Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-07 / 32. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1913. augusztus 7. viskók «háziurainak», akik a horribilis- összegű, viskójuk értékét túlhaladó évi lakbért zsebrevágják ugyan, arról azonban nem gondoskodnak, hogy viskójukat lakhatókká is tegyék. De ugyan minek is, hiszen a városunkban dúló lakásmizéria — mert lakni mégis csak kell valahol — kénytelen-kelletlen bár és előre tudottan, hogy az a lakás az egészségre ártalmas, karjaiba hajtja az ilyen «háziurainknak» is lakástkereső közönségünket. Ezen tarthatatlan állapotnak megszüntetésére illetékes hatóságunk tegyen lépéseket, hogy azok a lehető legrövidebb idő alatt megszűnjenek, mert hovatovább már nem is mehetünk. A bajon egy kis jóakarattal könnyen lehet segíteni épen úgy, amint segítettek más városokban is, ahol a közegészségügyet a háziurak zsebe ellenére is felkarolták. Hogy miképen lehetne ezen segíteni ? Nagyon könnyen, egyszerűen és igazságosan és meg fogjuk látni, hogy lakásügyünk rohamosan javulni fog. Vegye hát az ügyet illetékes hatóságunk kezébe és kezdje ott a dolgot, hogy az olyan viskókat, amelyek érdemtelenek a javításra, ne engedje renováltatni, sőt a lakásokat felülvizsgáltatva, ha azok egészségre ártalmasak, az ilyen lakásokban a lakhatást különösen a bérlők számára tiltsa be, hogy igy azok jövedelmeztethetők ne legyenek, miáltal elérjük, hogy az jlyen egészségre és testi épségre veszélyes viskókkal biró «háziuraink» az igazságtalan haszontól elesve, mégis csak építtetni fognak, avagy ha megfelelő anyagi erővel nem rendelkeznének, mint jövedelmet nem hajtó ingatlanaikon iparkodnának túladni, hogy azután illetékes kezekbe kerüljön, akik azt már felépittetve jövedelmeztetnék. Városunk elhanyagolt lakásviszonya, de sőt közegészségügyünk érdeke egyaránt égetően követeli, hogy ezen ügyet illetékes hatóságunk vegye kezébe és a legrövidebb idő alatt iparkodjon rendezni, mert a jelenlegi állapotok városunkra nézve is megszégyenítően tarthatatlanok. Talán képviselőtestületi tagjaink sokat tehetnének az ügy érdekében, ha ugyan megszívlelnék a dolgot, amit a 3 százalékos járdasepretési pótadó ellenében méltán elvárna tőlük városunk lakossága. Cs—a L—s. LYTHIUMBAN PnnfnmQCii leggazdagabb a I UplCllilCLüi Lythia Gyógyvíz, mely a leghatásosabb vizelethajtó és hugysavoldó. * Mindenütt kapható. HÍREK Bányaigazgató ünnepeltetése. A Salgótarjáni Kőszénbánya R.-T. közszeretetben álló igazgatóját, Gerő Nándort, 25 éves szolgálata alkalmából f. hó 2-án ünnepelte a salgótarjáni bányaművek tisztikara. A tisztikar a jubileum alkalmával egy salgótarjáni bányászt ábrázoló, Murányi szobrászművész által készített szobrot adott át a jubilánsnak nagyrabecsülése jeléül. Az ünnepet banket követte, melyen a központi igazgatóság is képviselve volt. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Brebovszky Elemér szekszárdi áll. főgimn. r. tornatanárt a losonci áll. főgimnáziumhoz áthelyezte. Búcsú. Mindazon barátaim és ismerőseimnek, kiktől nagy elfoglaltságom miatt búcsút nem vehettem, ezúton mondok szives Istenhozzádot. Rubin Farkas. Közigazgatási bizottsági ülés. Nógrádvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 9-én tartja ülését Prónay Mihály főispán elnöklésével. Majd csak a tavasszal! A múlt évi sziniidény úgy látszik elvette kedvét direktorunknak, hogy az idén is szerencsét próbálni Losoncra jöjjön. A megállapodás értelmében Szalkaiéknak szeptemberben kellene hozzánk jönni, ami azonban, tekintettel a múlt évi nagy műpártolásra, melyben városunk közönsége Szálkáit szerencséltette, valószínűen a tavaszra marad. — Igy tehát meg kell előbb várnunk, amig a fecskék elmennek, hogy azután a tavasszal visszajöjjenek. Talán jobb is igy Losoncnak ? Tankönyveket vásárolók figyelmébe! A tanintézetekben ezután csakis a legújabb kiadása tankönyvek használhatók, miért is ajánlatos, hogy azokat helyben szerezzék be, mert azt akármelyik budapesti antiquárus cégnél beszerezve könnyen előfordulhat, hogy régi vagy nem használható tankönyveket küldene, melynek utánvételi portója s egyéb költségei is már 30 százaléknak megfelelő kárt okozna. Több budapesti antiquárus cég tankönyvjegyzékének birtokomban levő hivatkozására biztosíthatom a tankönyvet vásárlókat, hogy nálam az összes használt tankönyvek kimutathatóan 10, sőt 20 százalékkal is olcsóbban szerezhetők be s igy a kellemetlenségtől és károsodástól eltekintve, a nálam eszközölt bevásárlásnál még tetemes ármegtakarítás is elérhető. — Tankönyvek nálam már most is beszerezhetők. Tisztelettel Kármán Zsigmond könyv- és papirkereskedése, Losonc. Templomszentelés. A rimakokovai izr. hitközség csinos díszes templomot építtetett és ennek f. hó 26-án délután 3 órakor lesz ünnepélyes fölszentelése. Az ünnepség keretében társasvacsorát is rendez az ottani izr. hitközség s kik azon részt óhajtanak venni, tudassák ebbeli szándékukat f. hó 10-ig a hitközség elnökségével. Öngyilkos katona. Folyó hó 4-én 7 és 8 óra között agyonlőtte magát Mares őrnagy tisztiszolgája s rövid szenvedés után meghalt. Egy papírlapon tót nyelvű rövidke írást találtak, melyen temetésének rendezését kéri. Tettének okát nem tudják. Kirándulás a Tátrába. (Úti beszámoló egy anyához.) (Befejezés.) A szépfekvésü, gazdag, de barátságtalan Dobsinát kora hajnalban elhagyjuk, hogy Rozsnyón át a Sajómelléken fekvő szinmagyar községbe, Pelsőcre, vigyen a vonat, Balás püspök székhelyén túl megpillantjuk a messzelátszó Krasznahorkaváralját, az Andrássyak ősi sasfészkét s megered a fiuk ajkán a szomorú nóta: «Krasznahorka büszke vára, Ráborult az éj homálya ...» Pelsőcön Héreghy János vasúti vendéglője frissen sült cipóval, meleg kávéval várt. Rövides pihenő után felszállunk a megrendelt 8 kocsira s indulunk Aggtelek felé. A régi megyeház, most botgyár, mellett ropogós cseresznyét veszünk az utón szomjcsiilapitónak, mert nagyon vizszegény vidéknek visz «ki- s leutunk», amint azt az öreg Pap János szekeresünk magyarázza. A vidék nem vadregényes, de hegyes. A mintaszerűen művelt szántóföldeket tölgyesek és kopár hegyormok szegélyezik. A kukorica és burgonya levele ugyan lefagyott, de helyette gazdagon bólingat a rozs hullámzó kalásztengere s ártatlanul mosolyog felénk a nefelejcsvirágu len. Ez volt az első len, amit virágjában láttam, de oly szép kék mosolygásában, hogy soha többé el nem fogom felejteni. Utunk jó másfél óráig tart. A jószivü öreg barkó kocsisunk átengedi a lankásabb utón kis fiamnak, no meg a pajkos Zolinak és a folyton jegezgető tudós Ferkónak a gyeplőszárat s van öröm a kis nebulók közt. En az öreggel állok szóba. Sokféle kérdésemre értelmes okossággal felelget s büszkén mondja, hogy erre mifelénk már csupa magyar lakik. Két tót községünk volt ugyan, — mondja — de ezt már megmagyarositottuk. Lutyik az istenadták, de mi mind kálomisták volnánk. — Aztán van-e errefelé uraság? — Uraság, az nincs: ez már mind a mi földünk, mondja a földéhes gazda. Jó földek! Diónk ugyan nem lesz az idén, tavaly, meg harmadéve se vót, de meggy a’ van; alma, körte is lesz bőven, ha megmarad. — S mikor a fiuk egy-két tájszaván nevetgélni kezdtek, sértődötten, de önérzettel mondta: «Beszélünk mi még jól magyarul, hál’ Istennek!» Hosszuszó, Aggtelek falvakon át az aggteleki csepegő kőbarlang uj bejáratához érünk, ahol kisebb pihenő után feltürjük nadrágunk szárát, mert sárban is kell odalent járnunk, milligyertyát veszünk a kezünkbe s két csoportra oszolva megindulunk 333 falépcsőn lefelé a föld gyomrába, ismeretlen sötétségbe. A lépcsők végén még hosszú omladékos, alátámasztott tört alaguton haladunk előre, mig végre egy nagy boltozatos üregbe érünk. Ez már az aggteleki csepegő kőbarlang. Ha a természet földalatti csodáit bámultuk a dobsinai jégbarlangban, itt hatványozottan kellett ámulnunk a föld csodás rejtélyein. Hatalmas pirostól a kékbe, lilába játszó lecsüngő és a földről fölfelé emelkedő, éles hegybefutó változatos alakú oszlopok vannak itt szerte széllyel. Mindegyik különösebb alakulatnak megvan a maga neve. Így láttuk a halszáritót, a hajóroncsot, Vörösmarty és Tompa oszlopait, az olajfák hegyét a napkeltével, Rómeó és Júliát, a fecskefészket, a csillagvizsgáló tornyot, mely 8 méter átmérőjű 25 méter magas hatalmas ' gyönyörű oszlop, Stalaktit. Egyik-másik oszlop belül üres s ha megveregetik, megszólal, mint a tisztaércü harang. A csillagvizsgáló toronynál fiaink a Himnuszt énekelték el és a több kilométeres földalatti folyosókon úgy hangzott ez a mi nemzeti imánk, mintha az Atlanti óceánba sülyedt Titanik haldokló ezreinek végfohásza lenne. Nagyon furán éreztem magamat itt a
