Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-07 / 32. szám
1913. augusztus 7, LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. Táncmulatság. A rárósmulyadi vas- és szénsavas fürdőben f. évi augusztus hó 10-én a vizkárosultak javára Schwarcz Soma fürdőtulajdonos táncmulatságot rendez. Belépődíj a jótékonycélra való tekintettel tetszés szerint. A mulatság kezdete délután 5 órakor lesz. Gondtalanul nézhet minden háziasszony a mosás elé, ha a fehérnemű mosásához «Persilt» használ. A Dalegylet hangversenye. A Losonci Dalegylet hangversennyel egybekötött sikeres nyári mulatságot rendezett szombaton a Kalmár-féle kerthelyiségben. A hangverseny tulajdonképen Izák Jánosnak a tiszteletére volt rendezve, aki az egyletnek már hosszú idő óta lelkes és fáradhatatlan vezetője volt s aki most búcsút vett ettől, mivel nyugalomba vonul és eltávozik városunkból. Az egylet tagjai napy lelkesedéssel énekelték Kromer, Szent-Gály és Dürrer remek dalait. A programmszámok közül kiemeljük sikeres előadásáért Weisz Ilonkát, aki Ízléssel választott költeményeit igazi szavalás! készséggel adta elő. Sikerült pontja volt még az estnek Szusz Ilonka és Willner Giziké «A nővérek című dialógja is, melyben a szereplők olyan ügyes és ötletes előadói készségről tettek tanúbizonyságot, hogy a hallgatóságot valóban elragadták. Óriási tapsvihar volt jutalmuk. Máté Jenő tárogatón előadott kuruc nótákkal gyönyörködtette a közönséget. A hangversenyt tánc követte, mely reggelig tartott. Megszűnt iparengedélyek. Hirschl Bernát bőrkereskedő és Löwy Lipót terménykereskedő üzletük megszüntetését bejelentették az iparhatóságnál. Az ebzárlat meghosszabbítása. A szigorított ebzárlat a jövő szeptember hó 1-ig meghosszabbittatott, miért is felhivatnak az ebtulajdonosok, hogy kutyáikat ezután is szájkosárral ellátva otthon megkötve tartsák, mert a szabadon járó kutyák agyonlövetnek. Községi tisztviselők országos szervezkedése. A Községi Tisztviselők Országos Egyesülete az egész országban megkezdte nagyszabású szervezkedését, hogy a közigazgatási reform előtt minden tekintetben megismerhesse a községi tisztviselők felfogását, kívánságát és sérelmeit. Az egyesület vezetősége Ferényi Antal elnök és Karácsony Gyula, illetve ifj. Szokol Gyula egyesületi titkárok által minden vármegyében, illetve minden főszolgabírói járásban tartandó gyűlésen képviselteti magát és hogy ezt megtehessék, ez utón kérik a községi tisztviselőket, hogy hatáskörükben kövessenek el mindent a központtal egyetértőig megállapítandó határnapon tartandó gyűlés sikere érdekében. Az egyesület központja Budapest, VII., Damjanich-utca 36. sz. a. van, hol úgy a szervezésre, mint bármely más ügyre vonatkozólag felvilágosítást a legnagyobb készséggel megkap minden érdeklődő. Tagul szintén a központnál lehet jelentkezni, mig a tagsági dij, vagyis évi 4 korona, közvetlen az egyesület pénztárnoka : Brust János címére (Óverbász, u. p. Ujverbász, Bács-Bodrogmegye) küldendő be. Az egyesületnek tagja lehet mindén községi és körjegyző, al- és segédjegyző, Írnok, dijnok, végrehajtó, orvos, állatorvos, pénztári ellenőr, mérnök, rendőrtisztviselő, gyakornok, anyakönyvv'ezető stb. Az egyesület kebelében közigazgatási, közegészségügyi, állategészségügyi, községrendezési és közrendészeti szakosztályokat állít fel, hogy az évtizedeken keresztül elhanyagolt községi és ezek tisztviselőinek érdekeit hathatósan felkarolja és a kormánynál ezeknek az érdekeknek szószólója legyen. Kedvezmény a visszatartott tartalékosoknak. A pénzügyminiszter abból a célból, hogy a véderőtörvény 43. szakasza alapján kivételes tényleges katonai szolgálatra behívott, illetőleg visszatartott családfentartó tartalékosoknak és póttartalékosoknak, valamint a gondozásukra bízott családtagoknak az őket terhelő egyenesadók és illetékek törlesztését megkönnyitse, körrendeletét intézett a pénzügyigazgatóságokhoz. A rendeletben utasítja a hatóságokat, hogy az ilyen családfentartó tartalékosok, illetve póttartalékosok szolgálatbantartásának ideje alatt, valamint a hazaérkezésüktől számított további három hónapig az azok, vagy a gondozásukra bízott családtagjaik terhén nyilvántartott egyenes adónak és illetéktartozásoknak végrehajtás utján való behajtását általánosságban tartsák függőben. Egyúttal felhatalmazza a hatóságokat arra is, hogy ha nevezettek a hazatérésüktől számított három hó alatt ezért folyamodnak, az adóhátralékokra nézve megfelelő részletek fizetésének megállapítása melléit legfölebb egy évre terjedő fizetési halasztást a maguk hatáskörében engedélyezhessenek. Ha pedig nevezettek hazaérkezésüktől számított három hónapon belül illetéktartozásaiknak részletekben való befizethetését kérelmeznék, felhívja a pénzügyminiszter a hatóságokat, hogy az erre vonatkozó folyamodványokat, amennyiben a kérelem elbírálása nem állana hatáskörükben, hozzá terjesszék fel. Végül meghagyja a körrendelet, hogy ennek intézkedéseiről a községi (városi) elöljáróságok késedelem nélkül azzal értesitendők, hogy e kivételes kedvezményeket megfelelő módon az érdekelteknek is azonnal hozzák tudomásukra. Lengyel nemzeti ünnep. 1863. január 22-én forradalomban kitört a testvér lengyel nemzet, hogy lerázza a cári önkény jármát. Másfél esztendeig adott a lelkesedés erőt a lengyelek hősi küzdelmének, de a sziveket megrázó önfeláldozást nem tudja pótolni az Ígért külföldi támogatás elmaradása és az, hogy a felkelés nem volt kellően megszervezve. Az orosz kormány, karöltve a porosz és osztrákkal, véres hajszát indított a felkelés vezetői ellen, kiknek jórészét a lengyelség szine-virágát 1864. augusztus 5-én bitófán kivégezte és százötvenezer embert láncra verve küldött Szibériába ... E drámai jelenetekben oly gazdag szabadságharcban elesett hősök emlékezetének készül adózni a lengyel nemzet a felkelés ötvenedik évfordulója alkalmával. A Lwowban (Lemberg) tartandó országos ünnepségeken magyarok is megjelennek, annál is inkább, mivel az 1863-iki lengyel szabadságharcban számos magyar vett részt, annak viszonzásául, hogy a lengyelek nem egy hőst és vezért adtak az 1848—49-iki szabadságharcunknak. Pininsky Viktorné grófné, Nyáry Albert báró, Kovács Ernő dr. föld alatt. Bántott az a kellemetlen gondolat, hátha a titokzatosan munkálkodó viz már annyira megkorhasztotta ezt az évszázados barlangot, hogy egy-egy sziklája megindul felettünk s örökre elnémít . . . Vissza is fordultunk s a barlangban töltött két órai időzgetés után ismét a föld fölé értünk. Itt már nem rettegtünk, de méltatlankodtunk azon, hogy a magyar nemtörődömség a világ e legterjedelmesebb és legszebb csepegő kőbarlangjával nem gondol, holott ez a turistikának egyik leghálásabb célpontja lehetne. Kocsisaink befogtak s mi — Aggteleken megitatva a lovakat — a csepegő kőbarlang régi bejáratához tértünk, hogy Klanicza László vezetőnk feleségének fősztjével éhségünket csillapítsuk. Magas szikla lábánál pázsitos füvön akácfalombok alatt hosszú asztaloknál foglaltunk helyet s fogyasztottuk el a jó magyaros főztü gulyáslevest és a túrós főtt tésztát. Ennél pompásabb ebédet egész utunkon nem kaptunk. Margit vizet 30 fillérért kaptunk, amelyet az 1 kor. 08 filléres hegyi borral együtt a csepegő kőbarlangi pincéjéből hozott a mi derék vezetőnk, Klanicza László, aki az nap délután öt órakor temette el elhunyt öreg édes apját. — Jobb is igy szegénynek! — mondja a fiú — egészen tehetetlen volt már magával. Ebéd után — ősi magyar szokás szerint pohárköszöntőket mondtunk, a fiuk meg daloltak. Majd Pókász és Pázmán kollégáim lefényképezték a társaságot, mely képekből minden fiú kap egyet emlékképen. Mikor már elfogytak a lemezek, előállott a kocsisok küldöttsége, hogy Pókász fotografálná le őket is. Kemény feladat volt! Azt nem akarta megmondani, hogy nincs már fényképlemez, mert nem hitték volna el; kedvüket se akarta szegni, hát felállította a csoportot s úgy tett, mintha lefényképezte volna őket. Még a címüket is átadták, hogy küldjön a fényképekből egyet-egyet. Meg is igértetett! Persze, hazulról meg azt irtuk nekik, hogy az utón eltörött a lemez s igy legnagyobb sajnálatunkra nem küldhetjük el az Ígért képet. Féltizenegy órakor ismét Pelsőcre tértünk vissza, ahol vacsora után hét órakor vonatra ültünk s fáradtan, álmosan éjféltájt megérkeztünk Losoncra, hogy az öt napos kirándulást kényelmesen kipihenhessük. Lássa, nagyságos asszonyom, öt nap alatt ennyi sok mindenfélét láttunk és tapasztaltunk. Az igaz, felületes benyomást szerezhettünk csak mindenről, de kedvvel jártunk mindenfelé s az évvégi vizsgálatokba belefáradt lelkünk felfrissült s mohón szívtunk lelkűnkbe mindent, ami uj, ránk nézve kellemes benyomást tett. Ha az indulás előtt az állomásnál egybegyült csapat sápadtságát, ványadtságát látta, csodálkozott bizonyára a hazaérkezett fiuk arcának pirosságán és arcbőrük barnultságán. Talán, ugyebár, nem volt felesleges arra az öt napra azt a 35 koronát feláldozni. A kiránduló csapat látta hazánk egyik legérdekesebb, természeti szépségekben egyik leggazdagabb vidékét. Megösmerkedett az utazási eszközök több fajtájával. Látott hegyet, völgyet, fensikot és barlangokat. S megismerkedett futólag tót, német, magyar lakta vidékekkel és az azokon élő nép szorgalmával, életviszonyaival s bizonnyára levonta azt a tanulságot, hogy kincs- vagyontudás mit se ér, ha azt kitartó munka, becsületes ^gondolkozás és emberies érzés nem kiséri. És bizonyára arra is ráeszméltek kiránduló növendékeink, hogy igazi életöröm nem adatik ingyen, azért izzadni, verejtékezni kell. És hogy az életnek célja nem az élvezet, a készen adott dolgoknak gépies tudomásul vétele, nem, hanem — mint Madách Imre mondja oly bölcsen Ember Tragédiájában — küzdés és imádkozás. «Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál!» Erre a kettőre nevelje fiait, nagyságos asszonyom, és meg fogja látni, hogy istenfélő és munkabíró fiaiban több öröme fog telni, mint selyem ruháiban és gyémántos ékszereiben. Az Isten megáldja ! Scherer Lajos.
