Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-12 / 50. szám
1912. december 12. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. fillérnél. Az üzem későbbi éveiben pedig, amikor az átlagos napi fogyasztás meghaladja az 1500 köbmétert, a többletnek megfelelően csökkeni fog, miért is célszerű lesz a víznek köbméterenkénti egységárát az első vizdijszabályzat megállapítása alkalmával 30 fillérben megállapítani, mely egységár később a fogyasztás növekedtével csökkenthető lesz. Az itt megállapított köbméterenkénti 18 filléres önköltség túlzottan magas, különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy a többi magyar városok vízvezetékeinél az önköltségek 5—10 fillér között ingadoznak. Ezen tulmagas önköltség abban leli magyarázatát, hogy a források, honnan a vízkivétel történik, nagyon messze, mintegy 30000 méterre vannak a várostól, minélfogva a beruházási költségek 4. tételei alatti 600000 korona, mint nem gyümölcsöző befektetés terheli az egész vízvezetéket. A tulmagas önköltség tehát a vízbeszerzési kedvezőtlen viszonyok folyománya. Miután pedig a termelési és szállítási költség tulmagas és mert a vízvezeték szállítóképessége korlátolt, tehát kétszeresen indokolt, hogy a vizműtulajdonos város a vízmű üzembehozatalával szigorú vízfogyasztási fegyelmet tartson fenn, mellyel a vízpazarlást meggátolja. Az itt említett vízpazarlás azonban nem téveszthető össze a vízvezetéki víznek közegészségügyi szempontokból való bőséges használatával. A vízpazarlás meggátlásának a leghathatósabb eszköze a vízmérők kötelező bevezetése, olyaténképpen azonban, hogy a vízmérő beállítása nem helyezi hatályon kívül a helyiségenkénti átalányárat, amelyet a fogyasztók feltétlenül fizetni tartoznak, még akkor is, ha kevesebb vizet fogyasztanának, mint amennyit az átalányárért köbméterenként 30 fillérrel számítva fogyaszthatnának. Ez indítja a fogyasztókat a víznek bőséges használatára, mert ha már meg kell fizetniük a bőséges használat alapján megállapított vízmennyiséget, akár elfogyasztották azt, akár nem, akkor nem fognak a kelleténél nagyobb mértékben takarékoskodni a vízhasználattal, viszont óvakodni fognak az indokolatlan vízpazarlástól, mert a vízmérő által mutatott többletfogyasztásért a helyiségenként!' átalányáron felül külön kell megfizetniük. Ezen körülményt csak azért kívántuk felemlíteni, hogy a város közönsége már most a vízvezeték létesítésére irányuló tárgyalások legelején megbarátkozzék a vízmérők kötelező bevezetésének az eszméjével, nehogy a vízvezetéki szabályrendelet megalkotása idején idegenkedjék attól, ami más városoknál szerzett tapasztalatok szerint elengedhetetlennek bizonyult. Koholmány. Jó forrás. Kiküldött tudósítónknak sikerült minden munkapárti lapot megelőzve Hazai Samu — a báró — közelébe férkőzni és őt meginterjúvolni. — Lesz-e háború kegyelmes uram? — kérdé tudósítónk hafniskásan. — Valószínűleg nem lesz. Paperlapá ! Biztosat tessék mondani! — Biztosan csak annyit mondhatok, — feleié a nagy gondolkozó, — hogy valószínűleg nem lesz. És ezt mondja meg otthon — a munkapárt vezetőségének is. — Eszerint biztos csak a fináncbiztos kegyelmes uram, — ugyebár? — Maga kis rossz viccelő! — mosolygott Samu, a Hazai. — Apropos. Hát a Móric, az Auffenberg? Kegyelmes uram, bizonyára már jóelőre, már a delegációs ülés idején értesülve volt bukásáról ? — No hallja, — mi sem természetesebb. Én már régen tudtam. — Hát akkor mért nem emlité ezt Serényi, — a gróf; — a bukás előtti napon tartott beszédében ? — Elfelejtettem neki megmondani. Tudja az ily piti dolgok nincsenek mindig az ember eszében. Utóvégre egy Móriccal több, vagy kevesebb Külföldi. Az izr. Nőegylet hangversenye. A Losonci izr. Nőegylet e hó 7-én rendezett táncmulatsággal egybekötött hangversenyéről méltán azt mondhatjuk, hogy egyike volt s egyike lesz az ezidei szezonban eddig és ezután rendezett hasonirányu mulatságok közt a legjobbaknak. Egy úgy erkölcsileg, mint az anyagiakban nagyszerűen sikerült hangversenyről van módunkban ezúttal beszámolni és amidőn ezt tesszük, nem mulaszthatjuk el, hogy legelső sorban a rendezőséget, élén buzgó elnöknőjével Sacher Gusztávnéval, — meg ne dicsérjük. Mert e vigalomnak rendezősége s Sacher Gusztávné elnöknő fáradságot, munkát és anyagi áldozatot nem kiméivé igazán oly magas művészetről tanúskodó műsorral szolgáltak a szép számban megjelenteknek, melyért csak hálás elismeréssel adózhatunk. A szereplő művészekről száraz kritika hangján szólani nem látjuk helyén valónak. Mert mit Írhatnánk dr. Várkonyi Béla pompás zongoraszámairól, Sanders Pál művészi hegedüjátékáról s az ügyesen hozzá illeszkedő, magas színvonalon álló kíséretről, melyet Domber Józsefné úrnő nyújtott a zongorán? Többet nem, legfeljebb annyit, hogy mindez nagyszerű, mindez igen szép volt s örülni fogunk, ha e kedves művészeket még egy párszor élvezni lesz módunkban Losonc művészi pódiumán. Tagadhatatlan tény azonban, hogy az, ami a hangversenyt örökké emlékezetessé tette számunkra, Fényes Erzsiké urhölgy szereplése volt. Ezt a bájos művésznőt még egy párszor meghallgattuk volna és meghallgatnánk. Az ő számai voltak a legrövidebbek s tagadhatatlanul a legélvezetesebbek. Ez utóbbihoz persze nagy mértékben hozzájárult a művésznőnek kedves megjelenése is és a zongorajáték, melyhez hasonló, distingvált kisérőjátékot ritkán hall az ember. Ez utóbbit Szász Andorné úrnő nyújtotta, ki már megjelenésével is szintén úgy magával ragadta a hallgatóságot, mint az énekesnő, ki nővére volt. A komoly, művészi magaslaton álló műsort — bár tartalmát tekintve, nem volt egészen hozzáillő, — mégis ügyesen zárták le Kovács Andor cabaretművésznek vig magánszámai, melyeknek során a jól sikerült kuplékon és mókákon nagyokat kacagott a publikum. Az előadást tánc követte, mely a hajnali órákban ért végett. Ezzel pontot is tehetnénk referádánk mögé, ha a kérdés kapcsán még valamiről megemlékezni szükségesnek nem tartanánk. Ez a valami: a mi publikumunk egy-néme-Iyikének (nomina sunt odiosa) igazán különös viselkedése. Voltak egyesek, akik a komoly, élvezettel hallgatható számok alatt vígan nevetgéltek, hangosan beszélgettek és egyáltalán nem törődtek azzal, hogy ez molesztálja a többieket is,— a komolyabbakat. Elvégre egy mulatságon mindenki egyenlő; mindenkinek joga van az élvezethez és ebben őt még oly valaki se akadályozhatja meg, ki magát többnek tartja a közönséges halandónál és kékes (de nem kék!) vért vél ereiben csörgedezni. Az ilyen maradjon otthon. Kr. ö HÍREK * Kinevezés. A füleki állami iskolai gondnokságnál Kapás Arnold füleki lelkész elhalálozásával megüresedett elnöki állásra a vallás- és közoktatásügyi miniszter Bálint Benedek lelkészt, zárdafőnököt; özv. Zorkóczy Jánosné elhalálozásával a losoncapátfalvi állami óvodafelügyelő bizottságánál megüresedett tagsági helyre Schmeichler Alfrédné úrnőt, posztógyári igazgató nejét nevezte ki. Esküvő. Dr. Székács István fiatal ügyvéd e hó 10-én tartotta esküvőjét Lagler Lenkével, néh. Lagler Jenő máv. főellenőr és Draskóczy Julia leányával. Esküvő után a fiatal pár Münchenbe nászúira ment. Nyugalomba vonult főszolgabíró. Szakáll Ferenc, a füleki járás főszolgabirája a vármegye törvényhatósági bizottságától nyugdíjaztatását kérte. A törvényhatósági bizottság érdemeinek elismerése mellett vármegyénk ezen régi tisztviselőjét nyugdíjazta. Szakáll Ferenc szolgálata ideje alatt nemcsak a köszpontban, de a vármegye több járásában is teljesített szolgálatot s mint főszolgabíró a sziráki és füleki járást vezette. Mindenütt ahol működött a lakosság szeretetét és becsülését nyerte el igazságos és pártatlan tevékenységével, amely járásának minden tekintetben való fejlődésére irányult. Kinevezés. A budapesti Ítélőtábla elnöke a balassagyarmati törvényszék mellett szervezett esküdtszék elnökévé 1913. évre Kletzár Lajos törvényszéki bírót, helyetteséül Jókuthy Miklós törvényszéki birót nevezte ki. Máli néni hangversenye. Igazán kedves, szivet-lelket kielégítő élvezetben lehetett része azoknak, akik Horváth Amália e hó 8-án rendezett jótékonycélu hangversenyét meghallgatták. Egy bájos fiatal lányokból és kis fiúcskákból álló társaság mutatta be a szép számban megjelent közönségnek zsenge tanulmánya eredményét és őszinte dicséret illeti meg mindannyiát. A siker oroszlánrésze persze a jó Máli nénié, kinek tudása, igyekezete meglátszott mindazokon az apró kezeken, melyeknek a hangversenyen szerep jutott. Az ügyes zongoraszámokat, — melyeket Prichradny Lili, Kolener Blanka, Chiprian Jolán, Hornbacher Ilona, Kudelka Ella, Korda Géza és Szabó Sándor játszottak le, — Losonczi Böske énekszáma, Fekete Ibolya, Fabriczy Lenke és Prichradny Lili szavalatai szakították félbe, kik valamennyien, de különösen Fabriczy Lenke melodrámájával, osztatlan tetszésben részesültek a publikum részéről. Kinevezés. A közoktatásügyi miniszter Zachar Ilonát a felsőtisztási áll. óvodához óvónővé nevezte ki.
