Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-25 / 39. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1913. szeptember 25. Igen, szólt a másik, erről volt szó. Nem egyéb az egész akció, mint gyűlölködés szitása Tiszával szemben, aki pedig meg nem érdemli. — Hagyjátok el, — szólt az erős hangú korifeus, az előbb még Andrássyt dicsérő két megiepetthez. Hagyjátok el. Andrássynak igaza van. — Te is igy tartod nagy jó uram? Úgy? .. . Hm .. . hm . .. mert.. . mert éppen arról is szó volt előbb köztünk, — ugy-e pajtás? — hogy hátha mégis van valami igazsága Andrássynak ... Emberünk már erre nem állhatta meg, hogy a kezében levő újságot dühösen le ne csapja. Csend és rövidesen párolgás következett. Ugyan mit gondolhatnak e jó urak magukról ezek után? Kobold. Megállapítások. A győri kongresszus. — Az esküdtszék. — Lefaragni, ott ahol lehet. Hozott isten, kedves barátom. Parancsolj, miben lehetek szolgálatodra? — Egy kis szívességre kérlek. Rendelkezzél velem, — csak pénzt ne kérj. Pedig erről lenné szó. — Akkor sajnállak, komám. Körülbelül ezeket mondták az állam fehér rabszolgáinak a kormány kiküldöttei a győri kongresszuson. Óriási a jóindulat, mellyel fogadja majd memorandumukat a kormány, de helyzetük javítását ne igen kérjék, mert kénytelen lesz nyomasztó gazdasági helyzetünkre tekintettel e jogos kívánalomnak szembe helyezkedni. Hát ugyan mi a csodának jöttek össze akkor és költötték el e célra összerakott filléreiket? Mi az, mit a kormány e kijelentés után még megadni hajlandó? Pávatoll vagy piros talár? Ah igen. Esetleg a pragmatika . .. Kedves uraim, mentse meg Önöket az isten ennek a kormánynak a pragmatikájától. Mi csak ennyit mondunk. — Gerinces embert keresek, — kiáltott fel Andor Ernő, a tisztviselők ügyeinek főelőadója Győrött. — De nem találok, állapitá meg szomorúan. Igaza volt. Még a győri püspök is szégyenkezve sütötte le szemét. Állítólag már dolgoznak az esküdtszéki törvény novelláján. Előre elgondolhatjuk, milyen lesz az a novella, mit e kormány készít. Jó volt ez a törvény akkor, midőn a Zsilinszky fiukat felmentették, de bezzeg hallatlan gonoszság volt Kovácsot el nem ítélni. Tudjuk nagyon jól azonban, hogy főleg a sajtót akarja megnyomorítani a novellával Tisza István társasága. Úgy hírlik, hogy a novella az elnöki resume elmaradásával az elnököt akarja majd a főnök helyébe az esküdtek zárt tanácskozásába becsempészni. A cél nyilvánvaló. Vannak perek, melyek a kormánynak éppen nem kellemesek. E perekben sok függ az elnöktől, ki elvégre maga is ember lévén, nem lesz képes mindig eilenállani holmi felsőbb intelemnek. Igen ám, de kevés az elnök ott, hol az igazmondás az esküdtek dolga. Ezekre kell tehát ráfeküdni. Be kell küldeni a bürokratát a szabad polgárok közé. Hadd puhítson odabenn. A nyilt gyűlésen nem teheti, de odabenn több van megengedve. Szegény Apáthy. Elvették a 20.000 koronás támogatást az állattani intézetétől. Azért mert ellenzéki volt. Papírra vethető indok persze ez: nincs pénz. Ugyanekkor pedig egy kormánypárti huszárról gondoskodnak, hogy éhen ne vesszen, ha már megunta a főispáni széket. Apáthy bizonyára elviseli a csapást, mert egyszerűen nem törődik többé az intézettel, melyet ő fejlesztett azzá a mi. De mi lesz a nem támogatott intézményhez fűződő kulturális érdekkel ? Az is büntetendő, az is ellenzéki? A most uralkodó rendszer szerint bizonyára. Mert ennek minden gyanús, ami él és fejlődhetik. Gyanús és veszélyt rejtő. Ennek a kormánynak korrupt viszonyokra, ragályos nyavalyákra, nyomorúságos gazdasági viszonyokra van szüksége, — hogy maradhasson. NYILTTÉR. (Ezen rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség.) „Hamis vád vétsége 32 fillérért“ cimü cikk miatt e lap ellen pert indítottam. Nem fogadhatom el ugyanis a szerkesztőség részéről elégtételnek nyilatkozatom közlését, mert annak dacára, hogy az általam kimerítően közölt tényállások valódiságáról módjában lett volna meggyőződést szerezni (hisz közöltem a hivatalos akták számát, valamint szavahihető tanukra is hivatkoztam), ennek dacára fenntartja, hogy cikkének megírásában tárgyilagos volt. Nem szeretem a pereskedést, jobb szerettem volna, ha a felek kölcsönös felvilágosításai utján tisztázódott volna az ügy, de ennek a szerkesztőség magatartása után semmi lehetőségét nem látom, mert hisz ha nem elégedett meg nyilatkozatomnak egyszerű leközlésével, úgy arról kellett volna nyilatkoznia, valóknak találta-e az általam közölt tényállításokat, vagy sem. Ha pedig valóknak találta, akkor cikke nem lehetett tárgyilagos. Különben is felhívást látok a szerkesztőség részéről a perre e néhány mondatban: «távol áll tőlünk mindenkor bárkit is óvatosan használt kifejezésekkel akként sérteni, hogy az illető magának ezért elégtételt ne szerezhessen», «valóságát azonban módjában áll bárkinek is — ha képes — megcáfolni*, Andrejcsik Rezső úr saját érdekében leghelyesebben akkor cselekszik, ha egyelőre többet nem mond, de megvárja a bíróságok döntését. Andrejcsik Rezső. LYTHIUMBAN Dontnrnnfii leggazdagabb a 1 UpLQiliClOl Lythia .Gyógyvíz, mely a leghatásosabb vizelethajtó és hugysavoldó. * Mindenütt kapható. A Sz ujr Berson* minden uA sarkot ^ Q Üt BERSOnniMK BllOAPtSTV /\ A Eladó ház! Tugár-tér 14. sz. alatti ház szabad kézből eladó. Bővebbet a tulajdonosnál. Az állami tisztviselők győri kongresszusa. Széchenyi, Kossuth és Deák önzetlen hazafiui és széles látású, mély szántásu munkásságának eredménye a demokratikus Magyarország. Munkásság, szakértelem, lelkesedés, kitartás, önzetlenség, áldozatkészség és jogtisztelet azok az indítékok, amelyek e nagy triumvirátust vezették közpályájukon, hogy nemzeti kiváltságok, kasztszerüség és szolgaság helyébe a legszélesebb liberalizmus legyen irányadó minden közténykedésben. Sok nagy és alapozó alkotásaik közé sorolandó az állami tisztviselői kar megteremtése is, amely kar 1867 óta nehéz napi robotolás mellett állandóan küzd megélhetéséért és helyzetének törvényes biztosításáért. A legnagyobb küzdelmet az utolsó tiz év óta vívja. 1905-ben volt legelső nagygyűlése Szegeden, 1909-ben második kongresszusa Kolozsvárt és szeptember 20—22-én harmadik nagy életmegnyilvánulása Győrött. Mindezeken a kongresszusokon megvitattak azok a kérdések, amelyek a tisztviselők anyagi, megélhetési, társadalmi és törvényes érdekeit szolgálják úgy az állami tisztviselői karnak, mint a nemzet minden osztályának. És ha eddig «jött-mentek»-nek bélyegezték is annak a 90 ezer főből álló testületnek tagjait, akiket állami tisztviselőknek neveznek, lehetetlen el nem ismernünk azt, hogy a magyar birodalom legértékesebb útmutatói mégis csak ezek a «jött-mentek». Hiszen a közeli múltban lezajlott balkánháború mutatja ezt legvilágosabban! A balkán-szövetségesek elverték a törököt, a törökség rosszul fizetett tisztviselői földönfutókká lettek, de a volt törökországi birtokosok, iparosok, kereskedők most is azokon a területeken szántanak, gyártanak, üzérkednek, vetekedvén az őket leigázó idegen hatalom kegyeiért. A katona háború-
