Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-17 / 16. szám
1913. április 17. ______L O SO N Cl ÚJSÁG___________________3. oldal. kaja» sem, mit eddig fejtett ki a közérdek szolgálatában. Hát ez mindenesetre kemény dió. Elvégre akiben ennyire dühöng az ambíció, annak kár a kedvét szegni. Kár különösen nálunk, kik annyira vigyázunk mindenkinek érdekére és vagyonára, hogy például a jövőre megválasztandó tanácsnokokat már előre bekötött agyuaknak tartjuk ari;a, hogy «árváink összebogozott ügyeit» elintézhessék. E célból előrelátók lévén, öt helyütt is biztosítjuk az uj rendeletben számunkra a jogot arra nézve, hogy árváink védelmét városunk legnevesebb fiskálisai kezébe tegyük, ha jónak látjuk és vannak ilyen, erre méltó fiskálisaink. A kemény diót hát fel kell törni. Az ambíciókat ki kell elégíteni. Törje tehát a fejét ezeken a képviselőtestület. Hátha talál valahol, esetleg a liget felé ezen ambíciók kielégítésére elég teret. Spec. A japánok gyakorlati érzéke azonnal MIonoM mm MM BERSDN KM sw Ferdére taposás, Kisiklás, fáradtság, az idegek rázkódtatása Kizárva! BERSONMÚVBK, Budapest, VII. A falu Tudvalévő, hogy a község szoros szervezeti kapcsolatban a közigazgatással mily fontos tényezője az államnak; bár azt sokan nem tudják, vagy nem akarják elösmerni, hanem a törvényhatóságok, továbbá a járás és városok megerősítésében keresik az állam létalapját. Kulturális és közgazdasági szempontból a községek nagyon elmaradottak, mert a falu népe és a közigazgatás kínai fallal vannak egymástól elválasztva. Községeink között csak a vagyonosabbak és a mezővárosok jellegével bírók emelkednek ki valamennyire a népnevelési és közgazdasági kultúra és jobb közigazgatásban. A községek nagyon igénybe vett források általában, de hogy e forrásokat gazdaggá is tegyük, közgazdasági erejét neveljük, a kultúra és jó közigazgatás áldásaiban nevelve bennük jó falusi életet biztosítsunk, erre sok minden egyéb közt nem érünk rá a politikától. IU Látunk ugyan itt-ott akciót népjóléti és gazdasági intézmények szervezésében, de általános, rendszeres programmon alapuló, céltudatos falusi közigazgatást édes keveset. Minden téren haladunk, kultúránk, közlekedési eszközeink, közgazdaságunk, teknikánk, szóval a modern élet csodás vívmányai mélyreható változásokat idéztek elő; de mindezek mintha nyomtalanul tűntek volna el a «falu» élete fölött. Azaz, hogy nem nyomtalanul, mert a civilizáció természet szerint sok kereseti forrástól fosztván meg a falvak népeit, ennek kellő pótlásáról gondoskodás vajmi kevés arányban történt. Vasutaink a fuvarozást, gépeink a kézi napszámkeresetet, állami és más közüzemek megszűnése a biztos kenyeret vevén ki a műveltségnek, életrevalóságnak és vállalkozási szellemnek amúgy is legalacsonyabb fokán lévő falusi nép kezéből, az ilyen minden előkészület és átmenet nélkül beálló változás sok falu lakosainak legnagyobb részét koldusbotra juttatta. S hogy állunk a népneveléssel? Talán sehol egy kultur államban annyi analfabéta nincs, mint minálunk. A felekezeti iskolák legnagyobb része nem áll azon a nivón, amelyen állani kellene. Állami iskoláink pedig kellő számmal nincsenek. A falusi nép legtöbbje igazán földhöz ragadt szegény. Különösen a felvidéken tapasztalhatjuk ezt, ahol a legtöbb gazdának a tenyérnyi kis udvarán, kertjén, a másiknak egy tehenén vagy kecskéjén kivül ‘nincs egyéb kincse és sajna, ezeket is nyomja a tudatlanság édes testvére, a pálinka-adósság. Az előrehaladás egyik legérezhetőbb utitársa: a drágaság sokszorosan nehezebb súllyal nehezedik a falusi népre, mint a városokra, mert ezek igazán nem tudják az emelkedő árakat másra áthárítani. Ezeken a bajokon kell a közigazgatásnak segíteni. A lelkészek, tanítók a népnevelés és belterjesebb okszerű gazdálkodás terén nemes gyümölcsfajok, méhészet, álattenyésztés, kosárfonás, gyermek játéktárgyak készítése, selyemhernyó-tenyésztés és számtalan másnemű kézi ügyességre oktathatnák a népet. Erre buzdítaná őket a jó közigazgatás, állami szubvenció és jutalmak kiosztása. És itt már a jegyzőknek is szép feladatkörük nyílnék, ha . . . ráérnének a tengernyi munkától. Tudjuk, hogy a falu lakói leginkább egyforma termények előállításával foglalkoznak, melyekből a helyszínén a kínálat nagyobb a keresetnél, vagyis olcsón adnak el. Ezt a helyzetet kihasználni jelennek meg aztán a vándorkereskedők, akik a piaci árak felől tájékozatlan (hiszen melyik paraszt olvas lapot?) lakóktól potom áron összeszedik terményeiket úgy, hogy a szegény nép nem tudja megérteni, hogy eladta mindenét, ami eladható volt, nagy volt a forgalom, és nem maradt semmi haszon, hanem az eladott csirke és tojás helyett vízzel főzött száraz málétokányon és kenyéren tengődik és pénze sincsen, mert hiszen sokat elvitt a köztartozás is. Jó erőt adó huseledeleket a paraszt legfelebb a korcsmárosnál láthat. Jó közigazgatás, népnevelés, a falu intelligenciájának üdvös példaadása, lelkészek, tanítók oktató törődése a néppel nagyban elősegítenék ha nem is a jó, de legalább a türhetőbb falusi életet. A falu adja tulajdonképpen fundamentumát nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem az iparnak is nyersterményeivel és a falvak előhaladása képezi biztosabb bázisát a városoknak és mindezekkel egyetemben az államnak, mely ily utón bennük a közterhek bevételében is gazdagabb forrásra találna. Nemes. A vese és tiolyag rendes működé- ^ J ' ■ sétalythiumdűs 4« Lythia Gyógyvíz használata biztosítja. Mindenütt kapható. HÍREK Hubay Jenő udvari tanácsosnak a király megengedte, hogy őt a kolozsvári tudományegyetem a bölcsészet tiszteletbeli doktorává avassa. Dr. Kirchner Sándor vegyész és gyógyszerészt, ki jelenleg Németországban van egy nagy gyárnál vezető-állással alkalmazásban, értesülésünk szerint meghívták Budapestre az élelmicikkeket vizsgáló állomás vezetésére. Dr. Kirchner fia Kirchner Dániel gyógyszerész, városi tanácsnoknak. Áthelyezés Jókuthy Miklós törvényszéki biró a budapesti váltó- és kereskedelmi törvényszékhez helyeztetett át. Vasúti áthelyezés. A betegsége folytán szabadságolt füleki állomásfőnök: Erőssy Gyula helyébe Sárffy József pelsüci állomásfőnök helyeztetett át Fülekre. Körjegyzőválasztás. Megyeri körjegyzővé f. hó 11-én nagy lelkesedéssel megválasztatott Kovács Dezső. Beküldetett. E lap f. évi 12. számában megjelent soraimnak visszhangja gyanánt két közlemény is jelent meg a Losonc és Vidékében. Helyreigazítás címen a szerkesztőség, Válasz cimen Domber József úr foglalkozik ügyemmel. A «válasz»-ban Domber József úr azt kívánja megállapítani, hogy közvetítésre való elhatározása velem való beszélgetés közben «spontán» keletkezett és hogy amit mondott, nem volt információ, hanem magánvélemény. Helyes. De mi is volt az a magánvélemény?— Biztosítás arról, hogy dr. Gergelynek nem volt ellenem irányuló támadó szándéka. Cikke egy jóhiszemben leadott egyszerű hírlapi tudósítás. — Mire én: Ha úgy van, akkor szívesen kifejezem sajnálkozásomat dr. Gergely iránt. Megadom ezt nyilatkozatban akkor is, ha a felmentő Ítélet (amit biztosra vettem és vehettem is) már zsebemben lesz. — Nyilvánvaló ebből először is az, hogy nem tanubizonyitások kikerülése céljából adtam a nyilatkozatot. Sőt a nyilatkozat megadásának a pör visszavonása nem is volt okvetlen feltétele. De nyilvánvaló az is, hogy ha dr. Gergely most utólag azt állítaná, hogy cikke nem csupán tudósítás, hanem egy megindított jogos «akció», akkor a Domber József úr által mondottak, amelyek alapján nyilatkozatom dr. Gergely birtokába került — tévedés. Tévedés akkor is, ha nem információ, hanem magánvélemény. — De mivel épen azon múlik, hogy dr. Gergely maga kivánja-e «aktiónak» tekinteni cikkeit,
