Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-11 / 37. szám

2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1913. szeptember 11. melyen a megyebizottsági tagok igen csekély számban jelentek meg s az állandó választmány által elfogadásra ajánlott javaslatokat mind jóváhagyták. Losoncot érdeklőleg ezek szerint jóváhagyást nyer­tek a hirdetésügyi, a husvizsgálati, a köz­­tisztasági szabályrendeletek; a városi fo­gyasztási adókezelők működési pótlékát megszavazták s a Sternlicht-gyárral kötött szerződés megerősítést nyert. A városi kültisztviselőknek a szervezési szabály­rendelet ellen beadott felebbezését a törvényhatósági bizottság elutasította. Városi közgyűlés. A városi képviselő­­testület legközelebbi közgyűlését e hó 24-én tartja Vámbevételek. A múlt hóban befolyt a város pénztárába kövezetvámból 4385 korona 70 fillér, helypénzekből 3912 ko­rona 60 fillér, összesen 8298 korona 30 fillér. Ezen összeg a tavalyi bevétellel szemben 501 korona 30 fillérrel kevesebb. A csökkenés a vasúti forgalom lanyhasága miatt következett be. Zárszámadás. A város számvevősége már elkészítette a múlt év zárszámadását és a napokban beterjeszti azt letárgyalás végett. A losonci függetlenségi és 48-as pártkör választmánya e hó 8-án dél­előtt 11 órakor a Régi Vigadóban ülést tartott. Az ülésen Beniczky Árpád, a kör elnöke elnökölt. A választmány megtár­gyalta az Egyesült országos függetlenségi és 48-as párt elnöksége megkeresését és ehhez képest megtette az előkészületeket egy közeli közgyűlésre, melyre a központ képviseletét is meghívja. Az ülés jegyző­könyvét dr. Vályi Béla alelnök vezette és a felvetett kérdésekhez rajta kívül Fischer József ügyész és Filó Lajos szóltak hozzá. fogva fel hivatását, egyelőre csak azon van, hogy a régi rendet helyreállítsa. Minden szó, mely elhangzik, minden tett, mely elkövettetik az ellenzéki oldalon, ezt célozza. Az ellenzéki lázas munka közben egy uj párt kereteit kovácsolják. Néhány nap még és a mű egészen kész. A kalapácsok­hoz, melyekkel már annyiszor sújtottak a kormány fejére és amelyek rövidesen laposra fogják azt kovácsolni, — egy uj hatalmas pöröly készül, mely előrelátha­tólag az utolsó ütést lesz hivatva megadni. Az utolsót, mely után csak egy mukkanás se következhetik még. Ennek a pörölynek elkészülte természetesen fáj, előre fáj. Eddig minden eszköz azt szolgálta, hogy ama, a kormány fejét ellapitó kalapácsok kezelői tessékeltessenek ki a műhelyből, hol a haza sorsát gyártják; ma már el­viselnék szívesen ezek ütéseit, csak az az uj ne járulna hozzájuk. Ők kezdik tehát félteni az ellenzéket azoktól, kiknek mun­kája a jövőben helyzetüket még tűrhetet­lenebbé fogja tenni. Féltik a 48-as pártot az Andrássyaktól. Hangoskodnak hogy micsoda szerencsétlen lépés az Andrássy­­aké akkor, midőn van az ellenzék, becsü­letes ellenzék, mely tudhatja betölteni hivatását, de amelyet szét fog kergetni az uj akció. Szó se férhet ahhoz, hogy a nagy jó­akarat — mellyel egyszeriben találkozunk — képmutatás szülött« cs .pán. Nem fog annak felülni senki. Az ellenzék nem az a mesebeli holló, aki a róka hízelgő sza­vára kiengedé szájából a sajtot csak azért, hogy hangját hallassa. Az Andrássv-párt törekvése becsületes; közvetlen célja ugyanaz ma, mint a függetlenségieké. — Ennek a kivitelében pedig egyek lehe­tünk még akkor is, ha más a végső tö­rekvésünk. Megállapítások. Az újabb pöröly. Orosz rendőrség nálunk. Szegény Luczián! A nyárnak vége. A fürdők vendégei haza sietnek, hogy folytassák mindennapi teen­dőiket ott, hol elhagyták. Bármennyire sem volt az ezidei nyár annak nevezhető, mit a neve jelent, az élet egyformaságának megszakítása, a felszabadulás tudata min­den gondtól a hűvös idő dacára kelle­mesen esett mindenkinek és sokáig nyomot hágy maga után. Politikusaink is haza sietnek, hogy kiki a maga módja szerint kezébe vegye újból ujult erővel a haza sorsát. Ausztriá­ból a csend után létszámemelési szelek fújnak megint és Tisza a geszti cséplések után már is köpi markát, mint a korcsma­hős, ki ellenfelét az ivóból kidobni készül. A tétlenségtől meghízott parlamenti őrök kardjai élesre köszörülve, a munkapárt fiatal, déli naptól fél angolosra sült óriásai neki gyürkőzve várják az uj harcot. Az uborkaszezon megszűnt. És amig a hatalmon lévő párt vezérei újabb «alkotmánybiztositékokon» törik a fejüket, melyeknek rejtett célja uralmuk megnyújtása, addig az ellenzék komolyan A rendőrség államosítását befejezett dolognak mondják. Már a terminust is emlegetik, mely meghozni fogja. Tekintve, hogy a kérdés pénzügyi részét már előre elintézték úgy-ahogy akkor, midőn a rend­őrség segélyezéséről volt szó, nem kétel­kedünk mi se az államosítás eljövetelében. És ha ez uj intézmény a rendőri szol­gálat ellátóinak anyagi jólétét célozná csak, vagy ha az lenne az intenció, hogy az egységesítés az állami jogrend védelmét tegye erősebbé és biztosabbá, — öröm­mel üdvözölnénk a nagy igyekezetét. Hi­szen a csendőrség létesítése is óriási ha­ladást jelentett annak idején a megyei pandurvilággal szemben. Csakhogy ennek a kormánynak kezé­ben minden ügy, mely változást jelent, — politikai patinát hord magán. A múlt tett tanúságot erről. Ennek a kormány­nak, ennek a rendszernek kezében min­den eszköz nem a polgárok jólétét, de a hatalmuk fentartását céllozza csak. Eddig azt hittük, hogy a katonaság és csendőF- ség a haza védelmére és a közbizton­ságra van hivatva. Most rájöttünk, hogy a parlamentet szokták megostromolni ve­lők és védtelen asszonyokra és gyerme­kekre lő nálunk a gépfegyver csupán. Az államrendőrségről ne is szóljunk. Ez kép­viselők kidobására adta magát. A rendőrség államosítása oroszországi állapotokat céloz teremteni a perifé­riákon is. Szegény Bogdanovics. Dehogy hitte volna, midőn még ép ésszel birt, hogy tragikus halála valamikor politikai ütő­kártya lesz a magyar kormány kezében. Mert találgatni, hogy miként történhetett e szegény ember halála, rendes, meg­szokott dolog; de pozitívumként állítani valakinek, hogy ellenfelei tették el őt láb alól, szokatlan ott, hol eddig senki, még a rendőrség se lát tisztán. De hát ennek a kormánynak minden, még egy ilyen rejtelmes haláleset is kapóra jön. Mindent a maga malmára igyekszik hajtani, magya­rázni, hogy elforgassa az emberek fejét és idomítsa a közvéleményt. Annak idején, amikor a szerencsétlen Kovács Gyula revolverének golyója célt tévesztett, mindenki tisztában volt azzal, hogy ennek az embernek az elkeseredés vette el az eszét; az elkeseredés, mely abban az időben, junius 4 után, — minden jóravaló magyar ember lelkét búval tölté. De azt senki se tudta bizto­san, hogy mi lett volna akkor, ha a golyó célt nem téveszt? Mi következett volna be akkor ? Egyedül Tisza tudott, a kor­mánypárt tudott biztosat. Ezek a bölcs fér­fiak tudniillik abból, hogy Kovács golyója nem talált, munkájuk, a hóhérmunka jo­gos voltát, törvényes voltát tudták. * MZ UIJÍ Berson­minden < ifáUsix sartoi BEitsoflFiüvEií uvtsis Üt A vonatok indulása Losoncról. Budapest felé d. e. 359, 9-45; d. u. 2-20, 6 23, 10-29. Rutka felé d. e. 5-45, 9-45; d. u. 2-34, 5-47, 11-47. Balassagyarmat felé d. e. 5-59; d. u. 2 41, 7-29. Poltár felé d. e. 1000; d. u. 3-16, 7-26. Gács felé d. e. 6-15; d. u. 3-30, 10 20. A vonatok érkezése Losoncra. Budapest felől d. e. 5-31, 9-42; d. u. 2-19, 5-45, 11 42. Rutka felől d. e. 3-54, 9-44; d. u. 2-09, 6-21, 10-19. Balassagyarmat felől d. e. 9-23; d. u. 4-21, 910. Poltár felől d. e. 7-52; d. u. 5-35, 9 00. Gács felől d. e. 7-43; d. u. 12 45, 5 25 A vese rendes működé­sét a lythiumdús és hólyag Paptamási Lythia használata biztos Gyógyvíz >itja. Mindenütt kapható.

Next

/
Thumbnails
Contents