Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-12 / 50. szám
2. oldal. ______LOSONCI ÚJSÁG 1912. december 12. se kell, mint egy jóravaló erdőőri állás megszerzéséhez. Egy kis . .. no de ne beszéljünk erről. Még elkoboznak. Lesz-e háború ? — kérdezik egymástól az emberek. — Én nem tudom : lesz-e, — felelt tréfásan egy katonatiszt valakinek kérdésére, — a káplárom azonban azt mondja, hogy nem lesz. Szóval találgatunk. De e találgatás közben egyre halljuk, hogy már ezt is, azt is behívták mellőlünk a «császár seregébe.» És ez az örökös kétségbeejtő találgatás az, mely minden más rosszabb, de bizonyos helyzetnél jobban nehezül ránk, a lelkületűnkre. Tegnap reggel egy gyári munkásnak, midőn munkába igyekezett, az utcán nyomták a behívót kezébe. Szegény ember kiejtette ijedtében. Berukkolt. Otthon felesége és négy gyermeke van. Lesz-e háború vagy nem lesz, — nem tudjuk még. De hogy óz a munkás és még sok más kenyér nélkül hagyta otthon a családját, — az bizonyos. Jótékonysági intézményeink! Most itt az idő a segítségre. Ne a «központokba,» meg nem tudom én miféle pontokba küldjük be garasainkat. Ne csináljunk mi most alapítványokat. De osszuk szét itt a garasokat. Segítsünk azokon, kik nem várhatnak holnapig kenyérke és tüzelő nélkül. Spec. A vízvezeték. Varga és Basch mérnökök műszaki jelentése Losonc r. t. város vízellátásáról. (Folyt, és .vége.) A város képviselőtestülete által majdan megalkotandó vizdijszabályzatban megállapítandó vizdijak a fenálló gyakorlatnak megfelelően csak 3—5 év időtartamra lesznek megállapítva, mert a tapasztalati adatok szerint minden városi vízvezetéknek a jövedelme a város fejlődésével állandóan növekszik és ha a város nem kívánja a vízvezetéket, mint elsőrangú közegészségügyi intézményt, jövedelmet hajtó vállalattá fejleszteni, úgy a képviselőtestületnek, mint vizműtulajdonosnak mindenkor módjában álland az üzem első éveire megállapított vizdijakat annyira mérsékelni, hogy a vízvezeték csak a kiadások fedezésére szükséges jövedelmeket hajtsa. Az eddig előadottakból következik, hogy a vízvezeték létesítésének és üzembentartásának elengedhetetlen előfeltétele a 6 koronás vizdij bevezetése és kötelezővé tétele. Hogy vájjon ezen maximális vizdijnak a kivetése és behajtása arányban áll-e a város közönségének teherviselő képességével, azt legcélszerűbben úgy ítélhetjük meg, ha azon szegényebb sorsú családok viszonyait vizsgáljuk, kik családjaikkal együtt egy szoba és egy konyhából álló lakásban élnek, kik az általuk lakott két helyiség után évenként 12 korona vizdijat fizetnek, miáltal háztartásuk naponként majdnem 4 fillérre! drágul meg. Ezen valóban elenyészően csekély háztartási drágulást — úgy véljük — még a szegényebb sorsuak is könnyűszerrel viselhetik, mert a vízvezeték létesítése folytán megszabadulnak a köz- és magánkutakból, valamint patakokból történő vizhordás kellemetlenségeitől és költségeitől és megkíméltetnek azon járványos betegségektől, melyeknek terjesztői rendesen a megfertőzött kutvizek. Ezen 4 filléres napi töbletkiadás ellenében a szegényebb sorsuak is a konyhai vizx % fcr-1 PO ■§ CTQ > 1- GG r* ->' a CD 2 w O“1 o: crr* CT) < ■ " CD* ^ o ^ > 3 w to CD z i: er' O 3 r O f-Ps ** ^ o* “ 2 ro to *<, =3 S3 CO l'——* -p; t m & cn m ~ O m> cn ni' 03 m 2 5T CD'«« CO K. 1 Sr pJ er P*N a >—* xCíQ ■a |T P-csapból meríthetik a magas fekvésű hegyi forrásokból eredő egészséges ivóvizet bőséges mennyiségben, miáltal megtakarítják a járványos betegséggel járó költségeket is, melyek a legtöbb esetben meghaladják az átlagos napi 4 filléres vizdijat. Ugyan ez áll a szerencsésebb viszonyok közt élő vagyonosabb családokra is, kik több lakosztályuk után aránylagosan több vizdijat fizetnek. Hogy számszerűleg regisztráljuk a jobbmódú családokra jutó vizdij terheket, vegyünk alapul olyan családot, melynek lakása 4 szoba. 1 konyha, 1 előszoba, 1 fürdőszoba és 1 vizöblitéses klozetből áll, mely helyiségek után a «Fedezet» fejezetben előirányzott egységárak alapján évenként összesen 64 korona vizdij fizetendő, vagyis naponként 18 fillér. Ha ezen családok számot vetnek azzal, hogy mibe kerül nekik jelenleg az ivóvíznek és a használati vizeknek a hordatása, úgy arra a meggyőződésre jutnak, hogy a városi vízvezeték létesítésével járó kötelező vizdijak bevezetése reájuk nézve nemcsak hogy uj terhet nem jelent, de még talán megtakarítást is elérnek, azonkívül dijtalalanul élvezik azon közegészségügyi és kényelmi előnyöket, melyeket a víznek a lakásokba való kiszolgálása nyújt. Azon legszegényebb sorsuakra nézve pedig, kik még a minimális 6 koronás évi vizdijat sem tudják elviselni, a képviselőtestület, mint vizműtulajdonos a vizdijat illetőleg oly kivételeket statuál, hogy ezek a vízvezetéki közkutakról szerzik be vízszükségleteiket, amiért évenként 1—2 koronát fizetnek, vagy teljesen díjtalanul hordhatják a. vizet. A város közönsége által általánosságban fizetett vizdijak jelentékeny része ugyancsak a közönség javára megtérül a tüzbiztositási dijak csökkenésében, mert azokban a községekben, hol magas nyomásra berendezett központi vízvezeték van — mivel a tűzvész esélyei kisebbek — a biztosítási dijak alacsonyabbak. A vizdijak jelentékeny részének a megtérülését és igen nagy horderejű közegészségügyi előnyt nyújt továbbá azon körülmény, hogy a vízvezetékek megépítése folytán lehetővé válnék az összes házi szennyvizeknek főkáliáknak a már létesített csatornázás utján való levezetése, miáltal a városban rendszeresített tőzegszóró-árnyékszékben gyűjtött főkáliák kihordása teljesen elesnék, mi nemcsak egy közegészségügyi szempontból majdnem tarthatatlan állapot megszűnését jelentené, hanem a város közönsége megszabadulna azon nagy terhektől, melyeket ezen kihordás okoz. Ennek lehetővé tétele azonban szükségessé tenné a már létező csatornahálózatnak főgyűjtővel való kiegészítését és a kitorkolásnál a szennyviztisztitó-berendezés létesítését. A városi csatornázás tökélesitésére, mint a vízvezeték kiegészítő tartozékára e helyütt csak utalni kívántunk, mert a csatornázás kiegészítése, mint önnálló kérdés, külön tanulmányt igényel. A csatornázás kérdésének ilyetén való végleges rendezése azonban műszaki szempontokból csak akkor képezheti érdemleges foglalkozás tárgyát, ha az erre vonatkozó és a városnál nyilvántartott gazdasági adatok alapján a város közönsége elvileg már határozott. Megtérül végül a közönség által fizetendő vizdijak egy további része azáltal is, hogy a házikutak fentartása a vízvezeték létesítése folytán teljesen tárgytalan leend. A vízvezeték pénzügyi részének «évi kiadások» fejezete alatt láttuk, hogy a városnak évenként 101000 kor. kiadása van a vízvezeték építésére, üzembentartására és fentartására. Ha a vízvezeték által szállított vízből naponként átlag 1500 köbméter mennyiség értékesíthető, úgy a vízvezeték által szállított és értékesített évi vízmennyiség 547.500 köbmétert jelent, mely mennyiség 100000 koronába kerülvén, egy köbméter (10 hektoliter) víznek a termelése és szállítási önköltsége a városnak, mint vizmütulajdonosnak 1 “““jokereken 18 fillérbe kerül. Ez az önköltség az üzem első éveiben, mikor még az átlagos napi fogyasztás 1500 köbméteren alul marad, nagyobb lesz 18