Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-04 / 36. szám

2. oldal. LOSONCI UJ SAG 1913. szeptember 4. so denkt er* közmondás senkire se ülik úgy, mint a munkapárt mai vezérére és a kormányelnöki szék bitorlójára, — azt azért ő is tudja, hogy ez ország, dacára a benne dühöngő korrupciónak, még sincsen még annyira, melyben több a baksisért mindenre kész szolgalélek 67-es, mint a becsületesen, szabadelvűén gondolkodó. Ennek tudatában ezért mi is — kiket politikai meggyőződésében eddig még óriási távolság választ el tőle — örömmel üdvö­zöljük majd azt a napot, melyen az uj párt megalakul és munkájában támogatni fogjuk. Mert a jelenlegi törvénytelen, erőszakkal fentartott helyzet megszüntetése már magá­ban véve haladást és azt fogja jelenteni, hogy Andrássy aggressziv fellépésével a hatalom mai birtokosai örökre letűnnek a közélet porondjáról, helyet adandó becsüle­tesebb embereknek. Ez a közeljövőben el­érhető eredmény pedig megéri a harcot és annak üdvözlését, ki síkra száll. Hogy azután mi fog következni, — meg-> mutatja a jövő. Hazai Samu honvédelmi miniszter és ge­nerális politikai hitvallását soha se vettük valami különösen bonckésünk alá. Utóvégre ez gyöngédtelenség is lett volna tőlünk. Minden ember tudja Magyarországon, hogy a monarchiába a katona nem politizálhat. Még a legelemibb politikai jog — a szava­zás sincs megadva neki akárhány aranysujtás díszíti is a waffenrokkját. Ha azután vala­melyik generálisból honvédelmi minisztert csinál a királyi kegy, úgy e méltóságában eltöltött rövidke idő nyújt neki némi kis szabadságot. Politizálhat azon a határon belül, melyet a kinevezés neki kijelöl. A kinevezés parancs a katonának és e pa­rancsban benne van az is, mit szabad, mint «politikusnak» beszélni. Azt hisszük Hazai is elfogadja ama nézetünket, hogy ő éppen olyan jó koalíciós is tudott volna lenni, mint munkapárti, ha a király már akkor rája gondol. De hát eltértünk a tárgytól. Nem régiben azt olvastuk, hogy Hazait Veszprém díszpolgárává választotta. Nem irigyeljük Veszprémtől Hazait, amint nekünk se nagyon lehetnek irigyeink azért, hogy ő képviseli ma a kerületünket. Csupán arra vagyunk kiváncsiak, mivel érdemelte ki Veszprém diszpolgárságát ? Mert hogy ez nem olyan sablonos diszpolgárság, mint a Tiszapistáé, ki maholnap külön szekrényt csináltathat a megalázkodó városok, falvak és tanyák díszpolgári oklevelei számára, — az valószínű. Hazai bizonyára tett valamit a diszpolgárságért. Mi nem irigyeljük Vesz­prémtől a jócselekedetet, miben a honvé­delmi miniszter részéről részesült. Nekünk csak az tűnik fel megint, hogy micsoda peches ez a mi kis városunk. Mig a mi­niszter képviselői is másutt hagyogatják el bőségszarujuk szegényes tartalmát akkor, midőn mi is rá vagyunk szorulva egyre­­másra és amikor annyi megalázkodást, szitkott kellett elviselniük sokaknak addig, mig e férfiút a képviselői székbe beültet­niük sikerült. Eligyoniorra étkezés köz­ben és lefek­vés előtt állandóan Paptainási Lythia €íyögyvi*et inni annyit jelent, mint a hólyag és vese rendes működését biztosítani. i Vármegyei közgyűlés. Tárgyalják a szerve­zeti szabályrendeletet! Szombaton, f. hó 6-án d e. 10 óra­kor Nógrádvármegye tói vényhatósági bizottsága rendkívüli közgyűlést tart. Ismét említenünk kell azt a köz­­igazgatásunkra nézve annyira jellemző körülményt, melyet nem győzünk eléggé hangoztatni, hogy ezen rendkívüli köz­gyűlés napirendjére is 117 tárgy van kitűzve, csaknem egytől-egyig oly je­lentékenyek, hogy közülök 8 — 10 is bátran kitölthetne egy napot. Losonc várost a tárgysorozat 7—13. pontjai érdeklik közvetlenül. A 7. pont ugyanis a Losonc város képviselőtestülete által Wagner Sándor polgármester 30 éves közszolgálata alkalmából létesített alapítványi oklevél jóváhagyása. A város közönsége tudva­levőleg 2000 koronás alapítványt tett a polgármester nevére, melynek jöve­delme valamely humánus célra lesz fordítandó. A tárgysorozat 8. pontja a város belszervezeti szabályrendeletének ügye. E régen húzódó kérdést tüzetesen ismertettük és minden oldalról meg­világítottuk már, valahányszor szőnye­gen volt. Itt csak azt kell megemlí­tenünk, hogy ezúttal fog dönteni a megyegyülés «kültisztviselőink», neve­zetesen a közgyám és a két árvaszéki ülnök felebbezése fölött is és most fog eldőlni, vájjon méltányos álláspontra helyezkedik-e a törvényhatósági bizott­ság a város tisztviselőivel szemben, akik most érthető érdeklődéssel, sőt izgalommal várják a döntést. A 9—11. pontok a város hirdetés­ügyi, husvizsgálati és köztisztasági sza­bályrendeleteit foglalják magukban, me­lyek megjárták már az összes közigaz­gatási fórumokat egyszer s valószínűleg nem utoljára. Napirenden van továbbá a Sternlicht S. és tsai zománcozó gyári céggel kö­tött adásvételi szerződés jóváhagyása is, melyre csudálkozással kérdi a köz­ügyek iránt érdeklődő városi polgár: mi ez? Ez, kérjük szépen, az 1906-ban, a Sternicht gyárral szemben levő telek eladására vonatkozólag kötött szerző­dés, melyet most fog tárgyalni a tör­vényhatósági bizottság. A többi 110 tárgy is csak afféle szabályrendeletekkel, községi építkezé­sekkel, bérletekkel, óvodai, iskolai ügyek­kel és holmi más jelentéktelen dolgok­kal foglalkozik, melyeket tárgyalni fog a bizottság f. hó 6-án d. e. 10 órakor... Ad maiorem glóriám Dei. I n A ujm■ Bensőn ffummisaraK tartóssága, rugékonysága, elegánciája utolérhetetlen 1 A lengyelek szabadság-ünnepe. A lengyelek 1863-iki utolsó szabad­ságharcuk s azok hősei emlékének nagyszabású ünnepségek keretében adóz­nak, melyek közül a legkiemelkedőbb a szeptember hetedikén, vasárnapon Rzesowban és nyolcadikán, hétfőn Lem­­bergben tartandó ünnepségek lesznek s mely alkalommal a magyar társadalom újból rokonszenvének adja tanujelét a testvér nemzet iránt, melynek küzdelme Magyarországon mindenkor megértésre talált. A magyar lelkekből eleven erő­vel tört ki a lengyel nemzet iránti szimpáthiája s ötvennél többen vannak, köztük hölgyek is, kik a Magyar-Len­gyel Egyesület által tervezett útban részt vesznek. A rzesowiak ép úgy, mint a lembergiek ünnepélyes fogadta­tásban részesítik a Budapest keleti­­pályaudvarról szeptember hatodikán reg­gel hat óra 45 perckor Nyáry Albert báró vezetése alatt induló küldöttséget, mely Kassán, Eperjesen át utazva aznap este 10 órakor érkezik Rzesowba, hol a pályaudvaron a városi tanács, élén a polgármesterrel, fogadja őket. A ma­gyar küldöttség szeptember nyolcadi­kán reggel indul Rzesowból s érkezik ugyancsak reggel Lwowba (Lemberg), hol hasonló lelkesedéssel várják s hol az ünnepségek után este a Club Polso- Wegierski estélyt ad a magyarok tisz­teletére, kiket Bandierski Wladicsar lembergi püspök fog az egyesület ne­vében felköszönteni. A lengyel szabadságharcosok szeret-

Next

/
Thumbnails
Contents