Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-08 / 19. szám
1913. május 8. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. segédeszköze. Ha tanulmányozni akarjuk a növények életkörülményeit, természetes környezetét, szerveinek kibontakozását, terjeszkedését, létért való küzdelmét, nekünk kell őket felkeresnünk lelőhelyükön. De a fizológiai jelenségek bemutatása, minők pl. a transpiráció, gyökérnyomás, nedváramlás, heliotropizmus, beporzás, stb. is könnyebben volna eszközölhető, ha pontosan meghatározott óraidőben lehetne azokat szemléltetni. Hogy a növénytani oktatás órái legnagyobb részben a kertben tarthatók meg, azt nem is kell külön hangoztatni. Stelz Majna-melletti frankfurti főreáliskolai tanár «Der Schulgarten an den höheren Schulen der Grosstadt» cimü cikkében Írja, hogy növénytani előadásait derült időben csaknem kizárólag a növénytani kertben tartja. Ugyanő a botanikus kert jövőjéről igy ir: «Amint manap egy iskola sem képzelhető el tornaterem nélkül, ami pedig egy emberöltő előtt még ritkaságszámba ment, úgy e század végén egyetlen egy tanintézet sem fogja nélkülözhetni a botanikai oktatás legértékesebb segédeszközét, az iskolai kertet.» Majd a botanikus kert fontos szerepét igy jellemzi: «A természettudományi oktatás segédeszközei között újabb időben a botanikus kert joggal nevezhető a legértékesebbnek, mert alkalmat nyújt a növénytenyésztés kísérleteire, a növény fejlődésének megfigyelésére és friss anyagot szolgáltat a fiziológiai és anatómiai oktatás céljaira.s Egyes botanikus kertek tanulságosan egyesitik a szemléltető oktatás céljaira a növények és állatok világát. A marburgi botanikus kertben a növényeken kívül nemcsak a vizi állatok, de még az ásványország is képviselve van főbb fajaiban. Az iskolai növénytani kertnek azonban még egy külön igen szép, nemes és hasznos rendeltetése is lehetne, ha ugyanis az ifjúság által létesítenék azt. Amily igen egyszerű szerény méretű s kevés anyagi áldozattal elérhető dolog ez, szintoly kedves és üdvös intézmény is lehet. A tanulók a tanár szakszerű vezetése mellett egy arra kiszemelendő alkalmas területen maguk ültetnék el és ápolnák a vidékükön található növényeket úgy, hogy ez a kert mindenekelőtt az egyes vidékek flórájának teljes élő gyűjteménye lenne. Együtt kellene itt lennie minden fűnek, virágnak, cserjének, fának, stb., ami a vidékeken található, szépen rendezve, gondozva, jelzőtáblával ellátva. A városok egy nevezetességgel gazdagodnának, a tanulók részére a nemes vetélkedés, a tanulságok és a kedves örömök kiapadhatatlan forrásai nyílnának. A természetrajzi oktatás ezen segédeszköze nemcsak hogy a tanulásban segítené elő pompásan az ifjúságot, hanem az a körülmény, hogy a tanulók maguk foglalkoznának a kerttel, ültetve, ápolva s gondozva a növényeket, a kerte't is megkedveltetné velük s kedvet s szeretetet ébresztene bennük a botanika iránt is. Az ilyen foglalkozás nevelő és nemesitő hatását bővebben fejtegetni fölösleges. Mennyi nemes ambíciót lehet igy kiváltani, a természet és a munka mennyi szeretetét lehet ily foglalkoztatással az ifjú lelkekbe csepegtetni! Bastian Schmid zvikaui tanár «Der naturwissenschaftliche Unterrich» cimü munkájában nagyon ajánlja mint testedző sportot az ifjúságnak a botanikus kertben való foglalkoztatását. Ezen javaslatának támogatására kiemeli még azt a körülményt is, hogy több éves tapasztalatai szerint a tanulók nemcsak kész örömmel vállalkoznak erre a feladatra, hanem ennek derekasan meg is felelnek. A bécsi, boroszlói, frankfurti, hamburgi, hannoverai, kölni, lipcsei, mannheimi, marburgi, párisi, stb. középiskolai botanikus kertek berendezése mintaszerű. Emellett tanáraik az oktatás tekintetében is teljesen modern alapon állanak, midőn a természetrajz gyakorlati alapon való tárgyalásának fontosságát hirdetik értekezéseikben ép úgy, mint előadásaikban. Természetesen mi nem állíthatunk középiskoláinknak olyan gazdag berendezésű botanikus kertet, mint aminőben dr. Weinberg Sándor leitmeritzi főreáliskolai tanár tartja növénytani előadásait, ahol van nagyszabású biológiai és morphológiai részlet terjedelmes rendszertani gyűjtemény magyarázó-táblákkal ellátva, egy mocsár a hozzátartozó növényfajokkal, egy medence vizi növényekkel és alpesi részlet a megfelelő növényflórával; vagy aminő a giesseni reálgimnázium kertje, mely mindössze 18 méter széles és 87 méter hosszú; dr. Erb Rudolf szerint azonban «van benne lombos erdő, sziklacsoport hegyvidéki növényekkel, a háttérben fenyvessel. Megvannak a környékbeli bokrok, gyümölcsfák s mintegy 1 m. széles ágyak az egynyári s más lágyszárú növények számára. Közepén vízmedence megfelelő növényekkel, sőt cementfenekü tóban a vizi flóra mellett a fauna is képviselve van a benne élő különféle állatokkal. Mindezt kiegészítik a terrarium, voliére s különféle meteorológiai, fizikai eszközök, mint aminők pl.: a hőmérők, termográf, ombrométer, pszihrométer s más a világtájak, szélirányok, a talaj bizonyos mélységű rétegei hőmérsékletének vizsgálatára stb.-re szolgáló eszközök s végül egy 24 négyzetméternyi fedett terület, hol esős időben is taníthatnak».* Nekünk egyelőre kisebb terjedelemben az olyan gazdasági növénykert is megfelelne, aminő pl. a tanítóképzőknek van. A képzőintézeteknek* a növénytani és gazdasági szaktanitás céljaira hatalmas kertjük van. Az állam pedig nagyobb összeget és külön tanerőt is bocsát a képzőintézetek rendelkezésére. Amint a tanitóképző-intézeti növendéktől ma már mindenütt megkívánják a gazdasági szaktudást, a gyümölcsfákhoz és kerti veteményekhez való teljes hozzáértést, ép úgy hasznos volna a középiskolai növendék tudását is ilyen irányban gyarapítani. A tapasztalás bizonyítja, hogy a középiskolát végzett növendékek legnagyobb része az életben nagyon is rászorul erre a tudományra. A németek és franciák nemcsak iskoláikban kultiválják a kerteket, hanem a polgári elem is ahol csak szerét ejtheti, szívesen foglalkozik vele. A botanikus kertek elterjedésének köszönhető, hogy a művelt Nyugatnak falvaiban és városaiban egyaránt elszaporodtak * Lásd Vángel Jenő dr.: «Az állat- s növénytan tanítása.» Tanítóképző 1902. IV. a testnek és léleknek oly kedves virágos és veteményes kertek és különféle kerttelepek. Midőn a Berlinbe igyekvő utas a német fővárostól már csak harminc kilométernyire van, a vonatból kitekintve mindenütt veteményes kerteket lát s ha a vonat egy-egy külvároson keresztülfutott, ismét virágos vagy veteményes kertek közé jut. Harmincezer egyszerű polgárembernek van Berlin körül kertje, melyért csekély bért fizet a városnak, de amely megtermi az egész család évi zöldség- vagy veteményszükségletét. Más német városokban még jobban ki van fejlődve a kert-telepek rendszere mint Berlinben és másutt még üdvösebbek az eredményei. A franciák nagyon hamar utánozták a németek példáját; a múlt esztendőben például 232 község és város határában több mint 10.000 kert-telepet létesítettek. A kerteket olcsó áron bárkinek átengedik, aki annak művelésére kötelezi magát. A németek nagyon kedvelik veteményes kertjeiket, áprilistól, szeptember végéig minden gondolatuk a kert. A gyermekek az iskolából szaladnak a kertbe, ha egy órát kell is gyalogolniok. Ásót, kapát vesznek a kezükbe és jó kedvvel dolgoznak a veteményes táblák között. Hogy az ilyen kertnek mi a közegészségügyi, szociális és gazdasági jelentősége: fölösleges bővebben fejtegetni. Kétségtelen, hogy az iskolai növénytani kertek és azok nyomán a családi kert-telepek nagyobb elterjedése az ország közgazdaságának, földmivelésének és általában a közélelmezésnek is nagy hasznára volna. Az intenzivebb vetemény- és gyümölcstermelést és ezzel együtt az ország vagyonosodását nagyban előmozdítaná, amint ezt a külföldi példák is igazolják. Hogy az alkoholizmus és tuberkulózis ellen is kitűnő védekező eszköz lenne, az egészen bizonyos. Ma, amikor hazai kultur növényeink m Ívelése, különféle betegségi, háztartási, gazdasági és ipari fontosságuk méltatása, a kertészkedés, föld- és erdőmivelés méltánylásban alig részesül középiskolai oktatásunk keretében, a botanikus kertek létesítése hatalmas kulturalkotás lenne, amely méltán megérdemelné, hogy a kultuszminisztérium és az illetékes tanügyi körök szives és jóindulatú figyelmükbe vegyék és megvalósítására törekedjenek. Csakis igy a természetből kiindulva és a természet kebelén lehet eredményes a természettudományi oktatás. Közelebb jutunk az élethez, ha a régi szokásokkal és előítéletekkel szakítva az oktatásnál csaknem kizárólag a szemléltetés és kísérletezés terére lépünk, a természetet forrásainál tanulmányozzuk és egész törekvésünket arra irányítjuk, hogy minden tekintetben képzett, életvidám és legfőkép egészséges nemzedéket neveljünk fel.
