Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-10 / 15. szám

1913. április 10. ________LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal.

vényre jutlatni tudta a bizottságban. Mert azzal érvelt: «Ha nem történik úgy, ahogy én akarom, itt hagylak benneteket és csináljatok azt, amit akartok. Lemondok a képviselőtestületi tagságomról».

Bár már látnánk, gondolta nem egy a bizottságban, de nem merte megmondani, hanem ahelyett elfogadta azt, amit a kedves tagtárs úr kívánt.

Más.

Fentebb hajlított bizottsági tag úr kifogásolta a rendőrséget. «Túlságos bürokratikus, — monda — még az én kocsisomat is megbüntette, mert nem volt szám a kocsin.» És nincs igaza Návaynak!

Nem tudom megérteni — mondja egy úr a minapában egy társaságban —, hogy miként tűrheti el ezt Losonc város: van itt egy városi képviselő, ki nem fizet egy fillérnyi adót (a cselédadón kívül!), nem választott, nem is virilis, csupán egyik virilis megbízottja és mégis sztentori hangjával, merész fellépésével mindig uralkodni akar. Azt szeretné, és ezt nyiltan kifejezésre juttatni is szokta, — ha mindenki úgy táncolna, ahogyan ő fütyül, ha az egész város ő körülte járna hopszpolkát. Pedig senki se szereti, letűnését már várva várjuk! Hogy lehet ez?

Hja, — mi losonciak vagyunk és Nógrádvármegyében élünk.

Lukács, a rezgőfejü, ki örül a táblai Ítéletnek. Ő óhajtotta legjobban, hogy úgy történjék. Csak hadd bizonyítson Désy. Kiváncsiak vagyunk azonban arra, hogy mit mondhatna egyebet Lukács. Hogy nem örül az ítéletnek? Ezt csak nem mondhatja, mert hiszen ez legszentebb bizonyítéka lenne gonoszságának. Tehát örül. Legalább ezt mondja. Persze amikor örül, és ezt mondja, másokat is ijesztget azzal, hogy magával rántja a sárba, melyben ő már nyakig úszkál. Szóval még se nagyon örül. Mert ha valami nagyon örülne a táblai ítéletnek, nem fenyegetőznék. Fenyegetőzése ugyanis nem bizonyíthat mást, mint hogy cinkosai is vannak. De hát megmentheti ez Lukácsot? A cinkos legfeljebb vele együtt nyeri el méltó büntetését.

Olyan ez a nagy öröm egyébként, mint azé a szánalmasan vergődő elítélté, ki az elsőfokú ítélet kihirdetésekor azzal dicsekszik, hogy majd kimutatja ő a táblánál az igazságát. Akkor amidőn mindenki tudja róla, hogy gazember és mosolyognak a szegény kapkodó elitéit pityergő kijelentésein. Még a bírák is mosolyognak, kik a marasztaló Ítéletet kihirdették.

Apropos. El ne felejtsük. A kir. tábla elvileg már panamistának deklarálta Lukács urat.

Nyujt-e garanciát

az intelligencia a lerészegedés ellen?

Mindenek előtt köszönetét mondok a L. U. igen tisztelt szerkesztőjének, amiért soraimnak lapja hasábjain helyet engedett. Rektifikálnom kell azonban azt a megjegyzését, mintha én az Előre páholy elnöke volnék. Jelenleg csak egyszerű közkatonája vagyok.

Másodsorban kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a Polgári Kört sérteni nem akartam, csak kritizálni és ehhez jogom volna akkor is, ha nem lennék tagja Ha a Polgári Kör megsértődik azon, amiért a korcsmával hasonlítottam össze és nagy különbséget nem láttam, arról én nem tehetek és csak azt bizonyítja, hogy a Polgári Kör tagjai a korcsma- és vendéglőipart alantasnak, nem tisztességesnek tartják.

M. F. úrnak a következőket válaszolom :

Az antialkoholista mozgalomnak csakis intelligens emberek között tulajdonítanak fontosságot. Az intelligens ember megérti, hogy intelligenciája a pontosan, helyesen, finoman működő agyától függ, hogy értelmességét, agyának finom, pontos, helyes működését szüleitől örökölte, azt javítani, finomabbá, pontosabbá tenni nincs módjában, legfeljebb épségében megőrizheti, de igen könnyen ronthat rajta. Az alkohol azon anyagok közé tartozik, amely az agy finom szövetében kezdetben finom, de az ártalom gyakori ismétlése után durva elváltozásokat idéz elő, mely az értelmesség csökkenésében, az agyműködés finomságának, pontosságának, helyességének csökkenésében nyilatkozik meg. A durva agyszövet-eiváltozásokat határozott elmezavarok kisérik.

Pontos mérések kiderítették, hogy 7 gramm alkoholnak a hatása (ennyit tartalmaz 1 dl. könnyű bor) 24 óra múlva még kimutatható. Aki tehát naponta csak 1 dl. bort iszik is, annak szervezete már állandó alkoholbefolyás alatt áll és szervezetének többet árt, mintha egy évben 5 — 6-szor lerészegszik. Mert aki ritkán iszik, annak a szervezete elég idővel rendelkezik ahhoz, hogy az ártalmat kiheverje, alkoholmérgezéséből felgyógyuljon, mig a rendszeresen, minden n^p, bár u. n. mértékletesen ivónak nincs ideje arra, hogy a bár kisebbfoku alkoholmérgezésből is felgyógyuljon és már is újabb inzultus éri, az ártalmas hatások öszszegeződnek, az illető teljesen egészséges, viruló ember benyomását kelti és egyszerre csak hol az egyik, hol a másik életre fontos szerv felmondja hirtelen a szolgálatot, az illető egyén aránylag fiatal korban, mikor embertársai érdekében még sok hasznos működést fejthetett volna ki, elpusztul.

Vagy pedig, ami szintén nagyon gyakran előfordul, minthogy a rendszeresen fogyasztott alkohol szervezete ellentálló-képességét gyengítette a különböző megbetegedésekkel szemben, valamely heveny fertőző betegségnek, pl. tüdőgyulladás, influenza, esik áldozatul.

M. F. úr kifogásolja azt, hogy az alkoholizmus ellen a polgári körökben is küzdünk. Küzdjünk azon körben, azok ellen, akiknél, nem lévén kellő intelligenciájuk a mérsékletre, az alkohol túlságos élvezete butítást, bűnözést és más az egészségre és társadalomra káros eredményeket vált ki.

Nem tudom, jól értem-e M. F. urat, de a polgári társadalomban úgy mondják, hogy a munkásság, az alsóbb néposztályok nem tartoznak az intelligenciához. Én a megállapítást helytelennek tartom, mert nagyon sok értelmes, vagyis intelligens embert találtam a munkásosztályban, viszont nagyon sok korlátolt gondolkozásut, szűk látókörűt a polgári, de sőt az úri osztályban.

Azonban ettől eltekintve M. F. úr a polgári elemet, az intelligenciát vagy nagyon lebecsüli, vagy nagyon is túlbecsüli. Mert vagy igy gondolkodik: hadd alkoholizálja magát a polgárság, az intelligencia, az alkohol nélkül fejlődő proletáriátus csak annál könnyebben vesz erőt rajta! Vagy pedig : Az intelligens ember különb, arra az alkoholnak nincsen az a hatása, mint a nem intelligensre. Az első okoskodással nem foglalkozom, M. F. úr bizonyára nem úgy értette. A másodikat illetőleg:

Az intelligens ember szervezete csak olyan sejtekből van felépítve, mint a nem intelligensé, sejtjeinek élő állományát egyiknél is másiknál is, a protoplasma alkotja. Az alkohol épen protoplasmaméreg, a sejt élő protoplasmáját támadja meg. És minthogy az intelligens embernek finomabb az agya, ott észrevehetőbb elváltozásokat fog előidézni. Avagy nem látott még M. F. úr

intelligens berúgott embert? A lerészegdéstől nem véd sem a gazdagság, sem az erő, sem a tudás, sem a rang. Az alkohol, ha a szervezetbe jut, részegít. Ez épen az alkohol hatása, amiről sem a szervezet, sem az alkohol nem tehet. Elbutulások, butítások, bűnözések és más az egészségre és társadalomra káros következményei az alkoholfogyasztásnak találhatók ép oly nagy számmal (aránylag!) a polgári és úri körökben, mint az alsóbb néposztálynál. Tessék csak az újsághíreket figyelemmel kisérni, különösen a törvényszéki rovatot.

Az alkoholizmus elleni küzdelem védekezési harc. Egy példával megmagyarázom. Egy rokonom, ki szervi betegsége miatt orvosi tanácsra a szeszes italoktól kénytelen volt tartózkodni, Pesten éjféltájban egy zsurról hazafelé tartott. Szombat este volt, az utcán két részeg suhanccal találkozik, kik közül az egyik, amint mellettök elhaladt, késével szó nélkül szivén szúrta. Rokonom pillanat alatt meghalt. A suhancokat elfogták és több évi fegyházat kaptak. Már most valószínű, hogy a fegyházban jól viselték magukat, ott szeszes italt nem kapnak, ami értelmüket megzavarná. De ha kiszabadultak, mi sem gátolja őket abban, hogy magukat épen közveszélyessé tegyék, hiszen a korcsmába, vendéglőbe mindenkinek szabad a bemenet és a korcsmáros, vendéglős szeszes italt mindenkinek kiszolgáltat. A Polgári Kör tagjai is, midőn alkoholizálják magukat, közveszélyes dolgot cselekszenek, midőn agyukat alkoholizálva értelmüket csökkentik. Losonc polgársága fentart 6—7 kávéházat, számos korcsmát és vendéglőt, teljesen felesleges, hogy az egyesületéből is korcsmát csináljon és ott is 10.000 koronát költsön italra. Ezt a pénzt igazán jobb célra lehetett volna felhasználni. (Megjegyzem itt, hogy a korcsmalátogatást is azzal az ürüggyel védelmezi, hogy ott társaságot találnak és szórakoznak, az italozás csak mellékes.)

M. F. úr összecsapja a kezeit, amiért a kártyázás ellen is vannak kifogásaim. Hát igenis vannak és ha kiküszöbölése érdekében se Előre, se Hátra egyesületet nem is akarok létesíteni, mégis kifogásolom a kártyázást. Magyarország népe nagyon hátra van. Sok a teendő minden irányban, hogy elmaradottságunkat helyrehozzuk. Végezze el mindenki a kötelességét az embertársával szemben, fogjunk össze, adja mindenki benső értékének legjavát, emeljük fel a népet a gazdasági és kulturális állapotnak arra a magaslatára, amely a tudomány, a technika mai álláspontjának megfelel. Ösmerje el mindenki, hogy tagja az emberi társadalomnak, melyért áldozatot hozni kötelessége is, érdeke is, érdemes is. A legkisebb áldozat az, mely megköveteli tőle, hogy kerülje a. szervezetére, az értelmére káros mérgeket, hogy egészségét óvja, mert a beteg a társadalom terhére van, hogy életét meghosszabbítsa, hogy a társadalomnak minél tovább hasznos tagja maradjon. A finom tréfákat, ötletes szellemi sziporkákat nem kifogásolom, a jó kedv és jó hangulat az egészséges vérkeringést elősegíti, a napi fáradalmak után szükséges is, jól esik is, de az alkohol kábítja, bénítja az idegeket és lerontja mindazt a jó hatást, amit a jó kedv okozna. A gyermekek nem isznak szeszes italt, a nők egy része szintén nem, azért nem hiányzik náluk a jó kedv és jó hangulat. Arra való a vezetőség, gondoskodjék az a Kör tagjainak szórakoztatásáról.

Még csak egyet: Minden ellen, amit az életben fonáknak, károsnak, veszélyesnek tartok küzdeni fogok és nem rettent engem vissza M. F. úr jóslása sem, ami nem is olyan valószínűtlen. Semmelweiss könyörgött orvostársainak, hogy mielőtt a vajúdó nőhöz nyúlnak, mossák meg a kezüket és gyilkosnak mondta azt az orvost, ki ezt tenni nem akarta. Semmelweiss csekélységet követelt, indokolta is és életében még sem tudta keresztülvinni azt, hogy meghallgassák. Kartársai támadásai, gúnyolódásai és nemtörődömsége tébolydába juttatták. Ma ezer és ezer anya köszöni életbenmaradását neki. Ez csak azt bizonyítja, hogy a leg-