Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-08 / 19. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1913. május 8. A jogügyi bizottság folyó hó 5-én és 6-án két ülésben teljesen letárgyalta a szükebbkörü bizottság javaslatát. A bizottság szép számban összegyűlt tagjai között általános volt a törekvés, hogy a szükebbkörü bizottság javaslatától eltérőleg lehetőleg az eredeti, a főjegyző által készített javaslat tartassák fenn, amely törekvés több kérdésben teljes mértékben meg is nyilvánult. Ami mindenekelőtt az árvaszéki ülnökök ügyét illeti, különösen dr. Sacher Aladár erélyes hangú felszólalása után, a szükebbkörü bizottság javaslatának mellőzésével kimondták, hogy ezen teendők ellátására tisztviselők ne tartassanak, hanem az eredeti javaslat szerint az árvaszéki ülnöki teendők evvel külön megbízott egyének által láttassanak el és külön honoráltassanak. Olyan állapot fog megszűnni e javaslat határozatba menetével, amely mindig a legélesebb kritikát hívta ki s amely tisztán csak egy-két fiskális érdekét szolgálta, mig a tisztviselői kar érdekeivel igazságtalanul ellentétben állott. Lényeges eltérés a polgármester helyettesének kérdésében van a javaslattól. Itt is az eredeti javaslatnak s a törvény 55. §-ának megfelelőleg azt javasolja a bizottság, hogy ezeket a teendőket szükség esetén a rangidősebb jogvégzett tanácsnok végezze. Kuzma Andor kérelmére — akit rendőrtisztnek akartak megtenni — javasolja a bizottság, hogy az I. o. rendőrfogalmazói cim neki megadassák. Ez annál is inkább méltányos, mert e cim adásából a városnak semmi kára nem származik, fizetés tekintetében külömbséget nem kell tenni, mig Kuzmára nézve a rendőrség államosítása esetére nagy jelentőséggel bir. Ezeken kívül még kisebb, de már lényegtelenebb, inkább stiláris módosítások tétettek a javaslaton. Minden esetre örülnünk kell e nagyfontosságu javaslat létrejöttén is, bár az még mindig nem felel meg minden tekintetben a kivánalmaknak. így elmulasztotta a bizottság a számvevő és számtiszt (!) helyébe a főszámvevői és alszámvevői állásokat beállítani, holott ezek az állások úgy tárgyilag, mint jelenlegi viselőikre való tekintettel megérdemelnék a nagyobb méltánylást, igy pedig a megfelelő emelkedés lehetőségétől és el volna zárva Krúdy Pál és dr. Jánoska Ferenc. Többször említettük már, hogy az adótiszti állás kreálása mennyire helyén és idején való volna, de egyelőre ez is kimaradt a javaslatból. Ezekben számolhatunk be a jogügyi bizottság szép munkájáról azzal a reménynyel, hogy a közgyűlés méltóan fogja befejezni azt a munkát, melynek oroszlánrészét a bizottság most végezte el. Montenegróban. Nikita minisztertanácsot tart a kert végében. A tanács egy katlant ül körül, melyben egy boldogult kecskének földi maradványai rotyognak. Az orrotcsiklandozó kecskehus körül a hadügyminiszter settenkedik, mert ő a legokosabb. Hat Álét óta nem evett már saját vallomása szerint. Nikita közbe-közbe nagyokat köp és ez mindig a monarchia lesajnálását jelenti nála. Szemhunyoritására a miniszterek utána köpnek. Megesik beszédközben, hogy az összes nagyhatalmak e gyűjtő néven szóba kerülnek; ilyenkor Nikita kettőt köp, de a minisztereknek utána köpni tilos ilyenkor. Kivül ágyuszó, folytonos puffogtatás hallatszik. Nikita: Bosszantom a ponciusát, már ez a temérdek puskapor is rengeteg pénzbe kerül, hátha még golyó is menne vele. A pénzügyminiszter: Hagyjuk csak a puskaport. Más itt a baj. Esszádot nem bírjuk pénzzel maholnap. A mai napra eső 20 korona salláriumát is alig tudtam összeszedni. Egy szegény öregasszony egyetlen kecskéjét kellett erőszakkal elhajtanom és a zsidóhoz vinnem. Tőle kaptam rá 20 kroncsit. Nikita: A nyüstyit neki, pedig ez baj lenne, Esszad megadná magát, mert akkor hogy tudok én a vén buta Európától pár milliót még kiszorítani az ostrom költségei címén, de meg a börze ... a börze... Addig én vígan játszhatom baissere, mig Szkutari előtt szólnak az ágyuk, de ha egyszer benn vagyok Szkutariban, megette a fene az egészet. A hadügyminiszter: Pedig akár hogy is figurázunk, Esszád már nem dűl be sokáig. Ma reggel is azt mondta, hogy már megverik az asszonyok, mert nem tudnak sétálni a bűztől, mit az ágyuk füstje termel Belügyminiszter: , . . biztosan kecskeganaját vegyítettél a puskaporba, öreg lator. A gránátokat is szeretném látni, hová tetted, kinek adtad el. A hadügyminiszter: Ne járjon a szád. Inkább szagolj oda a kecskehus felé, nem ég-e oda a katlan fenekéhez. A gránát meg nem a ressortodba tartozik . . . Hát az bizonyos, hogy még helyén való lenne pár hónapig orránál fogva vezetni az európai buta diplomáciát. Külügyminiszter: Mit látnak szemeim. Amott jön Esszad. A király: Hü a rézangyalát, hát téged mi a fészkes fene hozott ide? Esszad: Elég volt a komédiából. Feladom a várat. Nem kell a húsz koronátok. Még negyven se kell. Megdöglök magam is a füsttől. Mit főztök? Nikita: Kecskehust. Elment az eszed, kettőn áll a vásár. Esszad: Egyen meg a fene. Ott az 50.000 emberem. Csinálj velük amit akarsz. Adj nekik enni. Nikita: Enni? Édes fiam, hisz magamnak sincs. Én is lopott kecskehust eszek a minisztereimmel. Esszad: Adjatok belőle . .. (Eszik.) Elég jó, de kozmás egy kissé. Hát már én nem bánom, én megyek haza a birtokomra. A gazdasági munka úgyis itt van. Nikita: De mi lesz az én papírjaimmal? Miből fizetem ki a differenciákat? Esszad: Hát tudod mit? Ne mond, hogy smucig a török. Én most az én ötvenezer emberemmel bemegyek Albániába, de nem Szkutariba. Három nap múlva kikiáltom magam Albánia királyává. Európa buta diplomáciája uj helyzet elé kerül. A svába tehetetlenebb lesz, mint volt. A te papírjaidnak pedig kutyabaja leszen. Nikita: Több eszed van Esszad, mint az egész minisztertanácsnak. Hívjátok a közoktatási minisztert, hadd kürtöljem dicsőséges bevonulásomat Szkutariba világgá. A vese és liólyag rendes működését a lythiumdús Paptamási Lythia Gyógyvi2 használata biztosítja. Mindenütt kapható. A modern természettudományi oktatás és az ifjúság egészségre nevelése. Irta Somló Károly fögimn. tanár. (Befejezés.) VII. Növénykertek az iskolákban. Az oktatással kapcsolatban a hygienikus követelményeknek is eleget tehetünk, ha a tanításnak habár csekély részét is a szabadban tartjuk meg. A szabadban való tanítás történhetik a rendes óraidőben, de megtartható némely szabad délután is. Ilyenkor kisebb-nagyobb tanulmányi kirándulásokkal kapcsolható össze. Ahol csak mód van rá, a növénytani oktatást a nyári hónapokban a szabadban kellene eszközölni. Erre a célra pedig a legalkalmasabb hely az intézet közelében létesített növénytani kert. A növénytani kert eszméje a modern didaktika atyjától, Comeniustól származik. Ő, aki a szemléleti oktatás támogatására a szabad természetben való sétákat, kirándulásokat és utazásokat ajánlotta, már nagyban hangoztatta az iskolai kertek létesítésének szükségességét. Ép úgy kívánták ezt a pietisták és filantropisták. Meghonosításukra azonban csak az utolsó két évtizedben kezdenek gondot fordítani a külföld nagyobb középiskoláiban. «A növénytani kert éppen annyira hozzátartozik valamely tanintézet fölszereléséhez, mint a földrajzi, filológiai vagy természetrajzi gyűjtemény» Írja dr. Alexander Weinberg leitmeritzi főreáliskolai tanár «Der moderne Unterricht in den Naturwissenschaften an Mittelschullen und die erziehung der Jugend zur Gesundheit» cimü értekezésében.* Majd igy folytatja a növénytani kertre vonatkozó fejtegetéseit: «Az épületek előtti kisebb terek, kertek vagy térségek alkalmazhatók a növénytani oktatás céljaira. A növénytani kert a szabadban való intenzivebb és eredményesebb oktatást teszi lehetővé és mint a felserdült ifjúság részére fentartott üdülőhely hygienikus célokat is szolgál. Kisebb területen elég ha morfológiai és biológiai berendezése van a kertnek. Nagyobb kertekhez rendszertani berendezés is járulhat.» Ha tekintetbe vesszük, hogy a modern botanikai oktatásnak a szisztematikán és morfológián kivül biológiai szempontokra is ki kell terjeszkednie, valóban arra a meggyőződésre jutunk, hogy a növénytani kert az oktatásnak nélkülözhetetlen * «Verhandlungen der Gesellschaft deutscher Naturforscher und Ärzte» — von Albert Wangerin Leipzig 1908.
