Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-12 / 50. szám

2. oldal. ______LOSONCI ÚJSÁG 1912. december 12. se kell, mint egy jóravaló erdőőri állás meg­szerzéséhez. Egy kis . .. no de ne beszéljünk erről. Még elkoboznak. Lesz-e háború ? — kérdezik egymás­tól az emberek. — Én nem tudom : lesz-e, — felelt tréfásan egy katonatiszt valakinek kérdésére, — a káp­lárom azonban azt mondja, hogy nem lesz. Szóval találgatunk. De e találgatás közben egyre halljuk, hogy már ezt is, azt is be­hívták mellőlünk a «császár seregébe.» És ez az örökös kétségbeejtő találgatás az, mely minden más rosszabb, de bizonyos helyzetnél jobban nehezül ránk, a lelküle­tűnkre. Tegnap reggel egy gyári munkás­nak, midőn munkába igyekezett, az utcán nyomták a behívót kezébe. Szegény ember kiejtette ijedtében. Berukkolt. Otthon fele­sége és négy gyermeke van. Lesz-e háború vagy nem lesz, — nem tudjuk még. De hogy óz a munkás és még sok más kenyér nélkül hagyta otthon a családját, — az bizonyos. Jótékonysági intézményeink! Most itt az idő a segítségre. Ne a «központokba,» meg nem tudom én miféle pontokba küldjük be garasainkat. Ne csináljunk mi most alapít­ványokat. De osszuk szét itt a garasokat. Segítsünk azokon, kik nem várhatnak holnapig kenyérke és tüzelő nélkül. Spec. A vízvezeték. Varga és Basch mérnökök mű­szaki jelentése Losonc r. t. város vízellátásáról. (Folyt, és .vége.) A város képviselőtestülete által majdan megalkotandó vizdijszabályzatban megálla­pítandó vizdijak a fenálló gyakorlatnak meg­felelően csak 3—5 év időtartamra lesznek megállapítva, mert a tapasztalati adatok sze­rint minden városi vízvezetéknek a jövedelme a város fejlődésével állandóan növekszik és ha a város nem kívánja a vízvezetéket, mint elsőrangú közegészségügyi intézményt, jö­vedelmet hajtó vállalattá fejleszteni, úgy a képviselőtestületnek, mint vizműtulajdonos­­nak mindenkor módjában álland az üzem első éveire megállapított vizdijakat annyira mérsékelni, hogy a vízvezeték csak a ki­adások fedezésére szükséges jövedelmeket hajtsa. Az eddig előadottakból következik, hogy a vízvezeték létesítésének és üzembentartá­­sának elengedhetetlen előfeltétele a 6 koro­nás vizdij bevezetése és kötelezővé tétele. Hogy vájjon ezen maximális vizdijnak a ki­vetése és behajtása arányban áll-e a város kö­zönségének teherviselő képességével, azt leg­célszerűbben úgy ítélhetjük meg, ha azon sze­gényebb sorsú családok viszonyait vizsgál­juk, kik családjaikkal együtt egy szoba és egy konyhából álló lakásban élnek, kik az általuk lakott két helyiség után évenként 12 korona vizdijat fizetnek, miáltal háztartá­suk naponként majdnem 4 fillérre! drágul meg. Ezen valóban elenyészően csekély ház­tartási drágulást — úgy véljük — még a szegényebb sorsuak is könnyűszerrel visel­hetik, mert a vízvezeték létesítése folytán megszabadulnak a köz- és magánkutakból, valamint patakokból történő vizhordás kelle­metlenségeitől és költségeitől és megkímél­­tetnek azon járványos betegségektől, melyek­nek terjesztői rendesen a megfertőzött kut­­vizek. Ezen 4 filléres napi töbletkiadás ellené­ben a szegényebb sorsuak is a konyhai viz­x % fcr-1 PO ■§ CTQ > 1- GG r* ->' a CD 2 w O“1 o: crr* CT) < ■ " CD* ^ o ^ > 3 w to CD z i: er' O 3 r O f-Ps ** ^ o* “ 2 ro to *<, =3 S3 CO l'——* -p; t m & cn m ~ O m> cn ni' 03 m 2 5T CD'«« CO K. 1 Sr pJ er P*N a >—* xCíQ ■a |T P-­csapból meríthetik a magas fekvésű hegyi forrásokból eredő egészséges ivóvizet bősé­ges mennyiségben, miáltal megtakarítják a járványos betegséggel járó költségeket is, melyek a legtöbb esetben meghaladják az átlagos napi 4 filléres vizdijat. Ugyan ez áll a szerencsésebb viszonyok közt élő vagyo­nosabb családokra is, kik több lakosztályuk után aránylagosan több vizdijat fizetnek. Hogy számszerűleg regisztráljuk a jobb­­módú családokra jutó vizdij terheket, vegyünk alapul olyan családot, melynek lakása 4 szoba. 1 konyha, 1 előszoba, 1 fürdőszoba és 1 vizöblitéses klozetből áll, mely helyiségek után a «Fedezet» fejezetben előirányzott egy­ségárak alapján évenként összesen 64 korona vizdij fizetendő, vagyis naponként 18 fillér. Ha ezen családok számot vetnek azzal, hogy mibe kerül nekik jelenleg az ivóvíznek és a használati vizeknek a hordatása, úgy arra a meggyőződésre jutnak, hogy a vá­rosi vízvezeték létesítésével járó kötelező vizdijak bevezetése reájuk nézve nemcsak hogy uj terhet nem jelent, de még talán megtakarítást is elérnek, azonkívül dijtala­­lanul élvezik azon közegészségügyi és ké­nyelmi előnyöket, melyeket a víznek a laká­sokba való kiszolgálása nyújt. Azon legszegényebb sorsuakra nézve pedig, kik még a minimális 6 koronás évi vizdijat sem tudják elviselni, a képviselő­­testület, mint vizműtulajdonos a vizdijat illetőleg oly kivételeket statuál, hogy ezek a vízvezetéki közkutakról szerzik be vízszük­ségleteiket, amiért évenként 1—2 koronát fizetnek, vagy teljesen díjtalanul hordhat­ják a. vizet. A város közönsége által általánosságban fizetett vizdijak jelentékeny része ugyancsak a közönség javára megtérül a tüzbiztositási dijak csökkenésében, mert azokban a köz­ségekben, hol magas nyomásra berendezett központi vízvezeték van — mivel a tűzvész esélyei kisebbek — a biztosítási dijak alacsonyabbak. A vizdijak jelentékeny részének a meg­térülését és igen nagy horderejű közegész­ségügyi előnyt nyújt továbbá azon körül­mény, hogy a vízvezetékek megépítése foly­tán lehetővé válnék az összes házi szenny­vizeknek főkáliáknak a már létesített csator­názás utján való levezetése, miáltal a vá­rosban rendszeresített tőzegszóró-árnyék­­székben gyűjtött főkáliák kihordása teljesen elesnék, mi nemcsak egy közegészségügyi szempontból majdnem tarthatatlan állapot megszűnését jelentené, hanem a város közön­sége megszabadulna azon nagy terhektől, melyeket ezen kihordás okoz. Ennek lehe­tővé tétele azonban szükségessé tenné a már létező csatornahálózatnak főgyűjtővel való kiegészítését és a kitorkolásnál a szenny­­viztisztitó-berendezés létesítését. A városi csatornázás tökélesitésére, mint a vízvezeték kiegészítő tartozékára e helyütt csak utalni kívántunk, mert a csatornázás kiegészítése, mint önnálló kérdés, külön tanulmányt igényel. A csatornázás kérdésé­nek ilyetén való végleges rendezése azon­ban műszaki szempontokból csak akkor képezheti érdemleges foglalkozás tárgyát, ha az erre vonatkozó és a városnál nyilvántar­tott gazdasági adatok alapján a város közön­sége elvileg már határozott. Megtérül végül a közönség által fizeten­dő vizdijak egy további része azáltal is, hogy a házikutak fentartása a vízvezeték létesítése folytán teljesen tárgytalan leend. A vízvezeték pénzügyi részének «évi kia­dások» fejezete alatt láttuk, hogy a város­nak évenként 101000 kor. kiadása van a vízvezeték építésére, üzembentartására és fentartására. Ha a vízvezeték által szállított vízből naponként átlag 1500 köbméter mennyiség értékesíthető, úgy a vízvezeték által szállított és értékesített évi vízmennyi­ség 547.500 köbmétert jelent, mely mennyi­ség 100000 koronába kerülvén, egy köb­méter (10 hektoliter) víznek a termelése és szállítási önköltsége a városnak, mint vizmü­­tulajdonosnak 1 “““jokereken 18 fillérbe ke­rül. Ez az önköltség az üzem első éveiben, mikor még az átlagos napi fogyasztás 1500 köbméteren alul marad, nagyobb lesz 18

Next

/
Thumbnails
Contents