Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-11 / 37. szám

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE El£merfSI ÄRAK HELYIJÉN: > Köziek, egyebetek. tortbb« . 5 . SZERKKZTŐSÉO ; Etfész évr® ........................................8 K — fo fi , „„ , _ _,_ fi Losonc, Jókaí-utca 4., hová a lap szel lem I Rléirre..........................................4K-J. B Mőgrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részér* részét Illető minden közlemény Intézendő. Negyedévre........................................2 K — I. ■ évi előfizetési díj 5 korona. ■ KIADÓHIVATALi VIDÉKRE« ■ Egyes szám ára 20 fillér. S Losonc, Kubinyl-tér II., hová az előfizet4-Egész évre.......................................10 K — f. m ■ sek, hirdetések, atindennemii pénzkülde* £*'Ívr®............................................5 K - f. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ tnények és a lap szétküldésére vonatkoz« Negyedévre..................................2 K í>0 f. B ■ felszólalások intézendók. Vili. évfolyam 37. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. szeptember 11. Próbálgatások. A kormánynak nagyon kezd fájni a parlament. Most már kellene neki az ellenzék. Kiverte a parlamentből az ellenzéket és valahányszor be próbál­tak menni, mindannyiszor kikergette őket. Végre az idő halad és az idő fura gyümölcsöket érlelhet meg. Az ellen­zéket kiverték ugyan a Házból, a lét­számemelést is megszavazták, de újabb létszámemelés is kell. Ezt is elég jól biztosították előre. Egész sorát az alkot­­mánybiztositékoknak teremtették meg, a darabonttestőrségről és a vagdalko­­zás szabadságáról, a csavargókról, a királysértésekről stb. Akit nem lehet levagdaltatni, azt ki lehet toloncoltatni, vagy lecsukatni királysértésért. Ma nincs olyan ellenzéki megjegyzés, melyre ennek a törvénynek a szakaszait ne lehetne alkalmazni. De. mit ér mindez, ha nincs ellen­zék, akire alkalmazni lehet. Mit ér a sok alkotmánybástya, ha nem ostro­molja senki ? Már csak azért is jó volna benn az ellenzék a Házban. Ez í gyönyörűség kérdése. Végre az a szellemiekben olyan gyenge munkapárt se lehet el minden élvezet híján. Ne­hogy azt gondolja valaki, hogy tán a felelősséget akarnák megosztani az el­lenzékkel. Itt nem felelősségről van szó, hanem az uralom' megtartásáról és e szempontból még fontosabb az ellen­zék becsalogatása a Házba. Halad az idő s ma-holnap válasz­tásra kerül a sor. Szükség esetén ugyan lehetne olyan alkotmánybizto­­sitékot csinálni, hogy például törvény mondja ki, hogy a jelenlegi mandátu­mok élethosszig tartanak, de akkor az ellenzéki mandátumok is megmarad­nának. Tehát egyelőre mégis csak bele kell harapni a választások keserű al­májába. Csakhogy az aradi választás megmutatta, hogy a mai értelmiségi választójog igen értékes elemeket gyűjt az alkotmány sáncai közé. Olyan érté­kes elemeket, kik nagyra is taksálják magukat. Az aradi mandátum 600 ezer koronába került. Pedig Arad nem forra­dalmi fészek, nem is ellenzéki város, akik ott harcoltak a munkapárt olda­lán, fizetésért sem tudnának ellenzék lenni. És mégis mennyi pénzbe került. Az ellenzék ennyi voksot régen kapott, ami azt mutatja, hogy nem igen sok ellenzéki voksot kellett megvásárolnia. És mégis ez a horribilis összeg, mely* hez foghatót azelőtt nem is hallottak. A magyarázat az, hogy nem az ellenzéki voksokat kell megvásárolni, hanem a munkapárti voksokat meg­fizetni. Ez pedig iszonyú perspektíva! Mert igy még a biztos kormánypárti kerületek is rengeteg pénzbe fognak kerülni. Ha ehhez még az ellenzék népszerűsége is hozzájárul, akkor nagy baj lehet belőle. Akkor olyan drága lehet az a harmadfélszázad mandátum, hogy a Rothschild-ház pénze kevés lenne hozzá. Kívánatos lenne tehát az ellenzéket lehető népszerűtlenné tenni. A kormány hát ezen igyekszik. A leg­egyszerűbb mód a népszerütlenitésre az, ha most bemennének a parla­mentbe. Ezért kívánja be a kormány az ellenzéket. Az ellenzék esetleges nép­szerűségének a másik forrása a szo­ciáldemokrácia szövetsége is lehet. A kormány tehát mindenáron el akarná szigetelni az ellenzéket a szociáldemo­krata párttól, a munkásságtól. Erre a célra minden < alkotmányos» eszközt felhasznál. A legalkotmányosabb eszköz a korrupció. De ezen a téren ezzel a fegyverrel nem igen lehet bol­dogulni. A korrupció szociáldemokrata terepen nem használható fegyverzet. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy hozzá nyúl a második alkot­mányos eszközhöz: a terrorhoz. Erre a célra fabrikálta a királysértésről szóló törvényt. De azok az istentagadó cu­­cilisták a világért se foglalkoznak a királylyal. Pedig milyen szép lett volna minden pennaforgató szociálistát király­sértés címén dutyiba küldeni. így azután előveszik a terrornak más fegyverét. Itt van a munkásbiztositás. Az ember azt gondolná ugyan, hogy az ilyesmi igazán nem lehet a politi­kai tusakodás kérdése és zsákmánya, mert hisz a beteg s munkában elnyo­­moritott munkásról csak kell gondos­kodni, főleg ha ennek a költségeit nagy­részben maga a munkás fizeti; az ember azt gondolná, hogy ahol még ma is 1—2 korona közt váltakozik az átlagos napi munkabér s ahol a munkások zömének ezévi jövedelme meg nem haladja a 600 koronát, ott nem lehet azzal foglalkozni, hogy mi­kép nyomorítsák és zsebeljék ki még jobban a szegény embereket; az em­ber azt gondolná, hogy ahol gabona­vámokkal már úgyis megdrágították a koplaló emberek utolsó harapását, ahol a jog- s vagyonnélküli proletárok fi­zette fogyasztási adó éppen tizszerany­­nyi, mint az egész ország termőföldjé­nek az állami adója, ott talán mégsem okos dolog annak az élvezetében meg­­fogyatékositani a munkást, amit már a törvény régebben biztosit neki; az ember azt gondolná, hogy olyan or­szágban, ahol a közigazgatás járvány­terjesztő, ahol a tüdővész a legnagyobb potentát, ahol a halandóság ázsiai és a félország szökésben van Amerika felé, ott talán a betegsegélyzések mértékén tán mégsem okos dolog szűkíteni. Az ember azt gondolná, de a kor­mány máskép gondolkodik. A hajánál fogva rángatja elő a kérdést, mester­ségesen idéz elő konfliktusokat, kurta ésszel kényszerhelyzeteket teremt, a Damokles kardját suhogtatja az exisz­­tenciák százai fölött — csak azért, hogy kiterrorizálja a munkásság párt­jától a saját uralma támogatását. És amellet bárgyú, mert amivel terro­rizálni akar, attól meg nem ijed senki. Minden józan ember tudja, hogy nincs akkora hatalom, amelyik ezt meg merné és meg tudná cselekedni, mert ez olyan vihart váltana ki, amilyennek a lecsil­lapítására nem elég nagy az ármádia. Vármegyei közgyűlés. A vármegye törvényhatósági bizottsága Prónay Mihály főispán elnökletével folyó hó 6-án reggel 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, Huszár fest, mos és tisztit. LOSONC, Kossuth Lajos-utca 10.

Next

/
Thumbnails
Contents