Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-26 / 26. szám

1913. junius 26. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. gedésben is részesítette, — több gyár ke­letkezett és sok szegény munkásnép tele­pedett le, kik többnyire katholikusok. Ezen­kívül az állam is 200—250 lelenc gyerme­ket küldött Losoncra. Ezen gyermekáradat­nak az volt a következménye, hogy a róm. kath. iskola is, dacára, hogy a róm. kath. hitközség 7 tanerőt alkalmaz, de az állami iskola is zsúfolásig megtelt. Ekkor a város kérte az államot, hogy az állami iskolát ki­­bővitse. Az állam megtagadta az építkezést, sőt az iskolaépület felépítésére kötelezte a várost. Legutóbb a tanfelügyelő eiőterjesztése foly­tán a közigazgatás leirt és a várost köte­lezte a tantermek felépítésére. Most jön az igazi. A város ezen leirat után összehívta a jogügyi és iskolai bizott­ságot. A bizottságok pedig a helyett, hogy annak rendje és módja szerint megfelebbez­­ték volna az illetékes fórumhoz és ott keres­tek volna orvoslást: egy salto mortaleval félreugorva, — leiratukban ráparancsolnak a róm. kath. hitközségre, hogy: vagy építsen iskolaépületet, vagy — adja át a fiúiskolát az államnak, különben megvonja a 2000 korona segélyt. Pedig ezekről a közigazga­tási leiratban egy szó sincs. Indokolásul felhozzák, hogy jelenben 70 gyermek van, kik az iskolából kiszorultak és 70 közül 65 róm. kath. Továbbá, hogy nem akarják a várost uj pótadóval terhelni. Helyes. De a róm. kath. hitközség-e az oka, hogy a gyárak szaporodtával a gyer­mekek létszáma is gyarapodott? A róm. kath. hitközség teljesen elég iskolát építtetett a benszülöttek részére. A város saját érdeké­ben emeltette a gyárakat, a város kötelessége tehát a gyári-munkások gyermekeinek szellemi kiműveléséről gondoskodni. A lelencek behozatala által pedig az állam­ra hárul a felelősség. A város nem akarja a nagy pótadó miatt elvállalni az építkezést? Dehát ha a róm. kath. hit­községre akarja tolni, nem ugyancsak a városok pótadót fizető polgárai terheltet­­nek-e meg? Ha a város nem bírja, hogy birja akkor annak szegényebb fele? A 2000 koronának megvonásával való fenyegetés kissé különös színben tünteti fel a várost és csak fenyegetés akar lenni. A református leányinternátus és izraelita árvaház javára mintegy 90 ezer korona ér­tékű területet ad, sőt pénzbelileg is segé­lyezni fogja. Ezeket mint városképviselő annak idején én is megszavaztam és helye­seltem, de az igazságosság megkívánja, hogy a kath. hitközség is részesüljön akkor segélyben. Különben is az utóbbi népszám­lálás szerint 6498 róm. kath., 2384 ág. ev., 640 ev. ref., 2080 izr. lakója van Losoncnak. Ami a róm. kath. fiúiskola elállamositását illeti, a logikát itt sem találom helyesnek; mert ha 2 tanterem építését megtagadta az állam, meg fogja-e adni 5—6 tanterem épí­tését? Végül megjegyzem, hogy a kath. hitközség legutóbbi iskolaszéki ülésén nem mint azt e becses lapok tudósítója irta a múlt számban, a saját iskolája segélyezését kérelmezi a minisztériumban, de a várossal egyetemben az állami iskolák kibővítését. Ha az állam 200 lelencet küld a vá­rosba, gondoskodjék azok szellemi művelé­séről is. Laczek Gyula. Erről-arról. A deputáció. — A borotválkozás. — Veszedelmes nagylelkűség. Valami egy fegyelmiről. Tegnap és tegnapelőtt ha két ember ta­lálkozott az utcán, csak ezt kérdezték egy­mástól : — Mégysz-e a deputációval ? A legtöbb persze igy felelt: — No hallod, minek nézel te engem? Csak nem fogok kezet Tiszapistával! Mindenütt, — kávéházban, vendéglőben, bírósági folyosókon erről volt csupán szó. Latolgatták, fontolgatták a deputáció mun­kája esetleges eredményét, de akármerre néztünk és hallgattuk a kialakuló vélemé­nyeket, a többségé mindenütt ez volt: «üres szalmacséplés az egész ; titulus a haj­bókolásra és újabb vállveregetések kierő­szakolására. Azt kapunk mi a mostani kor­mánytól, amit ... (és itt egy-két közismert drasztikus kiszólás következett). Az egyik kávéház terasszán többek közt arról is szó volt, hogy kik vesznek részt a csütörtöki deputációban. A függetlenségi érzelmüek, sőt azok is, — kik bár nem azok, de ellenségei a mai rendszernek, — megegyeztek abban, hogy ellenzéki ember, — legyen városi érdekről is szó, — nem mehet Tiszapista elé könyörögni. Valaki megszólalt erre: — Azt hallom azonban, hogy lesz a de­putációban egy-két ilyen ember is. — Azok legfeljebb csak ál-függetlenségiek lesznek — felelt egy komoly úriember, ki­nek nézetét az egész társaság nevetve, de helyeslőén vette tudomásul. A deputáció komolytalan voltát sokan abból is következtetik, hogy lehetetlen egy városnak annyi mindenféle kérelemmel meg­lepni egyszerre a kormányt. Hiszen a depu­tációval elküldött kérelmek felének teljesí­tése milliókat jelent. Hol kapna Losonc közcélokra milliókat? Mulatságos jelenet folyt le múltkor a vá­rosháza e'gyik hivatalos helyiségében. Egyik tisztviselőnek hivatalos dolga akad­ván a városban, felkérte valamelyik tiszt­viselőtársát, hogy addig mig vissza nem jön, vigyázzon az irodájára és lássa el a feleket, kik távollétében keresnék. — Jól van Kóbikám, felelt a megkért tiszt­viselő, — de azt kikötöm, hogy siess; út­közben be ne térj a Vigadóba vagy pláne a borbélyhoz, mert a hivatalos idő' nem erre való és letöröm a derekad, ha megtudom, hogy valahol másutt is csatangoltál. A tisztviselő csodálkozva nézett társára és csak akkor vette észre a tréfát, amidőn kissé pironkodva hurcolkodott ki a fenti szavakra az egyik képviselő, ki egyetlen volt az uj szervezési szabályrendeletnek a tiszt­viselők fizetésére vonatkozó része meg nem szavazásában, illetve abban, hogy a tisztvi­selők ne a jobb fizetést kapják. A képviselőtestület a tanács javaslatával szemben nagylelküsködött a múltkor, ami­dőn egyik polgártársunknak, — kit 6020 korona vételi illetékért exekvált meg a vá­rosi végrehajtó, a végrehajtási költség címén pénztárunknak járó 300 koronából 180 ko­ronát elengedett. Az elengedés indoka: méltányosság. Rendben van. Elvégre nincs szebb annál, mintha valaki jószivü és azt tartja, «hogy adj, ha adhatsz, szegények előtt mindig nyitva legyen az ajtód». Csakhogy csínján kell bánni az afféle jótékonysági cselekményekkel. Különösen az adó- és egyéb köztartozás behajtásánál. Mert ami Pálnak méltányos, — bizonyára Péternek is az lesz, sőt Péternél tán in­kább kell beszélni erről, mert ő sokkal sze­gényebb Pálnál. Szóval ily felfogás mellett lassanként praxissá válhat a végrehajtási költ­ség elengedése. Akkor pedig miből fizetjük a végrehajtót? Miből jön össze a végre­hajtási illetékek címén költségvetésünkbe beillesztett összeg? Hogy a Kohn Lipót elleni bűnügyben a vizsgálatot Lederer Móric és Perlusz Móric ellen is kiterjesztette a balassagyarmati vizs­gálóbíró, — egyik helyi lap siet ebből azt a következtetést levonni, hogy e körülmény bizonyára erős lökést ad dr. Hertsko fegyel­mijének — az ő előnyére. Nem sokat foglalkoztunk ugyan dr. Hertsko fegyelmijével, a Kohn-féle bünügy részleteit se kutattuk, — arra azonban mégis kiváncsiak vagyunk, miért lehet e két ügy között oly összefüggést keresni, hogy ami az egyik ügy hátrányára, az a másik előnyére szolgál? Micsoda vonat­kozásban lehet dr. Hertsko személye a Kohn-féle bűnüggyel olykép, hogy a fenti két úrnak ez ügybe való bevonása terhelt­ként használ a nevezett ügyvéd fegyelmijé­nek? Ez a cikk bizonnyára csak afféle fogadat­­lan prókátorkodás szeretne lenni, melynek kihatása azonban éppen úgy nem lesz, mint nincs sok más hasonló próbálkozásoknak. Volt például már arra is eset valamelyik kamara területén, hogy egy ügyvéd, ki ellen fegyelmi folyt, helyettesítéseit hol ennek, hol annak, de mindig oly ügyvédnek küldte, ki tagja volt a fegyelmi tanácsnak. Ott­hagyta eddigi helyetteseit és újakat szedett elő: választmányi tagokat. Persze mindez nem volt elegendő a hivatásuk magaslatán álló választmányi tagok lekenyerezésére és el is Ítélték az ügyvéd urat, mert meg­érdemelte. g hírek i A tanítóképző-intézet tornavizsgája. F. hó 20-án tartotta meg a helybeli ta­nítóképző-intézet rendes évzáró vizsgáját az állami kertben szép számú közönség élénk részvételével. Az ez idei vizsga úgy külszin, mint eredményekben messze felül állott minden eddiginél és lehetetlen ehelyütt meg nem emlékeznünk Zoltán Géza tanár­ról, kinek nevéhez fűződik az intézet torna­ügye és kinek fejét elsősorban illeti babér az elért sikerért. A vizsga 6 órakor kezdődött és szünet nélkül uj meg uj érdekesebbnél érdekesebb mutatványokkal szolgálva fél 8 óráig tartott. A növendékek fehér dresszben vonultak fel dobszó mellett és négy oszlopra szakadva először szabadgyakorlatokat végeztek, majd

Next

/
Thumbnails
Contents