Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-10 / 15. szám

1913. április 10. ________LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. vényre jutlatni tudta a bizottságban. Mert azzal érvelt: «Ha nem történik úgy, ahogy én akarom, itt hagylak benneteket és csinál­jatok azt, amit akartok. Lemondok a kép­viselőtestületi tagságomról». Bár már látnánk, gondolta nem egy a bizottságban, de nem merte megmondani, hanem ahelyett elfogadta azt, amit a kedves tagtárs úr kívánt. Más. Fentebb hajlított bizottsági tag úr kifo­gásolta a rendőrséget. «Túlságos bürokra­tikus, — monda — még az én kocsisomat is megbüntette, mert nem volt szám a ko­csin.» És nincs igaza Návaynak! Nem tudom megérteni — mondja egy úr a minapában egy társaságban —, hogy miként tűrheti el ezt Losonc város: van itt egy városi képviselő, ki nem fizet egy fil­­lérnyi adót (a cselédadón kívül!), nem vá­lasztott, nem is virilis, csupán egyik virilis megbízottja és mégis sztentori hangjával, merész fellépésével mindig uralkodni akar. Azt szeretné, és ezt nyiltan kifejezésre jut­tatni is szokta, — ha mindenki úgy tán­colna, ahogyan ő fütyül, ha az egész város ő körülte járna hopszpolkát. Pedig senki se szereti, letűnését már várva várjuk! Hogy lehet ez? Hja, — mi losonciak vagyunk és Nógrád­­vármegyében élünk. Lukács, a rezgőfejü, ki örül a táblai Ítélet­nek. Ő óhajtotta legjobban, hogy úgy tör­ténjék. Csak hadd bizonyítson Désy. Kiván­csiak vagyunk azonban arra, hogy mit mondhatna egyebet Lukács. Hogy nem örül az ítéletnek? Ezt csak nem mondhatja, mert hiszen ez legszentebb bizonyítéka lenne gonoszságának. Tehát örül. Legalább ezt mondja. Persze amikor örül, és ezt mondja, másokat is ijesztget azzal, hogy magával rántja a sárba, melyben ő már nyakig úszkál. Szóval még se nagyon örül. Mert ha valami nagyon örülne a táblai ítéletnek, nem fenyegetőznék. Fenyegetőzése ugyanis nem bizonyíthat mást, mint hogy cinkosai is vannak. De hát megmentheti ez Lukácsot? A cinkos legfeljebb vele együtt nyeri el méltó büntetését. Olyan ez a nagy öröm egyébként, mint azé a szánalmasan vergődő elítélté, ki az elsőfokú ítélet kihirdetésekor azzal dicsek­szik, hogy majd kimutatja ő a táblánál az igazságát. Akkor amidőn mindenki tudja róla, hogy gazember és mosolyognak a szegény kapkodó elitéit pityergő kijelenté­sein. Még a bírák is mosolyognak, kik a marasztaló Ítéletet kihirdették. Apropos. El ne felejtsük. A kir. tábla elvileg már panamistának deklarálta Lukács urat. Nyujt-e garanciát az intelligencia a lerészegedés ellen? Mindenek előtt köszönetét mondok a L. U. igen tisztelt szerkesztőjének, amiért soraimnak lapja hasábjain helyet engedett. Rektifikálnom kell azonban azt a megjegy­zését, mintha én az Előre páholy elnöke volnék. Jelenleg csak egyszerű közkatonája vagyok. Másodsorban kötelességemnek tartom ki­jelenteni, hogy a Polgári Kört sérteni nem akartam, csak kritizálni és ehhez jogom volna akkor is, ha nem lennék tagja Ha a Polgári Kör megsértődik azon, amiért a korcsmával hasonlítottam össze és nagy különbséget nem láttam, arról én nem te­hetek és csak azt bizonyítja, hogy a Pol­gári Kör tagjai a korcsma- és vendéglő­ipart alantasnak, nem tisztességesnek tartják. M. F. úrnak a következőket válaszolom : Az antialkoholista mozgalomnak csakis intelligens emberek között tulajdonítanak fontosságot. Az intelligens ember megérti, hogy intelligenciája a pontosan, helyesen, finoman működő agyától függ, hogy értel­­mességét, agyának finom, pontos, helyes működését szüleitől örökölte, azt javítani, finomabbá, pontosabbá tenni nincs módjá­ban, legfeljebb épségében megőrizheti, de igen könnyen ronthat rajta. Az alkohol azon anyagok közé tartozik, amely az agy finom szövetében kezdetben finom, de az ártalom gyakori ismétlése után durva elváltozásokat idéz elő, mely az értelmesség csökkenésé­ben, az agyműködés finomságának, pontos­ságának, helyességének csökkenésében nyi­latkozik meg. A durva agyszövet-eiváltozá­­sokat határozott elmezavarok kisérik. Pontos mérések kiderítették, hogy 7 gramm alkoholnak a hatása (ennyit tartalmaz 1 dl. könnyű bor) 24 óra múlva még kimutat­ható. Aki tehát naponta csak 1 dl. bort iszik is, annak szervezete már állandó alko­holbefolyás alatt áll és szervezetének többet árt, mintha egy évben 5 — 6-szor lerészeg­­szik. Mert aki ritkán iszik, annak a szerve­zete elég idővel rendelkezik ahhoz, hogy az ártalmat kiheverje, alkoholmérgezéséből felgyógyuljon, mig a rendszeresen, minden n^p, bár u. n. mértékletesen ivónak nincs ideje arra, hogy a bár kisebbfoku alkohol­mérgezésből is felgyógyuljon és már is újabb inzultus éri, az ártalmas hatások ösz­­szegeződnek, az illető teljesen egészséges, viruló ember benyomását kelti és egyszerre csak hol az egyik, hol a másik életre fon­tos szerv felmondja hirtelen a szolgálatot, az illető egyén aránylag fiatal korban, mi­kor embertársai érdekében még sok hasz­nos működést fejthetett volna ki, elpusztul. Vagy pedig, ami szintén nagyon gyakran előfordul, minthogy a rendszeresen fogyasz­tott alkohol szervezete ellentálló-képességét gyengítette a különböző megbetegedések­kel szemben, valamely heveny fertőző be­tegségnek, pl. tüdőgyulladás, influenza, esik áldozatul. M. F. úr kifogásolja azt, hogy az alko­holizmus ellen a polgári körökben is küz­dünk. Küzdjünk azon körben, azok ellen, akiknél, nem lévén kellő intelligenciájuk a mérsékletre, az alkohol túlságos élvezete butítást, bűnözést és más az egészségre és társadalomra káros eredményeket vált ki. Nem tudom, jól értem-e M. F. urat, de a polgári társadalomban úgy mondják, hogy a munkásság, az alsóbb néposztályok nem tartoznak az intelligenciához. Én a meg­állapítást helytelennek tartom, mert nagyon sok értelmes, vagyis intelligens embert ta­láltam a munkásosztályban, viszont nagyon sok korlátolt gondolkozásut, szűk látókörűt a polgári, de sőt az úri osztályban. Azonban ettől eltekintve M. F. úr a pol­gári elemet, az intelligenciát vagy nagyon lebecsüli, vagy nagyon is túlbecsüli. Mert vagy igy gondolkodik: hadd alkoholizálja magát a polgárság, az intelligencia, az al­kohol nélkül fejlődő proletáriátus csak an­nál könnyebben vesz erőt rajta! Vagy pe­dig : Az intelligens ember különb, arra az alkoholnak nincsen az a hatása, mint a nem intelligensre. Az első okoskodással nem foglalkozom, M. F. úr bizonyára nem úgy értette. A másodikat illetőleg: Az intelligens ember szervezete csak olyan sejtekből van felépítve, mint a nem intelligensé, sejtjeinek élő állományát egyik­nél is másiknál is, a protoplasma alkotja. Az alkohol épen protoplasmaméreg, a sejt élő protoplasmáját támadja meg. És mint­hogy az intelligens embernek finomabb az agya, ott észrevehetőbb elváltozásokat fog előidézni. Avagy nem látott még M. F. úr intelligens berúgott embert? A lerészegdés­­től nem véd sem a gazdagság, sem az erő, sem a tudás, sem a rang. Az alkohol, ha a szervezetbe jut, részegít. Ez épen az alkohol hatása, amiről sem a szervezet, sem az alkohol nem tehet. Elbutulások, butítások, bűnözések és más az egészségre és társa­dalomra káros következményei az alkohol­­fogyasztásnak találhatók ép oly nagy szám­mal (aránylag!) a polgári és úri körökben, mint az alsóbb néposztálynál. Tessék csak az újsághíreket figyelemmel kisérni, külö­nösen a törvényszéki rovatot. Az alkoholizmus elleni küzdelem védeke­zési harc. Egy példával megmagyarázom. Egy rokonom, ki szervi betegsége miatt orvosi tanácsra a szeszes italoktól kényte­len volt tartózkodni, Pesten éjféltájban egy zsurról hazafelé tartott. Szombat este volt, az utcán két részeg suhanccal találkozik, kik közül az egyik, amint mellettök el­haladt, késével szó nélkül szivén szúrta. Rokonom pillanat alatt meghalt. A suhanco­­kat elfogták és több évi fegyházat kaptak. Már most valószínű, hogy a fegyházban jól viselték magukat, ott szeszes italt nem kapnak, ami értelmüket megzavarná. De ha kiszabadultak, mi sem gátolja őket abban, hogy magukat épen közveszélyessé tegyék, hiszen a korcsmába, vendéglőbe mindenki­nek szabad a bemenet és a korcsmáros, vendéglős szeszes italt mindenkinek kiszol­gáltat. A Polgári Kör tagjai is, midőn alko­holizálják magukat, közveszélyes dolgot cse­lekszenek, midőn agyukat alkoholizálva ér­telmüket csökkentik. Losonc polgársága fentart 6—7 kávéházat, számos korcsmát és vendéglőt, teljesen felesleges, hogy az egyesületéből is korcsmát csináljon és ott is 10.000 koronát költsön italra. Ezt a pénzt igazán jobb célra lehetett volna felhasználni. (Megjegyzem itt, hogy a korcsmalátogatást is azzal az ürüggyel védelmezi, hogy ott társaságot találnak és szórakoznak, az ita­lozás csak mellékes.) M. F. úr összecsapja a kezeit, amiért a kártyázás ellen is vannak kifogásaim. Hát igenis vannak és ha kiküszöbölése érdeké­ben se Előre, se Hátra egyesületet nem is akarok létesíteni, mégis kifogásolom a kár­tyázást. Magyarország népe nagyon hátra van. Sok a teendő minden irányban, hogy elmaradottságunkat helyrehozzuk. Végezze el mindenki a kötelességét az embertársával szemben, fogjunk össze, adja mindenki benső értékének legjavát, emeljük fel a né­pet a gazdasági és kulturális állapotnak arra a magaslatára, amely a tudomány, a technika mai álláspontjának megfelel. Ös­­merje el mindenki, hogy tagja az emberi társadalomnak, melyért áldozatot hozni kö­telessége is, érdeke is, érdemes is. A leg­kisebb áldozat az, mely megköveteli tőle, hogy kerülje a. szervezetére, az értelmére káros mérgeket, hogy egészségét óvja, mert a beteg a társadalom terhére van, hogy éle­tét meghosszabbítsa, hogy a társadalomnak minél tovább hasznos tagja maradjon. A finom tréfákat, ötletes szellemi sziporkákat nem kifogásolom, a jó kedv és jó hangulat az egészséges vérkeringést elősegíti, a napi fáradalmak után szükséges is, jól esik is, de az alkohol kábítja, bénítja az idegeket és lerontja mindazt a jó hatást, amit a jó kedv okozna. A gyermekek nem isznak szeszes italt, a nők egy része szintén nem, azért nem hiányzik náluk a jó kedv és jó hangulat. Arra való a vezetőség, gondoskodjék az a Kör tagjainak szórakoztatásáról. Még csak egyet: Minden ellen, amit az életben fonáknak, károsnak, veszélyesnek tartok küzdeni fogok és nem rettent engem vissza M. F. úr jóslása sem, ami nem is olyan valószínűtlen. Semmelweiss könyör­­gött orvostársainak, hogy mielőtt a vajúdó nőhöz nyúlnak, mossák meg a kezüket és gyilkosnak mondta azt az orvost, ki ezt tenni nem akarta. Semmelweiss csekélységet követelt, indokolta is és életében még sem tudta keresztülvinni azt, hogy meghallgassák. Kartársai támadásai, gúnyolódásai és nem­törődömsége tébolydába juttatták. Ma ezer és ezer anya köszöni életbenmaradását neki. Ez csak azt bizonyítja, hogy a leg-

Next

/
Thumbnails
Contents