Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-26 / 39. szám
LOSONCI UJSAE A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek egyesületek továbbá a " SZERKESZTŐSÉG: Egész évre 8 K f. ■ ^ > «x« x H Losonc, Jókal-utca 4 , hová a lap szellemi Felévre .!*1!!1*!!4K f. _ Nőgrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét illető minden közlemény Intézendő. Negyedévre 1 !!!!!.'!! 2K-Í ■ év! előfizetési dij 5 korona. KIADÓHIVATAL! VIDÉKRE. ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ Losonc, Kybinyi-tér li . hová ai előfizet«Egész évre 10 K f m sek, hirdetések, mindennemű pértzkulae{Negyedévre ! ! ! ! 1 1 ! í 1 £ 50 íí 1 Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a hladéh.vatalban. , ^nyek ^lsaJrnP,firottr:i^rnde5U0f1atkQZa VII. évfolyam 39. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 szeptember 26. Csak hadd tisztuljunk! Élet-halál küzdelem az, melyet ma vív az ellenzék összefogva a kormány vezére és a Ház elnöke ellen. Valakinek e harc után porondon kell maradni, ezt mindenki érzi; béke, kompromissum ki van zárva. Sőt erkölcsileg is lehetetlen. Mert hogyan álljon szóba bárki is az egyesült ellenzék részéről azokkal a férfiakkal, kik rendőrségi gyakorlótért csináltak a képviselőház ülésterméből. Ezt ma már mindenütt belátják; belátják a munkapárt komoly gondolkozásu tagjai is, csak éppen azok nem, akiknek egyedül a hatalomnak mindenáron való megtartása s nem az ország sorsa, nyugalma lebeg szemük előtt. Látja ma már a munkapárt zöme, hogy fonákabbnál fonákabb helyzeteknek olymódu való összetornyosulása, mint azt a közel múlt mutatta, az örökös rendőri fedezet a látszólagos csend mellett mindig közelebb s közelebb hozza az ő halálát is. Pedig e halál a Tisza-Lukács bűnszövetség pusztulásával együtt egy egész rezsim, egész rendszer bukását fogja jelenteni. És ez ma már általánosan tudva van az ellenpárton is, azért annak úgyszólván minden egyes tagja igyekszik a saját felfogása, ereje és érdeke szerint a végzetessé váló politikai helyzeten segíteni. Ezek az eszközök azután nagyon sok félék. Nemes és nemtelen fegyverekkel dolgoznak a helyzet változtatásán. A komolyan gondolkozók, hazájuk sorsát némiképen szivükön viselők maguk között keresik s azokban találják a hibát, akik az ország közvéleménye szerint a mai helyzet elmérgesitői: a Tisza-Lukács kompániában. Ezek tehát e személyek pusztulását követelik maguk is. Nem oly nyíltan ugyan, mint mi tesszük, de csak maguk között. És ez igy van fent is, lent is. Fent a központjában a többségi pártnak s lenn a perifériákon. Azok ellenben, kik a közismert két alkotmánytipró személyéhez fűzött várakozásoktól elvakulva minden jó megvalósulását tőlük várják, kik a helyzetet nem a közérdek, de az egyéni hiúság, a junkerbecsület szempontjából nézik, ma, midőn megingott alattuk a talaj, midőn hovatovább nem csak a kormány, de az egész párt a megsemmisülés szélére jut, gyengülő erejük végső megfeszítésével minden eszköz felhasználásával azon vannak, hogy az ellenzéket feketére fessék, megbomlasszák. Izgatnak ezek szóval, sajtójuk utján. Izgatnak fenn s széles ez országban exponenseik és ezek fullajtárjai, uszályhordozói közreműködésével. Semmi se szent ezek szemeiben, csak a saját életcéljuk: a boldogulás; legyen a mód, mely utján ehhez jútnak piszkos vagy nemtelen, — nekik mindegy az. Az egyéni becsület, mások személyének tiszteletbentartása semmi ezek előtt. Bomlást okozni, — ez a fő. És piszkos munkájuknak látszólag látják is itt-ott némi eredményét. Mert az ingatagabbak, a gyengébb jellemüek, azok, kikben nem elég nagy, erős a meggyőződés ahhoz hogy mindenféle csatát megvívjanak s kivárják az ellenzéknek már soká nem késhető győzelmét, — sietnek kifelé közülünk. Természetes azonban, hogy ezek a kicsiségek pártunk erejét nem gyengítik. Egy harcos seregre nézve mindig jobb az, ha az néhány gyáva, didergő lélek, mely nélkül sereg el se képzelhető, — otthon marad. Hát csak menjen ki közülünk mindenki, kinek a himes, mézesmázok szók és ígéretek tetszenek. Menjen ki közülünk minden olyan, kinek ami demokratikus Magyarországért, a mai rendszer megbuktatásáért folytatott küzdelmünk nem imponál, vagy akiben nagyobb az egyéni önzés mindennél, kinek hazafisága csak álhazafiság, — negyvennyolcas volta csak oly álnegyvennyolc, mely esetleg felváltható. Jobb, ha ezektől megszabadulunk. L. Kilépés a losonci függetlenségi és 48-as pártkörből. Kujnis Gyula, a helybeli függetlenségi párt volt elnöke e hó 22-én a következő levelet intézte dr. Vályi Bélához, a függetlenségi és 48-as pártkör ügyvezető-alelnökéhez. Tisztelt alelnők úr! Már hoszabb idő óta tapasztalom, hogy a Losonczi Újság, nem áll azzon a Nívón, a mit egy komoly fügetlenségi párt laptól jogosan el vártunk. -A Losonczi Újság egy idő óta folyton személy- eskedik, és gyerekes Bombosztokkal és minden jó Ízlést sértő czikkel van tele — Ezt már ellötem több komoly Elv társam föl említette, ez minden esetre roszúl esik azzoknok kik ezzen lapot annak idején meg állopittotuk mert ilyen irányol csak árthatunk a komoly fügetlenségi eszméknek — Miután én ilyen iranyol magamot azonositóni nem óhojtom, kérem tudomosúl venni hogy a Losonczi Újság felügyelő bizotságábol ki lépek a kaútzio biztosításáról kérem úgy gondoskodni -| hogy nevem ott ne szerepeljen és a lapnak nevemre küldését Oktober hó 1 töl beszüntetni kérek. — Miután én úgy gondolkozom, hogy ezen párt leg inkább a Just féle irányt szolgálja én pedig ezt az irányt már régebben elitéltem mert egyenesen ök voltak az oka annok hogy azzon erős fügetlenségi párt föl bomlott. így kérem tudomásul venni hogy a Losonczi fügetlenségi párt körből is ki lépek félre értés ki kerülése végett itt föl említem hogy az Országos fügetlenségi Kosúth pártnak tagja maradok — Kérem ezzen ki lépésemet a párt Kör végrehajtó bizotságánok bejelenteni tisztelettel Kujnis Gyula Rendben van. Tudomásul vesszük. Néhány tárgyilagos megjegyzést azért szabad lesz tenni ugyebár . . . Mindenekelőtt Kujnis Gyula úgy találja, hogy mi a Justh-féle irányt képviseljük ; ő pedig ezt az irányt már régebben elitélte. Éppen azért tőlünk kilép, de a Kossuthpártban megmarad. Tény, hogy valamikor régesrégen, mielőtt Árpád és vitéz hadai elfoglalták Magyarországot, még künn Lebédiában volt valamelyes különbség Justhék és Kossuthék között. Tény azonban ezzel együtt az is, hogy helyi pártszervezetünk akkor, mint ilyen, megmaradt továbbra is régi egységességében s nem csatlakozott egyik frakcióhoz se. Ma azonban mindenki tudja, hogy a Justh-párt, a Kossuth-párt és a pártonkivüliek teljesen egységesek a választóreform kérdésében, az alkotmányos sérelmek reparációja tekintetében, az összes függő kérdésekben, sőt még a taktika kérdésében is. És ha Kujnis Gyula elitéli a Justh-párti irányt, még mindig megnyugvásunkra szolgálhat, hogy mint a Kossuthpárt tagja helyesli azt, ha Mezőssy és Désy trombitál. így tehát valójában semmit se vesztettünk. Megmarad függetlenséginek, támogatja a Kossuth-pártot. És mivel ma a Kossuth-párt ugyanazt akarja, amit a Just-párt, — igy kilépése dacára is egy párton vagyunk. Kilépésének tehát ez az érve elévült. Marad hátra a Losonci Újság. Kujnis Gyula — úgy látszik — személyeskedésnek tartja azt, ha Lukács Lászlót,
