Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-26 / 52. szám

4. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. december 25.

mindamellett azzal a korlátozó intézkedéssel, hogy fuvardijat csupán a kormány által kijelölt pártok szavazói kaphatnak.

2. §. Szavazati joggal és pedig nyilvános szavazati joggal bírnak az öszszes állami dijnokok, fináncok, őrmesterek, szeszégetők, korcsmárosok, tisztesebb polgárok, ha ki tudnak mutatni apai ágon 7 panamát, anyai ágon másik 7 panamát, feltéve, hogy a jobbágyi fogadalmat Tisza Estván kezébe leteszik.

Lukács László

belügyér és jóbarát a Tisyapistától.

Egyről-másról.

Lukácsra, meg a cimborájára rájár a rúd egy idő óta. Egyik pofont kapják a másik után. Szemérmes ember ennyi pofra már a föld alá bujt volna szégyenében. De hát van Lukácsnak, meg a patrónusának szeme és szeméremérzete? Általában rósz napokra virrad ez a két «államférfiu» mostanában. Hol a «Népszavát» mentik fel, hol Kovács Oyulát. Hol a főváros szavaz bizalmatlanságot, hol egy leltári kerület esik ki óriási többséggel a kormánypárt körmei közül.

Lukácsnak, meg a cimborájának — kik a napokban már kebelbarátságot kötöttek Báli Mihálylya! is — a választójog volt eddig a végsőkre tartogatott ütőkártyájuk. A választójog volt az a maszlag, melyet idestova egy év óta Ígérgettek hol csendesebben, hol hangzatosabban úgy, ahogy a mindenkori helyzet megkívánta és rebesgették titokzatos mosolylyal, hogy ez a javaslat olyan lesz, hogy az ellenzék beleszédül — ha meglátja — annyi demokrácia láttára.

Nos az ország — mely egy kis fifika utján előbb jutott e javaslat birtokába, még mielőtt Lukácsék azt időszerűnek találták volna — bele is szédült, mikor elolvasta. Csakhogy az ő szerencsétlenségükre nem a demokratikus volta miatt szédült el egykét pillanatra. De a gazság láttára. Alig lehet hinni, hogy akadna még ma is e javaslat után becsületes, demokratikusan gondolkodó ember, ki azt nem egy óriási gazság torzszülöttének tartaná s ne kívánná most már e bábákat — kik annak létrejötténél segédkeztek — a pokol mélységes fenekére.

Lukácsnak és Tiszának tehát alighanem rossz karácsonya lesz. Meghozta nekik a Jézuska ajándékul az egész ország liberális közvéleménye feneketlen undorát és egyúttal január elsejére azt a kívánságot is: «bújjék» mindkettő vissza.. vissza .. Oda, ahonnan jött!... A lehetetlen feketeségbe .. az örökös homályba.

Ha még soká igy tart, lesznek emberek, kiknek nem lesz betevőfalatjuk. Nincs munka, nincs kereset. A gyárak százanként bocsátják szét munkásaikat, kitéve őket a kétségbeesésnek, az éhenhalás lehetőségének. Persze a gyárakat is saját kényszerült helyzetük szorítja erre az egyébként embertelennek látszó lépésre.

És közben az állam, a mindenek atyja és gondozója, védője jognak, jólétnek és tulajdonnak exeqál: foglal és árverel. Fel se

tö m

'ti "í

* rt>

r

© 3

cfi X

© 2'

3 3

2. n>

c*>

C- 3

</)*

Ö5' 3.

rr Q» 3

3“ &

£

c/5

o

Cfi

keltél még s az ágyad nincs már a helyén.

Ha kimégy az utcára, alig tudod elkerülni, hogy ne találkozzál az adóvégrehajtóval, meg hűséges kísérőjével, a dobossal. A dob. Ez az a buta hangszer, melyet ha hallasz, undor fog el mostanában. Pörgése mellett vonulnak el fiaid karácsony ünnepére messze vidéknek hóboritotta tájaira egy-két torzalaknak ideáiért és ugyané pörgéssel veszik el tőled még azt is, mi még itthon marad : a fejed alá valót.

A jegyzők — a falu miniszterei — fizetésemelést várnak a kormánytól és e célból gyülekeznek. Gyülekeznek, bizottságolnak. Mert nálunk e nélkül semmi se mehet. Botorán gondolkozol azonban ember, ha azt hiszed, hogy e gyülekezéseken komolyan szó eshetik arról, hogy mennyi is lesz majd a távoljövőben egy-egy jegyző fizetése. Istenemre, a prizrendi Prohászka hamarább visszakapta volna férfiasságának eleven jelét a szerbektől politikai intervencióra, ha elvették volna tőle, mint önök derék körjegyző urak a fizetésemelést remélhetik.

Mert, ha egy prizrendi konzulról van szó, — kivel állítólag mi más se történt, mint az, hogy egy durva szerb zupás káplár gúnyosan nagyot köpött az orra elé, — úgy egy-két félmilliárdnak a sárbadobása se vétek, de ha gyomrod korog jó atyámfia, úgy előbb a statisztikára kell súlyt helyezned és vért izzadva is kimutatnod, hogy nem marad-e véletlenül egyetlen garas is zsebedben hónap végén, melynek helye nem lenne. Mert ha igen, — úgy mit jajgatsz nótárius ?

Spec.

T

HÍREK

A katholikus Nőegylet karácsonyi vására.

Az apátlan-anyátlan kis árvák könyiiit ha csak egy órára is letörülni és az örömnek szikrácskáit szórni pár pici ártatlan léleknek korán szenvedésekhez szokott leikébe, — ez évben is kötelességének tartotta a katholikus Nőegylet.

Vasárnap délután a Vigadó nagytermében díszes karácsonyfa árnyában száz meg száz ember gyűlt össze, hogy pár fillérrel hozzájáruljon a szent célhoz és emellett megpróbálva szerencséjét is értékes tárgyakhoz jusson a sorsjáték utján.

Mint tavaly, úgy ez évben is vásárt rendezett a katholikus Nőegylet. És okosan. Egy nagy hűhóval rendezett táncmulatság óriási kiadásait a mai szűkös viszonyok mellett megkímélve, oly valamit nyújtott, melyet még a szegényebb osztályok tagjai is igénybe vehettek és emellett akaratlanul is adakozhattak. S midőn azt tapasztaltuk, hogy igazán ott láttuk a társadalmi osztályok alsóbb rétegeinek tagjait is, a szegényeket — megróva kell megjegyeznünk, hogy nem voltak jelen vagy legalább is elvétve azok, kik Losoncon magukat a felsőbb ezer boldog részesei közé számítják. Tán kicsi volt nekik ez a mulatság, a környezet.