Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-22 / 21. szám

liOiflW A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek, egyesültek, továbbá a 5 . SZERKESZTŐSÉG : rffévre*"0 4 K — L J Nógrádmegyei tagja, részér. ■ Negyedéve*........................................2 K - t. ■ évi előfizetési dij 5 korona. ■ KIADÓHIVATAL. VIDÉKRE. ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ Losonc, Kubinyi-tér II , hová az előfizeté-Egész évre.......................................... . . . 10 K - f. ■ ■ Hirdetések, mindennemű pénzkülde* Félévre.........................................................................5 K — Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre...........................................................2 K 50 f. S H felszólalások Intézendök. Vili. évfolyam 21. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. május 22. Erről-arról. Politikai erkölcs. — Lipót, a vadász. — Samuka érdeklődik. — Szőnyegen forgó kérdés ma a 48-as ellenzéki pártok egyesülése. A fővárosi sajtó úgyszólván nem is beszél másról. Különösen a kormány félhivatalosa nem, mert kenyéradójának erős fejtörést és rossz napokat okoz a mindig közelebb álló megoldás, mely a tömörülni akaró pártokat hovatovább összeforrasztani fogja. Igyekszenek is szítani az ellen­téteket. Hol erre, hol arra kiabálnak kigyót-békát erősen hangoztatva, mi­szerint egyesülés nem is képzelhető a 48-as pártok közt másként, mint elvek megtagadásával. Vagy itt, vagy ott. Ez pedig politikai erkölcstelenség lenne. Furcsa dolog az, ha a többszörösen lecsukott szélhámos a tisztességes embert előre gazembernek nevezi el, ha valami huncutságot csinálna a jövőben netalán. Mert ki beszél a 48-as pártokban elvek megtagadásáról ? De ha némi engedé­kenységről lehetne is szó, — éppen a kormánypárt az, kinek joga van politikai erkölcsökkel foglalkozni és kukli-prédi­­kációt tartani ? Hát van-e ennek a mai kormánypártnak fogalma politikai er­kölcsről egyáltalán? Illetve dehogy is jól mondjuk. Helyesebben: tisztában vannak e párton az emberek azzal, mit lehet Magyarországon erkölcsnek ne­vezni ? Mert Vadász Lipót beült a soha életében álmában se remélt államtitkári székbe, most már azt hiszi, hogy csak ásó, kapa, meg nagy harang fogja- el­választani tőle. A «fogadd be a tótot» kezdetű igaz mondás senkire se illik úgy tán, mint erre a vidéki fiskálisból egyszerre államférfivá óriásodó száj­hősre. Valósággal gyomorrontó mindaz, mit ez az egy év előtt még csak parcellázni tudó ismeretlen beszámoló­jában elmond. Mert nem számol be ő semmiről, inkább arról beszél, mi min­dent fog most már megcsinálni. Úgy beszél Lipótunk összes igazságügyi intézményünkről, mintha minden eddigi miniszterünk szamár lett volna és csak őt várta az ország, hogy eljővén, váltsa meg e ronda világot minden gonosztól. Neki rossz a mi kereskedelmi törvé­nyünk, komisz a büntetőjogunk, buta az ügyvédi rendtartásunk, szóval «nem létez» egy helyes intézkedés a judika­­turában. «Azért jöttem én a világra». Szegény Lipót. Szegény vadász. Arra nem gondol a szerencsétlen, hogy pün­kösdi királyság lesz csupán az ő titkár­kodása és kár volt e puszta címért, egy esetleges v. b. t. t.-ért otthagyni kis­­várdai jól menő irodáját, illetve a kicsi nem éppen kényes, de jól jövedelmező parcellázási üzleteket. Samuka érdeklődik. Azaz inkább az ő dolgai iránt érdeklődnek Bécsben, hová ad audiendum citálták. A várpalotai tüzérségi lövőtér panamája úgy látszik még a mi dolgainkkal keveset törődő bécsieket is érdekelni kezdi és nincsen kizárva, hogy ebbe a kis most kikapart heccbe az egész kormány bicskája bele­törik. Mert nálunk igy van. Beszélhetünk mi idehaza akármiről. Bécstől lophatnak, csalhatnak a haza bölcsei és primipilu­­sai, ott fenn azoknak mindez egészen mindegy. De végy el egy krajcárt, melyért egy fényes gombot vehettek volna valamelyik baka ünnepi mondur­­jára, vagy vesszen el egy patron, mely­nek tartalma a budapesti utcának volt szánva, menten észbe kapnak és jaj annak, ki egy fillért is elvont a biro­dalmi hadsereg telhetetlen gyomrától. Úgy látszik ezért érdeklődnek Samu­­kánk után. Kutatják a várpalotai vásáron eltűnt kis pénzecskéket. Mert ezeken jó pár napig még élhetnének fiaink a montenegrói határon tétlenül, kezeiket összetéve. Ha a hadseregről van szó, akkor nem csupán az ercseipétereknek, de még a tiszapistáknak is parírozni kell. Panama. Nyilatkozat. Arról értesültem, hogy egyes munkapártiak azt terjesztik rólam, mi­szerint a május 16-iki törvényhatósági köz­Huszár fest, mos és tisztit gyűlésen hozott bizalmi indítványhoz jelen­létemmel én is hozzájárultam. Akik jól ismernek engem, fel se tudják ezt tételezni rólam. A valóság kedvéért azonban ki kell jelentenem, miszerint az illető munkapártiak állítása nem egyéb rosszakaratú ráfogásnál. Én a május 16-iki közgyűlésre be se men­tem. Balassagyarmaton voltam ugyan a jelzett napon, de hivatalos dolgaimmal foglalkoztam s azok elvégzése után időmet Benic^ky Árpád úr Öméltósága társaságában töltöttéin, ki szintén távol tartotta magát a sebtében és titkon készült bizalmi émelygés tárgyalá­sától. Tudomásom szerint a közgyűlés a bizalmi határozatot a jól ismert ellenzéki férfiak távollétében hozta. Az tehát legfeljebb csak egy munkapárti határozatnak minősít­hető. Losonc, 1913. május 21-én. Dr. Vályi Béla. Vadász államtitkár. Dr. Vadász Lipót igazságügyi államtitkár. Kettős szenzáció: Először szenzáció, hogy a méltóságos úr zsidó. Tisza István liberális nimbusza nagyon megkopott, úgy hogy újra kellett mázolni. Erre semmi olyan alkalmas, mint egy zsidó­nak ilyen nagy állásra való kinevezése. Egészen jól számit, mert a zsidó polgár­társak nagy része lát ebben akkora libera­lizmust, mely felér ezer törvénytiprással. De azért kutyából mégse lesz liberális ember. Ez jó kortesfogás, de ma még ezek se hatnak már. A másik szenzáció e kinevezés­nél az, hogy arravaló, okos, tanult embert fogtak Vadászban. Mi ez? Szimulált eddig Vadász Lipót és nem tudják róla Lukácsék, hogy tehetséges, okos ember, vagy pedig hiába kerestek a zsidók közt üresfejüt? (U. T.) LELEPLEZÉS. (Tartozunk egy előrebocsátással, mielőtt a témáról imánk: Sorainkból ki van zárva minden célzatosság.) Valamit a «leleplezésekről» szeretnénk szólani. Már t. i. a szobrok, képek és egyéb emlékművek leleplezését értjük itt e kitétel alatt. Kétségtelen, miszerint szép dolog, ke­veseknek jut osztályrészül, hogy hálával, szeretettel gondol rájuk az utókor. A ra­gaszkodás, honfitársaink nagyrabecsülése és LOSONC, Kossuth Lajos-utca 10.

Next

/
Thumbnails
Contents