetlen törvény értelmében — képviselőházi őrség egyenes és rövid utón fojtássá bele az ecsedi láp még le nem csapolt részeibe. Ha pedig az ecsedi lápot időközben a kényszermunkára ítélt Írók, újságírók, tudósok, szónokok és volt ellenzéki képviselők teljesen lecsapolták volna, — akkor... akkor az illető mint*a nyugati országok számára kémszolgálatot teljesítő államellenes lény vitessék ki a balkáni határra és szerb katonaszökevényképen adassák át a balkáni hadseregek vezéreinek kezébe, — ágyutölteléki kirendeltetéssel - . Erről-arról. Minek a parlament. — A «Nógrád». - Megint panama. — Szegény tisztviselők. A parlamenti munkapárt, illetőleg a munkapárti parlament ülést tartott, darált, széjjelment, elhalasztotta önmagát és október végéig megint nem lesz politika ebben az országban. A képviselő urak felveszik a napidijaikat és elmennek a dolgaikra. Ki szüretre, ki más mulatságra. Siránkozásra ezért nincs ok. Mert még jobb volna talán, ha egyáltalán nem jönnének össze a dunaparti cifra palotában, mert ilyenkor legalább «Nógrád» cimű laptársunk, múlt számában a vármegyei közgyűlési «bizalomnak» megírása kapcsán ezeket mondja: *békés együttműködésnek kell tartani, hogy azok, akik a bizalmat meg nem szavazták volna, a közgyűléstől távol tartották magukaU. Majd: «vármegyénk törvényhatósági bizottsági tagjai között a kölcsönös megbecsülés csak öregbedett és szilárdult azzal, hogy politikai hullámok a bizalmi kérdés miatt nem támadtak». Jobb és elitélőbb kritikát az egész «bizalmi» históriáról nem mondhatott volna senki, mint nevezett lapkollegánk. Annyira jó és helyénvaló ez a kritikája, hogy egy kis korrigálással még mi is aláírjuk. Mert abból, hogy e kormánypárti újság beismeri a bizottsági tagok szándékos és indokolt távolmaradását, letompitja mélyen azok ugrálásának erejét, kik a közgyűlés Huszár fest, mos és tisztit LOSONC, Kossuth Lajos-utca 10.
