Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-26 / 26. szám
2. oldal. ___________________LOSONCI ÚJSÁG 1913. junius 26. Hát hiszen jól van; ha már annyira vagyunk, hogy éppen a Tisza-kormány jóindulatára szorult Losonc város polgársága százados kívánságai megvalósítása céljából, — ám lássuk azt a kis üzletvezetőséget és társait. Elvégre, ha a dicső Tisza-kormány kivágja a rezet és ad valamit ingyen már e fészeknek, úgy istenünkre, — egy számunkban még mi se bántjuk a geszti lovagot. Sőt Lukács újonnan szerzett címéből is hajlandók leszünk elengedni a superlativuszt egy-két hétre. Miért gondolkozzunk éppen mi mindig csak ideálisan? De ne áltassuk magunkat kedves uraim. Higyjék meg nekünk, kár volt a vasúti költségért, mit a deputációra pazaroltak Az üzletvezetőség, meg a kereskedelmi iskola ügyét deputációk nem fogják előbbre vinni soha. Losonc ügyét legalább semmi esetre sem, mert e téren már nekünk több Ízben szerzett keserű tapasztalataink vannak. Legyünk rossz próféták, de a mai kilincselésnek se lesz az eddigieknél több eredménye. Mi tehát a mai deputációt csak afféle kis kirándulásnak tartjuk; minden igazi cél nélküli kis szórakozó utazásnak, mely mint ilyen nem éppen megvetendő, pláne ha jó és kellemes a társaság, mellyel utazunk és van ember, ki a többit jó anekdotákkal traktálja az utón. A 26-iki deputációt alig egy-két nap alatt szedték össze és igy ma még nem tudjuk, ki volt az eszme mozgatója? Mi pártunkbeli-e vagy munkapárti? Ha a mi pártunkbeli volt — mit alig hiszünk —, úgy e jóhiszemű és jóakarattal telt férfiú naivitásán csak csodálkozhatunk és arra kérjük, hogy hagyja a jövőben egyelőre másoknak az efféle deputációk eszméjének felvetését. Ha azonban munkapárti részről történt a kezdeményezés, — úgy valószínűleg nem egyéb az egy elég ügyes fogásnál, mely burkoltan nem célzott mást, mint a Tisza-kormány iránti hódolat bemutatására a kellő formát megtalálni. És ezt elérte. De nem is többet ennél. Mert miért éppen a Tisza-kormányt siettünk felkeresni ? Miért nem kerestük fel már régebben a Lukács- vagy Khuen-kormányt ? Miért sürgős ma az, mire már évek óta rá értünk várni és miért nem várhatunk most már addig, mig békésebb más állapotok teremtődnek a politikában? Higyjük el, hogy Losonc polgársága Tisza kezéből még nagyobb ajándékot se venne kitörő örömmel, mint egy kis üzletvezetőséget. Balatonfüreden a szezonra, vagyis szeptember hó 1-ig villa kiadó, mely áll két szép szobából, nagy verenda, konyha és mellékhelyiségekből teljes bútorzat és felszereléssel. Remek kilátás a Balatonra! Bővebb felvilágosítást nyújt Vég Izidor takarékpénztári pénztárnok, Veszprém. Tisztelt Tiszapárti professzor úr, ki nem reakciós (!?!) Üdvözlöm. Ön szerint tehát az a professzor, ki «éppen azért hive Tiszának, mert a közhangulat ellene harcol, kinek szemében Tisza munkája éppen azért helyes és üdvös, mert a közhangulat ellene van» (lásd L. U.) <iszemenszedett ostobaságáról» (!) tesz tanúságot. Szóval az ilyen professzor Ön szerint ostoba. Vigyázzunk kérem, — ezt nem én mondom, de Ön mondja. Én pedig, mert tisztelem a más véleményét, nem is tehetek kifogást ellene. Eddig tehát — ha nem is egészen egy malomban őrölünk mindaketten — készen volnánk a t. professzor úrral. Különbség kettőnk közt csak annyi, hogy Ön szerint az a professzor, ki igy beszélt, ostoba, szerintem pedig csak reakciós. Most már tán az illető professzor úrnak az ifjúsággal való viszonyáról . . . Örvendve konstatálom, hogy ebben is majdnem eggyek vagyunk. Mert ugyebár Ön mondja, hogy «a professzorok ostobaságait a nevelésükre bízott ifjúság sínyli meg». Ezt a sajnálkozó beismerését erejében tompítani igyekszik ugyan a «fiskálisok bolondgombáival», melyek bűzét Ön szerint a jogkereső közönség érzi meg, — de e részben megnyugtathatom, hogy a fiskálisok bolondgombái tán még se oly veszélyesek, mint egyes «professzorok ostobaságai». Mert a «fiskálisok bolondgombáit» a jogkereső közönség a törvénykezési hatóságok utján kiirtathatja és igy azok (származzanak radikális vagy nem radikális fiskálisoktól), ha tenyésztetnek is, rendszerint erejüket vesztik; — de egy «professzor ostobaságai» ellenőrizhetetlenül és feltartózhatatlanul befészkelődnek a nevelésükre bízott ifjúság leikébe annyira, hogy onnan azokat kiirtani vajmi nehéz, sőt lehetetlen. Ha tehát Ön szerint az illető professzor úr «ostoba» és nem — mint szerintem — csak reakciós, kérem végeredményében nemcsak együtt vagyunk megint, sőt; Ön még jobban leszólja az illető általam nem is ismert urat, ki bizonyára szivesehben veszi, ha reakciósnak tartják, mint «ostobának». Mert az «ostoba» professzor tán még kevésbé való ifjúság nevelésére, mint a reakciós. Az utóbbi javulhat, — az előbbi soha. «Hogy minő kapcsolat van a tömegekről táplált vélemény és a reakció között?» Hát kérem, ennek a kérdésnek megfejtésére nincs szüksége tán annak, ki «nem reakciós». Bizonyára az illető általam tollhegyre vett professzor úr Ön szerint «szemenszedett ostoba» véleménye és a reakció közt inkább van némi kapcsolat, mint a Tisza és a liberálizmus között. Méltóztassék csak gondolkozni. Mister Alexander tudtommal most Korponán van és tán segítségére lenne. Egyre azonban kérem: ha a felvett kérdés feletti gondolkozásnál Mister Alexander kitaláló képességét igénybe venné, — úgy legyen szives gondolatkörébe az illető professzor úr által szintén lesajnált «közhangulat» fogalmát is belekapcsolni, mely szerintem Tisza ellen van. A «közhangulat» t. i. okos professzorok szerint is (és nem csupán szerintem) többet jelent a tömegek véleményénél. így tán rájönnek ketten a kapcsolatra. Lehet azonban, hogy Mister Alexander valami összefüggéstelen szózavarral fogja elütni az egészet és elküldeni Önt; például effélével: * az önhittség jól megfontolt érzéki mérlege kapcsán a szerencse megtámadja a minőséget, de a minőség legyőzi a szerencsét». Ekkor azonban valahogy ne engem vádoljon meg ismét értelmetlenséggel, mert ez esetre például a Mister egy félművelt burger nagyotmondását reprodukálná hipnotikus álmában, ki ezzel az értelmetlenséggel — mit ő szellemesnek tartott, mást akart nevetségessé tenni, de azután maga lett azzá. Ez utóbbiakat persze nem érti. Elhiszem. Én se értem. De engedjen meg nekem akkor, midőn kijelentem, hogy b. levelét se tudtam eleinte megértettem. Végül mégis valahogy megértettem. Tisztelettel Losonci Újság. U. i. Pardon, — hogy el ne felejtsem én ezzel a reakciós professzor úr ügyét befejeztem. I ffummisaroK tartóssága, rugékonysága, elegánciája utolérhetetlen! Néhány észrevétel a losonci r. katholikus és az állami elemi iskola ügyéről. Történelmi bevezetésképen felhozom, hogy mikor a losonci állami elemi iskolát felépítették 4 tanteremmel s a losonci protestáns gyermekek nem voltak képesek betölteni a tantermeket, az állami elemi iskola igazgatója felszólította a róm. kath. iskolai tanítókat, hogy bírják rá a kath. gyermekeket, hogy az államiba is iratkozzanak. Be is iratkozott 25—30. Idővel azonban, amidőn a város a fejlődés érdekében — szerintem is helyesen — több gyári építkezésre segélyül telket adott és a gyárakat pótadó-elen-
