Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-10 / 41. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. október 10. — Erre Győrvármegye bizalmatlanságot szavaz a kormánynak. Mit se tesz! mondja a velőtlen félhivatalos, mellettünk van Csanádmegye. Erre Csanádmegye nem szavaz bizalmat a kormánynak. Ez se tesz semmit, mondja a minden lapok legotrombább lapja, a félhivatalos : de azelőtt már beszállította a bizalmat és ez a bizalom még ma is joghatályos. — A bizalom a fő a nyavalyásoknak és mivel az egész ország bizalommal van velük szemben, (ők mondják) tehát nem oszlatjuk fel a képviselőházat. — Ezt úgy indokolja a bihari feő-feő szolgabiró, minden szolgabirák atyja, — Tisza Pista, — hogy nem akarják ilyen izgalmas időkben kitenni az országot a választási harc szenvedélyeinek. Milyen finom, milyen nemes ez a bihari! Finomságánál és nemességénél csak a gyávasága és az alacsonylelküsége nagyobb. — A függönyök mögül kajánul vigyorogni, mikor rendőrök verik ki a Házból Magyarország legbecsületesebb embereit, — ez nem bántja a bihari nemes finom ösztöneit. Alávaló mulatság, az bizonyos, de Tiszától nem lehet ezt rossz néven venni, hiszen ő is uj gróf, már pedig az uj nemeseknél közönségesebb embereket aligha lehet összeszedni Magyarországon. Návay Lajos Földeákról mondja, hogy az erőszak politikájának nerfi lett sikere. Persze ezt csak Csanádmegyében meri mondani. A mungóknak Pesten ezt nem meri hangoztatni Návay Lajos Földeákról. Mert Návay Lajos Földeákról csak abban különbözik a többi mungóképviselőtől, hogy mig a többi mungó a kormánnyal szemben váltójogilag van lekötelezve, addig Návay Lajos Földeákról mégis jobbfajta mungó, aki miniszter is lehet, szóval egy poltron alkusz. Mert nem igaz, hogy az erőszak politikájánák ne volna sikere. Van. De ez a siker nem a bolond bihari emberé, nemis Lukács Lászlóé, nemis a mungók rongy hadáé, hanem a bécsi udvaré. Nekik és csakis nekik jövedelmezett az erőszak politikája, Magyarország csak egy falánk sáskahadat, lukács-tisza virágokat és Návay-féle félgyáva nyilatkozatokat profitirozott a nemzetmentő júniusi erőszakból. Sz—y V—r. Az 1913-iki költségvetés Panaszok a tisztikarban. Mi lesz az árvaszéki ülnökök nyugdijával ? Az ad hoc költségvetési bizottság már idestova elkészül hatalmas munkájával: a jövő évi költségvetéssel s mielőtt az közgyűlés elé kerülne, nem lesz felesleges szólam róla. A költségvetés már nagy terjedelménél fogva is lehetetlenné teszi azt, hogy annak minden egyes fejezetével, pontjaival és alpontjaival egyszerre foglalkozzunk, azért részekre boncoljuk s legelső sorban írunk arról, ami ezt a most tárgyalandó budget legérdekesebbé fogja tenni: a tisztviselőknek fizetési osztályokba sorozásáról. Lesz sok tisztviselő, ki a költségvetési bizottság intézkedésében jogai sérelmét látja s ezért a közgyűléshez appellál, tőle várja igényei kielégítését. Igazak-e ezek vagy sem, majd döntenek az illetékes tényezők, de hogy a hallott sérelmek nem nélkülözik az alapot, ez kétségtelen. Mi nem irigyelhetjük s bizonyára azok se irigylik mások sorsát, ha az kedvezőbb a reméltnél, vagy megérdemeltnél, kik a felvett ügyben érdekelve vannak. Elvégre városi tisztviselőnek lenni nem irigylésreméltó állapot. Azt a fizetést, amit kap egyegy hivatalnok nálunk, megérdemli, sőt többet is érdemelne annál! Amikor tehát e cikkünk keretében olyanok sorsával is foglalkozunk, kik a tisztviselői kar egy részének nézete szerint kedvezőbb helyzetbe kerülnek a szabályszerűnél, ezt nem azért tesszük, mintha ezektől az elnyert előnyt elvonatni akarnánk, de egyedül csak az okból, hogy a mértéknek nem egyenlő alkalmazásával rámutassunk s azok panaszát indokoljuk, kik a maguk helyzetének rosszabbodását látják a reformban. Az, ami e panaszokat felveti és indokolja, a most hozott 1912. évi 58. törvénycikk nem egészen helyes alkalmazása. Ezen törvénynek a 14. §-a imperative azt mondja, hogy: a rend. tan. városoknak jogukban áll, hogy az e törvény mellékletében foglaltaknál magasabb illetményeket juttassanak tisztviselőiknek, tisztviselőiket magasabb fizetési osztályba azonban nem sorozhatják. A magasabb illetményeket megalapító határozat felsőbb hatósági jóváhagyást igényel. Ezt mondja a törvény. Meg kell jegyeznünk emellett azt is, hogy városunk tavaly egy, jelenleg a minisztériumnál levő pótszabályrenáeletet alkotott, mely a Ö2000/B. M. 910. sz. rendelet intencióinak megfelelően tisztviselőit osztályba sorozta s hivatalos címüket, rangjukat megállapította. A költségvetési bizottság most eltért e pótszabályrendelettóí s a törvény intenciójától, rendelkezésétől. Mert: amig a pótszabályrendeletben megalkotott «árvaszéki jegyzői» állást a X. rangosztály helyett, hová mint ilyen sorozható, lett volna, I. oszt. aljegyzőnek minősítve a IX. rangosztály 1. fokozotába; az «adóügyi jegyzőt» a XI. rangosztály helyett, hová mint adótiszt sorozható lett volna, a IX. rangosztályba sorozta, addig az ügyészt, a számvevőt és mérnököt a IX. rangosztáiyba osztotta be, hololt ezek helyes alapon a Vili. rangosztályba lettek volna sorozandók s illetve sorozhatok. Ez a panasz talán első tekintetre furcsának látszik, de alapossága plausibilissé lesz azonnal, ha a figyelmet felhívjuk a pótszabályrendélet határozataira s a méltányosságra. Az ügyészi tisztség terhes, felelőségteljes voltáról nem kell beszélni. Ugyanígy nem szükséges hosszasan azt se fejtegetni, miféle fontos, a város exisztenciájába vágó az a működés, melyet a város számvevőjének, ki milliókat kezel s mérnökének,, ki egy folyton fejlődő város ezernyi, pénzbe kerülő munkájával van elfoglalva, ki kell lejtenie. Ezek munkáját honorálni tehát nemcsak jogszerű, de a méltányosság parancsolta követelmény. A 62.000/B. M. 910. sz. miniszteri rendelet folytán megalkotott tavalyi pótszabályrendelet tiszti főügyészi állást kreált. Ez az állás pedig az 1912. évi 58. t.-c.-hez csatolt C, a. melléklet szerint a Vili. osztályba s nem mint a költségvetési bizottság akarja, a IX. rangosztályba sorozandó. A Városok Lapjából tudjuk, hogy a miniszternek a 62 000/B. M. 910. számú rendeleté megalkotásakor intenciója az volt, hogy 10000 lakosnál többel biró városok számvevői — ha csak egy számvevője van is a városnak — főszámvevői rangot viselhet s annak megfelelő járulékokat húzhat. Losoncnak 12000 lakosa és alszámvevője is van, felettese tehát már ezért is főszámvevő. De meg a hivatkozott miniszteri rendelet megengedi azt is, hogy a város 12 év óta szolgáló számvevőjét a VIII. osztályba sorozza. A költségvetési bizottság Krúdy Pál számvevőt azonban csak a IX. rangosztályba vette fel, abból indulva ki, hogy ő csak számvevője a városnak. Ennek a beosztásnak tarthatatlansága nyilvánvaló. Efvégre egy ember, ki már 16 éve van a város szolgálatában s éveken át 60 korona napidijból tengette életét, elvárhatja nehéz és felelős állásában, hogy munkáját méltányolják s ha ez lehetséges, részére a törvényben és rendeletben megengedett kedvezőbb anyagi helyzetet biztosítsák. A mérnök kis jóakarattal a Vili. osztályba vehető s nem a IX-ikbe. Ezt indokoln se kell. Ennyit tehát egyelőre a panaszokról. Érdekessége az uj költségvetésnek az is, hogy mi lesz az újonnan kreállt két tanácsnoki állás betöltése alkalmával a mostani árvaszéki ülnökökkel? Hiszen ezek majd nyugdijat követeknek, még pedig az uj besorozásnak — a IX. rangosztálynak — megfelelő nyugdijat szolgálati évük után. Hogy fogja viselni ezt a város közönsége? Mi fog jutni a nyugdíjalapnak a közönség által beszolgáltatott 2°/0 pótadóból? Ennek a kérdésnek mikénti megoldását még homály fedi, de hogy 88°/0 pótadót fizetünk a jövő évben, az már egészen bizonyos. HÍREK Pólus. Át-, illetve visszahelyezés. A miskolci üzletvezetőség Kiss Sándor máv. főellenőrt, — pártunk lelkes tagját, — miután hónapokkal ezelőtt Sátoraljaújhelybe helyezte, szolgálati érdekből visszahelyezte a forgalmi főnökséghez. Áthelyezés. A m. kir. igazságügyminiszter Nagy Gyula salgótarjáni kir: járásbirósági telekkönyvvezetőt a balassagyarmati kir. törvényszékhez helyezte át. Jegyzőváltozások. Kovács Dezső lónyabányai körjegyző a nógrádmegyeri körjegyzőséget vette át. Szilágyi Jenő nógrádmegyeri körjegyző Felsőtisztásra, Bory Sándor felsőtisztási körjegyző pedig Lónyabányára helyettesittetett át. Eljegyzés. Haász Lajos helybeli törekvő órásiparosunk eljegyezte Oleszk Irénkét. Vivómester Losoncon. Lukács Károly székesfővárosi jónevü vivómester a napokban városunkban yivó-tanfofyamot nyit. A csoportok összeállítása iránt már folyik az előmunkálat. Lukács most a salgótarjáni acélgyárban tart kurzust. Uj ügyészi megbízott. Az igazságügyi miniszter Csizmadia László losonci járásbirósági joggyakornokot a losonci járásbíróság mellé az ügyészi megbízott állandó helyettesévé nevezte ki.
