Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-10 / 15. szám

2. oldal. ____________________LOSONC I U J S Ä G 1913. április 10.

lembevétele nagyobb megterheltetést jelentene a közönségre.

A városi főjegyző által készített javaslat főszámvevői állást ajánl elfogadásra. Ez állás — ha betöltője 12 évnél tovább szolgál — a Vili. fizetési osztályba lenne sorozandó. Tekintve városunk folyton fejlődő voltát és azt, hogy egy a tanácsot, polgárme.stert és árvászéket ellenőrző közegtől pontosság, lelkiismeretesség fokozottabb mértékben csak úgy követelhető, ha annak a város közönsége gondtalan életet és oly utat biztosit, melyen haladva ambícióit kielégíteni képes és azt, hogy jelenlegi számvevőnk 16 éve szolgálja ügyünket, már csak helyeselnünk lehet a főjegyző és vele egyetértő polgármester intencióját. De mit tesz a bi zottság? Töröli a «fő» szót a címből és ezzel elzárja egyszersmindenkorra az utat számvevőnk elől arra nézve, hogy valamikor is a IX. fizetési osztályból ki-, és a VIII-ba bejuthasson. Ez az elbánás tehát feltétlenül megrovandó és a képviselőtestületnek azon kell lenni, hogy városunknak főszámvevője legyen.

A szükebbkörü bizottság alszárn vevői tisztet létesíteni nem akar, hanem helyette csupán egy számtiszti állást ajánl szervezni, mely a XI. fizetési osztályba kerülne, mig az alszámvevő a X-ben van. Eltekintve attól, hogy tarthatatlan helyzetet teremtene igy a javaslat egy kettős doktori címmel biró, 8 éve szolgáló igyekvő fiatal emberre nézve, mely körülménnyel pedig szintén számolni kell, — ugyanazon indokok, mik a főszámvevői állás létesítését javasolják, — itt is állanak.

Kuzma Andorból rendőrfogalmazót akart a főjegyzői javaslat csinálni, de a bizottság csak rendőrtisztnek ajánlja őt minősíteni. Mindkét minősítés mellett Kuzma a X. fizetési osztályba kerül.

Hogy Kuzmából nem lesz esetleg fogalmazó, az tisztán az egyik bizottsági tagnak köszönhető, ki protestált az ellen, hogy az ő jogvégzett miniszteri segédfogalmazó fia mellett egy Kuzma (kinek még csak matúrája van) fogalmazó lehessen.

Pedig Kuzmára e cim sokat jelent. Ha a rendőrség államosítása bekövetkeznék, — úgy ez őt már a fogalmazói karban találná, mely karban érvényesülése és haladása sokkal inkább biztosítottnak látszik, mint a tisztán külszolgálatot teljesítő, legénység feletti felügyeletet gyakoroló rendőrtiszti szakban. Kozmának tehát fogalmazónak kell lenni és bizonyára e minősítésen nem akad fel senki, ha nem róla, de egy beprotegált üres fejű gentri ivadékról lett volna szó. De hát ez Losonc.

II. o. rendőrfogalmazó nem lesz, helyét továbbra is egy dijnok tölti be. Bezzeg ha e dijnok gentri ivadék lenne, vagy a vezető körök pereputtya, — tán rendszeresítésre ajánlotta volna a t. bizottság. Pedig ez állás se felesleges Losoncon.

Adótiszt nem lesz; helyét dijnok tölti be továbbra. Pedig ez állásra is akad pályázó elég azokból, kik már éveket töltöttek el a városnál dijnoki minőségben arra várva, hogy hátha hátha . . . No hát ez hátha egyelőre nincs meg. Legfeljebb a képviselőtestület kegyelméből.

Hogy ez az állás kell, — az kétségtelen. A losonci adóügyeket a tanácsos és jegyző nehezen fogják elvégezhetni. Elhangzott egyébként a t. bizottságban szó, hogy hadd másoljon majd e két úriember. Persze ez

az okos beszéd olyannak ajkáról bugyborékolt, ki hosszú idő óta élvezett «kupaki» méltóságát lesz kénytelen otthagyni jövő évre. Bezeg, ha neki kellene másolni . . .

Mit mondjunk még? Nem lesz Írnok, nem lesz két nyilvántartó és nem lesz többé a gazda tisztviselő. De cseléd ... felfogadott botosispán, kit a polgármester bármikor elkergethet.

Mindez a megtakarítás 2730 koronát jelentene, mellyel szemben lenne a városnak egy alapjában elégedetlen, zúgolódó tisztikara, mely a letagadott fillérek miatt csak immel-ámmal és ama szent kívánsággal teljesítené úgy-ahogy kötelességét, hogy bárcsak szabadulna innen.

De még 2730 korona megtakarítás se lenne. Mert a t. bizottság igen «okos» dolgot ajánl; «okos» dolgot, melyből kilátszik mértföldnyire a lóláb. Fogafehérjét még senki se mutatta ki annyira, mint ez a t. bizottság, mikor a két árvaszéki ülnököt a tanácsnoki állástól elkülöníteni akarja és azt ajánlja, hogy e két állást külön fizetési feltételek mellett továbbra is fiskálisokkal töltse be a képviselőtestület. Szóval: ne legyen alszámvevő, ne legyen II. o. rendőrfogalmazó, ne legyen írnok, ne legyen két nyilvántartó stb, — de legyen ezek helyett két árvaszéki ülnök. Legyen Losoncon, mikor az egész országban ősi idők óta az a szokás, hogy az árvaszéki ülnöki tisztet a tanácsnokok valamelyike látja el. De ami jó Kassának, ami jó Temesvárnak s még vagy ötven városnak, — az nem jó Losoncnak, mert azt az évi 200—330 aktát nem tudja jól ellátni más, csak két fiskális évi 800—1000 korona fizetésért. A losonci tanácsnokok előreláthatólag olyan csekély szellemi képességűek és tudásuak lesznek, hogy városunk «bonyodalmas» árvaüegyeit ellátni képtelenek, ha csak nem fiskálisok.

T. olvasóközönség, nem kell Önöknek magyarázni tán, hogy ez a beszéd úgy nevezett «hazabeszéd >. Nem a szegény losonci árvák ügye fontos és fáj ama uraknak e javaslatnál (melybe őrültség lenne belemászni), de a személyek. Mert ugy-e t. bizottság, e fiskálisok egyike se lesz (vagy legalább is nem gondoltak azokra az urak kik e dicső pontot beiktatták a javaslatba) azok közül való, kik árvaszéki ülnöki cimmel nem rendelkeznek ma a losonci ügyvédikarban? Sőt tán nem is mind a két i iilnök úrra gondoltak ?

És még mondja valaki, hogy nálunk nem űznek személyi politikát?

Hát csak legyen résen a képviselőtestület, mert bajok lesznek és a személyi tekinteteknek ily felcsigázott és minden pirulás nélküli felszínre tolása veszedelmes következményeket szülhet. Banda.

Egyről-másról.

(A Kobrák-csőd. — Utazás az uj szervezést szabályrendelet körül. - Csak már látnánk! — A rezgőfejű, ki örül.)

A legnagyobb cipőgyár csődbe került. A csőd egyike a legnagyobbaknak, milliókról van szó s arról, hogy a gyárüzemet lehetőleg folytatni kell. Nagy kereskedelmi jártasságú, nagygyakorlatu, nagytudományu jogászt igényel az ilyen csőd tömeggondnoksága. Az igaz, hogy jó harapás aztán az

ilyen gondnokság. Lehet esetleg százezreket keresni mellette. A budapesti törvényszék kirendel tömeggondnokul egy másféléves fiatal ügyvédet, a törvényszéki elnök fiát.

Hogy ez csúnya dolog, arról nem beszélünk. Persze, hogy csúnya dolog. Mi csak a tünetről beszélünk. Ilyesmi néhány évvel ezelőtt itt, Budapesten mégsem történhetett volna meg. Van valamelyes közszemérem, amelyet az emberek respektáltak. De amióta Lukács miniszterelnök pőrére vetkőztetve jár a kormány élén, úgy látszik, vége a közszeméremnek.

Az a tény teljesen közömbös, hogy ki a tömeggondnok. De ez a tünet aggasztó.

Az uj szervezési szabályrendeletet készítette el a múlt napokban egy erre a célra létesített «szükebbkörü bizottság». Mióta ez a bizottság munkában van, a városházán egyébről sincs szó, mint róla. Tárgyalják, vitatják, helyeslik és szidják a munkájukat, általában azonban megállapítható, miszerint meglehetősen nagy az elkeseredés a tisztikar egy részében. Hogyne. Állásoktól esnek el egyesek, kik már évek óta azért dolgoznak a városnál, hogy biztos exisztenciához jussanak; jobb fizetéstől üttetnek el a tervezet szerint mások, kik életük berendezését már a jövő szép reményeihez szabták. Persze tovább szövődik a kombináció. Bíznak a szakbizottságok, a képviselőtestület bölcsességében, belátásában, jóindulatában és ezért várva várják a közeli közgyűlést, mely sorsuk felett pálcát törni lesz hivatva.

Ebből a szükkörü bizottságból aztán, bármennyire titkolták is az ott elhangzottakat, — kikerült néhány kis apergu, mely nem hagyható figyelmen kívül és mint jellemző adat megemlítésre méltó.

Mi leközöljük ezeket minden kommentár nélkül, mert nem is kell hozzájuk kommentár. Beszélnek azok maguk is. Előre kell azonban bocsátanunk, hogy igaza volt annak a városi képviselőnek, ki a szükkörü bizottságban történtekre megjegyezte, hogy «van egy néhány e bizottságban, kinek segéd fogalma sincs a dolgokróh és hogy a «kupakosok a mérgüket akarják kiadni most az uj szervezési szabályrendelet megalkotásakor, mely bölcs munkálkodásuk befejezését jelenti».

De lássuk az apergukat.

Arról volt szó, hogy Kuzmából rendőrtiszt legyen-e vagy rendőrfogalmazó, A fizetés ugyanaz, csak a cim más, de ez utóbbi cim a rendőrség államosítása esetén nagyobb előmenetelt biztositana számára az előbbinél. Kuzma rendőrfogalmazói minősítése ellen csak egyetlen egy úrnak volt kifogása. «Nem lehet — mondá — Kuzma rendőrfogalmazó. Az én fiamnak jogvégzettsége van és mégis még csak miniszteri segáífogaimazó.» És ez érv döntött. Hogyne. Miért boldoguljon Kuzma a losonci képviselőtestület kegyelméből ?

Hát nem igaza volt Návaynak a csanádi megyegyülésen ? Mi csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy az illető úr miért nem lépteti fel kedves fiát Losoncon Kuzma ellen, ha tőle a fogalmazói tisztet annyira megirigyelte. Elvégre ha Budapesten még csak

Sí,o-/ű,fogalmazó .

Más.

Az egyik bizottsági tag úrnak különösen sok kifogása volt a főjegyző által elkészített javaslat ellen. És valljuk meg, — szerencsétlenségünkre — minden kifogását ér-