Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-15 / 7. szám
2. oldal L O S O NCI UJ S ÁQ ______________________1912 február 15. A szegényügy, mint a közgazdasági helyzet egyik, — bár nem mindig mértékadó — fokmérője, az állam politikájától és szociális berendezkedésétől el nem választható kérdés, de semmiesetre sem olyan, amellyel a társadalomnak domináló befolyással disponálnia kötelessége, sőt joga lenne. A társadalomnak a nagyobb, fontosabb ügyek, az életbevágó feladatok intézésekhez von a közvéleményben megnyilvánuló hozzászólása. Hasson oda például a társadalom, hogy az ország szociális fejlődése, a gazdasági élet főcsatornáinak egybekapcsolódása egészségesebb mederbe tereitessék : akkor mindjárt vesziteni fog jelentőségéből a szegényügy is A még igy is fenmaradó nyomort pedig istápolja az állam, amely ezt a feladatot a maga teljes erejével, a maga tekintélytadó szervezetével és dúsan áradó anyagi forrásaival a feladat nagyságához illő módon betölteni képes. Nálunk azonban a társadalom nem törődik semmi közüggyel, csak a ő szegényeivel s ezáltal vészit egyrészt az általános közügy, de vészit másrészt a szegényügy is, mert olyan színben tűnik fel a dolog, mintha a nyomor ügye a jótékony nőegyletek utján már el volna végezve s igy nem kell az államnak beavatkoznia. Ezért nincs joga a társadalomnak ebbe az ügybe vezetőszereppel beleszólnia, mert akként eltereli az állam figyelmét egy állami kötelesség teljesítésétől. Emellett a nőegyletek felekezeti alapon épülnek fel s igy a szeretet nevén még sokkal inkább elválasztják azokat, akiknek együtt kellene működniük minden vonalon. Ami pedig a részleteket illeti ez az egész újság nem lenne elég elsorolására annak a további sok káros hatásnak, amely a jótékony nőegyletek működését nyomon kiséri. Főként ezekért nem tudjuk mi oly világmegváltóknak s oly különösebb jelentőségüeknek tekinteni ez egyleteket, még ha akkora erkölcsi erőben, oly impozáns méretekben nyilatkoznak is meg, mint amilyen pompás megnyilvánulásit volt f. hó 11-én az ág. ev. nőegylet ünnepe. Ezen az egész napot belöltő ünnepségen ott volt Losoncz város apraja, nagyja, ott volt a luteránus egyházközség minden számottevő tagja, ott voltak a többi felekezetek, az összes losonczi közintézetek, de emellett ott volt a környék evangélikus lakosságának egész intelligenciája. Megjelent Sztehlo Kornél az egyetemes evang. egyház főügyésze és más kitűnőségek. A hívek nagy sajnálkozására nem jelenhetett meg dr. Baltik Frigyes püspök ; helyette Frenyo Gyula megyei főesperes jött el. Az egyházi szertartás után kezdetét vette a városháza nagytermében a díszközgyűlés az egylet fennállásának ötvenedik éves fordulója alkalmából. Elnök volt Draskóczy Zsigmondné a nőegylet elnöke, mellette helyet foglaltak az emelvényen Szentgyörgyi Kohlener Barnáné alelnök, Stebló Kornél udv. tanácsos, az egylet megalapítójának fia, Gazdik Gyula egyleti titkár, Claar Vilmos II. titkár és Wagner Sándor kir. tan. polgármester, továbbá Frenyo Qyula főesperes özv. Mihalik Ferencné, Wolf József ev. lelkész és Draskóczy Zsigmond. Draskóczy Zsigmondné rendkívül tartalmas megnyitó beszéde után Stehló Kornél tartotta meg nagy tetszés közben előadását. Nem volt az felolvasás, nem volt szabad előadás, hanem egy magasabb régiókban szálldosó lélek közvetlen, nyájas és szívélyes érintkezése a hallgatósággal. A rendkívüli tetszéssel fogadott előadás után következett Gazdik Gyula felolvasása, melyet csaknem teljes szövegében az alábbiakban adunk: Ötven év. (A nőegylet ötven éves története.) Mélyen tisztelt Nőegyleti Díszközgyűlés! A losonczi ág. hitv. ev, egyházi Nőegylet fennállásának 50 éves jubileumát ünnepeli ma. Az én feladatom, hogy megismertessem Nőegyletünk működését, annak múltját és jelenjét; hogy úgy mondjam, kihirdesem Nőegyletünk ama magasztos és gyönyörű ténykedését, amit a jótékonyság terén 50 éven át gyakorolt. Csakis szeretet mellett lehet alkotni, szeretettel alkotásunkat ápolni, növelni, hatalmassá tenni. Ezeket tanítja, bizonyítja Nőegyletünk 50 éves ténykedése. Es most lássuk, micsoda körülmények játszottak közre Nőegyesületünk alapításánál. Vissza kell tekintenünk az 1848—1848-iki dicső szabadságharcokra, arra az időre, amikor városunk az oroszok által felgyujtatott, kizsaroltatott és teljesen elpusztult. Városunk romjai között pedig halálos félelemmel várta a lakosság nagy Ínség közepette a végpusztulást, mert a reménynek kis szikrája is elmaradt. Ez óriási szerencsétlenség 1849 augusztus 6—10. napjain következett be, amikor egyházunk is teljesen eipusztult, elveszítve templomát, iskoláját, paplakját és minden vagyonát. Elképzelhető tehát, hogy az ev. egyházat nagy nyomorában, mikor sem temploma, sem iskolája nem volt, nem segíthette senki, mert a városból mindenki elmenekült és az abban rekedt egyháztagok tétlenül nézték a rombolást és nem ■ tudták, váljon saját hajlékuk, vagyonuk pusztulása felett búsuljanak, vagy egyházuk romlását sirassák. A kívülről érkezett tetemes segély nem segítette ki. Az óriási sorscsapást követte a másik pusztulás: 1859 junius 24-én templomának tornya, amit nagy áldozat árán 1851. évben felépített, villámcsapás által sújtva, újra leégett és a hívők nagy szegénysége csak fokozta a bajt. Templom és iskola hiánya, gyermekek neveltetése, özvegyek és árvák ápolásának gondja, a mostoha helyzetből való menekvés arrra indította az egyházi elöljáróságot, hogy segélyegyletet alakítson, amely — egy régi jegyzőkönyv szerint — „célszerű kezeltetése mellett a pénzügyi hézagok betöltése érdekében kiszámított helyét néhány év után áldásosán foglalandja el, mig a jelenlre is, noha kevésbé érezhető, leend kihatása.“ E segélyegylet 1859. év október hó 20-án megalakult. Alig működik 3 évig, annak kicsiny köre nem képes a szükségleteket ellátni. A tehetetlenül küzdő vezető egyházférfiak sajgó szívvel látják a pusztulást, az özvegyek és árvák siralmas panaszai súlyos erkölcsi kötelességet rónak az egyházra, annak élén álló vezérférfiaira. Mig nem a folytonosan közreműködő, szilárdan kitartó lelkesítő példával elöljáró és nem csüggedő vezérük Sztehló András ev. lelkész a nyomor ellen való küzdelemben egy kivezető utat talál, mely a bajok orvoslásának módját reményük. Egy „gyámintézeti Nőegylet“ alapításának eszméjét veti fel, melynek célja lenne „a templom és elemi iskolák felszerelése, az árva gyermekek neveltetése, a saját és esetleg más egyházak segélyezése“ Sztehló András lelkész azonnal cselekedett. Vasárnapi istentisztelet alkalmával a szószékről hirdette az eszmét és ajánlotta azt a hívők kegyeletébe. Gyűlésre hívta össze az egyház nőit és előállott inditványával. A jelenvoltak kitörő lelkesedéssel fogadták az indítványt és miután az ev. nők buzgósága, a minden jó és nemes közügy iránti lelkesedése eléggé biztosították a cél elérését, felolvasta az általa már megszerkesztetett alapszabályokat, melyek egyhangúlag elfogadtattak és megalakult 123 ev. nő belépésével a „Losonczi ev. gyámintézeti Nőegylet“. Ez történt ma 50 éve, 1862. évi február hó második vasárnapján. Megalakulván az ev. gyámintézeti Nőegylet, első elnökéül Liedmann Erzsébet és Szilassy Józsefné választattak meg: Megalakitotották a 12 nő és 6 hajadonból álló választmányt és tiszti kart. Az évi tagsági dijjat 50 krajcárban állapították meg. Ezen kivül elfogadtak önkénytes adományokat és kézi munkákat, melyeket kisorsolás utján értékesítettek, a befolyó jövedelmet a kitűzött célra fordították. Mindjárt az első évben, hogy a kisded egylet megkezdhesse áldásos tevékenységét, tárgysorsjátékkal egybekötött táncvigalmat rendez, melyre a nők sok kézi munkát ajándékoznak. 2122 sorsjegyet adnak el és a felmaradt, kisorsolt egy darab sorsjegyre eső nyereményt, egy kehelytakaró kendőt a szentiványi templom részére adományozza. Tiszta jövedelme a táncvigalomnak 612 frt. és ebből 500 frtot a templom tornyának felépítésére ajándékoz. 14 gyermek iskoláztatásáról gondoskodik, azok tandijának felét fizeti és az ő közbenjötte mellett a tandíj másik felét elengedik a tanítók. A templom szószékére pelikánt ad, ezüst kehelykannát és ostyacsészét vásáról, az orgonára 100 forintot adományoz. Szegény betegek számára kórházi edényeket szerez be, a leégett bokori és az épülő kecskeméti templom felépítésére elküldi a maga szerény segélyét, a központi gyámintézet javára 15 frtot ad. íme, Nőegyesületünk első éve a maga áldásos tevékenységével. Az őszinte szeretet vezérlete buzgóság, a cél magasztosságának megértése biztosították most már a létfenntartást, a fejlődést, a gyarapodást. És küzdött is Nőegyletünk minden tagja : fáradhatatlan buzgalommal, pénzáldozatokkal csoportosították maguk köré a jótékonyságra képes nőket, férfiakat, hogy felszántsák könnyűit annyi sok szegény, kipusztult, árva sorba került testvéreiknek. A megkezdett serény munkásság lassan bár, erősiti anyagiakban is a zsenge egyletet, tagjai száma szaporodik, de a szélesbedik jótékonyság tere is. 1865. év március hó 10-én jelenti be a mindenki által rajongóan szeretett lelkész Losoncról az eltávozását, amit néma csendben vesznek tudomásul, de minden arc a fájdalom és bánat igaz érzését tükrözi vissza: Elhagyta az egyesületet annak irányitója, éltető eleme és áldást hozó intézményt, annak fejlesztését, az árvák gondozását reá bízta a losonci ev. nőkre. 1866. év április 8-án mutatkozik be az egyház uj lelkésze Tresztyénszky Ferenc és kikéri a maga részét a Nőegyesület munkásságából és méltó utóda lesz elődjének, fáradtságot nem ismerő buzgalommal dolgozik. 1886-ban már a vidékre is eljutott a jótékonyságnak a maga nemében páratlanul álló gyakorlása, a vidék földesurai közül is számosán lépnek az egyesületbe. Az alapszabályok 1879-ben lettek miniszterileg jóváhagyva mikor is felvette a „Losonczi ág ev. hitv. egyh. Nőegyesület“ címét. A pénzbeli erő növekedésével valósággal működési iránya fejlődik ki És itt, mivel azt a sok jót egyenként felsorolnom lehetetlen, amit időről-időre nyújt az egyesület, de hogy a tiszta képet mindenki megnyerje, igyekezni fogok megvilágítani a kilejtett jótékonyság elosztásával a szeretet sugalta intézmény működését. Az iskolában: A szegény és árva gyermekek tandiiát fizette, iskolai szerekkel ellátja, felruházza. Az iskola részére tanszereket és olvasó könyveket szerez be. Az egyházban: Egyházának élt és él egyesületünk, annak erősítése egyike a kitűzött nagy feladatoknak. Évek hosszú során keresztül nagyon sokra megy a kisebb és nagyobb segélyezések összege. Város szegényeinél: A nyomor enyhítésére félszázados működése alatt nagyon sokat áldozott; ezt meghozni mindég legszentebb kötelességének tartja egyesületünk. Állandóan évről-évre, mindaddig, mig az illetők rá vannak utalva, rendes évi illetve havi segélyben részesíti az ellaggott, munkaképtelen özvegy és árva nőket. Jótékonysága kihat az ország minden részére. Bárhol ha segélyezésről van szó, elsők között van egyesületünk. A Toldi és a Kossuth szoborra, a budai honvédemlékre adakozott. Városunk ünnepein képviseltette magát, szóval mindenütt jelen van. Petőfi emléktábla leleplezésénél, az ev. gyámintézet gyűlésein, és legutóbb 1910 szeptember 10-én Kossuth Lajos szobra leleplezésénél, amit megkoszorúz. 1902. évben méltó ünnepet rendez fennállásának 40 éves jubileumán, mely alkalommal egy 4000 kor. alapítványt tesz, melynek kamatait az alapítványi levél értelmében minden évben kiházasitandó derék, szegény, arra érdemes leánynak adja ki. 1903-ban „Napközi otthont“ létesít, ahol a téli hónapokon keresztül 20 gyermeknek ad állandóan meleg eledelt. Az ismétlő iskolások részére énekes könyvet és bibliát ad. A szeretet ünnepét, a karácsonyt minden évben megüli, a szegény gyermekek részére karácsonyfát állít fel, és ellátja meleg ruházattal. Külön leánybizottságot szervezett, amely bizottság minden héten egyszer kézimunka-összejövetelt tart, hol is vallásos felolvasások közben együtt dolgozgatnak a Nőegyesület tagjai, hogy ezáltal is a Nőegylet anyagi erejét erősbitsék, a kész munkát rendelkezésére bocsátva. A befolyó összegekből reformáció alapot létesített, hogy 1917-ben reformáció-emlékünnepet tarthasson. Külön perselyeket osztott szét a hívők között, melyek összegei az orgona-alapot növelik. A jótékonyságnak eme tömeges és szép összegekbeni gyakorlása az egyesület erősségét jelenti. Erőssé tette egyesületünket a körültekintő munkásság, a hitbeli buzgóság, amit megteremtett a testvéri szeretet. Mert az évi tagsági dijak, azok csekélysége nem az a tetemes összeg, amelyből alkotni lehetne, még évtizedek alatt is, de a rendezett bálok, sorsjátékok stb. stb. jövedelmeztek, melyhez hozzájárulnak az adományok és nagyatékok. így Busbak Ádám, a losonczi egyház egykori felügyelője 1400 koronás hagyatékával, és az áldozni kész nagyon sok névnek kisebb-nagyobb összegű adománya. És mindezek eredményezték Nőegyesületünk mai, tekintettel annak mégis kicsiny körére, igy a maga nemében páratlanul álló erkölcsi tekintélyét és anyagi helyzetét, melyet következőkben tárok fel: Egyesületünk készpénzvagyona ma, 5% kamatoztatás mellett: K 21,098.25, kamatmentesen kihelyezve, K 2,995.06, ezen kivül, ettől külön kezelve 5°/# mellett, K 72.33 a reformáció alap, K 757.40 az orgona alap, K 505.76 a paplaképitési alap és igy összesen K 25,428.80 a gyűjtött vagyona. Tagjaink száma 246. Azok a tagok, akik ma Nőegyletünkkel együtt jubilálnak s tagságuk 50
