Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-17 / 16. szám

2. oldal. _____________________L O S O N Cl U J SAG 1913. április 17.

s az erre vonatkozó tanácskozások során a főjegyzői javaslat félretételével nem csinál főszámvevőt, de csupán számvevőt, nem alszámvevőt, de tisztán számtisztet, nem 2 rendőrfogalmazót, de csak egy rendőrtisztet és végül nem két, de egy nyilvántartót, nem kreál gazdát és nem egy Írnokot.

Ezekről a fonákságokról már lapunk múlt számában két helyütt is cikkeztünk, valamint nevetség tárgyává igyekeztünk tenni már ott is azt, hogy a fentebb említett kihagyásokkal szemben siet egyéni okokból és egyeseknek szóló kedvezmények lehető előzetes biztosítása céljából létesíteni fakultativ rendelkezéssel megint fiskális árvaszéki ülnököket, lévén «ennek indoka az árvaszéki teendők fontossága és a város közönségére (?) háromolható felelősség elkerülése». E bohózatba illő javaslat indokolásánál a t. bizottság az egyszerű jogvégzettséggel rendelkező jövendő tanácsnokokat úgyszólván leszamarazza, előadván, hogy ezeknek dunsztjuk se lehet árvaügyekről. (Mintha eddig nem csupán az ügyész és Keczéry dolgoztak volna csak az árvaszéknél.)

Keszler dr. főügyészi címmel biró ügyész lesz csak. Mert'ő igy is meg van elégedve. Volenti non fit inuria, ergo gyerünk tovább.

A főjegyző a községi bírót és közgyámot (e kettő egy személy) a XI. fizetési osztályba sorozással ajánlotta elfogadásra.

Ezzel szemben a bizottság a közgyám és községi birótól jogvégzettséget kíván és a X. fizetési osztályba sorozza. Draskóczy Józsi bácsi tehát mehet, mert Losoncon ügyvéd kívántatik meg ahhoz is, hogy 40 koronán alóli perekben Ítélkezzék. Miksiben jó egy paraszt, más városokban egy egyszerű írnok e teendőkre, de nálunk . . . hja, nálunk nagyhorderejű 40 koronás perek tárgyaltainak a községi bíróságnál, hogy azok elvégzésére — ha már egy táblabirót nem kaphatunk is — legalább egy fiskálist szerezzünk. Apropos. A város anyagi ereje nem birja el, hogy a Vili. osztályba sorozandó főszámvevőt alkalmazzunk, mert ez 1010 korona különbözetet jelent. Arra azonban legyen pénzünk, hogy egy már évek óta tisztjét becsületesen ellátó községi bírót elküldve, kinek csak a XI. o. fizetést fizetjük, — egy X. osztályba sorozandó ügyvédet fogadjunk.

Szóval a javaslat a kültisztviselők jegyében készült el megint és igy azok az urak, kiktől pedig már megszabadultunk valahogyan, — ismét kisérteni akarnak még egy jó darabig.

A tanács ügyköre (megszűnvén a kupaktanács) három részre oszlik: a) közigazgatási ügyosztály, vezetője a főjegyző; b) pénzügyi és gazdasági ügyosztály és c) adóügyi ügyosztály. E két utóbbi élén a megválasztandó két tanácsnok áll, kik egyszersmind árvaszéki ülnökök is.

Állandó szakbizottság lesz tizenkettő. Mert az agyonbizottságolás fontos. Legjellemzőbb ezek között az első, az «állandó előkészítő bizottság», melynek jogkörét a 65. §. ekként precizirozza: «minden a képviselőtestület elé tartozó ügyben a tanácsi tárgyalást megelőzőleg véleményt mond ».

Eszerint a bizottság, melybe a tanács tagjain kívül 18 képviselőt választ majd a képviselőtestület, — a mai Éupaktanácsot fogja pótolni. Szó se férhet ahhoz, miszerint ez intézmény felesleges copf és csak megnehezitője lenne mjnden ügy gyors elintézésének. Célja semmi. A fontos ügyeknek, sőt minden ügynek, mely a képviselők elé tartozik, előbb úgyis a megfelelő szakbizottságon (jogügyi, pénzügyi stb.) kell keresztül menni s igy nem látjuk be, miért kell e szakbizottságok határozatát még egy bizottságnak felülvéleményezni még mielőtt tanácsba menne. E copfbizottság nézetünk szerint nem más, mint néhány a tanácsnoki méltóságból kieső hiúságának torzszülötte, afféle főtanács akar lenni, mely azonban mint ilyen a törvény ellenére be nem iktatható a szabályrendeletbe.

Egyébről később.

Banda.

Egyről-másról.

(Jöjjön a leszámolás. — A városi kuvik. — Ujjé a ligetben nagyszerű . . .)

A történelem bizonyára egyszer nagy betűkkel fogja megírni és gyászkeretbe illőnek jellemezni a mai napok eseményeit, melyekhez hasonlókra öreg emberek nem emlékeznek. Mintha csak tényleg lenne valami abban a babonás feltevésben, hogy a magyarnak minden félszázadban egyszer élethalál- harcot kell megvívnia a sorssal, az erőszakkal, mely elnyomni igyekszik.

Immár egy esztendeje, hogy alig van ember, kinek örökös rettegés, a jövő még nehezebb küzdelmeitől való állandó félelem ne töltené be lelkét. Ipar, kereskedelem panganak; a legerősebbnek hitt vállalatok alapjukban megingatva már-már alig állanak lábukon. Minden újabb és nehezebb perc közelebb rántja őket a végpusztulásba. És a nehéz, lelkiismeretlenséggel kezelt és butául hol igy, hol úgy, de mindig a polgárság bőre rovására szított külpolitikai bonyodalmak mellé most még az idő is csatlakozott.

Ilyen időre még nem emlékszik ember. Március idusán verőfényes nap, minden rügyet kicsaló napsugár, — ma április derekán hó és fagy, mely mindent tönkretett és mely megdermesztette bennünk még a megmaradó kis élnivágyat is.

És ebben a már mindenképen siralomvölgyévé váló országban, hol rövidesen nem lesz ember, kit a pusztulásba kergető gazdasági viszonyok meg nem tépásztak volna, még mindig ugrál egy higvelejü. Neki minden mindegy, csak még egy pár hónapig a bársonyszékben pihentesse zörgő csontjait. Mit neki a kétségbeejtő balkáni helyzet, mit neki a dermesztő fagy, a szenvedés, csak ő élvezhesse meleg odúban a hatalom mindent leperzselni képes melegét. E célból képes minden őrültségre. Kell a hadseregre pénz? Meglesz. Nincs adó? Lesz újabb, vagyoni adó. Hangok merülnek fel hatalma ellen, leakarják kergetni őt a polcról ? Nem szabad tartani beszámolót! Nem szabad társaságban vacsorázni és mint rebellist le kell tartóztatni minden embert, ki az ő őrült táncához a dobot verni nem akarja.

Valóban oda jutunk lassan, sőt nincs messze az idő, amikor az a sok immár most ökölbe szorult marok felemelkedik egyszer és mint egy óriási érckalapács lecsap a mai rendszerre, mely nem a nép anyagi és erkölcsi jólétét istápolni igyekvő kormányzás többé, de mivel se számoló, pusztán egyéni érdekeket szemmeltartó lelkiismeretlen garázdálkodás.

A Lukács—Tisza-féle betyárkodások úgy hatnak hovatovább mindig szélesebb-szélesebb rétegekben, mint a mai fagy, — megdermesztenek, kiölnek belőlünk minden jó érzést, mely eddig hellyel-közzel ugyan —, de mégis — lelkünket felfelé betöltötte. Általános lesz itt is a vágy néhány év múlva már, mint annyi más országban egyszer: jöjjön valami más, pusztuljon el a földről az, ki vérünkből táplálkozik és bőrünk kárára bármire kész hatalmi hóbortjában. Jöjjön a nagy leszámolás!

Az uj szervezési szabályrendelet alkotása különös fájdalmat okoz úgy látszik ama

néhány egyeseknek, kik ezzel az ő tanácsnoki méltóságuk lealkonyulását látják. Valószínűleg nem minden tanácsnok fájlalja a kupaktanács megszűnését, mert a legtöbbnek megvan a maga dolga és elfoglaltsága, melynek élnie kell, — csak amaz egynéhány (nomina sunt odiosa), kinek egyéb dolga nincsen és kinek jól esik, ha vizitkártyájára Karlsbadban vagy másutt a «városi tanácsos» címet nyomtathatja és ajtajára kiragasztathatja.

Ez az elmúlás okozta fájdalom megérzik azon a bizottsági javaslaton, mely legközelebb a közgyűlés elé kerül. Ezen javaslat 65. §-a ugyanis egy «általános előkészítő bizottságot> akar szerveztetni a közgyűléssel, mely minden a képviselőtestület elé tartozó ügyben a tanácsi tárgyalást megelőzőleg véleményt mond majd. Tagjai lesznek a tanácsbeliek (kik a javaslat szerint mindannyian fizetett tisztviselők) és 18 képviselő.

Nem tartozik e helyre ennek az «általános előkészítő bizottságnak» a szükségtelenségét vitatni, vagy mellette kardoskodni. Magyarszokás az agyonbizottságolás.

Itt mi csak néhány kérdéssel babrálunk majd kissé . . .

Miután ugyanis megérzik ezen a 65. §-on, hogy nem egyéb, mint néhány kupakos küzdelme a hatalmon maradásért és törekvés létesíteni egy második tanácsot az igazi tanács felé, első kérdés, hogy a bizottság hosszú cime mellett miféle címet fognak viselni annak tagjai Karlsbadban kiszögezendő vizitkártyájukon. A bizottság hosszú ciméből ítélve tán «általános előkészítő bizottnok»-nzV. kellene őket majd elnevezni. Német fordításban ez a «General» szóval kezdve igazán csengőnek hangzanék. Lehetne őket rövidítve «általános előkészítnökök»nek is elkeresztelni majd. Az t. i. ki általában a város közönségét a legrosszabbakra is - előkészíti». « Városi előkészít nők* szinte nem rossz. Sőt: ajánljuk, hogy nevezzük el majd ama 18-akat egyszerűen «generálisok*nak. «Városi generális».

Úgy látszik azonban, hogy a címzés igy mindenképen nehéz és néhol magyartalan. Második kérdés tehát az lenne, hogy nem volna-e helyesebb tán magának a bizottságnak nevén változtatni.

Például ekként: «a tizennyolcak bizottsága». Tagja: «a tizennyolcas». «Városi tizennyolcas», nem is lenne rossz. Német fordításban: «Städtischer Achtzehner».

Ajánlanánk azonban, ha a bizottsági tagok száma tizennégyre apasztatnék, mert igy a kártyaszabályok 14. §-áról («Kibic tartsd a szádat») könnyű lenne a bizottság cimét és tagjainak kötelességét megjegyezni és megtanulni. Tehát: «városi tizennégy es».

Nem lenne az se rossz, ha a 65. §. egy «vészbizottságot» létesítene. Bizottság, melytől mentsen isten; melynek kezén minden elvész. Elvész és megvész. Elvész a lényeg és megvész az ember a várakozástól, még egy határozat kikerül a városházáról.

Tagjait igy igen könnyen lehetne elnevezni: «városi vésznök> (nem vésnök!). Vagy: «városi vészmadár* (alias: kuvik).

Nehéz, fene nehéz téma ez uraim! Legjobb lesz, ha kihagyjuk az egész 65. §-t!

Igen ám, de akkor mit csinálna az az egynéhány, ki most «tanácsnoka» a városnak és mint ilyen «dolgozik» az érdekében, ezentúl pedig nem lenne még az a «mun-