Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-21 / 34. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1913. augusztus 21. szövetségesünk, nem kötnek bennünket ígéretek s az önzetlen támogatás a lakosság pénzének és életerejének pazarlása lenne csak. Albánia nem szolgálhat precedensül s különben is a bolgár politika nem a monarchiára támaszkodott legelső sorban. Görögországnak megnövekedése nem veszedelmes reánk nézve, sőt Görögországgal sok tekintetben azonos érdekeink vannak. Szerbia nem növekedett meg olyan mértékben, ami reánk nézve veszedelmes lehetne. Szerbia erejét leköti a jövőben a bolgár revanche-láz és a nemzetiségi kérdés. Fel kell hagyni a szerbellenes politikával. Vagy megnyerni, vagy legyőzni kellett volna Szerbiát, de gyűlölködni, ami mellett Szerbia erősödik, hibás politika. Andrássy szerint most a legalkalmasabb az idő arra, hogy Szerbiával megértessük, hogy a mi barátságunk és támogatásunk a legértékesebb reánézve. «Hibának tartom a revízió követelését azért is, — írja Andrássy, — mert nem vagyunk arra elhatározva, hogy az ultima ratio-hoz forduljunk érdekében. Már pedig háborús fenyegetések nélkül nem lehet diadalmas hadseregek zsákmányát megkisebbiteni. Macedónia egyes részének hovatartozandóságáért pedig nem lehet célunk háborút viselni. Ha Szerbia megerősödése oly veszedelmes reánk nézve, hogy azért háborút kell viselnünk, úgy be kellett volna avatkozni, vagy katonai felvonulással korlátot szabni a szerb akcióképességnek. Teljesen érthetetlen előttem, hogy kerülhetett a monarchia a mai szituációba, mielőtt szövetségeseivel tisztába hozta a kérdést. Hisz eddig a hármas-szövetségnek nagy erőssége épp abban állt, hogy egyetértő volt Balkán-politikája, holott az entente-é széthúzó. A mostani eset azt a benyomást kelti, mintha a középeurópai szövetség gyengült volna. Miért kellett ez? Megérte néhány macedóniai község hovatartozása ezt az árat?» No, mi ez?. Hát látványosság! Amikor városunk építésügyi bizottsága a vásárcsarnok építését tervbe vette, bizonyára azon cél vezethette, hogy ezzel piacunkat rendezze, no meg városunk kellős közepét egy a mai kor színvonalán álló vásárcsarnokkal ékesítse. — Ezen intézkedéseknek mi is megnyugvássá! néztünk elébe még akkor is, amikor már a Tugárpatak beboltozva volt, mert annak beboltoztatásával egy igazán szép és megfelelő teret kaptunk piacunk számára. Igen ám, de reménységünk nem tartott sokáig, mert e szép terünket a szűk vityillók felállításával használhatatlanul elértéktelenitették, mert az e téren felállított árucsarnoknak tervezett szűk és rosszul elhelyezett lukacskák céljuknak nem felelnek meg s igy most a nagy áldozatok dacára sem piacterünk, sem pedig vásárcsarnokunk nincsen, de van zsibvásárunk és pedig városunk legkiemelkedőbb helyén: annak kellős közepén. Feleslegesnek véljük bővebb kommentárt fűzni zsibvásárunkhoz, mert elég ha a szemlélő végigtekint «vásárcsarnokunk» főbb vonalán s bizonyára szánalmasan mosolyogni fog azon. Itt, 'a főbb vonalon, vagyis a Kossuth Lajos-utcát összekötő részen ha végigtekintünk, valóságos zsibvásár tárul elénk. Van itt esőernyő-ocskaság kiállítva bőven és más sok értéktelen bóvlitárgyak annyi, hogy az egész utcai frontot kicifrázzák, felsallangozzák a bódék bérlői, mert gondolják, talán igy hamarább akad valami a horogra. — Hogy azután a kép teljes legyen, ezen bódék bérlői, bizonyára a helyiség kicsiny volta miatt kint a járdán portékájuk alatt telepszenek le. Tessék szemügyre venni, milyen szép látképe ez Losoncnak. Zsibvásár a város kellős közepén! A vese és hólyag rendes működé- p „1 i sét a lythiumdús £ W* U Lythia Gyógyvíz használata biztosítja. Mindenütt kapható. Pusztító árvizek. Mi lesz még?. Hetek óta árviz pusztítja országunkat, megmérhetlen a kár, mit a fékevesztett vizárak okoznak. Falvak dőlnek romba, emberek, állatok pusztulnak el, rémséges pusztításokról olvashatunk nap-nap mellett. Kiöntött a Tisza, Maros, Szamos, Bodrog, Hernád, Sajó, Rima, stb. folyók. A Rima f. hó 15-én a két napi szakadatlan esőzés következtében kilépett medréből. Mentében elöntötte a Felső-Rima völgyét s a délutáni órákban Rimaszombatban is rakoncátlankodni kezdett. Elöntötte a Széchenyi kertet, a Losonci, Sodorna, Szijjártó, Tópart, Rimapart, Gubás, Nagy- és Kishíd, Tamasfalvai utcák alsórészét úgy, hogy a Kishid-utcában az ár magassága az egy métert jóval meghaladta. Az árlepte házakból a benszorultakat kocsikon mentették ki, több melléképület öszszeomlott, a Losonci- és II. Rákóczi Ferencutcákban több csatornavezeték mentén az országút beszakadt, ami a közlekedés lebonyolítását erősen megnehezítette. Rimatamásfalván a vizár a toronyalját nyaldosta s az ár oly ijesztő módon növekedett, hogy a községi elöljáróság éjjelre fáklyákat szerzett be. Ezekre azonban szerencsére nem volt szükség, mert az eső is szűnni kezdett s az ár lassan-Iassan medrébe húzódott vissza. Nagyobb szerencsétlenséget okozott azonban az árviz a rimaszombat—poltári vasútvonalnak Méhes-puszta közelében lévő egyik vashidjánál, hol 15-én este Aschner vasútépítési mérnök vezetése alatt hidmentési munkálatokat végeztek. E célból két vasúti waggont kaviccsal töltöttek meg, hogy a kavicsokat zsákokba rakva s a kaviccsal telt zsákokat a hid pillérjeihez leeresztve, ezeket az alámosástól megvédjék. Este a két waggon kavics ott állott a hídon. A zsáktöltési munkálatok javában folytak, mikor fél 10 óra tájban iszonyú robaj kíséretében a hid a rajta tartózkodó munkásokkal s az egyik, ugyancsak munkásokkal telt waggonnal a zugó árba zuhant. Sebesült emberek kétségbeejtő jajgatása, segélykiáltása töltötte be a levegőt. Aschner mérnök, ki szintén a vízbe esett, a lezuhant waggonba kapaszkodva, gyorsan kimenekült s a munkások közül többen, részben maguk erejéből, részben társaik segítségével kisebb-nagyobb sérülésekkel mihamar szintén kimenekültek. A szerencsétlenség hallatára gyorsan a helyszínén termett a rendőralkapitány és Schiller vasútépítési főmérnökkel egyetemben a társaival vizbe zuhant s magát egy bokorban kapaszkodva fenntartó Kulin József munkás mentéséhez láttak hozzá. Az ott tartózkodó Galambos József szappanosmester derekára kötelet erősítettek s teljes erejével küzdve az örvényes árral, halált megvető bátorsággal közeledett az órák óta vízben tartózkodó s magáról csak olykorolykor életjelt adó munkáshoz. A szerencsétlenség hírére összegyűlt emberek lélekzetet visszafojtva figyelték a bátor életmentő mozdulatait. Percek teltek el ez izgalmas helyzetben, végre elérte Galambos Kulin Józsefet s jelt adott a kötél húzására. Megfeszül a kötél, közelednek a vízben lubickolok, mire egy reccsenés s a kötél elszakad. A mentő és a két és fél óra óta a vízben tartózkodó munkás ott kapaszkodnak a bokorban. E kétsébeejtő pillanatban Danelyuk József és Bucsok József munkások gondolkodás nélkül kötelet erősítettek a derekukra s a vizbe vetették magukat s a két derék munkás a bokornál van, pár perc, a kötél megfeszül s lassan közelednek a parthoz, amelyet a megmentett embert cipelő Galambossal egyetemben mihamar el is értek. Dr. Bleier és dr. Lichtschein orvosok a megmentett, teljesen kimerült, homlokán több helyen sérült embert, nemkülönben a már előzőleg a Bokorféle vendéglőbe szállított és súlyosabban sérült Kolozsa István alvállalkozói könyvelőt s a közeli őrházba fekvő többi öt sérült menekültet megvizsgálták és a közkórházba szállíttatták. Mint utólag értesülünk, a sebesült emberek közül Kolozsa István alvállalkozási könyvelő a szenvedett belső sérülések következtében a közkórházban meghalt. Talán lehetne segíteni?... igen, csak akarni keli! Nálunk, Losoncon már megszokott dolog, hogy a falragaszok a kiragasztás után már 5 perc múlva cafatokban lógnak le elhelyezett helyeikről, mert a falragasz-vandalizmus nagyban dühöng nebulóink között, de sőt serdülő ifjaink is nagyban kultiválják a plakátleszaggatás nemes sportját. De mert ezen plakatirozások városunk adófizető és hirdető polgárainak tetemes költségükbe kerülnek, nem hagyhatjuk szó nélkül a dolgot s felhívjuk hatóságunk figyelmét ezen állapotokra annál is inkább, mert hiszen rendőreinknek egy kis akarattal könnyen módjában állana plakátszaggató nebulóinkat hovatovább terjedő vandalizmusukból kiábrándítani. Nebulóink között a football-sport is annyira dühöng, hogy az utcáinkon található minden kődarabot football-labdát helyettesitőnek használnak fel s azt lépten-nyomon rugdosva a járdákon, attól félhetünk, vájjon nem-e talál bennünket bokán egy football-labdát helyettesitő kő. — Talán ennek a megszüntetésén is lehetne segíteni ? Persze, csak akarni kell.
