Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-21 / 34. szám

ISIIT A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI Arak helyben: ■ . ■ szerkesztőséq : ftfo 4vr*...................................8K-1 ■ »torfdmMMl Tanítok fa k«rlpeJi«W Effvaafllata tatftal »-*- ■ Losonc, Jőkal-utca 4., hová a lap szellemi FZlévre........................................4 K — f. m MSgrídmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete U*|al ríszfce részét Illető minden közlemény Intézendő. Negyedévre...............................................2 K — I. ■ évi előfizetési avj 5 korona. ■ KIADÓHIVATAL« _ , , VIDÉKRE« ■ Egyes szám ín 20 fillér. ■ Losonc, Knblnyl-tér II., hová az elSflzet«­Egesz évre.....................................10 K - f. ■ m sek, hirdetések, mindennemű pénzkülde-Pa£vr® • ........................................5 K - f. Hirdetések Jutányos áron vétenek fel a kiadóhivatalban. _ mények és alap.szétküldésére: vonatkozó Negyedévre..............................2 K 50 f. ■ ■ felszólalások intézenddk. VIII. évfolyam 34. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. augusztus 21. Letaposva! Egyetlen puskát se sütöttünk el, de azért végigvívtuk mind a három bal­káni háborút és úgy megveretődtünk, mintha félmillió emberünk maradt volna a csatatereken. Minket ott Bu­karestben jobban letapostak, mint Bul­gáriát. De, úgy látszik, az osztrák diplomáciának még ez sem elegendő. Még a további létszámemelés is kell neki, hogy ha már megveretődtünk, fenékig meg legyünk verve. Ha pedig volna valaki, aki még nem látná, hogy mennyire vagyunk, annak az oktalan okvetetlenkedésünkkel felnyissuk a sze­mét. Éhez pedig több és még több katona kell. Mintha volna olyan ren­geteg hadsereg a világon, amelyik az osztrák diplomácia kudarcait ki tudná köszörülni. Az osztrák diplomácia kudarcáról beszélünk, mert legalább az az egy keserű elégtételünk megvan, hogy Ma­gyarország ezidő szerint nem létezik. Egyelőre letörülték Európa térképéről. Hogy ezt nem Haynau, nem Bach csinálta, hanem egy magyar gróf és nem Csehországból kikapart haddal, hanem a régi és uj kurucok ivadékai­val, nem sokat változtat a dolgon. Tisza István gróf vállalkozott rá, hogy összetöri ezt az ezeréves edényt, melyet mázolással akartak épnek s új­nak feltüntetni. És összetörte. Teljesen mellékes, hogy milyen formában csi­nálta. A tény itt a fontos. Nem azért törte össze a kiváltságok alkotmányát, hogy az emberi jogok alkotmányát tegye a helyére, hanem hogy a szolda­­teszkának tegyen szolgálatot, de azért a népjogok hívei mégis láthatják benne a kérlelhetetlen törvények szerint mű­ködő jövendő egyik szerszámát, az H uszár enyészetet. El kell enyészniük a régi börtönök sáncainak, hogy szabad ott­honok épülhessenek. Ez az egyetlen fe:jegyzésre érdemes tény. Az, hogy ezt nem katonai kom­mandóra csinálták, hanem egy úgy­nevezett többség akaratával és támo­gatásával, nem naoos káplár vagy inspekciós tiszt segédletével, hanem parlamenti és miniszteri apparátussal, nem változtat semmit a dolgon. A magyar alkotmányt eltemették, magyar parlament nincs. Ezen az alkotmányon, ezen a parlamenten nincs a népnek siratni valója, de az bizonyos, hogy azt az újat, a leendőt, mely ennek a helyére építendő, más nem tudja és nem fogja felépíteni, mint maga a nép. Az urak nem fogják felépíteni, mert nekik nem kell. Az ő szemüket szúrja esetleg az, hogy egy másik társaság ül a húsos fazék körül s lehető vehemen­ciával szeretnék azt onnan elszoritani, hogy ők maguk telepedhessenek a helyeikre, de valamennyien húsos fa­zéknak nézik az államot, amelyiknek ők a szakácsai és haszonélvezői. Ma már a magyar politika posvány, melyből sem a jövendő, sem a polgár­ság üdve ki nem kélhet. A polgárság akkor születik meg, mikor polgári ön­tudatra ébred. Mai öntudata inkább a nemlét érzése. Polgári öntudatra pedig csakis uj mesgyéken ébredhet. Füleken egy nagyforgalmu füszerüzlet és kenyérsütőde bérbeadó, esetleg eladó. Bővebbet Sztolár János tulajdonosnál. Városok bankja. A városok hitelszük­ségletén való segítés módjára nézve terv van alakulóban. A kérdés megoldásának egyik mozgatója újabban Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő, aki egy nagy vá­rosi bank fölállításán fáradozik, melyhez a pénzügyminiszter közreműködésére is szá­mit. Lengyel Zoltán most több hétig tartó túrájában végig-járta az országot és érinl;­­kezett a városok vezetőivel a megalapítandó városok bankja ügyében. Utjának eredmé­nyéről és a magyar városok hiteligényei körül szerzet tapasztalatairól többi közt a következőket mondta: «A kormánynak kell a dolgot kézbe vennie akként, hogy maga bocsátja ki a kölcsön fedezetéül szolgáló kötvényt és maga teljesittesse az egész világon fen* álló bankszervezete utján a fizetést. Egy­séges kötvénytípust kell teremteni az összes magyar városok egyeíernieges fe­lelőssége és hitelképessége alapján. Mert a magyar városok abszolút hitelképesek, az ilyen pénz sokkal olcsóbb, a kötvé­nyek elhelyezése megfelelő pénzviszonyok mellett biztosítva lesz. Az egyes városi kötvények kibocsátása két módon történ­hetik : vagy az állam által, akkor a városi kölcsön tulajdonképpen állami kölcsön lesz, de a befolyó pénzt a kormány en­­gedelme alapján szükségletük arányában az egyes városok kapják és a kisorsolás­ból és a járadékok fizetéséből eredő kö­telezettséget is ők maguk teljesitik. A másik mód az, hogy a városok egy egy­séges hitelszervezetbe tömörülve, saját úgynevezett Magyar Városok Kötvényki­­bocsájtó Bankja utján értékesítik és fize­tik a papírokat. Az állam által kibocsá­tandó körülbelül 300,000.000 kötvényköl­csön van egyedül hivatva rendezni e saj­nos és rengeteg kárt okozó helyzetet. Az igy kibocsátandó kötvényekből befolyó pénz egyrészét 15,000.000 koronát szüksé­ges lesz a városok bankjának alaptőkéjére visszatartani, ehhez körülbelül 5,000.000 korona állami hozzájárulást és legalább 10,000.000 korona külföldi érdekeltséget számítva, egy ilyen alaptőkéjű és úgy a párisi, mint a londoni piacon bevezetett odavaló előkelő érdekeltséggel biró inté­zet volna hivatva a jövőben mindenkor a városok tőkeszükségletét beszerezni.» Andrássy a revízió ellen. Megállapí­tásokban gazdag cikket irt gróf Andrássy Gyula, melyben Berchtold revíziós politikája ellen foglal állást. Szerinte a különböző Balkán-államok egyensúlyát a bukaresti béke­kötés eléggé biztosítja. Bulgária nem volt fest, mos és tisztit. LOSONC, Kossuth Lajos-utca 10.

Next

/
Thumbnails
Contents