Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-02 / 40. szám

oldal. LOSONCI U J SAG 1913. október 2.

Erről-arról.

Tisza morálja. — Bizalom Tiszának. — A jegyzők Andrássyról.

Tisza István legutóbbi nyilatkozatában az Andrássy-párt alakításával foglalkozván — többek között ezeket mondja:- Az alkotmányt csak egyszer sértették meg a junius 4-iki szavazással. Ámbár ezt már reparálták stb. . .. Melegen óhajtja, hogy az ellenzék bemenjen a parlamentbe. Az uj házszabály nem lehet ok az elmaradásra, mert a többség azt legálisan hozta

. stb.

E szavak Tisza szájában nem újak: az emlékezetes junius 4-ike óta minden parlamenti beszédében, nyilatkozatában, cikkében kitért e kérdésre s mindannyiszor hangsúlyozta, hogy csak egyszer sértette meg az alkotmányt, bár ezt leikiismeretének benső sugallatára tette, az uj házszabályok azonban már legálisan jöttek létre, igy a jelenlegi parlament működése, minden ténye alkotmányos formák között folyt és folyik.

Mikor ezt igy s már több ízben halljuk és olvassuk, mindannyiszor az jut eszünkbe: vagyunk az országban egynéhány millióan földhözragadt szegények, akik igen nagy munkával, küzdelemmel is alig vagyunk képesek előteremteni a mindennapi kenyerünket; pedig — hej! mily egyszerű dolog lenne ezen változtatni, mily abszolút jólétbe zökkenhetnénk át máról-holnapra, hacsak egyetlen-egyszer engednék meg azt, hogy az Osztrák-magyar bank vagyonából fejenként négy-öt aranyrudacskát elemeljünk. Jól tudjuk, jobban tudjuk s ezirányban érzékenyebb is konvencionális erkölcsi felfogásunk, mint a panamákban fogantatott munkapárti képviselők és miniszter uraké: lopni tilos, lopni igen megbélyegző bűn ... És ünnepies fogadalmat is tennénk végtelen szívesen, hogy többet még gondolatban se foglalkozunk hasonló deliktummal, a világ minden kincséért se nyúlunk egy idegen száraz kifli után se. Csak most az egyszer, egyetlen egyszer emelhetnénk el büntetlenül egy-két aranyrudacskát . . .

Vármegyénk közgyűlése,illetve a munkapárt e hó 7-én fog szavazni bizalmat Tiszának. Ezt azért sietünk megjegyezni már jó előre, mert biztosak vagyunk felőle és akarjuk, hogy munkapárti lapkollégáinkkal már legalább egyszer valamiben egyetértsünk. Abban tehát, hogy a

7-iki bizalom el nem maradhat, — egyek vagyunk. Lévén ez oly igaz, hogy kételkedni benne annyi lenne, mintha azon nap kedd voltában valaki kételkednék. Eme biztos tudomásunkat azonban nem onnan merítjük, hogy már ide s tova nem tudom én hány város és megye szaladt kezet csókolni Tiszapistának és igy szégyen lenne, ha mi lemaradnánk. De onnan, abból az egyszerű megdönthetetlen tényből, hogy nem volt még kormány, kinek a mi megyénk megrendelésre bizalmat ne szállított volna. És ez — tudj’ isten — elveszi valahogy az egész dolog komolyságát. Kormányok jönnek és mennek. Mennek, mert menniök kell, miután vagy felülről vagy alulról küldik őket. Nódrád mindig az utolsók közt volt, kik a bizalmat szállították és bár mindig készséggel befuvarozta, ha kissé későn is azt, — rendszeresen előszele volt a bizalmi indítványt elsuttogó eladói szó a kormány*bukásának. Tudja a manó, — tán már a bizalomszállitások vége felé mégis kissé óvatosabbaknak kellene lenni. Hátha, hátha . . . Ott van például Lukács. Éppen a nógrádmegyei bizalom után lett a világ legnagyobb panamistájává biróilag kinevezve . . .

De különben miért fájna is az efféle blamázsokért a mi fejünk? Utóvégre, ha a nógrádi uraknak annyira fontos, hogy le ne késsenek a bizalommal, — ám siessenek vele. De ne lázasan. Mert ez idegesítő és felesleges. Higyjék el, — nem adnánk valamennyien egy rappromhányi részvényt a 7-én szállítandó bizalomért. És hátha ma Tisza se adna? Pedig, pedig egy rappromhányi papír

Nem a mi megyénk jegyzőiről van szó. Nem is hisszük, hogy lenne a mi megyénkben jegyző — sok, ki ha felsőbb szóra voksolni is kénytelen a Tisza-párton, — Andrássy működését elitélné. De a jegyzők ügyét kezeiben tartó és védelmező egyik sajtóorgánumukról. A nevét elhallgatjuk. A tisztelt újság abban a reményben, hogy a jegyzők ügyét e kormány mindenben a szájukize szerint rendezni fogja, politikai lappá átvedelve oldalakon át se tesz egyebet, mint Tiszát élteti és szidja, gyalázza az ellenzéket s Andrássyt mostanában különösen.

Gusztus dolga, hogy helyes-e, jó-e, ha egy a köztisztviselők valamely csoportjának életérdekeit támogató úgynevezett szakújság, — politizál. Szerintünk nem éppen helyes, mert egy ily laptól tárgyilagos kritika — fentartói legtöbbjének sorsa a kormány és kreatúrái kezében lévén — alig várható.

De hát elvégre, ha valaki politizálni akar, — ám tegye. Tegye úgy, ahogy akarja. Az se nagy baj, ha mindenáron dicsérni akarja a kormányt. Csak azért óvatosabb legyen egy kissé!

Mi nem hisszük, hogy minden jegyző megköszönné ez országban azt, hogy e lapocska például Andrássyt szidja és gúnyos hangon Írni mer róla minduntalan. Nono kérem — a jegyzőknek még nagy szükségük lehet erre a jó öreg úrra. Sőt ha az előjelek nem csalnak, — Tisza a jegyzőket csak államosítani fogja. De valamit okvetlenül el fog felejteni: helyzetüket, anyagi viszonyaikat akként rendezni, ahogy azt ők szeretnék. Mert erre pénze alig ha lesz Tiszának. Legalább is, hogy van — nem fogja bevallani. Ha tehát várhatnak valamit — úgy ezt csak attól a jó öreg úrtól várhatják, ki jönni fog mihamarább.

így hát: lassabban a testtel.

Éhgyomorra

étkezés közben és lefekvés előtt állandóan Pa pisi illáéi

Gyógyvizet

inni annyit jelent, mint a hólyag és vese rendes működését biztosítani. i

Eladó ház!

Tugár-tér 14. sz. alatti ház

szabad kézből eladó.

Bővebbet a tulajdonosnál.

_ Mz us

B

e

rso

n*

minden wÉfiksarlwrf

~ ü

t

BERSOPiiVEK BUDAPEST VI

Az Esperantóról.

Ellenállhatatlan áradatként terjed az egész világon a nemzetközi segédnyelv : az Esperanto. Hiába rázza fejét, vagy vonogatja vállát egyikünk-másikunk, hiába mond Ítéletet felette valamelyik sajtóorgánum, hiába zárkózik egyes hatóság vagy intézmény hideg közöny mögé, az egyszer megindult árnak sem kételkedés és bizalmatlanság, sem a felületességből helytelenül alkotott vélemény, sem a közöny és részvétlenség nem képes gátat vetni.

Az emberiség kényszerhelyzetbe került: hiába rombolta le bámulatos vívmányaival a technika a világ legtávolabbi részei közötti érintkezés fizikai akadályait, a tényleges közlekedés a nagy embertömegek között a szellemi akadályok, a nyelvi nehézségek miatt nem tudott kialakulni. Pedig úgy kell a XX. század emberiségének a népmilliók közvetlen érintkezése, tehát a nemzetközi nyelv is, mint a friss levegő, mely a tüdőt élennyel tölti meg és egészséges vérkeringést indít meg, mitől a test összes részei erősödésnek, fejlődésnek indulnak.

És amit az emberiség óhajt, van olyan hatalmas, hogy meg is tudja azt szerezni. Az Esperanto nyelv a kezdet nehézségeivel már megküzdött, pedig minden elképzelhető akadályon kellett keresztül törtetnie. Pár héttel az Esperanto megjelenése előtt nagy robajjal, a reklám minden eszközeivel jött a Volapük, Schleyer apát készítette mesterkélt világnyelv, melynek benne levő hibák miatti bukása elvette a nemzetközi nyelv eszméjének jól csengő nevét. De e nehézségek ellenére is megindult a lassú, de szívós terjedés, mely negyedszázad alatt sok akadályon gázolt keresztül, sok vihart kiállt. Mikor leglelkesebb terjesztői, a mozgalom vezérei, a‘francia Beaufront és Couturat, a német Ostwald megtántorodtak és ellene támadtak: megerősödve, megizmosodva, hírben, tekintélyben, elterjedtségben gyarapodva haladt el egykori támogatói mellett.

Az emberiség megizlelte már az egész világgal való könnyű és közvetlen érintkezés lehetőségét, nem akaródé nem is tud lemondani arról, hogy a nemzetközi segéd-