Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-22 / 21. szám
liOiflW A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek, egyesültek, továbbá a 5 . SZERKESZTŐSÉG : rffévre*"0 4 K — L J Nógrádmegyei tagja, részér. ■ Negyedéve*........................................2 K - t. ■ évi előfizetési dij 5 korona. ■ KIADÓHIVATAL. VIDÉKRE. ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ Losonc, Kubinyi-tér II , hová az előfizeté-Egész évre.......................................... . . . 10 K - f. ■ ■ Hirdetések, mindennemű pénzkülde* Félévre.........................................................................5 K — Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre...........................................................2 K 50 f. S H felszólalások Intézendök. Vili. évfolyam 21. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. május 22. Erről-arról. Politikai erkölcs. — Lipót, a vadász. — Samuka érdeklődik. — Szőnyegen forgó kérdés ma a 48-as ellenzéki pártok egyesülése. A fővárosi sajtó úgyszólván nem is beszél másról. Különösen a kormány félhivatalosa nem, mert kenyéradójának erős fejtörést és rossz napokat okoz a mindig közelebb álló megoldás, mely a tömörülni akaró pártokat hovatovább összeforrasztani fogja. Igyekszenek is szítani az ellentéteket. Hol erre, hol arra kiabálnak kigyót-békát erősen hangoztatva, miszerint egyesülés nem is képzelhető a 48-as pártok közt másként, mint elvek megtagadásával. Vagy itt, vagy ott. Ez pedig politikai erkölcstelenség lenne. Furcsa dolog az, ha a többszörösen lecsukott szélhámos a tisztességes embert előre gazembernek nevezi el, ha valami huncutságot csinálna a jövőben netalán. Mert ki beszél a 48-as pártokban elvek megtagadásáról ? De ha némi engedékenységről lehetne is szó, — éppen a kormánypárt az, kinek joga van politikai erkölcsökkel foglalkozni és kukli-prédikációt tartani ? Hát van-e ennek a mai kormánypártnak fogalma politikai erkölcsről egyáltalán? Illetve dehogy is jól mondjuk. Helyesebben: tisztában vannak e párton az emberek azzal, mit lehet Magyarországon erkölcsnek nevezni ? Mert Vadász Lipót beült a soha életében álmában se remélt államtitkári székbe, most már azt hiszi, hogy csak ásó, kapa, meg nagy harang fogja- elválasztani tőle. A «fogadd be a tótot» kezdetű igaz mondás senkire se illik úgy tán, mint erre a vidéki fiskálisból egyszerre államférfivá óriásodó szájhősre. Valósággal gyomorrontó mindaz, mit ez az egy év előtt még csak parcellázni tudó ismeretlen beszámolójában elmond. Mert nem számol be ő semmiről, inkább arról beszél, mi mindent fog most már megcsinálni. Úgy beszél Lipótunk összes igazságügyi intézményünkről, mintha minden eddigi miniszterünk szamár lett volna és csak őt várta az ország, hogy eljővén, váltsa meg e ronda világot minden gonosztól. Neki rossz a mi kereskedelmi törvényünk, komisz a büntetőjogunk, buta az ügyvédi rendtartásunk, szóval «nem létez» egy helyes intézkedés a judikaturában. «Azért jöttem én a világra». Szegény Lipót. Szegény vadász. Arra nem gondol a szerencsétlen, hogy pünkösdi királyság lesz csupán az ő titkárkodása és kár volt e puszta címért, egy esetleges v. b. t. t.-ért otthagyni kisvárdai jól menő irodáját, illetve a kicsi nem éppen kényes, de jól jövedelmező parcellázási üzleteket. Samuka érdeklődik. Azaz inkább az ő dolgai iránt érdeklődnek Bécsben, hová ad audiendum citálták. A várpalotai tüzérségi lövőtér panamája úgy látszik még a mi dolgainkkal keveset törődő bécsieket is érdekelni kezdi és nincsen kizárva, hogy ebbe a kis most kikapart heccbe az egész kormány bicskája beletörik. Mert nálunk igy van. Beszélhetünk mi idehaza akármiről. Bécstől lophatnak, csalhatnak a haza bölcsei és primipilusai, ott fenn azoknak mindez egészen mindegy. De végy el egy krajcárt, melyért egy fényes gombot vehettek volna valamelyik baka ünnepi mondurjára, vagy vesszen el egy patron, melynek tartalma a budapesti utcának volt szánva, menten észbe kapnak és jaj annak, ki egy fillért is elvont a birodalmi hadsereg telhetetlen gyomrától. Úgy látszik ezért érdeklődnek Samukánk után. Kutatják a várpalotai vásáron eltűnt kis pénzecskéket. Mert ezeken jó pár napig még élhetnének fiaink a montenegrói határon tétlenül, kezeiket összetéve. Ha a hadseregről van szó, akkor nem csupán az ercseipétereknek, de még a tiszapistáknak is parírozni kell. Panama. Nyilatkozat. Arról értesültem, hogy egyes munkapártiak azt terjesztik rólam, miszerint a május 16-iki törvényhatósági közHuszár fest, mos és tisztit gyűlésen hozott bizalmi indítványhoz jelenlétemmel én is hozzájárultam. Akik jól ismernek engem, fel se tudják ezt tételezni rólam. A valóság kedvéért azonban ki kell jelentenem, miszerint az illető munkapártiak állítása nem egyéb rosszakaratú ráfogásnál. Én a május 16-iki közgyűlésre be se mentem. Balassagyarmaton voltam ugyan a jelzett napon, de hivatalos dolgaimmal foglalkoztam s azok elvégzése után időmet Benic^ky Árpád úr Öméltósága társaságában töltöttéin, ki szintén távol tartotta magát a sebtében és titkon készült bizalmi émelygés tárgyalásától. Tudomásom szerint a közgyűlés a bizalmi határozatot a jól ismert ellenzéki férfiak távollétében hozta. Az tehát legfeljebb csak egy munkapárti határozatnak minősíthető. Losonc, 1913. május 21-én. Dr. Vályi Béla. Vadász államtitkár. Dr. Vadász Lipót igazságügyi államtitkár. Kettős szenzáció: Először szenzáció, hogy a méltóságos úr zsidó. Tisza István liberális nimbusza nagyon megkopott, úgy hogy újra kellett mázolni. Erre semmi olyan alkalmas, mint egy zsidónak ilyen nagy állásra való kinevezése. Egészen jól számit, mert a zsidó polgártársak nagy része lát ebben akkora liberalizmust, mely felér ezer törvénytiprással. De azért kutyából mégse lesz liberális ember. Ez jó kortesfogás, de ma még ezek se hatnak már. A másik szenzáció e kinevezésnél az, hogy arravaló, okos, tanult embert fogtak Vadászban. Mi ez? Szimulált eddig Vadász Lipót és nem tudják róla Lukácsék, hogy tehetséges, okos ember, vagy pedig hiába kerestek a zsidók közt üresfejüt? (U. T.) LELEPLEZÉS. (Tartozunk egy előrebocsátással, mielőtt a témáról imánk: Sorainkból ki van zárva minden célzatosság.) Valamit a «leleplezésekről» szeretnénk szólani. Már t. i. a szobrok, képek és egyéb emlékművek leleplezését értjük itt e kitétel alatt. Kétségtelen, miszerint szép dolog, keveseknek jut osztályrészül, hogy hálával, szeretettel gondol rájuk az utókor. A ragaszkodás, honfitársaink nagyrabecsülése és LOSONC, Kossuth Lajos-utca 10.
