Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-11 / 37. szám
A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE El£merfSI ÄRAK HELYIJÉN: > Köziek, egyebetek. tortbb« . 5 . SZERKKZTŐSÉO ; Etfész évr® ........................................8 K — fo fi , „„ , _ _,_ fi Losonc, Jókaí-utca 4., hová a lap szel lem I Rléirre..........................................4K-J. B Mőgrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részér* részét Illető minden közlemény Intézendő. Negyedévre........................................2 K — I. ■ évi előfizetési díj 5 korona. ■ KIADÓHIVATALi VIDÉKRE« ■ Egyes szám ára 20 fillér. S Losonc, Kubinyl-tér II., hová az előfizet4-Egész évre.......................................10 K — f. m ■ sek, hirdetések, atindennemii pénzkülde* £*'Ívr®............................................5 K - f. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ tnények és a lap szétküldésére vonatkoz« Negyedévre..................................2 K í>0 f. B ■ felszólalások intézendók. Vili. évfolyam 37. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. szeptember 11. Próbálgatások. A kormánynak nagyon kezd fájni a parlament. Most már kellene neki az ellenzék. Kiverte a parlamentből az ellenzéket és valahányszor be próbáltak menni, mindannyiszor kikergette őket. Végre az idő halad és az idő fura gyümölcsöket érlelhet meg. Az ellenzéket kiverték ugyan a Házból, a létszámemelést is megszavazták, de újabb létszámemelés is kell. Ezt is elég jól biztosították előre. Egész sorát az alkotmánybiztositékoknak teremtették meg, a darabonttestőrségről és a vagdalkozás szabadságáról, a csavargókról, a királysértésekről stb. Akit nem lehet levagdaltatni, azt ki lehet toloncoltatni, vagy lecsukatni királysértésért. Ma nincs olyan ellenzéki megjegyzés, melyre ennek a törvénynek a szakaszait ne lehetne alkalmazni. De. mit ér mindez, ha nincs ellenzék, akire alkalmazni lehet. Mit ér a sok alkotmánybástya, ha nem ostromolja senki ? Már csak azért is jó volna benn az ellenzék a Házban. Ez í gyönyörűség kérdése. Végre az a szellemiekben olyan gyenge munkapárt se lehet el minden élvezet híján. Nehogy azt gondolja valaki, hogy tán a felelősséget akarnák megosztani az ellenzékkel. Itt nem felelősségről van szó, hanem az uralom' megtartásáról és e szempontból még fontosabb az ellenzék becsalogatása a Házba. Halad az idő s ma-holnap választásra kerül a sor. Szükség esetén ugyan lehetne olyan alkotmánybiztositékot csinálni, hogy például törvény mondja ki, hogy a jelenlegi mandátumok élethosszig tartanak, de akkor az ellenzéki mandátumok is megmaradnának. Tehát egyelőre mégis csak bele kell harapni a választások keserű almájába. Csakhogy az aradi választás megmutatta, hogy a mai értelmiségi választójog igen értékes elemeket gyűjt az alkotmány sáncai közé. Olyan értékes elemeket, kik nagyra is taksálják magukat. Az aradi mandátum 600 ezer koronába került. Pedig Arad nem forradalmi fészek, nem is ellenzéki város, akik ott harcoltak a munkapárt oldalán, fizetésért sem tudnának ellenzék lenni. És mégis mennyi pénzbe került. Az ellenzék ennyi voksot régen kapott, ami azt mutatja, hogy nem igen sok ellenzéki voksot kellett megvásárolnia. És mégis ez a horribilis összeg, mely* hez foghatót azelőtt nem is hallottak. A magyarázat az, hogy nem az ellenzéki voksokat kell megvásárolni, hanem a munkapárti voksokat megfizetni. Ez pedig iszonyú perspektíva! Mert igy még a biztos kormánypárti kerületek is rengeteg pénzbe fognak kerülni. Ha ehhez még az ellenzék népszerűsége is hozzájárul, akkor nagy baj lehet belőle. Akkor olyan drága lehet az a harmadfélszázad mandátum, hogy a Rothschild-ház pénze kevés lenne hozzá. Kívánatos lenne tehát az ellenzéket lehető népszerűtlenné tenni. A kormány hát ezen igyekszik. A legegyszerűbb mód a népszerütlenitésre az, ha most bemennének a parlamentbe. Ezért kívánja be a kormány az ellenzéket. Az ellenzék esetleges népszerűségének a másik forrása a szociáldemokrácia szövetsége is lehet. A kormány tehát mindenáron el akarná szigetelni az ellenzéket a szociáldemokrata párttól, a munkásságtól. Erre a célra minden < alkotmányos» eszközt felhasznál. A legalkotmányosabb eszköz a korrupció. De ezen a téren ezzel a fegyverrel nem igen lehet boldogulni. A korrupció szociáldemokrata terepen nem használható fegyverzet. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy hozzá nyúl a második alkotmányos eszközhöz: a terrorhoz. Erre a célra fabrikálta a királysértésről szóló törvényt. De azok az istentagadó cucilisták a világért se foglalkoznak a királylyal. Pedig milyen szép lett volna minden pennaforgató szociálistát királysértés címén dutyiba küldeni. így azután előveszik a terrornak más fegyverét. Itt van a munkásbiztositás. Az ember azt gondolná ugyan, hogy az ilyesmi igazán nem lehet a politikai tusakodás kérdése és zsákmánya, mert hisz a beteg s munkában elnyomoritott munkásról csak kell gondoskodni, főleg ha ennek a költségeit nagyrészben maga a munkás fizeti; az ember azt gondolná, hogy ahol még ma is 1—2 korona közt váltakozik az átlagos napi munkabér s ahol a munkások zömének ezévi jövedelme meg nem haladja a 600 koronát, ott nem lehet azzal foglalkozni, hogy mikép nyomorítsák és zsebeljék ki még jobban a szegény embereket; az ember azt gondolná, hogy ahol gabonavámokkal már úgyis megdrágították a koplaló emberek utolsó harapását, ahol a jog- s vagyonnélküli proletárok fizette fogyasztási adó éppen tizszeranynyi, mint az egész ország termőföldjének az állami adója, ott talán mégsem okos dolog annak az élvezetében megfogyatékositani a munkást, amit már a törvény régebben biztosit neki; az ember azt gondolná, hogy olyan országban, ahol a közigazgatás járványterjesztő, ahol a tüdővész a legnagyobb potentát, ahol a halandóság ázsiai és a félország szökésben van Amerika felé, ott talán a betegsegélyzések mértékén tán mégsem okos dolog szűkíteni. Az ember azt gondolná, de a kormány máskép gondolkodik. A hajánál fogva rángatja elő a kérdést, mesterségesen idéz elő konfliktusokat, kurta ésszel kényszerhelyzeteket teremt, a Damokles kardját suhogtatja az exisztenciák százai fölött — csak azért, hogy kiterrorizálja a munkásság pártjától a saját uralma támogatását. És amellet bárgyú, mert amivel terrorizálni akar, attól meg nem ijed senki. Minden józan ember tudja, hogy nincs akkora hatalom, amelyik ezt meg merné és meg tudná cselekedni, mert ez olyan vihart váltana ki, amilyennek a lecsillapítására nem elég nagy az ármádia. Vármegyei közgyűlés. A vármegye törvényhatósági bizottsága Prónay Mihály főispán elnökletével folyó hó 6-án reggel 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, Huszár fest, mos és tisztit. LOSONC, Kossuth Lajos-utca 10.
