Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-26 / 26. szám
1913. junius 26. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. gedésben is részesítette, — több gyár keletkezett és sok szegény munkásnép telepedett le, kik többnyire katholikusok. Ezenkívül az állam is 200—250 lelenc gyermeket küldött Losoncra. Ezen gyermekáradatnak az volt a következménye, hogy a róm. kath. iskola is, dacára, hogy a róm. kath. hitközség 7 tanerőt alkalmaz, de az állami iskola is zsúfolásig megtelt. Ekkor a város kérte az államot, hogy az állami iskolát kibővitse. Az állam megtagadta az építkezést, sőt az iskolaépület felépítésére kötelezte a várost. Legutóbb a tanfelügyelő eiőterjesztése folytán a közigazgatás leirt és a várost kötelezte a tantermek felépítésére. Most jön az igazi. A város ezen leirat után összehívta a jogügyi és iskolai bizottságot. A bizottságok pedig a helyett, hogy annak rendje és módja szerint megfelebbezték volna az illetékes fórumhoz és ott kerestek volna orvoslást: egy salto mortaleval félreugorva, — leiratukban ráparancsolnak a róm. kath. hitközségre, hogy: vagy építsen iskolaépületet, vagy — adja át a fiúiskolát az államnak, különben megvonja a 2000 korona segélyt. Pedig ezekről a közigazgatási leiratban egy szó sincs. Indokolásul felhozzák, hogy jelenben 70 gyermek van, kik az iskolából kiszorultak és 70 közül 65 róm. kath. Továbbá, hogy nem akarják a várost uj pótadóval terhelni. Helyes. De a róm. kath. hitközség-e az oka, hogy a gyárak szaporodtával a gyermekek létszáma is gyarapodott? A róm. kath. hitközség teljesen elég iskolát építtetett a benszülöttek részére. A város saját érdekében emeltette a gyárakat, a város kötelessége tehát a gyári-munkások gyermekeinek szellemi kiműveléséről gondoskodni. A lelencek behozatala által pedig az államra hárul a felelősség. A város nem akarja a nagy pótadó miatt elvállalni az építkezést? Dehát ha a róm. kath. hitközségre akarja tolni, nem ugyancsak a városok pótadót fizető polgárai terheltetnek-e meg? Ha a város nem bírja, hogy birja akkor annak szegényebb fele? A 2000 koronának megvonásával való fenyegetés kissé különös színben tünteti fel a várost és csak fenyegetés akar lenni. A református leányinternátus és izraelita árvaház javára mintegy 90 ezer korona értékű területet ad, sőt pénzbelileg is segélyezni fogja. Ezeket mint városképviselő annak idején én is megszavaztam és helyeseltem, de az igazságosság megkívánja, hogy a kath. hitközség is részesüljön akkor segélyben. Különben is az utóbbi népszámlálás szerint 6498 róm. kath., 2384 ág. ev., 640 ev. ref., 2080 izr. lakója van Losoncnak. Ami a róm. kath. fiúiskola elállamositását illeti, a logikát itt sem találom helyesnek; mert ha 2 tanterem építését megtagadta az állam, meg fogja-e adni 5—6 tanterem építését? Végül megjegyzem, hogy a kath. hitközség legutóbbi iskolaszéki ülésén nem mint azt e becses lapok tudósítója irta a múlt számban, a saját iskolája segélyezését kérelmezi a minisztériumban, de a várossal egyetemben az állami iskolák kibővítését. Ha az állam 200 lelencet küld a városba, gondoskodjék azok szellemi műveléséről is. Laczek Gyula. Erről-arról. A deputáció. — A borotválkozás. — Veszedelmes nagylelkűség. Valami egy fegyelmiről. Tegnap és tegnapelőtt ha két ember találkozott az utcán, csak ezt kérdezték egymástól : — Mégysz-e a deputációval ? A legtöbb persze igy felelt: — No hallod, minek nézel te engem? Csak nem fogok kezet Tiszapistával! Mindenütt, — kávéházban, vendéglőben, bírósági folyosókon erről volt csupán szó. Latolgatták, fontolgatták a deputáció munkája esetleges eredményét, de akármerre néztünk és hallgattuk a kialakuló véleményeket, a többségé mindenütt ez volt: «üres szalmacséplés az egész ; titulus a hajbókolásra és újabb vállveregetések kierőszakolására. Azt kapunk mi a mostani kormánytól, amit ... (és itt egy-két közismert drasztikus kiszólás következett). Az egyik kávéház terasszán többek közt arról is szó volt, hogy kik vesznek részt a csütörtöki deputációban. A függetlenségi érzelmüek, sőt azok is, — kik bár nem azok, de ellenségei a mai rendszernek, — megegyeztek abban, hogy ellenzéki ember, — legyen városi érdekről is szó, — nem mehet Tiszapista elé könyörögni. Valaki megszólalt erre: — Azt hallom azonban, hogy lesz a deputációban egy-két ilyen ember is. — Azok legfeljebb csak ál-függetlenségiek lesznek — felelt egy komoly úriember, kinek nézetét az egész társaság nevetve, de helyeslőén vette tudomásul. A deputáció komolytalan voltát sokan abból is következtetik, hogy lehetetlen egy városnak annyi mindenféle kérelemmel meglepni egyszerre a kormányt. Hiszen a deputációval elküldött kérelmek felének teljesítése milliókat jelent. Hol kapna Losonc közcélokra milliókat? Mulatságos jelenet folyt le múltkor a városháza e'gyik hivatalos helyiségében. Egyik tisztviselőnek hivatalos dolga akadván a városban, felkérte valamelyik tisztviselőtársát, hogy addig mig vissza nem jön, vigyázzon az irodájára és lássa el a feleket, kik távollétében keresnék. — Jól van Kóbikám, felelt a megkért tisztviselő, — de azt kikötöm, hogy siess; útközben be ne térj a Vigadóba vagy pláne a borbélyhoz, mert a hivatalos idő' nem erre való és letöröm a derekad, ha megtudom, hogy valahol másutt is csatangoltál. A tisztviselő csodálkozva nézett társára és csak akkor vette észre a tréfát, amidőn kissé pironkodva hurcolkodott ki a fenti szavakra az egyik képviselő, ki egyetlen volt az uj szervezési szabályrendeletnek a tisztviselők fizetésére vonatkozó része meg nem szavazásában, illetve abban, hogy a tisztviselők ne a jobb fizetést kapják. A képviselőtestület a tanács javaslatával szemben nagylelküsködött a múltkor, amidőn egyik polgártársunknak, — kit 6020 korona vételi illetékért exekvált meg a városi végrehajtó, a végrehajtási költség címén pénztárunknak járó 300 koronából 180 koronát elengedett. Az elengedés indoka: méltányosság. Rendben van. Elvégre nincs szebb annál, mintha valaki jószivü és azt tartja, «hogy adj, ha adhatsz, szegények előtt mindig nyitva legyen az ajtód». Csakhogy csínján kell bánni az afféle jótékonysági cselekményekkel. Különösen az adó- és egyéb köztartozás behajtásánál. Mert ami Pálnak méltányos, — bizonyára Péternek is az lesz, sőt Péternél tán inkább kell beszélni erről, mert ő sokkal szegényebb Pálnál. Szóval ily felfogás mellett lassanként praxissá válhat a végrehajtási költség elengedése. Akkor pedig miből fizetjük a végrehajtót? Miből jön össze a végrehajtási illetékek címén költségvetésünkbe beillesztett összeg? Hogy a Kohn Lipót elleni bűnügyben a vizsgálatot Lederer Móric és Perlusz Móric ellen is kiterjesztette a balassagyarmati vizsgálóbíró, — egyik helyi lap siet ebből azt a következtetést levonni, hogy e körülmény bizonyára erős lökést ad dr. Hertsko fegyelmijének — az ő előnyére. Nem sokat foglalkoztunk ugyan dr. Hertsko fegyelmijével, a Kohn-féle bünügy részleteit se kutattuk, — arra azonban mégis kiváncsiak vagyunk, miért lehet e két ügy között oly összefüggést keresni, hogy ami az egyik ügy hátrányára, az a másik előnyére szolgál? Micsoda vonatkozásban lehet dr. Hertsko személye a Kohn-féle bűnüggyel olykép, hogy a fenti két úrnak ez ügybe való bevonása terheltként használ a nevezett ügyvéd fegyelmijének? Ez a cikk bizonnyára csak afféle fogadatlan prókátorkodás szeretne lenni, melynek kihatása azonban éppen úgy nem lesz, mint nincs sok más hasonló próbálkozásoknak. Volt például már arra is eset valamelyik kamara területén, hogy egy ügyvéd, ki ellen fegyelmi folyt, helyettesítéseit hol ennek, hol annak, de mindig oly ügyvédnek küldte, ki tagja volt a fegyelmi tanácsnak. Otthagyta eddigi helyetteseit és újakat szedett elő: választmányi tagokat. Persze mindez nem volt elegendő a hivatásuk magaslatán álló választmányi tagok lekenyerezésére és el is Ítélték az ügyvéd urat, mert megérdemelte. g hírek i A tanítóképző-intézet tornavizsgája. F. hó 20-án tartotta meg a helybeli tanítóképző-intézet rendes évzáró vizsgáját az állami kertben szép számú közönség élénk részvételével. Az ez idei vizsga úgy külszin, mint eredményekben messze felül állott minden eddiginél és lehetetlen ehelyütt meg nem emlékeznünk Zoltán Géza tanárról, kinek nevéhez fűződik az intézet tornaügye és kinek fejét elsősorban illeti babér az elért sikerért. A vizsga 6 órakor kezdődött és szünet nélkül uj meg uj érdekesebbnél érdekesebb mutatványokkal szolgálva fél 8 óráig tartott. A növendékek fehér dresszben vonultak fel dobszó mellett és négy oszlopra szakadva először szabadgyakorlatokat végeztek, majd
