Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-19 / 38. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. szeptember 19. Ott állunk tehát, hogy ebben az országban, ha ez igy tart, meg fog szűnni minden. A törvények tisztelete, az egyéni szabadság minden percben halálukat várják. Mert minden felülről jő. Minden akció reakciót szül aztán. Ha két őrült agyú felrúgta a törvényt, felrúgta ott, hol készítik azt, ha ma már ott tartunk, hogy e két minden korrekt és becsületes ember szemében gyűlölt egyéniség képes a maga hatalmi hóbortjának és piszkos szenvedélyének feláldozni egy egész ország sorsát, ahelyett, hogy félre állva engedné a boldogulást, a tisztességes munkát, — akkor rövidesen eljön az idő, sőt talán már itt is van, — amikor a nagy tömegek, a népek milliói rúgnak majd egyet, de nagyot mindenen, ami e honban eddig szent volt, sérthetetlen volt. De ez a rúgás aztán hatalmas lesz; oly óriási lesz méreteiben, hogy lángokba fogja borítani egy időre az egész országot. És a lángok magasra csapnak majd; összeégetnek mindent. Befedik soha el nem távolítható fekete korommal intézményeinkből mindazt, ami már ócska volt, ami avult. A füstös falak romján pedig uj falak nőnek: a demokratikus Magyarország soha többé fel nem dúlható sziklaerős falai. Ha már a regulában megőszült 2205-öst is letartóztatták, — ez fog bekövetkezni. Lupus. Válasz a felháborodóknak. Egyik múltkori cikkem felháboritotta önöket, akik zsidók, — de mégis elsősorban munkapártiak. Helyes, hiszen nem is ambícióm, hogy önöknek tetsző dolgokkal foglalkozzam, néhány megjegyzést háborgásukra mégis kell tennem, — mert önök, az önök sajátos látásukkal, cikkemben antiszemitizmust látnak. Én ugyan egyik cikkemben már megemlékeztem egy Samuról, akiről azt mondtam: talpig ember, kiváló ember, jóhirü és becsületes férfiú. Ez a Samu: Bakonyi Samu. Csodálatos, hogy akkor nem hallottam egy szót se arról, hogy önök zsidók és munkapártiak, nagy benső megelégedésüket fejezték volna ki a fölött, hogy a magyar zsidóság egy valóban illusztris tagjáról méltó módon emlékeztem meg. Most azonban egy másik Samuról volt szó és önök felszisszentek. Antiszemitizmus, — mondják önök, — hogy mer egy zsidó igy írni! Tény, hogy én zsidó vagyok, még pedig jóval öntudatosabb, különb zsidó mint önök, aki zsidó maradok még akkor is, amikor már önök rég királyi tanácsosok és «pereszlényi» előnévvel felszerelt keresztény köznemesek lesznek. Csakhogy én tudok disztingválni, — és ezt nem minden zsidó mondhatja el magáról. Mivel Hazai Samu régmúlt zsidó voltáról tettem — bevallom, — kellemetlen utalásokat, önökből kitör a liberális, kitör a felekezeti érzékenység és elneveznek engem mindennek, talán még munkapártinak is. Nem liberális dolog Hazaiban támadni a zsidóságot. A liberálizmus a megértés, a tolerancia, a nagyrabecsülés a zsidók iránt. Nem látom tisztelt liberális urak, hogy önök Magyarországon a liberális irányokat támogatnák. Sőt úgy látom, hogy önök elszánt hívei az ország demokratikus átalakítását fegyveres erővel is akadályozó, a közszabadságokat elkobzó reakciós kormánynak. Ebben a nagy kérdésben önök nem liberáliskodnak. De a zsidóság — az más! Önök szerint a liberalizmus a zsidó érzékenység respektálásában áll. Ám jó. Beszéljünk erről. — Kicsoda Hazai Samu? Talán a zsidó elvhüség, a zsidósághoz való ragaszkodás egy eszményi alakja, aki magas állásában is hü maradt az ősök hitéhez, ahhoz az erkölcsi kapcsolathoz, amelyik a még oly vallástalan zsidót is arra kötelezi, hogy ez ősi néphez való külső kapcsokat szét ne törje? Valóban úgy van. Hazai Samu a zsidóság iránti hűségből, a zsidó vallás iránti nagyrabecsüléséből tért át a katholikus hitre, — nempedig — mint ahogy a magamfajta rosszszáju és rosszmájú emberek mondják, azért, hogy karriért csinálhasson. Hazai a losonci zsidók eszményképe. Egy férfi, aki még a magas pózició kedvéért sem tagadta meg őket. Nagyon szép tisztelt urak. Mármost mit tettem én? A zsidóságnak egyik renegátját kipécéztem. És ez felháborítja a losonci zsidók zsidó érzületét. Hazai Izrael törhetetlen hüségü tagja. Én azonban egy kitért kutya vagyok, a zsidóság megtagadója, aki irnoki állást vállaltam a vatikáni államtitkárságnál. Tény, hogy kiszíneztem Hazai zsidó múltját. Mert szívesen mondok kellemetlen dolgokat renegát zsidókról. De ebből antiszemitizmust kiolvasni? Ugyan uraim: egy kis malicia az egész és ha önök a muitheti cikkemen felháborodnak, önök nem azt bizonyítják, hogy liberálisok, hanem azt, hogy nem tudnak olvasni. Ami pedig az én viszonyomat illeti a zsidósághoz, — hiszik vagy nem hiszik, — védelmeztem én már a zsidókat és a zsidóügyet olyan társaságokban is, ahol a zsidóságnak a mai ismerőskörömben felháborodó sznobbjai még csak szót se mernének emelni. És még egyet. Önök cikkeimet ízlésteleneknek találják. Megfognak bocsátani uraim: júniusban, mikor én felháborodtam azon, hogy a magyar liberálizmus vezérét, Justh Gyulát karhatalommal dobják ki a parlamentből és ezen a reakciós Tisza István kajánul vigyorog, önök ezt helyeselték és tetszett önöknek. Ilyen körülmények között felmentve érzem magam az alól, hogy önökkel az ízlésről vitatkozzam. Seitz Viktor. Oppenheimer Ferenc urnák. 1. Én öntől támogatást soha nem kértem! 2. Én öntől támogatást soha nem kaptam! 3. Én önt soha világéletemben nem is ismertem ! 4. De most már ismerem. Seitz Viktor. Ha jó és olcsó használt BÚTORT venni, vagy eladni akar, úgy forduljon fin Vilmos Is Min Rákzóczi-titca 5. sz. Levelezőlap-meghívásra azonnal jövök. Járhatatlan utcák. Hol van a városi gazda? Legalább egy kis troszkát kapnánk! Múltkor a Sodomáról irtunk. Régi, soha meg nem hallgatott panaszokra tettük. Ma az újabb panaszok özönével találkozunk megint. A hetek óta úgyszólván naponként meg-megeredő eső hozzák újból az ajkakra s teszik mindig és mindig elkeseredettebbekké a panaszokat, melyekkel alább egész röviden foglalkozunk. Láttuk a Sodomát? Ha igen, úgy a város Gomotájával könnyebben megismerkedhetünk. A Szilassy-, a Wohl-, a Könyök-utcákról, a Rakottyay-telep, a Schmidl-telep utcácskáiról van szó mostan. Ezek az utcák a város Gomorája. Ez utcákban még meghalni is keserves dolog, mert még kihűlt tetemünk is csak hosszú és kínos viszontagságok után kerülhet ki ez utcákból a a megérdemelt pihenés helyére. Nem volt Ön még esős időben a Könyökutcában ? Ha nagyon vigyáz magára, hogy be ne süppedjen nyakig a sártengerbe — úgy nagyon kérjük, nézze meg ez utcát egyszer. Igazán tétovázva áll meg minden egyes lépésénél az ember, hogy merre irányozza a másik lépését. Égy feneketlennek látszó bűzös pocsolyába-e bal felől, vagy a barátságosan ragadós sárba-e jobb felől. Mert harmadik választás aligha lehet. Volt Ön a Wohl-utcában? Bajosan. Ide igazán csak kényszerűségből mehet az ember. A hidon találkozó két kecske meséjét ismerjük mindannyian. Még tán a jó öreg Aesopuá irta. Nos, két egymással ez utcában szembejövő ember esőben az Aesopus kecskéinek sorsára jut. Vagy visszatér útjáról az okosabb, vagy sárba fúl az egyik. Mit mondjunk ezek után a fentebb említett utcákról? Ezek megtekintését jóakarattal már nem is ajánlhatnánk. Elvégre mások életéért nem felelhetünk. De hát mi itt a teendő? — kérdezhetik sokan. Ezt mi is kérdezzük! Kitérő feleletet azonban el nem fogadunk. Mert tenni kell valamit. Tenni kell a lehetőség határain belül. Ez utcákban is emberek laknak. Losonc r. t. város és nem Miksi kisközség lakosai. Hogy mi itt a teendő, attól ne nekünk, de a város vezetőségének fájjon a feje. Tétessék minél sürgősebb intézkedés arra nézve, hogy ez utcák legalább gyalogjárókkal bírjanak egyszer. És pedig minél előbb. Pólus. Még egy szó a salgótarjáni oláhcigány-telepről. Már többször szóvá tettük, hogy a salgótarjáni vasúti állomás közelében lévő téren egy óláhcigány tábor állandóan tanyáz s azon a címen, hogy közülök egynek Salgótarjánban illetősége van — éjjel az állomás felé utazó, valamint a tábor körül lakó közönség bőrének és vagyonának épségére való tekintet nélkül — a hatóságok tétlenül nézik ezt s őket el nem toloncolják. Ha már az utazó közönség és salgótarjáni lakosság vagyoni és testi épségét nem is tartja szükségesnek az illetékes hatóság kellőképen megvédeni, legalább az egészségére legyen tekintettel. Ugyanis"az oláhcigány-táborban számtalan purdé van, akiknél trachoma tünetei mutatkoznak, nevezetesen: a szemhéjak bedagadtak, duzzadtak, stb. amely szembetegség köztudomás szerint nagy mértékben fertőző.
