Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-20 / 12. szám

Losoi» m

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE

ELŐFIZETÉS. ÁRAK HELYBEN: ■ ^Községek, egye»aiet'k, tov<bb< « 5 , SZER^ZTŐSéO :

Félévre ............................................4 K - f. á Nőgrádmegvel Tanítók es Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét nietö minden közlemény intézendő.

Negyedévre..............................................2 K — I. ■ évi előfizetési díj 5 korona. “ KiADŐHIVATAL:

VIDÉKRE: ^ - SS Egyes slám ára 20 fillér. ® Losonc, Kubinyi-tér 11 . hová az el6flzeté-Egész evre...........................................10 K — í. Kg B ®ek, hirdetések, mindennemű penzknldef,elívr5...................................................5 K - J _ Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. „ mények és a lap szétküldésére vonatkozó

Negyedévre..................................2 K50I. f! ■ felszólalások intezendok.

Vili. évfolyam 12. szám. Megjelenik minden ^csütörtökön Losonc, 1913. március 20.

Emlékezzünk!

Csodálatos nációja a magyar e teremtett földnek. Nagyobbak vagyunk területileg mint Anglia, Skócia és Irland együttvéve; jóval nagyobbak, mint Poroszország, sőt van hat olyan független állama az európai kontinensnek, ezek közt Belgium, Hollandia és Dánia is, melyeknek összterületénél tizenhétezer négyszögkilométerrel nagyobb a magyar állam. És e nagy tejjel-mézze! folyó országot a maga sajátos folyamrendszerével, hegyláncolataival még az isten is önálló államnak teremtette; természeti fekvése akként ékeli be őt a szabad államok közé, hogy nincs több oly földterület egész Európában, melyet a sors oly ktfejezésteijéSfen naiárolt volna külön állammá, mint a mi kicsiny országunkét. Emellett e földet elég életrevaló, testben és lélekben erős, fejlődésképes nép lakja, nép, melynek ezeréves története van és mely ekként, hogy Kossuth szavaival éljek: «nem gyermeknép többé, kinek a léthez való jogát bizpnyitania kellene.»

És mégis ha csak egy röpke pillantást vetünk objektiv szemekkel a közelmúltba és az ebben keserűen tapasztaltak után végig vonultatjuk lelki szemeink előtt a magyar nemzetnek utolsó négyszázéves történetét, úgy alig lehet mást tennünk, mint felkiáltani a prófétával: «tekintsétek meg és lássátok, ha vagyon-e oly bánat, mint a mi bánatunk!»

Nincsen nemzet, — hiszen ezt tudjuk talán mindannyian, — melynek függetlensége, önállósága, szabadsága annyi törvényben, királyi szóban biztosítva és ismételten megerősítve lenne, mint a magyaré. És ennek dacára, van-e e lomha sártekének még egy oly maroknyi népe is, mely ezerévet meghaladó, többszörösen biztosított szabadságáért és alkotmányáért annyit harcolt volna? Ennek az országnak, melynek minden joga megvolt a múltban és megvan ma is ahhoz, hogy független legyen és melyet a teremtés dajkája — az idő — «nemzetté ringatott egy ezeréves történelem bölcsőjében», századok óta

kemény tusát kell vívnia a sajátjáért egy «összeolvaszthatatlan elemek alkotta természetellenes zagyvalékkal», mely zagyvalék birtokosainak folytonos és ma is fennálló törekvése, hogy mi is beléje kerüljünk, bele olyadjunk e zagyvalékba és elveszítve még kicsiny meglévőnket is, megvalósuljon egy álom, álom, melyet makacsul álmodnak immár négyszáz esztendeje nappal úgy, mint éjjel és melynek valóra váltásáért folytatott igyekezetük ellenségeinknek gyászvonalként vonul végig történelmünkön.

S ha annak okait kutatjuk, miként voltl ehetséges és lehető ma is az, hogy egy náció kénytelen minden anyagi és erkölcsi létfentartási eszközeinek birtoka dacára soha se szűnő, sőt ismét és ismét megújuló élethalálharcot megküzdeni jogaiért, hogy a*mi nemzetünk mindezek elllenére mért van mégis majdnem állandóan abban a kinos helyzetben, mely szerint még megmaradt kincseinek elvesztésétől is kell - rettegnie, — nem kellene tán messzire mennünk.

De a mai nap, — Kossuth halálának napja nem alkalmas arra, hogy a pártpolitika szenvedélyes hangját vigyük bele az ünnep méltóságos csendjébe. Mi ma nem izgatni és izgatódni, de elmélkedni és lelkesíteni gyűltünk össze azzal az elhatározással szivünkben, hogy mert a nyomorult féreg sem tűri, ha lábbal tapodják és a magyar nép nem lehet gyávább a féregnél, — Kossuth Lajos eszméinek szolgálatában és hirdetésével küzdeni fogunk a nemzetnek százados aspirációiért minden elhatározásra készen és azon leszünk, hogy mindenki, akiben a honfiúi becsületnek és hazafiasságnak igaz szikrája ég és aki ezek tudatában, érzetében nem akarja, hogy utódai megátkozzák, keljen fel és utánunk jöjjön.

Hiányos lenne elmélkedésünk azonban akkor, ha az imént feltett kérdésre feleletet egyáltalán nem hallanánk. E célból, — anélkül, hogy ezzel teljes képet adni módom lenne, — felütöm itt-ott a történelem egy-két oldalát és tükörként tartom az Önök szemei elé. E tükördarabokból aztán ha nem is mindent, sokat megláthatunk és lesznek tán olyanok is, — kik beszédemel elolvasva magukat is megláthatják benne.

így: miután Szulejman szultán 1526- ban pusztító nyári förgetegként végig száguldott országunkon és megnézve Hollós Mátyás budai fényes palotáját, hajóira rakatva a kincseket érő szobrokat és könyvtárt, kétszázezer rabszolgával haza vonult, — november 10-én királyválasztó országgyűlésre gyűltek össze a rendek Székesfehérváron és azon, — annak dacára, hogy Ferdinánd az ausztriai herceg úr neve már ott is komolyan szóba jött, — egyhangúlag Szapolyai Jánost választották meg magyar királylyá. Meg is koronázta mindjárt másnap a nyitrai püspök, ősi nemesi család ivadéka Podmaniczky István. Nem nagyon sokszor kellett lemennie a napnak azonban szép hazánk földjén, amikor két német úri ember, — nevük mellékes tán, — jó mennyiségű pénzzel megrakottan megjelentek a láthatáron. Negyvenezer forint, — nagy pénz ez időben, tán még öt milliónál is több volt akkor, — nyomta iszákjukat, de rövidesen megirt panaszlevelükben akként számolnak be megbízójuknak, hogy «a pénzt mind felfalták a magyar főurak, nekik alig maradt száz forintjuk.» Mit szaporítsam a szót; mit soroljam fel azon sok nemes, főnemes és főpap nevét, kik a november 30-án kibocsátott királyi kortes levélben Ferdinánd ügyének pártolásáért «érdem szerint és mások megelőzésével» birtokot, rangot, állást kaptak, — elég megemlítenem, hogy alig egy évre rá ugyanaz a nyitrai püspök Ferdinándot koronázta meg magyar királylyá és amidőn ekként két királya lett e szerencsétlen földnek, — annyira siilyedtek a főurak és nemesek, hogy akinek két fia volt, az egyiket Ferdinánd, a másikat Szapolyai pártjára küldötte.

Kívánják tán Polgártársaim, hogy e jellemző kortörténeti tény és a mai állapotok közt összehasonlítást tegyek ? Ne méltóztassanak, mert bizonyára kellemetlen húrokat kellene megpendítenem éppen úgy, mint kellemetlen

ENGEL MIKSA

fűszer- és csemege-kereskedése, Losonc.

A húsvéti ünnepekre ajánlom dúsan felszerelt fűszer-, liszt- és csemege-üzletemet. Az ünnepekre friss dunai halak: ponty, csuka, harcsa, süllő és fogas kaphatók. Nagy raktár prágai sonkákban és felvágottakban. — Húsvéti tojásokban óriási választék! — Naponta friss kugler-sütemények, torták és cukorkák kaphatók.