Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-02 / 40. szám
LOSONCI ÚJSÁG A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELÖPIKrrtSI ÁRAK HÉVBEN: ■ Közegek, egyesülete, további . " , SZERKESZTŐSÉQ : Egész évre.......................................8 K — í ■ „,. _ , _ , jí . . ,, „ , . .__,__ ■ Losonc, Jőkai-utca 4, hová a lap szellemi félévre............................................4K-I. Z Nógrádmegyel Tanítók es Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét Illető minden közlemény Intézendő. Negyedévre.......................................2 K — f. TM évi előfizetési díj 5 korona ■ KIADÓHIVATALi VIDÉKRE« ■ Egyes szám ára 20 fillér. ® Losonc, Kublnyl-tér 11., hová az előfizet*. Egész évre.......................................10 K — f. <a .8» sek, hirdetések, mindennemű pénzkülde-Felévre............................................5 K - f. Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. m mények ésia lap szétküldésérei vonatkozó Negyedévre........................ , 2 K 50 f. B ■ felszólalások intézendők. VIII. évfolyam 40. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. október 2. Quo vadis? Valamikor régen Szent Péter apostol kérdezte az Úrtól: Quo vadis Domine? Hová mész én Uram? Ma mi kérdezhetnők a magyar földmivelő s kétkézi munkásemberektől ugyanezt, ha nem tudnók előre azt a szomorú, nemzetpolitikai szempontból mélyen lesújtó választ, mit kérdésünkre kapni fogunk. — Hová mész én lerongyolt, agyonsanyargatott magyar népem ? Amerikába! Amerikába! Ez a stereotip válasz. S ez történik is napjainkban, amikor a közgazdasági viszonyok lezíillésével megszűnt a hitel, amikor a földéhes nép nem tudja megszerezni magának azt a maroknyi talajt, mellyel magát s hozzátartozóit eltarthatná, amikor a gyárakban, a műhelyekben megálltak a gépek, a forró katlanokban kihűlt a viz s a kétkézi munkás foglalkozás nélkül tekint a rideg, kegyetlen téli évszak elé. Nincsen annyi jótékony egyesülete az egész világnak s nincs annyi jótékony kéz, mely azt a tenger nyomorúságot eloszlatni tudná, mely a magyar vagyontalanok szerencsétlen osztályát sanyargatja. A pénzintézetek bezárták kapuikat. Hiába parcellázzák a letört, vagy esetleg humánus földbirtokosok birtokaikat, ha a bankok nem adják a szükséges tőkét, a földsovár magyar földmivelő még egy hold földet sem tud a maga erejéből megszerezni. A gyári s ipari vállalatok ugyancsak nyögik a rendkívüli viszonyokat s másképen magukon segíteni nem tudván, kénytelenek az üzemredukcióhoz folyamodni, mely maga után vonja ezer meg ezer munkás munkanélküliségét. S ez a szegény, éhbérért dolgozd munkásnép nem tehetett félre annyit, amennyit egy kilátástalan, bizonytalan hosszúságú munkanélküliség felemészthet. Mit tegyen tehát? Éhen nem halhat! Családját, hozzátartozóit nem teheti ki a kegyetlen tél nyomorító hatásának. Kezébe veszi a vándorbotot s indul azon az utón, melyen már annyi millió jó magyar elindult, hogy soha, de soha többé ezt a hazát, mely őt eltartani nem tudta, viszont ne lássa. S azt hisszük, hogy az illetékes körök, az állam, a kormányhatalom a kis ujját is megmozdítja, hogy az a rengeteg kivándorlás, mely különösen ilyenkor ősszel észlelhető, redukáltassék ?! Azt hiszi talán valaki, hogy azoknak, kiknek elsősorban s legfőbb kötelességük lenne arra ügyelni, hogy az a kevés magyar, mely e vérrel, verejtékkel szerzett hazában él, kivándorlással ne csökkenjék, vigyáznak arra, hogy a kivándorlás megakadályoztassék, vagy legalább is erős korlát vonassék elébe?! Szó sincs róla. A hírlapokban megjelennek néhanapján ostorozó cikkek a kivándorlás ellen, a statisztikai adatok pedig pontosan beszámolnak, hogy a külföldi hajóstársaságok milyen emelkedő számban viszik, egyre viszik a magyar nép munkabíró erejét a tengerentúlra. Sőt újabb hajóstársaságok is engedélyeket kapnak a kivándorlás előmozdítására. Olcsóbb viteldijakkal könnyítik meg a magyar kézművesek s földmivelők eltávozását s a lehetőség szerint azokra bízzák ezek az uj társaságok ügyvitelükkel akik leginkább kardoskodtak a kivándorlás ellen s akik sokszor egyenesen az államtól bízattak meg a kivándorlási kérdés tanulmányozásával. Szomorú, nagyon szomorú állapotok. Körülöttünk az idegen népek mint vad tengerár, közöttünk a nemzetiségek mint veszedelmes szomszédok, a nyomorúságos viszonyok még a születések számát is korlátozzák s mindezek tetejébe a rettenetes nagymérvű kivándorlás! S mindezek után nem felesleges-e feltenni ezt a szomorú kérdést: Quo vadis? Hová mész én jó magyar népem?! Városi közgyűlés. A városi képviselőtestület szeptember hó 29-én délelőtt 9 órakor közházunk dísztermében közgyűlést tartott a következő tárgysorozattal: 1. Megnyitás és hitelesítők kiküldése. 2. Elnöki előterjesztések. 3. A tanács jegyzőkönyveinek bemutatása. 4. Miniszteri leiratok, törvényhatósági bizottsági véghatározatok bemutatása. 5. Az iparos- és kereskedő-tanonciskola 1913—914. tanévi költségvetései. 6. A felügyelő-bizottság javaslata az igazolatlanul mulasztó tanoncokra kirótt pénzbírságok behajtása és a hittan órákat igazolatlanul mulasztó tanoncok megbüntetése ügyében. 7. A városi tanács javaslata Kisfalu városrészben egy hid építése ügyében. 8 Szabó József kérelme bérautó viteldij-tarifa megállapítása iránt. 9. Bartók Jakab és Oarai Jakab kereskedő-tanonciskolai tanítók kérelme véglegesítésük ügyében. 10. A városi közkórház 1912. évi zárszámadása. 11. Búlyi Jánossal a rendőrség részére szükséges pisztolyok szállítására vonatkozólag kötendő szerződés. 12. A városi erdőben termelt gubacs eladása céljából tartott árverés eredményének bejelentése. 13. Kubicza Istvánná szül. Kovalik Róza kérvénye a tulajdonát képező Kiskarsa-utcai ház birtokbavétele ügyében. 14. A városi tanács javaslata Kalmár Ferenc kérelme ügyében. 15. A zöldség- és gyümölcspiac helyének kijelölése ügyében a tanács javaslata. 16. Pótadómentesség engedélyezése és települési engedély kiadatása iránti kérelmek. 17. Egyéb kérvények. 18. Egyéb folyó ügyek. 19. Esetleges indítványok. — A közgyűlés, melyen alig voltak húszán, a tanács javaslatai szerint határozott. Huszár fest, mos és tisztit. LOSONC, Kossuth Lajos-utca 10.
