Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-26 / 39. szám
2- oldal.___________ LOSONCI ÚJSÁG 1912. szeptember 26. Tiszát, Hazait és a munkapártot támadjuk. Hát kérem kit támadjunk? Justh Gyulát vagy Kossuth Ferencet? De még ha személyeskednénk is, miért fáj az a függetlenségi párt oszlopos tagjának, ha mi Hazai honvédelmi minisztert támadjuk ? Elvégre is a függetlenségi párt lapjának harcos újságnak kell lennie és amikor az egész független magyar sajtó és maga az ellenzék a legkíméletlenebbül támadja a kormányt és pártját még személyeiben is, — miért kívánja éppen tőlünk Kujnis Gyula, hogy úgy beszéljünk, mint egy francia márki a XIV. Lajos udvarában ? Azzal nem nagyon szolgáljuk a függetlenségi eszméket, ha a munkapárti nagyságok és apróságok előtt hajbókolunk, ellenben minden cikkünk végén elkiáltjuk: éljen a negyvennyolc. Ami pedig a lap megírását illeti, — engedelmet — de ahhoz mi értünk jobban. Hogy Kujnis Gyulának már «több komoly Elvtársa» felemlítette, hogy a lapunk tele van gyerekes bombasztokkal : tartunk tőle, hogy ezek a komoly elvtársak mind munkapártiak, — mert nekik valóban nem tetszik a mi lapunk. Ezt már mi is hallottuk, de nem az elvtársainktól. Egyébként, hogy mi komoly, mi nem komoly, mi gyerekes vagy nem gyerekes, — hát ez egyéni Ízlés dolga. Kujnis Gyulának nem tetszik a mi lapunk «irálya», tehát megtorlásul kilép a függetlenségi pártból. Elvégre, aki indokot keres, annak ez is indok. Vármegyei közgyűlés. Nógrádvármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 20-án délelőtt 10 órakor a vármegyeház nagytermében rendkívüli közgyűlést tartott. Prónay Mihály főispán az elnöklásben akadályozva lévén, a közgyűlést Nagy Mihály alispán vezette. A közgyűlés összehívásának főoka a vármegyei alkalmazottak illetményeit szabályozó törvény végrehajtásának tárgyában kiadott belügyminiszteri leirat volt. VÁROSI ÜGYEK Az uj szervezési szabályrendeletről úgy hírlik, hogy azt a minisztérium jóváhagyta. Így a szervezett két uj tanácsnoki állás még ez év folyamán be fog töltetni s az eddigi «kültisztviselők» befejezik pályafutásukat. A rendőrkapitányi kongresszus. A városok rendőrkapitányai e hó 24-én Budapesten kongresszusra gyűltek össze. Dr. Ottahal Antal szintén résztvett azon. Közgyűlés. Városunk képviselőtestülete e hó 23-án közgyűlést tartott. A közgyűlésen mindössze huszonhárom képviselő volt jelen, kik az uj tűzvédelmi szabályzat elfogadása felett döntöttek névszerinti szavazással. A közgyűlés a tanács javaslatát egyhangúlag elfogadta. Ez uj szabályzat értelmében a városnak a közeljövőben egy jól szervezett tűzoltósága lesz mintegy 150 tűzoltóval. A tüzoltószemélyzetet ez uj intézményhez a losonci és apátfalusi gyári vállalatok fogják szolgáltatni munkásaik köréből; ugyarte vállalatok fogják viselni a részükről szolgáltatandó személyzet ruházatát is. Ellenben a felszerelésük a város terhe. Erre, továbbá a tűzoltó gépfelszerelés hiányának pótlására, egy a patak mentén ásandó gyüjtőmedence megásására, nemkülönben a tűzjelző állomások létesítésére körülbelül 4400 korona lesz szükséges, melynek felét a tűzvédelmi alapból, másik felét pedig kölcsön utján fedezi a város. A tűzjelző állomások létesítésével lehetséges lesz a jövőben már az, hogy nyomban a tűz kitörésekor egy jól szervezett, hatalmas tüzoltócsapat teremjen a helyszínén. A „Gentry.“ Szemere Miklós röpirata. A kiváló úrlovas újra belelovagolt a társadalmi kérdésekbe. A múltkor a turflátogató hölgyközönség választójogáért szállott ki a versenysikra, ma a nemesség mibenlétéről értekezik. Sok jóoldala van ennek a röpiratnak. Első jó oldala, hogy ingyen osztogatják, a másik jó oldala, hogy aktuális, ha pedig van még harmadik oldala, — úgy az az, hogy felette kellemetlen dolgokat vagdos az uj nemesség fejéhez. Hát ez most felette elkel. Ugyanis soha oly bőtermés nemesekben nem volt, mint egy-két év óta. A sampion-gombák a szaporaság tekintetében a második helyre szorultak az uj nemesek mellett. Ezen felháborodik Miklós vitéz. És igaza is van. Mit ér neki az, hogy ő a Huba-nemzettségből származik, hogyha akármelyik kormánytámogató polgár öt perc és a megfelelő számú tallérok lefizetése ellenében ugyan ott tart, ahol ő ? Ezen segíteni kell. Miklós vitéz tehát előveszi az alabárdját. Az alabárd ebben a röpiratban egy aforizma, ami éppen alabárdvoltára való tekintettel ritkított betűkkel van nyomtatva. Ez az aforizma lehet jó, lehet rósz, — nekünk azonban a cél érdekében felette tetszik. Szól pedig ez az aforizma ekképen: «Nemes csak az, akinek valamelyik elődje dicső tettet vitt véghez, amiért aztán azt az elődöt nemesi rangra emelték.» Nagyon helyesen mondja ezt a honfoglaló vezér ivadéka, mert hiszen azt mindnyájan beláthatjuk, hogy a kormánytalpnyalás nem olyan dicső tett, amiért valakit nemesi rangra, — vagy ne adj Isten — bárói rangra lehessen emelni. Hol itt a nemesség motívuma? Igen, hogyha valaki a Muhipusztán fejbeüt egy tatárt és ezt 700 évvel ezelőtt tette, akkor kvalifikálva van a nemességre. De hogy kerül a nemesi rendbe az a tisztes erkölcsű polgár, aki mint választási elnök 800 ellenzéki szavazót joga gyakorlásától elütött és igy biztosította a kormánypárti jelölt lelkes győzelmét, — ezt nem akarja Szemere Miklós megérteni. Ezért irtó-hadjáratot indit az uj nemesség és különösen főnemesség ellen. Ennek a hadjáratnak az első dicső fegyverténye a «Gentry» cimü röpirat. Erkölcsi és társadalmi bojkottot helyez kilátásba ezen merész vállalkozókkal szemben. Nagyon helyesen. Mi magunk, akik sem a Muhi-pusztán nem jártunk, sem választási puccsot nem rendeztünk, Miklós vitéz ezen lovagi törekvéséhez lelkesedéssel csatlakozunk. Gróf Kálnógaráby. Nem locsolják az utcákat! — Mert nem ad vizet a Rakottyay-gyár. — Valósággal csodaszámba megy nálunk, ha a locsolókocsikat látjuk utcáinkon kényelmesen végigmenni. Micsoda, — hát már ott tartunk, hogy öntözik Losoncon az utcákat? Milyen haladás! Hát az igaz, hogy öntözőkocsink az van tán kettő is, de kénytelenek ezek idejük jó részét a városháza udvarán állongálva unalomban tölteni. Mert mit érnek e nagy költséggel beszerzett masinák akkor, ha nincs vizünk. A vízhiány az oka tehát annak, hogy sokan még ma is csodálkozva bámulják e kényelmesen bandukoló kocsikat, ha meglátják hébe-korba. A patak vizének használatát öntözésre a miniszter, — mint fertőző bacillusokat tartalmazót eltiltotta. így az öntözésre ma más viz, mint az, amit a Rakottyay-gyár ártézikutja szolgáltat, — rendelkezésre nem áll. Ez a viz elegendő is lenne szükségből az öntözésre, ha meglenne a módja annak, hogy könnyen jusson hozzá a város. Beszélik, hogy Rakottyay kötelezte magát arra, hogy ártézi kútja feles vizét az utcára kivezesse s ezáltal az öntözőkocsik azt onnan felvehessék. Viszont e gyárnak az az álláspontja, hogy ő csak megengedte vizének az utcára való vezetését; a megfelelő műnek felállítása azonban a város gondja. Adhatna vizet a Rakottyay-gyár, mert hiszen van a víztornyában elég; ámde ennek e toronyba való felhajtása költséggel jár s igy arra, hogy az egész város az ő pénzén öntöztessék, — nem hajlandó. Ebben igaza is van. Igy hát a város utcái locsolatlanok maradnak s illetve esőt kivéve csak akkor látnak vizet, ha azt Rakottyayék megengedik, vagy ha egyéb dolog hijján akad a városnak embere arra, hogy vele holmi vedrekkel, kézi szivattyúval az öntözőkocsikat a Rakottyaygyár ártézi kútja tartályából megtöltethesse. Mert ezt a vizet szívesen bocsátja a gyár rendelkezésünkre. Kétségtelen, hogy ez a helyzet tarthatatlan. Ezen momentán segíteni kell. Úgy értesültünk, hogy a város gazdája előterjesztést tett egy villamos szivógépnek beszerzése iránt. E gép hivatva lenne az ártézi kút medencéjének vizét az öntözőkocsik tartályába hajtani. Az előterjesztés tudtunkkal a polgármester asztalán fekszik. Hát kerüljön csak minél előbb elintézés alá. Ha jó és olcsó használt BÚTORT venni, vagy eladni akar, úgy forduljon Min Vilmos és Rákóczi-utca 5. sz. Levelezőlap-meghívásra azonnal jövök.
