Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-24 / 30. szám
imp A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ .«„..ni»».!, .„.«m,« . ■ SZERKESZTŐSÉG: Egész évi*........................................8 K — f. ■ , . . _ 5*rt*mSk Emrrsülete tmirlal részér* » Losonc, Jókal-utca 4 , hová a lap szellemi Felévre.............................................4 K — f. m Nágrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részét* részét Illető minden közlemény intézendő. Negyedévre........................................2 K — f. “ évi előfizetési díj 5 korona. ■ KIADÓHIVATALi VIDÉKRE: ■ Egye« szám ára 20 fillér. » Losonc, Kubinyl-tér 11., hová az előfizető-Egész évre.......................................10 K — f. m ^ ■ »ele, hirdetések, mindennemű pénzkülde-Félévre. ... ....................5K-f. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f. ■ ■ felszólalások intézendok Vili. évfolyam 30. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. julius 24. Pusztító árvizek. Vármegyéket önt el a nyári esőzéstől a viz. Százezrek kenyerét, házát, holmiját, ágyát s bölcsőjét viszi el. Halottakat és nyomort hagy a nyomában az eltakarodó viz. Százakra megy a halottak száma és milliókra megy a kár, százezer ember kerül ínségbe. Nyárban, mert a kelleténél több eső esett. Hát még tavasszal, mikor a rengeteg téli hó elolvad és sokkal jobban megáradnak ezek a folyócskák, hát még ősszel, ha nagy esős évad jön, mikor a hűvös, fagyos időben sokkal kisebb a párolgás, mennyi kárt okozhatnak ezek a rakoncátlan folyócskák! És okoznak is, hisz a most árvizsujtotta erdélyi és délvidéki területek az utolsó években évente kétszer, háromszor is pusztulnak, az árvizcsapás olyan napirenden van nálunk, mint az adóegzekució. Az embernek igazán kedve volna ezek láttára fellázadni és lázitani. Mert példátlan ostoba, vak és gonosz kormányzat az, amelynek rovására ezeket a dolgokat Írni kell. Ma már elavult fogalom az elemi csapás. A tűzveszély, a jégveszély, a fagy stb. a mai biztosítási rendszer mellett nem csapás többé, csak olyan üzemköltség, mely néhány kevés százalékkal szaporítja a termelés terheit. És félig-meddig józan kormányzat mellett nem szabadna az árviznek sem csapásnak lenni. Hisz a németalföldiek, dánok tudnak a mai technikával olyan területeket megvédeni az emberi termelés számára, amelyek mélyebben fekszenek a tengernél, amelyre tehát a viznek úgyszólván természetes jussa van. Hogyne lehetne tehát apró folyókat úgy szabályozni, hogy teljesen ki legyen zárva az árviz veszedelme. Hiszen kaptunk már leckét ebből a tantárgyból, de a leckét is csak akkor tanultuk meg, mikor a legnagyobb vidéki város, Szeged, belepusztult. Százmilliónyi kárnak kellett rajtunk megesni, hogy az egyszer okozott kárnak a tizedrészével örökre elejét vegyük a veszedelemnek. Ezeket a ma elpusztított vidékeket is meglehet menteni annyi költséggel a jövőre minden árviz veszedelmétől, amennyit egy évadban okoznak a rakoncátlan folyók. Pedig ez a kár már vagy négyszer ujult meg az utolsó öt évben! De kinek van erre gondja ebben a bűnös országban ? E tekintetben nemcsak a jelent illeti a vád, hanem a múltat is. A mi vizszabályozási rendszerünk alapjában bűnös, mert sohasem volt az a főcél, hogy az országot védje és a föld dolgozó népét, hanem elsősorban a latifundiumokat. i Nincs ma védetlen grófi uradalom. Tessék elolvasni a hírlapi közleményeket. Beszélnek azok elpusztított községekről, otthontalanná tett ezer meg ezer parasztcsaládról, de elpusztított latifundiumokról nincs szó. Mert azokat a vármegyei klikkek már évtizedekkel ezelőtt siettek megvédeni az árviz veszedelme ellen. Mostani keserűségünkben még azt se akarom hánytorgatni, hogy ezekben nemcsak az a gyalázat, hogy a községekről, a föld népéről nem gondoskodik, hanem az is, hogy a latifundiumok árvédelmi költségeinek a legnagyobb részét is sikerül a latifundiumosok szűz vállairól áthárítani a dolgozó népre. Egy-egy árvédelmi terület érdekeltségébe bevesznek olyan községeket, melyeknek voltaképp az egészhez semmi közük, csakhogy a grófi uradalmak ne viseljék az egész költségét és a rájuk eső árvédelemnek. Úgy, hogy bízvást el lehet mondani, hogy épp úgy, amint a parasztbirtokok az állami és községi terhekből holdanként ötször — huszszorakkora terhet visel, mint a latifundium, az árvédelmi költségekből is aránytalanul nagyobb teher fekszi meg a parasztbirtok holdját, mint a latifundiumét. Még ezek különben jobb helyzetben vannak, mert a tízszeres teherért legalább meg vannak védve. Úgy, hogy egy-egy község még hálával is tartozik, ha egy uradalom érdekeltségébe kerülvén, viselheti annak is a terheit, mert legalább meg van védve. De azok a községek, melyek nem olyan szerencsések, hogy ilyen nagyur érdekeltségébe essenek, vehetik minden harmadiknegyedik esztendőben a koldusbotot a kezükbe, esetleg, mint az idén is, kétszer egy évben. / Es a múltak eme bűneit szaporítja a jelen bünterhelt s bűnben fogamzott kormányzata. A törvényhatóságok hasra vágódnak Tisza István nagy államférfim bölcsessége előtt; versenyeznek, hogy melyik szavazhat neki émelygősebben bizalmat, hogy melyik szavazhatja meg előbb díszpolgárnak. És mindez miért? Talán azért, mert igyekszik gondoskodni a közjóiét emeléséről ? Nem. Hanem azért, mert zsandár, rendőr, darabont s katonaság segélyével helyreállította a «parlament munkaképességét». De hát mire használták ki több mint egy év óta ezt a parlamenti munkaképességet ? Gondoskodott tán ez a parlament afelől, hogy a gazdasági pangáson segítsen, hogy a köznyomort enyhítse, hogy az embereket a magánhiénák és a harácsoló nagybankok uzsorájától megvédje, hogy a tízezrekre s maholnap százezrekre menő Huszár fest, mos és tisztit LOSONC, Kossuth Lajos-utca 10.
