Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-24 / 43. szám
4. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. október 24. Könyvtára most megjelent 20 pompás köteteiét mindenki ingyen kapja meg, aki legalább félévre hat koronával előfizet a «Háztartásra». Ne halassza holnapra a magyar asszonyok e kiváló közlönyének a megrendelését, hanem még ma kérjen ingyenes mutatványszámot a «Háztatás» kiadóhivatalától, Budapest, VI., Eötvös-utca 36. PALM4 valódi 1m * ItAUCSUK-CIPÓSAROK DOBOZA. MINŐSÉGE: ARANY SZÍNHÁZ Hát kérem, utóvégre még egy a hivatása legtetejére álló mungólap is belátja egyszer, hogy a mindenkori kormány folytonos agyba-főbe dicsérgetése, az ellenfélnek durva lepiszkolása ma már nem oly témák, melyek érdekelnek. Ezekkel jól van lakva minden ember. így legfeljebb csak belenéz az unalmát elűzni akaró az efféle lapba szorultságból és aztán lecsusztatja: menj a fenébe. Kell tehát téma. Valami más, valami más — kérem. Kell olyan, mely vágjon, csípjen, marjon, mert az ilyen mégis csak kap, lop egy kis méltánylást: elolvassák legalább. Nos hát a hivatása zenitjén álló mungóujság keres és talál ilyen témát. De hát hol keressen, hol találjon? Tán a bizony a város, a megye fonákabbnál fonákabb kritikára szoruló ügyeiben? Ugyan. Hiszen ezért egy egész csomó kitűnő mungó s uram bocsáss, elsősorban a főispán orrolna meg. Ott kell keresni s találni ennélfogva, hol senki se őrről, vagy ha őrről is, — nem előfizető az illető. Előveszi hát Bazovszkyt, a pánszlávot, aki pedig jó volt tán akkor, midőn egy-egy gyűrött kis váltócskára kellett leszámoltatni pár koronát, — no meg a színházat. Hiszen itt van elég csepülni való. «Risum teneatis.» Csak nem bolond színházba járni a publikum, ha Káldor, a tenor, a bonvivant, a lírai szerelmes, kit nem győztünk pirongatni eddig sokszor túlzott mókáiért, — nem ugrált eleget a Leányvásárban a múlt héten. Hát annyi igaz, hogy Káldor múltkori viselkedése megérdemelte a leszólást. De egy színésznek egyszeri botlása miatt — melynek indító oka lehetett rosszkedv, lehangoltság, hogy rögtön a közönség lefumigálásáról ne beszéljünk — mindjárt az egész társulat ellen menni, annak existentenciáját megtámadni, mégis túlzott. A közönség ugyan helytelenül tenné, ha úgy gondolkoznék, ahogyan ama kritikus ur. Es hogy nem is igy, de helyesen gondolkozik s nem tulajdonit Káldor viselkedésének valami a társulatra nézve tragikus jelentőséget, ezt a múlt heti telt házak igazolták. Nem hisszük, hogy a Káldor-Szalkay diferenciákat egyedül a Leányvásár egyik múltkori kritikája okozta. De ha csak ez okozta s hozta meg a már közismert kö vetkezményeket: úgy helytelenül, elhamarkodva cselekedett mind a kettő. Egy kissé nagyképüsködő cikk még nem mindjárt az egész publikum hangja. Sőt a Káldor esetében —- látjuk — egyáltalán nem az, mert hiszen pl. a bérletesek ime, mind mellé állottak. Hiába, a losonci publikum jó szivü; hozzá szokik ahhoz is, ki még nem lépte át «a művészet templomának küszöbét se». Nem lelkesül a gyors változtatások iránt, pláne ha ez egy fiatal embernek kenyerébe is kerül. Október hó 17-én Szomori Györgyike drága gyermek c. színművét láttuk első előadásban Fekete Irénnel a címszerepben. A darabtól, mely egy csomó előadást ért el a fővárosban, sokkal többet vártunk. A reális életet igyekszik minden módon beállítani e darab keretébe a szerző, ez azonban csak többé-kevésbbé sikerül neki. Szeretjük, ha élőalakokat s nem képzelet szülte bábokat látunk a színen mozogni; a való életnek teljes meztelenségben való színpadra hozatala azonban még sincs mindig egészen rendjén. Ily módon a darab nélkülöz minden költői nemességet. Elvégre abból, hogy a szentimentális szerelmes kis szininövendék könynyen tud lenni egyik napról a másikra kitanult, élvre vágyó, szeretkezésre kész gazdag uridáma, — nincs sok tanulni való s bár az életben mindez tényleg igy van, — kielégítve még se lehetünk, ha e köznapi mesét színpadon látjuk. A legfőbb hibája azonban az volt a darabnak, hogy érezhetőleg sokat kihagytak belőle. így a Mikárcsaládnak egyedül becsületes tagja: Anna valószínűleg csak a rendezés folytán afféle senki-semmivé lett. Érthetetlenné vált szerepe, személyisége. A játék általában jó volt. Különösen az első felvonás. Meglátszik, hogy erre fordított úgy a szerző, mint a rendező a legtöbb gondot. Mellette úgy a megírásban, mind a megjátszásban ellaposodik a másik kettő. Látszik, hogy az iró küzd a témájával s csak nagy nehezen tudja főalakját felvonásról-felvonásra átformálni. Fekete Irén nehéz szerepében megállta helyét; igyekezett játékával pótolni azt, amit a szerző itt-ott elfelejtett. Jó volt Déry Hübner, Szántó és Bródy a Mikár-pár szerepében. Kedvesen játszott Fábián (Stefi), ügyes volt Káldor, ki egy cseppet se túlzott. Jávor Aranka az agyonnyirbált Anna szerepet kitünően játszotta s mindig arra vártunk, mikor látunk már tőle a darab keretében megjátszva legalább egy oly jelenetet, mely indokolná e szerep létét, szükségességét. Október hó 18-án az Asszonyfaló-1 adták. Közönség a mérsékelt helyárak dacára gyéren volt a nézőtéren. Október hó 19-én és 20-án Az ember tragédiáját volt alkalmunk megnézni talán először losonci színpadon. Tudjuk, hogy e darab nagyságánál és változatos részleteinél fogva rendkívül sok diszletet igényel. Ezért e darabot igazán élvezni természetesen csak a fővárosi színpadokon lehet. Dicséret illeti meg azonban színházunk rendezőjét. Kevés számú díszletét ugyanis oly ügyesen és szemnek kellemesen tudta váltogatva elhelyezni, hogy többet kaptunk a külsőségek tekintetében, mint amennyire számítottunk. A játék jó volt. Déry sok helyütt küzdött ugyan szerepével, ami annak tulajdonítható, hogy Zilahy szerepét kellett utóbb átvennie. Benes kitűnő Éva volt. Igazán oly jól játjátszott, hogy ez estéjét sikerei közé számíthatja. Kovács a Lucifer szerepében rutinos színésznek bizonyult; átérté, átérzé hatalmas szerepét s igyekezett benne egyéni lenni. A többiek, köztük Érczkövy, Szántó különösen jók voltak. Szemnek bántó volt egy kissé, amikor Robespiere és Saint-Just frakkban és keménykalapban jöttek be, előbbi paróka nélkül. A darab egyes részeit kisérő és felvonás közöket kitöltő zene ezúttal dicséretet érdemel. Hamlet és a Kísértetek. Beregi Oszkár a fővárosi Nemzeti Színház nagyhírű művésze vendégszerepeit nálunk két napon, 2l-én, 22-én. Előbb Shakespeare Hamletjét, majd Ibsen Kísértetek c. drámája Oswaldját játszotta. Mindkét előadást telt ház nézte végig. Beregi művészetét ismeri az egész ország; fölösleges lenne is hát róla a kritika hangján szólani. Hamletje magában álló, utánozhatatlan. Mellette természetesen szinte kissé eltörpültek a darabnak többi férfiszereplői, kik azonban dicséretes buzgóságot fejtettek ki mindannyian kisebb szerepeik megjátszásában. Meghatóan, menten a legkisebbke mesterkéltségtől játszott Jávor Aranka, kit eddig még mindig csak kisebb, jelentéktelenebb szerepekben láttunk. Művészi játékot produkált Oféliájával. Hatalmas tetszést keltett Ibsen Kísértetek c. drámája. Úgy már lehet az életet a maga teljes sivárságával, hazugságával, de megindokolva színpadra vinni, ahogyan azt Ibsen teszi. Az apja bűnéért élőhalottá lett, karrierje felén letört paralitikus fiút megrázó valósággal játszotta Beregi, kiről meglátszott, hogy szerepének minden szavát átgondolta s kidolgozta. Nem volt egy szó, nem volt egy mozdulat, mely az elkerülhetetlen pusztulás felé siető beteg emberé ne lett volna. S midőn a harmadik felvonás végén egyszerre kitör rajta a vég kezdetét jelentő megbénulás, szem alig maradhatott szárazon. Mellette óriási sikere volt Benes Ilonának, az élet terhét martirumsággal viselő anya szerepében, Deérynek az ósdi felfogást képviselő, de a maga bőrének megvédéséért az igazságtól könnyen eltérő kész lelkész szerepében. Fekete és Szántó jó alakítást nyújtottak. Október 23-án Strausz József kellemes zenéjü, kacagtató operettje a Tavasz került színre. E darabban mutatkozott be a Káldor helyébe szerződtetett Ivánfy Jenő, kit közönségünk régebb időkből még előnyösen ismert. Azt hisszük, hogy Szalkay jó cserét csinált; ezzel azonban azt is mondjuk, hogy Káldor elvesztéséért is kár. A szereplők mindannyian megállták helyüket; a nők közül Lakatos Ilonát és Kovács Lilit, a férfiak közül Érczkövyt, Szántót és Ivánfyt kell első helyen megemlítenünk. A közönség az elmúlt napok telt házai dacára szép számmal volt jelen. Előadás közben Chappmann Fredd és Heddi táncosok négertáncot lejtettek. Kr. Tanay Frigyes, a Vígszínház művésze f. hó 28. és 29-én vendégszerepelni fog színházunkban. A Kis cukros és A gólya cimü darabokban fog fellépni. Jegyek az előadásokra már is válthatók. Az előadások mérsékelten felemelt helyárak mellett bérletszünetben fognak menni. Mungólapok egymás hajának. Káldor múlt heti egyik szereplése (a Leányvásárban) felbőszítette a Felsőnógrádot s Patak Károly emiatt a művészet templomának pusztán a küszöbéig engedte jutni Káldort. Káldor erre egy erős hangú levelet kapott a direktortól, mit nagyon a szivére vevén, felbontotta a szerződést. Szalkay ugylátszik kapott ezen, mert anélkül, hogy Káldort marasztalta volna, lehozatta vagy felhozatta Ivánfit. Káldor most már tán maradni szeretett volna. Vagy nem szeretett volna ? mindegy. Elég annyi, hogy a bérletesek, köztük dr. Oppenheimer a F. N. főszerkesztője is pártját fogták. De pártját fogta különösen a Losonc és Vidéke, ki alaposan neki ment Pataknak. Azt mondta, hogy ő még nem tenger. Sok kell ahhoz, hogy tenger legyen belőle. így lett a Káldor ügye Pataké, ki a tegnapi F. N.-ban neki csergedezik dr. Schwarcz Ödönnek, illetve a L. és V-nek. — Sajnáljuk Káldort, mert mi szerettük, de szerencséje e két lapnak, hogy elment, mert különben az a jó viszony, mely e lapok közt ősidők óta fennállott, alaposan megrongáltatnék, sőt teljesen tönkre is menne. Ez pedig kár lenne rájuk nézve a mai nehéz időben. Ha jó és olcsó használt BÚTORT venni, vagy eladni akar, úgy forduljon Waliliuaii Vilmos ts fíisáli Rákióczi-uitca. 5. sz. Leveíezőlap-ineghivásra azonnal jövök.
