Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-10 / 41. szám
mar A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : , ■ „.. , - n. . , . .... ■ SZERKESZTŐSÉG : _ _ _ Községek, egyesületek, továbbá a _ _ . ... , Egész évre........................................8K-f. ■ x . _ . _ , .% , _ ■ Losonc, Jőkai-utca 4 , hová a lap szellemi Felévre..............................................4K-I. m Nágrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét |,letö minden közlemény intézendő. Negyedévre........................................2 K — f. * évi előfizetési díj 5 korona. m KIADÓHIVATALt VIDÉKREi ■ Effves szám ára 20 fillér ® Losonc, Kubinyl-tér II., hová az előflzeté-Egész évre.......................................10 K - f. ■ ** m sek, hirdetések, mindennemű pénzkülde",évr* ............................................5 K - f. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkor« Negyedévre..................................2 K 50 f. ■ ■ felszólalások intézendők. VII. évfolyam 41. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 október 10. Gróf Károlyi Mihály. Az ember azt hinné, hogy egy főúri álnév mögé rejtőző polgár, aki az ország liberális átakulásáért és azért a célért, melyet ez a harc a jövőben hozni fog: a polgári rend politikai hatalmáért, síkra száll. Nem. Károlyi Mihály ősi, nagy dinasztia sarja és a polgári rend, amelynek céljait harcával előreviszi, — a reakciós becstelenek kormányzatának szánalmas uszálya. Az események a negyvenes évek reformmozgalmaihoz hasonlítanak. Akkor is a nemesség súlyra jelentékenyebb része harcolt a liberalizmus érdekeiért, — a polgárság nem, — mert akkor valójában még polgári rend nem is volt. Ma volna már egy számra elég terjedelmes polgári osztály, — de milyen iróniája a fejlődésnek: a szabadelvüségért a nemesség és főnemesség harcol, — és a polgárság túlnyomó része nem állja azt a harcot, amely az ő politikai hatalmát fogja első sorban meghozni, hanem mint apró, ciinleső plebejusok szánalmas hada segíti tolni a reakció szekerét. A demokratikus választóreform harcosai között legfeltűnőbb jelenség kétségkívül Károlyi Mihály gróf. Justh Gyula liberális harcait természetesnek találjuk. O annak a szabadelvű köznemességnek legkiforrottabb reprezentánsa, amelyik az 1792-iki rendi országgyűléstől kezdve végig a 48-iki nagy átalakulásig a magyar szabadelvüség fegyverhordozója volt. Károlyi grófban azonban mindenki a feudális mágnást sejtette attól a perctől kezdve, hogy Párisból hazajött és az Omge elnökségét elvállalta. Annál kellemesebb az igazi liberálisok meglepetése Károlyi gróf magatartásán. Nem kell takargatnunk a dolgot: A magyar intelligencia valójában csak félművelt, tekintélyimádó és erősen sznobbizü, akinek a mágnás imponál. A választójognak egy polgári harcosa, ha a lelkét kiteszi is, nem tud a reformnak annyi hívet szerezni, mintha az ország egyik nagymágnása csak kiejti azt a kifejezést: a választójog demokratikus kiterjesztését helyeslem. Károlyi Mihály fellépése sodróerőt adott a választói követelés hullámverésének. Legelső sorban magával ragadta az eddig ingadozó Kossuth-pártot, élén Apponyival és szemmellátható, hogy az Andrássy-csoport is erősen hajlik Tisza fellépése óta az oppozició választójogi reformtervéhez. Károlyi Mihály azonban nemcsak gróf, nemcsak grandseingneur, hanem az ellenzék legélesebb tenoru debattere, nagyképzettségü, válságos időkre született parlamenti vezér. Kijelentései, megjegyzései, széleslátókörü, igazi liberális szellemű embert mutatnak. Meglátszik egész gondolkodásán, hogy életét nem a bihari kocsmákban, hanem Párisban töltötte. Hozzáhasonlitva a magyar álliberálizmus vezérét, Tisza Estvánt a kopott zakkójával, szőrös, konok arcával, tatár felfogásával, szalonnaszagu bibliás nézetével, — valóban csak mosolyogni lehet a bérenctollu mungóskribierek dicshimnuszain, amikkel a bihari desperádót traktálják és a leszólásokon, amikkel Károlyi grófot illetik. Ő ma Justh Gyula mellett a magyar szabadelvüség másik hatalmas oszlopa, akit egykor a mai mungók is magasztalni fognak, — természetesen ingyen. Mert szabadelvű lehet az ember spontán, — munkapárti csak az, aki koncot kapott, koncot kap, vagy koncra vár. Egy udvari tanácsos. Közigazgatási bizottsági ülés. Nógrádvármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 12-én tartja rendes havi ülését. VÁROSI ÜGYEK A Kubicza-ház kisajátítása. A Könyökutca megnyitása sokaknak évek óta tartó vágya, egyetlen kívánsága. Valóban alig is lehet égetőbb városrendezési kérdés annál, hogy végre-valahára egyszer ne órákhosszat tartó csavargás után kerüljön be ez utcába az ember. Arról azonban, hogy teljesüljék már e vágy, egyelőre még mindig korai beszélni. Ma az ügy ott áll, ahol egy évnek előtte ; volt: az elsőfokú határozat előtt. Megjárta ez az ügy már a Kúriát is és valószínű, hogy még felmegy oda is egyszer, így a tavasznál előbb e kérdés eldöntöttnek alig remélhető. S ha kérdezné valaki, hogy ugyan hát ki az oka a sok huzavonának, könnyű megfelelni. Csak tán nem a város? Hát nem a város? Mert egy a körülmények gondos mérlegelésével felajánlott megfelelő egyezség már régen megköthető lett volna közte és a kisajátítást szenvedő között. Csodálatos, hogy egyes, ezrekre menő dolgok alig két-három hónap alatt tető alá kerülnek nálunk, mig egy ily aránylag kisfa j táju ügy, mint ez a Kubicza-ház, még mindig lóg, mint Mohamed koporsója. Tagadhatatlan tény, hogy a város tett ajánlatot. De csak 17.000 koronát, majd 20.000 koronát Ígért a házért. Azonban lehet ma ott és oly házat, mint a Kubicza-ház ennyi pénzért megvenni? Miután kétségtelenül nem s ennek ellenkezőjét objektiven gondolkodva, szakértelemmel senki se mondhatja, természetes, hogy a kisajátítást szenvedő nem akart engedni egyetlen fillért se a maga 30.000 koronás igényéből. Az október 4-én másodszor hat szakértőből megalakított szakértői bizottság aztán — mint már előbb a kir. tábla is — fényesen beigazolta kisajátítást szenvedő kívánságának jogosságát. Bebizonyosodott, hogy Kubicza Istvánná korántsem akar a város helyzetével visszaélni, de viszont a magáéból se enged. Akárhogy fog is t. i. kalkulálni a bíróság, az tény, az előre megállapítható dolog, hogy 30.000 koronánál sokkal kevesebbre a kártalanítási összeg alig lesz tehető. Természetes, hogy a meghozandó elsőfokú határozat nem válik mindjárt jogerőssé, mert meg lesz felebbezve valószínűleg mindkét részről. S a feleknek igazuk is van tán, mert nekik a dolog egyáltalán nem sürgős. A város pláne rá ér a pénzt előteremteni. De mit szólnak ehhez az utca háztulajdonosai, kik már alig várják, hogy könnyebben és gyorsabban jussanak a város közepébe. A malom alatt. Mi a különbség a «nép» és a «csőcselék» .között ? Nagyon egyszerű. Ha Farkas Palinak, Sztranyavszky Palinak, Tisza Palinak, Scitovszky Palinak tapsol egy szolgabiró, három jegyző, öt részeg paraszt és hatvan csend'" akkor ez «nép». Ha Kolozsváron az ellenzék vezéralakjait hallgatja tizezei ember, akkor ez először is nem tízezer, hanem csak hatszáz és másodszor ez a «csőcselék». — Látnivaló, hogy felette egyszerű a disztinkció. — Persze nem tud mindenki ilyen finoman disztingválni. Hogy valaki erre a magaslatra emelkedjék, ehhez szükséges, hogy az ember kormányzsoldon Írjon munkapárti lapokat, és hogy mielőtt a kormány őt kibérelte, ellenzéki újságíró lett légyen. — Ha az ember aztán azelőtt ellenzéki újságíró volt és a kormány őt kibérelte, akkor felemelkedett a kellő erkölcsi magaslatra és joga van neki az ellenzék szemébe vágni, hogy «gyönge jellemű» emberekből áll. Persze «a közvélemény mellettünk van», - mondja Lukács Pali, a magyar miniszterelnöki teendőkkel felruházott bécsi kalóz.
