Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-04 / 36. szám

LOSOHCIÚJSÁG A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ ................. . w. . . _____. ■ SZERKESZTŐSÉG: ff&rf" * ■ *«**<^«1 T.n.t«k * Eso^t. Negyedévi*.................................. . 2 K — I. TM évi előfizetési díj 5 korona. ■ KIADÓHIVATALi _ , , VIDÉKRE. ■ Egye* elém ára 20 fillér. ■ J<S£.,n.?Wé,; *1" hov4r“xe,5.fíf.<í<' Egész évre......................................10 K — f. ■ m lek, hirdetések, mindennemű pénzkfltde-TMvr'............................................5 K - f. Hirdetések jutányos érőn védetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények ésialap szétküldésén: vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f. ■ m felszólalások intézendSk. VIII. évfolyam 36. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. szeptember 4. A csőd felé! A kormányon lévő úgynevezett mun­kapárt — amelyiknek a munkához épp oly kevés köze van, mint ahogy nem lehet pártnak se nevezni, mert nincs a ragadozás közös vágyán kívül semmi, ami összetartsa, pedig ragadozni lehet másutt és mással is — inszolvenciában van, azt józan ember tagadni se meri. Egyetlen programmpontja volt tulajdon­képpen: a parlament ráncbaszedése avég­­ből, hogy a katonai szükségletek min­den mértéke megszavazható legyen. Ezt az egyetlen programmpontot ugyancsak teljesítette. Annyi katonát szavazott meg, hogy a magyar anyák annyi fiút nem is szülnek és úgy ráncbaszedte a derék magyar parlamentet, hogy ebbe a ráncba bele is pusztult egészen. De itt aztán vége minden bölcsességnek. A kivándorlás egyre nő, mert nő a munkátlanok száma s az Ínség. Az egyetlen óvszer ez ellen a határrendőr­ség brutalitása. Azonban aligha épp célravezető s elegendő e baj ellen. Az ipar, a kereskedelem pang, hitel nincs, csak az uzsora virágzik, még pedig a százmilliós bankok palotáiban. A pol­gárságnak eddig legnagyobb terhet vi­selő része sorvad, elernyed. A kormány­nak szerencsére ilyen lappáliakkal még foglalkozni sincs ideje, szerencsére, mert különben kisülne, hogy sejtelme sincs arról, mit kellene vagy mit lehetne itt tenni? Az árvíz egész országrészeket kifosztott, vannak vidékek, hold a föld­munkásnép az őszi munka után azon­nal hozzáfoghat a koplaláshoz. A kor­mánynak erre nézve sincs gondolata, ami viszont azért szerencse, mert ha lenne, kisülne, hogy úgyse tudná meg­valósítani, miután nincs pénze rá. A pénzt mind a szoldateszka emészti fel. Itt van a külpolitika, amelyben úgy megvertek egy szál katona nélkül, hogy más országok tizenöt hadtest árán se tudják azt megszerezni. A munkapárt­nak s kormánynak ebben sem volt s nincs gondolata, megint szerencsére, mert hisz mihelyt az első gondolata lenne, úgyis elkergetnék. Tehát támogatta és fedezte ezt a debacléhoz vezető kül­politikát, lü állunk a balkáni uj alakulatokkal szemben. Rengeteg nagy mező üzleti s ipari tevékenységre, munkaalkalom, sok miegyéb. Az Ínség e napjaiban valóságos ternó. Csak senkise tudja, miképp kellene hozzáfogni. A kormány s a munkapárt még egy csipetnyi öt­letet nem termelt ebben az irányban, annyit se, amennyinek a fogantatására egy szúnyog agyveleje elég lenne. Sőt, kitelik, hogy amiéit buta diplomáciánk vereséget szenvedeti a bocskoros szom­szédok előtt, a kormány még akadályt is talál gördíteni az ellen, hogy ráves­sük magunkat a Balkánra. E célból meg kellene nyitni a vámsorompókat a szerb búza ci marha előtt De me­gint szerencsére, erre nem gondol a kormány, különben a gróf urak manten szétfujnák az egész pártot, mint a for­gószél a homokkupaco+ Hogy a kor­mány és munkapártnak nincs pro­­grammja sem szociális téren, sem a nemzetiségek s társországok dolgában, azt még emlegetni se kell — Skerlecz sebláza ékesebben beszél miden Demo­­sthenesnél. Hát hisz programmja sincs a párt­nak, vallják be ők maguk, de az ilyen nehéz, sanyarú időkben az is elég, ha megél, ha konzerválja, ami van. Fen­­taitja a rendet stb. Még csak az se igaz. Nem konzervál semmit, minden intézmény férge-edik, a munkaerő kiván­dorol, a szellemi erő tesped, félretoló­dik, fogy, a kereskedő szegényedik, az ipar pusztul. Hisz az oligarchia régi receptje szerint még a legnagyobb nyomorúság idejében is jutott bakszisra való. Az uzsorás nagytőkét is részesí­teni kellett az ország kisajátításából keletkező sápból, ami szubvenciók „.ipar­pártolás“, állami kedvezmények stb. cí­men történt. De a katonai terhek ret­tenetes emelkedésével ez is lehetetlen lesz. Amellett az állami bevételek meg­­csappanak. Mióta a személyszállító ta­rifát felemelték, azóta az államvasutak jövedelme megcsappant, mióta drágítot­ták a szivar árát, azóta milliókkal ke­vesebb a dohányjövedék jövedelme. Te­hát még csak azt se konzerválja, amit átvett. Inzolvens minden téren, ki nap­­ról-napra beljebb megy a csődbe. Megállapítások. Az Andrássy-párt. — A vesz­prémi diszpolgárság. — Andrássy zászlóbontása minél közelebb fekvőnek látszik, annál jobban fáj a munka­pártnak. Mig az uj pártalakulás csak mint egy eszme foglalkoztatta e kitűnő állam­­férfut, addig megelégedtek a törekvés egy­szerű lemosolygásával és annak már-már émelyítő folytonos hangoztatásával, hogy ijeszgetés az egész, nem lesz belőle semmi. Most azután, hogy a megalakulás napja rémesen közeleg és be kell látniok a kori­feusoknak, miszerint hasztalan minden eről­ködés, mely a nagy nap elé akadályokat görget, — nem a megalakulást, de a már megalakulandó pártot igyekeznek előre sza­­pulni és oly színben feltüntetni, hogy el­essék mindenkinek kedve a belépéstől. És mert már a hazai szócsövek szájaskodásaira nem figyel senki, mert tisztában van min­den okos ember azzal, hogy az uj párt kritizálása nem objektiv kézből eredő, de azoktól származik, kiknek legjobban fáj a becsületes törekvés, külföldi sajtót igyekez­nek a maguk számára megvásárolni és ez utón olyannak feltüntetni Andrássyt, mint akit nem a hazafiui szeretet és lelkesedés, de egyéni gőg vezet csupán tetteiben. Aki Andrássyt ismeri, fel nem ülhet e rosszmájú beszédnek. Az ő intakt voltát mindenki tudja; azok is, kik ma még a munkapártban vannak. És éppen ez a bibi az ellenséges oldalon. Ennek tudatában lát­ják előre a bomlást, mely a 67-es érzelmű Andrássy akciójára megindulni fog. Tudják, hogy e becsületes államiéi fiú zászlóbontása ki fogja váltani mindazok tetszését és csat­lakozását, kik csak azért vannak ma a munkapártban, mert más 67-es párt nem létezik. Ezek pedig feltétlen többségben vannak. Mert bár a «wie der Schelm ist, Huszár fest, mos és tisztit. LOSONC, Kossuth Lajos-utca 10.

Next

/
Thumbnails
Contents