Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-09 / 2. szám

1913. január 9. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. Farsang. Ezen a héten megkezdődött a farsang. De mint ahogy ebben az évben minden szomorú és csöndesebb, mint más években, a farsangnak is valahogy másképen kellett alakulnia és fog is alakulni, mint más évek farsangja. Mintha a naptár is hozzájárulna ehez a szomorúsághoz, az idén rövidebb farsangot engedélyezett a mulatóknak, mint más években. A farsang beharangozója az idén egy csomó szokatlan határozat volt. E határoza­tokat vidéki nőegyesületek és társaskörök hozták és e határozatok lényege az volt, hogy az idei farsang nem alkalmas nagy mulatozásra. Azok a gazdasági károk és válságok, amelyeken az egész világ köz­­gazdasági élete, ipara és kereskedelme keresztülment, elvették a kedvét mindenki­nek attól, hogy belevesse magát a farsang gyönyöreibe és mulatságaiba. Ezek a határozat9k, melyeket egyes vidéki városokban hoztak, csak kifejezői voltak az egész közélet hangulatának, amely azonban álszeméremből nem tudott mindenütt han­gos kifejezésre jutni. Ez az álszemérem különben is jellemzője különösen a magyar társadalmi életnek. Eddig is voltak rossz évek, eddig sem voltunk valami bőviben a földi javaknak, de farsangkor mindenki megfeszítette utolsó erejét, előszedte utolsó krajcárait és teljes díszben kirukkolt a mulatságba. A hét napos dáridó és a hosszú disznó­torok sohasem voltak igazi kifejezői Ma­gyarország anyagi helyzetének. A farsangon mindig erőnkön felül költekeztünk és többet akartunk mulatni, mint amennyit bírunk. Egyáltalában a magyar farsang valami oly különös elkülönített része a magyar köz­életnek, hogy semmiféle kapcsolatot nem tudunk találni a farsang mulatozásai és a közélet és a gazdasági élet többi jelenségei között. Talán az idei farsang, amely közben ólomsullyal nehezedik a kül- és belpolitikai válságok hosszú sora az egész magyar glóbusra, kissé más hangulatot fog terem­teni közöttünk. Talán be fogjuk látni azt, hogy ha semmi egyébben nem tudunk el­sők és kiválók lenni, nem szükséges az sem, hogy a mulatozásban és vigasságban hetedhét országra szóló hírünk legyen. Nálunk a farsang két részre oszlik. Egyik részében mindenféle jogcímeket keresünk a mulatozásra, a másik részében pedig a jótékonyság cime és álarca alatt dáridózunk. Egyiknek sincs meg a jogosultsága. Sem annak, hogy az amúgy is kasztokra és osz­tályokra szaggatott magyar társadalom kü­lön társaságokra oszoljék és még mulato­zásai és mulatságaiban is kifejezésre jut­tassa ezt a tagozottságot és másrészt nincs szükség arra sem, hogy amúgy is szegény polgári középosztályunk, amelyet jótékony­ság címén eléggé megterhel a mai élet, e jótékonyság örve alatt kénytelen legyen a mulatságok horribilis kiadásait is vállalni. A mi farsangunknak ilyen módon a jogo­sultságát és észszerüségét senki sem lát­hatja be. Tulkiadások és utolsó erőfeszítések, amelyek az ilyen farsangokkal együtt járnak, sem a mulatságot nem teszik igazivá és őszintévé, sem nem adják meg azt a pihe­nést a napi munkában elfáradt társadalom­nak, amelyet a farsangnak meg kellene adnia. Változtatnunk kell tehát a farsangi mula­tozásokon, hogy azok összhangban legyenek azokkal az erőkkel és anyagi képességekül, amelyeket középpolgári osztályunk, mely a mulatságok látogatóinak legnagyobb kontin­gensét szolgáltatja, felmutatni tud. Ha az idei farsang rövidebb és szomorúbb lesz, mint a régebbiek voltak, azon legfeljebb a hivatásos bálrendezők és a báltermek tulaj­donosai sajnálkozhatnak, de a közéletre és a társadalomra nemhogy kár nem háram­lik ebből, sőt valószínűleg a köznapi mun­kára és anyagi fejlődésünkre hasznosabb lesz. Mégis mozog a föld. Azonban már a magyar föld is. Annyira mozog, hogy még a kormány zsoldján élő mungóskriblerek is kezdenek a kormány ő szent felsége politikája ellen legalázatosabb kritikákat Írni. Ezek az alázatos kritikák nem annyira a kormányon akarnak segíteni, mint inkább arra lesznek szükségesek, hogy ha az ébredő közszellem esetleges vihara lesöpri a mungók szenyhadát, hát akkor ama kormányzsiron élő újságok és skrible­­rek alibit igazolhassanak. «Én is liberális voltam! Én is védtem a nemzeti álláspontot! íme az illetékes számom !» Hát szó ami szó, nem leszen utolsó szó­rakozás, sőt felette kedvderitő lesz, amint látni fogjuk, hogy a 13 próbás becstelen­ségeket is teli szájjal védő mungók, úgy skriblerek mint polgárok miként fognak átvo­nulni az ellenzékhez. Szép lesz, nagyon szép lesz. Most az egyszer azonban személy sze­rint is ellenőrizni fogjuk mindazon gentle­maneket, akik harsogva helyeselték a parla­­mentárizmus szétzúzását, az ellenzék fegy­veres leverését. Most már nem koaliciózunk, mint hajdanán, amikor a legtörökebb törökök voltak a szabadelvüpárt oszlopai, aztán rögtön a koalíció helyi vezérei, akik persze a koalíció bukásával legelsők voltak a mungóhad támogatásában. Ebből a heccből több repriz nem lesz! A mungóhaddal és minden söpredékével jogerősen végezni kell. Mi ugyan egy cseppet sem kételkedünk, hogy a mungóhad teljes megingása esetén rögtön szállani fognak mitőlünk is telegram­­mok, felköszöntők és magasztalások Apponyi- Justh-Andrássy felé. Azonban ezen telegram­­mok, felköszöntők és magasztalások expe­diálásánál mi is jelen leszünk és vigyázni fogunk arra, hogy a helyi mungók a jövő embereinek, a mai megtörötteknek ne túlsá­gosan hízelegjenek. Ilyenforma gondolatok forgattatnak ellen­zéki agyakban. Hogy munkapárti agyakban milyen gondolatok forgattatnak, ahhoz szük­séges volna előbb azon praejudiciális kér­dés eldöntése, hogy vájjon vannak-e a mungópárton agyvelők. Ezt azonban döntse el az utókor. x. Gyermekdivat. A téli divat nemcsak a hölgyeknek, hanem az ifjúságnak is hozott kedves újdonságokat. Az anyáknak persze tetemes gondokat is okozva, mint minden esztendőben, mert ilyenkor aztán idejekorán hozzá kell látni ahhoz, hogy idejére és mindennel elkészül­jenek. A legelső dolguk a régi garderobokat kimustrálni, kiválogatni azt, ami hasznave­hetetlen, már azt, amit a kisebbek örökölhet­nek a nagyobbaktól. És aztán tessék 'kiszá­mítani azt, hogy mennyi uj dolog kell. A kisebb gyerekek talán ilyen irányban kevesebb gondot okoznak. A kislányok egy­szerű szövetruhát kapnak, a fiuk pedig egy matrózruhát, vagy pedig egy orosz blúzt, amelyhez álló vagy dupla gallért is lehet hordani és ezzel a toilett már készen is van. Nehezebb feladat a serdülő lányok, bakfisok ellátása, abban a korban, amikor rendszerint nem tudjuk azt, hogy mit kezdjenek a kezükkel, meg a lábukkal. Még nem mozog­nak szépen, minden félszeggé teszi őket, mindenbe beleütköznek, már nem gyermekek és még nem hölgyek. Nagyon nehéz dolog ez és súlyos feladatot ró az anyára és a szabónőre egyaránt, hogy a kedves kicsi­kéket csinosan és fessen öltöztessék fel. Mindenekelőtt arról van szó, hogy egy szép és elegáns kosztümmel lássuk el a téli szezonra az ifjú hölgyeket. A serdülő leányok kosztümje a lehető legkülönfélébb anyagokból készülhet s ugyanilyen külön­böző az ára is. Készülhet zöld posztóból prém vagy selyem gallérral, kék, barna és fekete bársonyból prémgallérral vagy selyemkihaj­tóval. Nagyon szép és alkalmas anyag ilyen ruháknak a csíkozott cibelin vagy préselt bársony, amely olyannak hat, mintha prém volna. A kosztümnek félig hosszú kabátja van, a prémgallér lehetőleg olyan drágább és értékesebb hosszuszőrü prémből készül­jön, amely kellő gondozás mellett évekig Siessen addig, mig nem késő egészségét visszaszerezni! Egy jelentéktelennek látszó meghűlés az összes légzőszervek legkülönfélébb megbetegedését vonhatja maga után. Igyekezzünk idejekorán elejét venni a bajnak, mert a könnyelmű elha­nyagolás sokszor végzetessé válhatik. A meghűlésből eredő köhögés, rekedtség, meghűlés, nehézlélegzés és a légzőszervek hűrutos megbetegedéseinél kitűnően bevált az orvosi előkelőségek T||DCn||h| Mindenütt kapható. Egy üveg ár^ 3 korona SO fillér által javasolt I WDEKIIvl egy nagy üveg ára S korona. Postán legkevesebb 3 üreg rendelhető meg utánvétellel az egyedüli főraktárból: Diana-ÉyéSyszeriár, Budapest, Károly-köruí 5. szám

Next

/
Thumbnails
Contents