Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-21 / 47. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. november 21. A malom alatt. A bihari kán «szellemi fegyverekkel» akar harcolni. Igaz, hogy erre már csak azután gondol, miután ellenfeleit fegyveres erővel elnémította. Egy Tisza Pistától azonban ez is szép. A szolgabiróerkölcsü és szolgabiró- Iátkörü mungóvezető európaiaskodik. Nagy beszédeket tart, meglehetősen hig tartalommal, amik már hetekkel ezelőtt megolvashatók voltak a kormányzsoldon élő munkapárti lapokban. A legpompásabb azonban az a gondolatmenete, hogy hajlandó eltávozni az elnöki székből, mert maga is belátja, hogy olyan embernek kell ülni az elnöki székben, akinek a közelmúlt «dicsteljes eseményedben nem volt közvetlen része. Szembetűnő, hogy a bihari kaimakám ezeket a «dicsteljes» eseményeket maga is kompromittálónak tarthatja, mert hiszen ha ezek az események valóban oly honmentő, nagyszabású cselekedetek volnának, akkor ezek bizonyos glóriát adnának a tettek elkövetőinek. Egy ilyen glória pedig csak nem lehet akadálya annak, hogy az ember közszerepet vigyen. Sőt. A bihari ember azonban bár dühös szájjal hazudja cselekedetei honmentő voltát, maga is érzi, hogy az ilyen honmentésért Franciaországban húsz esztendei sáncmunkát kellene végeznie Kaledóniában. Ha azonban Estván mégis csak káromkodik néha-néha, — Lukács, ez a szánalmas beamter mintha nem is léteznék. Cselédszerepe annyira feltűnő, hogy kísérletet sem tesz az ellensúlyozására. Őneki elég az ebéd az udvarnál, ebéd a külügyminiszternél, ebéd saját magánál. Eszik a kiváló államférfim Közben-közben megjelennek némi-nemü kérődzések a választójogról, hogy milyen liberális is lesz az. Ezt ugyan senki sem hiszi el. Sőt mitöbb. Ha már valóban liberális reformot csinálna is, még akkor is hazudna. Mert köztisztelt miniszterelnökünk szava már annyi hitellel sem bir, mint egy egyszerű tagadással védekező alperesé. Illusztris miniszterelnökünk szándékai, szavai kevesebbek a pelyvánál, amit magával ragad a legkisebb szellő. Hogy liberális lesz az a reform: Meghisszük, ha a bécsi udvar is úgy akarja. S. V Zadubán Gyula meghalt. Dudás 1 Hát ezt is megtudtad tenni velünk? Megtudtad cselekedni, hogy itt hagysz mindnyájunkat, kik őszintén szerettünk, — egyetlen utolsó kézszoritás nélkül? Megáll az eszünk. Eláll egy pillanatra szivünk verése, midőn arra gondolunk, hogy Te már nem vagy többé, hogy Te már nem lehetsz többé köztünk. Hogy a te örökké vidám, mosolygó arcod soha se néz ránk többé. Tréfáidat, évődéseidet, — melyekben mester voltál, — nem halljuk már soha. Ritka ember voltál Dudás. Neked nem voltak ellenségeid csak jóbarátaid. Te még ellenségeidet is lebilincselted volna modoroddal. Ürességet, tátongó, mély űrt hagytál magad után Dudás. Mert a te helyedet nem pótolja köztünk senki s tolakodó kontár lenne az, ki erre vállalkoznék. Rád gondolok. Lelki szemeim elé képzelem azokat a kellemes perceket, melyekben Te, egyedül csak Te egy egész társaságot utánozhatatlanul ügyesen mulattattál. S eme ma már keserű emlékek hatása alatt eszünkbe ötlik, hogy Téged a te megtréfáló kedved nem hagyott el még talán a távozásodkor se. Hiszen úgy mentél el közülünk, hogy senki se hitte, — akkor mentél el, mikor már mindenki remélte itt maradásodat. Megtréfáltál minket Dudás. Kitettél velünk Dudás. Alig pár lábnyi föld szorult közénk s még is egy egész világ választ most már el Tőled Dudás. De amig minden tréfád, minden élcelődésed, melyet azelőtt hallottunk Tőled, tetszett nekünk, — mulattunk rajtuk, — mert soha se voltak durvák, sértők s még ha valakit céltábládul használtál is, oly kedvesen tetted, hogy az illető mulatott legjobban maga, — addig most —fájdalom, — rossz viccet csináltál velünk, — Dudás, — mert az fáj nekünk, amit most cselekedtél. És fájni fog e tréfád, nekünk mindég, ha azokra a helyekre nézünk és tesszük a lábunkat, hol Veled voltunk, hová Veled jártunk, amelyeket betöltött jókedvvel, vigsággal mindig a te kedélyed, a te bút felejtető örök vidámságod. Szervusz Dudás! Az egész várost megrendité az a gyászhir, hogy társadalmunknak egyik közkedvelt tagja, a Losoncon egyszer annyiszor szereplő vonósnégyes primhegedüse Zadubán Gyula máv. főellenőr e hó 17-én elhalt. Alig van ember Losoncon, ki őt ne ismerte volna. Alig van ember, ki őt ne szerette volna. Pár hét előtt hirtelen ágyba döntötte a hastífusz s nem is kelt felt többé. Temetése e hó 19-én délután 3 órakor ment végbe, óriási részvét mellett. Megjelentek pályatársai úgyszólván az egész vonalról, hová hetenként eljárt s hol mindenki őszintén tisztelte a derék, jószivü és igazságos feljebbvalót és kartársat, — a város polgárságának szine-java, a város vezetősége. A temetési szertartást dr. Valihora János apát-plébános végezte, — mig a sírnál Bartos Gyula forgalmi főnök-helyettes búcsúzott el az eltávozott kollégától. A család a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Zadubán Gyuláné szül. Szlávy Irma, gyermekei Gyula és György, úgy a magok, mint a nagyszámú rokonság nevében is mélyen szomorodott szívvel tudatják, hogy a forrón szeretett férj és gyöngéd apa Zadubán Gyula, máv. főellenőr, életének 44-ik, boldog házasságának 26-ik évében folyó hó 17-én délután 5 órakor hosszas és súlyos betegség után csendesen elhunyt. A boldogulnak földi maradványai folyó 19-én délután 3 órakor fognak a gyászháztól a róm. kath. egyház szertartásai szerint örök nyugalom helyére kisértetni. Losonc, 1912. november 18-án. Béke emlékének! —i. Telefonszám 148. Telefonszám 148. A RÁROSMULYADI VASAS, szénsavval telitett TERMÉSZETES ÁSVÁNYVÍZ főlerakata Jókai-utca 39. szám alatt van. Literes palackokban házhoz szállítva (palack nélkül) 10 fillérért kapható. A vízvezeték. Varga és Basch mérnökök műszaki jelentése Losonc r. t. város vízellátásáról. (Cikksorozat.) A városnak úgy ivási, valamint minden néven nevezendő célra szolgáló vízzel való ellátásához szükséges vízmennyiségnek a beszerzése már az 1901. évben képezte tanulmányozás és kutatás tárgyát. A megejtett kutatások eredménye a város takácsához intézett és 1902. évi november hó 27-én kelt jelentésben van tüzetesen ismertetve. Ezen jelentésben a kotmanovai völgy magasán fekvő forrásai vannak megjelölve mint olyanok, melyekből a város összes vízszükséglete gravitációs utón beszerezhető. A vizbeszerzésnek ezen módja azonban a nagy távolság és a csővezetéknek a völgyben való bevezetésénél megnyilatkozó nehézségek folytán előálló nagy beruházási költségek miatt akkoron mellőztetett. Később a Dabar-patak forrásainak a bevezetése terveztetett oly módon, hogy a forrásvizeknek száraz időben való elégtelensége völgyzárlatban gyűjtött és mesterséges utón tisztított csapadékvízzel pótoltassék. Ezen megoldást a helyszínére kiszállott Farkas Kálmán miniszteri tanácsos nem javasolta a völgyben levő épületektől eredhető fertőzés miatt. A Tugár-völgyben és az Ipoly-völgyben Pincnél megejtett talajvíz utáni kutatások szintén nem jártak eredménnyel. Ezen eredménytelen kutatások után a város az utóbbi években a rózsaszállási források esetleges felhasználását tanulmányoztad. A rózsaszállási források 1901. évben azért nem tanulmányoztattak tüzetesen, mert az általuk szolgáltatott viz látszólag annyi meszet tartalmazott, hogy emiatt ivási célra nem vélelmeztetett alkalmasnak. Ezen források összes vízmennyisége a folyó év nyarán a városi mérnök által hosszab időn át eszközölt mérések szerint 15 másodperclitert eredményezett. Folyó évi november hó 4-én a városi mérnök közbenjötte mellett megejtett helyszíni szemle alkalmával megállapítottuk, hogy a rózsaszállási források, eltekintve a fent megállapított 15 mpliter viz elégtelen voltától, már azért sem vehetők figyelembe, mert a fenti vízmennyiség számtalan apró forrásból ered, melyeknek összefoglalása több völgyben szétszóst fekvésüknél fogva nehézkes és költséges, azonkívül pedig a fakadási helyek, melyeknek jó része a község belsőségében van, nemcsak szépészeti szempontokból, hanem közegészségügyi szempontokból is aggályos, minélfogva ezen megoldási módozat is mellőzendő volt. Az itt említett vízbeszerzési tanulmányoksorán állandóan szem előtt tartatott azon eshetőség, hogy szükség esetén Málnapatak fölött az Ipolyvölgybe torkolló mellékvölgyek forrásaiból szereztetnék be a vízvezeték táplálásához szükséges viz, mely völgyeknek a forrásai köztudomás szerint is nagymennyiségű vizet szolgáltatnak. Ennek a forrásvidéknek az igénybevétele azonban a várostól való nagy távolság miatt csak arra az esetre terveztetett, ha a városhoz közelebb fekvő völgyekből a vizbeszerzés lehetősége kizártnak tekintendő. A fentebb előadottak szerint a vizkutatás kérdésében immár eljutott a város annyira, hogy ma már megállapítható, hogy a vízmennyiség szempontjából kellő biztonság mellett csakis a kotmanovai forrásokból szerezhető be a szükséges viz vagy pedig a Málnapatak fölötti oldalvölgyekből. A kotmanovai völgy forrásai közelebb vannak ugyan a városhoz mint a málnapatakai források, de a kotmanovai völgyben csőfektetési szempontból fennálló és fentebb említett nehézségek miatt tanulmányozni kellett a málnapatakai forrásokat is. A folyó évi november hó 5-én megejtett helyszíni tanulmány alkalmával megállapitot-
