Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-09 / 2. szám
2. oldal. LOSONCI UJSAO 1913. január 9. Egyről-másról. Mindnyájunk élénk emlékezetében van még, miként kicsinyelték le a nagy és kis mungó lapok az ellenzéknek a választói jog érdekében tartott óriási népgyüléseit. Ott, ahol tízezer lelkes ember jelent meg a cél érdekében, — soha se akartak száz embernél többet beismerni. Amellett hangoskodtak, hogy a népgyülés javarésze szavazati joggal nem rendelkező csőcselék, nem is honpolgár és igy nem hivatott arra, hogy a «magas» kormány (hogy essen le fejjel már egyszer a magaslatról és törje ki nyakát) lépéseit és intézkedéseit megkritizálja. Emlegették, kiabálták teletorokkal üvöltve, hogy a «nemzet» szavát a megyei gyűlések bizalmi nyilatkozatai képviselik. A korcsmárosoké és földbérlőké. Most azután egyszeriben megváltozott minden. Mert amikor a független magyar esküdtszék többszörösen rásütötte a kormány homlokára a gyalázat bélyegét, amikor a legelső törvényhatóság: Pest városa megvetéssel fordult el tőle, amikor már egyéni becsületbeli dolgot kezdenek csinálni a Nemzeti Kaszinóban a hazafiatlan politikai magatartásból s Tiszát — a tegnapi grófot — bojkottálják az ősi nemesek, — akkor jó a nép: a csőcselék s azzal próbálkoznak. Gyöngyösön és Marosvásárhelyen, ott ijj. Erdélyi Sándor, itt Székely Aladár képviselő ellen «népgyülést» rendeztet a főispán. Horribile dictu! A főispán! A főispán kinek eddig csak az volt a kötelessége, hogy a jó, kis szeszfőzők bizalmát szállítsa a kormányelnök lábai elé. Tehát már a kormány is a szavazati joggal nem biró, hazátlan csőcselékre apellál ? Szépen vagyunk. Ámde megjárták e «népgyülésekkel.» Hiába, aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul! És eltekintve attól, hogy Gyöngyöspatán csak 59 mindenre képes pasas akadt, ki e «népgyűlésen» megjelenni merészkedett, Marosvásárhelyen pedig még ennyi se, — egy se, — csodálatos, miként sietnek a nagy és kis mungó lapok e «népgyülések» sikerült eredményéről beszámolni. Hja, — tempóra mutantur. . . Khuennek, — a hektikába esett s lassú halódással bár, de egyszer kimúló nemzeti munkapárt bábájának, — albumot adtak át a gyerekei: a kicsike ikrek, — a pitiánerek. Mi is egy «albumot» kívánunk Khuennek, de nem olyat, mely diszkötésben van és a fogadó szoba asztalára helyezhető, hanem olyat, melytől a jó öreg nyugdíjas bábaasszony orrát, szájat, szemét és fülét befogva messze, — a fenébe szalad. Az uj fizetésrendezés elkeseredetté teszi a városi tisztikarnak tetemes részét. A tiz ujjunk is kevés hozzá, hányán panaszkodnak a képviselőtestület mostohasága miatt, mellyel őket fizetési osztályokba sorozta. Erről-arról is halljuk már, hogy «elkészül» tőlünk s jobb hazát keres. Kétségtelen, hogy egy régi, kipróbált s jónak talált tisztviselő elvesztése mindig káros. Ritkán sikerül egyikét-másikát megfelelő ujjal, olyannal pótolni, ki a távozottat mindjárt helyettesíti s az űrt — melyet ütött — betölteni képes. S mert egy csomó tisztviselőnek elkedvetlenedése s többek távozása, elkészülése — feltétlenül pótolhatatlan veszteséget jelentene, jó lesz, ha az igényeket — mik jogosak — kielégíteni sietünk, ellenesetben közel áll annak a lehetősége, hogy a rossz gazdálkodással Losonc is «elkészül». A Szemiramis függő kertje — ha nem csalódunk — a világ hét csodájának egyike volt. De mi losonciak rekordot értünk el még a csodák terén is. Mert nekünk is van már, ami függő az adósságainkon kivül. És ez az «Andrássy-ut függő aszfaltja». Dicséret a Neuschattel cégnek ezért a csodáért. Az érdeklődők hajnali 6 órától délután 4 óráig megtekinthetik. Belépődíj nincs. Nem «létez» ennél szebb látványosság. Humoros, drámai és mulattató. Rossz vicc ugyan, de leadjuk, mert a vásárbódékról szól. Valaki egy társaságban azon reményének adott kifejezést, hogy a tugári hidat e'~sufitó bódék a közeljövőben valószínűleg akként fognak eltűnni a színről, hogy megvadulnak tőle s nekimennek a miksii lovak. Két lóerőtől duzzadó támadásnak pedig e bódék egyike se fog tudni ellenállani. Vannak azonban, kik az autók, sőt, — akik a Szilassy gőzszáritógépe megvadulásában reménykednek. Tán a bolgár hadsereg municiós tábora ez a kocsi sereg ? — kérdezheti bárki, ha déli 12-től délután 2-ig elhalad a városháza előtt. Bajosan hinnők ugyanis, hogy a magát kiverekedő bolgár hadállomány trainjének lenne annyi szekere egy rakáson, mennyi ily időtájt áll lovak nélkül ottan. — Szemetes kócsik ezek kérem alásan, feleié az érdeklődőnek valamelyik hajdú. És tényleg azok. Még pedig micsoda finom, szabadalmazott szemetes kocsik. Díszére vállhatnak a városnak s megérdemlik, hogy napjában egyszer közszemlére legyenek kitéve. Hibája egyiknek sincs. Legfeljebb annyi, hogy emeletnyi magasak mindannyian s az egyiknek nincs teteje, a másiknak hiányzik a teteje. No meg egyikét-másikát már csak á jesték tartja össze. Spec. A kultúra utjai és a magántisztviselők. Valamikor a kultúra útja keletről nyugatra vette irányát, még a kereszténység is keletről nyugat felé terjedt. Később az útirány megfordult. A történelmi órákon pedig tanultuk, hogy Magyarország századokon keresztül a nyugati kultúra bástyafala volta keleti barbárság ellen és hogy most is az a hivatása, hogy a nyugati kultúrát közvetítse a kelettel. Manap az eszmeáramlatok és köztük a leghatalmasabb: a szociális eszmék áradata nyugatról haladnak kelet felé. Ezen eszme-áramlatokkal szemben azonban Magyarország sajnos sok tekintetben nem a kultúra közvetítőjének szerepéttölti be, hanem inkább a bástyáét, csakhogy most nyugat felé fordított fronttal, mintha fel akarná tartóztatni, hogy keletre ne terjedjenek, hanem rajta megtörjék a modernség hullámsodra. Hogy egyik-másik kulturális és szociális téren milyen ijesztő a mi elzárkózásunk, arról szomorúbb éneket aligha zenghet valaki, mint a különböző kategóriájú magánalkalmazottak osztálya. Évtizedek óta nem történt jogi védtelenségük megszüntetésére egyéb mint hogy az elég sűrűn váltakozó kereskedelmi miniszterek mindegyike . . . Ígéri jogi (azaz jog nélküli) helyzetük tanulmányozását (jaj, menynyi tanulni valója van nálunk egy miniszternek!), mindegyik uj alapon készíttet törvényjavaslatokat, melyek mind szerencsésen lomtárba kerülnek, mielőtt a parlamentet foglalkoztathatnák. S éppoly kevéssé mint a parlament, más komoly tényező sem (tartozik-e parlamentünk egyáltalán a komoly tényezők közé?) foglalkozik ez osztály bajaival. Azalatt óriásit haladt odakint a világ. Már a szomszéd Ausztria is megalkotta néhány éve a magánalkalmazottak jogviszonyairól szóló törvényt, továbbá a nyugdíjtörvényt, mi pedig még most is — rendületlen bástyája vagyunk a maradiságnak. Bástya, amelybe csak hébe-korba egy-egy gyenge rést üt bíróságaink egy-egy felvilágosodott ítélete. Mekkora lehet állapotunk siralmassága, ha már a hivatásánál fogva nagyon is konzervatív hajlandóságú biró kényszerülve találja magát a törvény fogyatékosságát flastromokkal takargatni. Csakhogy a törvényt magát a bíróság legjobb akarata sem pótolhatja. Mekkora irigységgel kell pl. Németország felé tekintenünk, ahol a bíróságnak nem kell egyebet tennie, mint a meglevő törvény szellemében gyakorolni tisztjét, hogy a szociális igazságot szolgáltassa. Erről a szellemről tanúskodik a következő igen érdekes eset: Egyik ipari vállalat tisztviselője kártérítési keresetet indított munkáltatója ellen, mert a túlmunka következtében súlyos idegbaja támadt, ami munkaképességét jelentékenyen csökkentette. A legfelső birodalmi bíróság a vállalat kártérítési kötelezettségét megállapította. A bíróság indokolásában kimondotta: miután beigazolást nyert, hogy a vállalat túlságos mértékben kihasználta hivatalnokának munkaerejét, őt a rendes munkaidőt jóval meghaladó időn át foglalkoztatta csak azért, mert nem akart elegendő személyzetet alkalmazni, a Reichsgericht szerint a vállalat a vétkes magatartásával okozott kárt köteles megtéríteni. Mit szólnának ehhez Magyarországon ? Mikor fognak nálunk a kultúrának és igazságnak olyan utat vágni, hogy vétkes magatartás cimen felelősségre lehessen vonni azt a munkáltatót, aki a rendes munkaidőn túl való foglalkoztatással embereinek egészségét veszélyezteti vagy károsítja csak azért, hogy a személyzeti kiadásokon takarékoskodjék? Telefonszám 148. Dr. Gärtner Henrik. Telefonszám 148. A RÁR0SMULYAD1 VASAS, szénsavval telitett TERMÉSZETES ÁSVÁNYVÍZ főlerakata Jókai-utca 39. szám alatt van. Literes palackokban házhoz szállítva (palack nélkül) 10 fillérért kapható.
